Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 6.


Bolgár György kérdései a 2011. október 6-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Fidesz október 23-án nagygyűlést akar szervezni az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport demonstrációjának közvetlen közelében az Astoriánál. A millások a Szabadsajtó útjára tervezik a megmozdulást, de már hónapok óta. A Fidesz viszont csak hétfőn jelentette be gyülekezési szándékát onnan néhány száz méterrel arrébb az Astoriánál. Fenyegetés? Vagy finom figyelmeztetés?

Másik témánk, hogy Bajnai Gordon szerint marhaság az úgynevezett olajfa szövetség terve, amelyről a jobboldali Heti Válasz ír, és amely szerint Gyurcsány Ferenc szeretne létrehozni egy balközép szövetséget maga elé tolva Bajnait. Elvileg logikus, de gyakorlatilag csakis Bajnai hiteltelenítésére megy ki a jobboldali játék?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a tekintélyes brit Financial Times szerint a 300 forintos euró Orbán kormányzásának ára. Lesz ez még magasabb is?

Mi a véleményük tovább arról, hogy a kormány csendben visszalépett az úgynevezett PPP szerződések felmondásától. Ezek a magántőke és az állam együttműködésében készült beruházásokat jelentik. Arról van szó, hogy a magántőke meghitelezi az államnak egy-egy épület vagy út felépítését, és aztán az állam éveken vagy évtizedeken keresztül fizeti vissza valamilyen formában ennek az összegét. Az erre szánt pénzt azonban, úgy látszik, elköltötték.

És végül beszéljük meg, hogy egészen elképesztő döntéssel Dörner Györgyöt nevezték ki az Új Színház élére az eddigi igazgató Márta István helyére. A pályázaton a szakmai zsűri Márta mellett foglalt állást, kivéve a kormányzat delegáltjait. Ám Tarlós István főpolgármester azt a Dörnert nevezte ki, aki Csurka Istvánt venné maga mellé intendánsnak. Összenő a fővárosban ami összetartozik?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Vannak-e bizonyítékok Sukoró-ügyben?

Zamecsnik Péter ügyvéd, Gyurcsány Ferenc védője



Bolgár György: - Már majdnem azt mondtam volna, hogy Sukoró-per, de per még nincs, lehet, hogy vád sem lesz.

Zamecsnik Péter: - Azt gondolom, hogy legalábbis a jelenlegi jelekből lehet arra következtetni, hogy ebből vád lesz majd.

- Mitől ilyen pesszimista?

- Ez nem pesszimizmus, legalábbis az én meglátásom szerint, sokkal inkább az a fajta vádhatósági eltökéltség, amely az ügyet jellemzi, jellemezte már x időn keresztül, hiszen azért lássuk be, ez nem most indult, nem egy tegnapi ügyről van szó. És ennek a jeleit a média közvetítésében – nyilvánvalóan itt az egyik oldal médiatermékeire gondolok – már a hallgatók is megismerhették hosszú időn keresztül. Nem gondolom, és nem hiszem, hogy sok ember lenne, aki úgy gondolná, hogy ezek után az ügyészség egy megszüntető határozatot hozna.

- A mai Magyar Nemzet, a kormányhoz közelálló napilap ma címoldalon írja azt, hogy megalapozott a gyanú, és szerintük legalább három tanúvallomás és okirati bizonyítékok is alátámasztják, hogy Gyurcsány Ferenc hivatali visszaélést követhetett el. Részletekbe azonban nem bocsátkozik a lap, hanem csak Tátrai Miklósnak, a nemzeti vagyonkezelő volt vezérigazgatójának arra a kijelentésére utal, hogy elméletileg lehetséges az állam és a magántulajdonosok közötti ingatlancsere, de a konkrét ügyet alaposan meg kell vizsgálni. Ennyit eddig is tudtunk. Ebből hogy lehet azt a következtetést levonni, hogy megalapozott a gyanú?

- Ezt nem tőlem kellene megkérdezni, azt gondolom, hogy a Magyar Nemzet napilap egyik újságírója sincs azzal a joggal felvértezve, amivel majd mondjuk a Legfőbb Ügyészség eljáró ügyészkollégája lesz, aki a megalapozott gyanú elleni panasz elbírálásról szól, ami persze nem arról szól, hogy történelmileg a gyanú megáll vagy nem áll meg, hanem eljárásjogi kérdésről beszélünk. Nem is tartanám szerencsésnek az újsággal vitatkozni jogkérdésben, mert azt gondolom, nem kompetensek.

- Akkor azokról az okirati bizonyítékokról tud-e, amelyeket a lap említ?

- Úgy gondolom, hogy minden egyes okirati bizonyítékról tudok. A lap említ egy e-mailt, amelyet Tátrai úr írt egyik kollégájának, ez lehetne egy okirati bizonyíték. Szintén okirati bizonyíték a parlament Nándorfehérvári termében a találkozóról készített feljegyzés, amelyet a miniszterelnöki kabinetiroda egyik munkatársa készített, és amit egyébként senki sem írt alá. Semmilyen tartalmi vagy formai kelléke nincs, ami arra emlékeztetne, hogy az valamilyen kötelező érvényű papír. Ezen túlmenően levelezések állnak rendelkezésre, olyan levelezések, amelyek a beruházók és a magyar állam különböző szervei – elsősorban persze a Gazdasági Minisztériumról, a Pénzügyminisztériumról beszélek, illetve a földhivatalokról – között voltak, valamint szerződések. Ezek mind-mind okirati bizonyítékok, gyakorlatilag valós tényállítások. A kérdés csak az, hogy ezekben az okirati bizonyítékban vajon milyen olyan bizonyíték van, ami azt támasztaná alá, amit megfogalmazott az ügyészség a gyanúban. Nevezetesen hogy Gyurcsány Ferenc a hatáskörét túllépte egy, kettő, döntött a telekcsere ügyében.

- De ilyen dokumentum, hogy ő döntött vagy utasítást adott arra, hogy ezt és ezt csinálják, van-e?

- Ilyen nincs.

- Akkor volt egy másik kijelentése az ügyben nyilatkozó ügyészségi szóvivőnek a napokban az Egyenes Beszédben, ő arra célzott, hogy van ám itt más is, mégpedig az, hogy tendereztetni kellett volna erre a kaszinóengedélyre, hiszen volt egy másik érdeklődő. Vagy több érdeklődő is, de aztán nagyjából arra szűkült le, hogy egy biztosan volt. Ha volt egy érdeklődő, ebből következik-e jogilag bármi?

- Ebből az ég egy adta világon semmi nem következik. Teljesen egyértelmű, hogy ha most ők kiírnak egy lehetőséget, hogy ki szeretne a Holdra repülni, akkor valószínűleg elég sok jelentkező lesz, hiszen oda sokan szeretnének kirándulni, mert milyen szép dolog onnan nézni a Földet. Aztán ha kiderül, hogy azt ilyen-olyan orvosi vizsgálatok, ilyen-olyan nemzetbiztonsági vizsgálatok, ilyen-olyan egyéb vizsgálatok előzik meg, és ezeken a szűrőkön már csak egy ember megy tovább, akkor kár lenne azon vitatkoznunk, hogy egyébként 680 ezren szerettek volna a Holdra menni, mert csak egynek volt meg az a reális lehetősége, hogy jelentkezzen.

- És ha még az is kiderül, hogy egymilliárd dollárt is be kell fizetni, akkor már lehet, hogy végképp nincsen.

- Akkor meg pláne. Egyébként én az ilyen fantomjelentkezőkkel nem tudok mit kezdeni. De tovább megyek. Az, hogy lett volna vagy nem lett volna jelentkezés, a koncepciós pályázatot hogy írták ki meg hogy nem, ez jogszabály kérdése, és ezt nem az ügyészség álláspontja fogja eldönteni, hanem a bíróság majd elolvassa ezt a jogszabályt, értelmezi és dönt, ahogy dönt. A koncesszió-kiírás kérdésköre vagy nem kérdésköre nem kapcsolódik Gyurcsány Ferenchez.

- Hiszen, ha ebben mondjuk megsértették a törvényt, akkor is csak annyiban értelmezhető ebben a Gyurcsány-ügyben, ha ő adott utasítást arra, hogy szegjék meg a törvényt vagy kerüljék meg a törvényt.

- Így van és ebben az ominózus feljegyzésben annyi található, hogy a koncepciós kérdéskört a Pénzügyminisztérium hatókörébe utalta. Zárójel, az lett volna a furcsa, ha a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz küldi. Hát hova máshova, nyilvánvaló, hogy ide kellett küldeni. Azt mondta, hogy majd a Pénzügyminisztérium apparátusa, nyilván élén a pénzügyminiszterrel, döntse el a jogszabálynak megfelelően, amit el kell dönteni. Azt nem gondolhatja senki sem komolyan, hogy mondjuk egy mindenkori regnáló miniszterelnök abban a kérdésben fog állást foglalni, hogy adott jogszabály 46. paragrafus 2. bekezdés c. pontja vajon összhangban van egy másik jogszabály 2. bekezdésével. Szóval ez kissé komolytalannak tűnik.

- Mennyire tartja reálisnak, illetve lényegesnek, hogy a nyomozó hatóság eljárást kezdeményezett Gyurcsány Ferenc ellen becsületsértés miatt azok nyomán, amit a volt miniszterelnök a meghallgatásán a főügyésznek mondott?

- Én akkor is elmondtam, most is elmondom a véleményemet. Aki figyelmesen meghallgatja azt a szöveget, amelyet miniszterelnök úr elmondott, ez az ő véleményét összegezte, nem tényállításokat tartalmazza. Ő azt mondta, hogy úgy hiszi, hogy ilyen és ilyen körülmények állnak fenn, ez megint nem tényállítás. Egyebekben, aki végighallgatta a felvételt, azt is tapasztalhatta, hogy a főügyész úr annyi figyelmeztetést tett, hogy az ő személyes körülményei nem képezik az eljárás tárgyát, ami egyébként tény és való, hogy így van. Erre úgy válaszolt a miniszterelnök úr, hogy ha gondolja, hogy ez bármilyen eljárást von maga után, akkor tegye meg a szükséges lépéseket. Mire a főügyész azt válaszolta, hogy nem, aztán csak a figyelmeztetés hangzott el. Én azt gondolom, hogy ezzel ezt a kérdést lezártnak lehet tekinteni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Dörner Györgyé az Új Színház

Márta István, az Új Színház igazgatója


Bolgár György: - Meg van lepve?

Márta István: - Meg vagyok lepve, természetesen nem erre számítottam. Minden jel arra mutatott, hogy folytathatom. Maga a pályázati kiírás, amely egy az egyben ugyanazt az utat jelölte ki, mint amit én csináltam tizenhárom év óta, a szakmai bizottság döntése, illetve a legfőbb indokom arra, hogy miért ne folytatnám, hogy az Új Színház rendben megy, kiváló a társulat – most elnézést, hogy ilyen nagyképű vagyok a dologban –, biztos financiális alapokon állunk és legfőképp a közönség szereti és tiszteli a teátrumunkat.

- És volt még a pályázatnak egy elbíráló szakmai zsűrije, ahol 6-2 arányban az Ön pályázatát minősítették jobbnak. A két ellenszavazat pedig a kormányzat, illetve a Fővárosi Önkormányzat delegáltjától jött. De ebből már gyaníthatta, hogy valahogy a politikai hátszél nem az Ön hátába fúj.

- Igen, éreztem, hogy valami nem stimmel a dologban, de én bíztam abban, hogy a főpolgármester úr hoz egy olyan döntést, ami talán nem veszélyezteti a színház jövőbeni működését. Mert itt nem a József Attila színházról van szó, nem egy rosszul működő intézményről van szó, hanem egy kimondottan jól működő intézményről. Na most, a színházi életben, ahol egy csapat, egy társulat dolgozik, ahol a csapatjáték és összjáték a legfontosabb alapeleme a színpadi munkának és a bemutatóknak, természetesen ez ilyenkor keményen megroggyan. Jelen pillanatban én arra készülök, hogy hat órakor rendkívüli társulati ülést tartok, ahol arra fogom kérni a színészeket és a műszakot, hogy tudom, hogy nehéz, de a munkát ugyanúgy és ugyanolyan minőséggel kell folytatni, mintha mi sem történt volna. Kicsit nehéz, mert egy hete temettük el Huszár Zsoltot, negyvenéves fiatal színészünket, úgy látszik, hogy a jóisten most ránk küld mindenféle megpróbáltatásokat.

- A jóistennel nyilván Önnek sincs közelebbi kapcsolata, de esetleg olyan politikai vezetőktől, akiktől mostanában sok függ, akár a fővárosnál vagy még inkább a kormánynál, nem próbált érdeklődni, hogy mi ez a két szavazat Dörner Györgyre? Vagy nem voltak ilyen próbálkozásai?

- Én úgy gondoltam és máig is úgy gondolom, hogy ebben az esetben semmilyen protekciót, semmilyen segítséget nem kérek senkitől és nem is akarok kérni. Hisz nem számítottunk erre a lépésre. Egyébként sem kértem volna, nem szokásom segítségeket kérni, természetesen van egyfajta viszonyom a politikával, a politikusokkal, de én nem szeretem ezekre a dolgokra felhasználni ezeket a kapcsolatokat.

- Sőt, ha van valaki a magyar színházi életben, aki minden oldal vezető politikusaival jó viszonyt tudott fenntartani, az éppen Márta István. Szóval valószínűleg senki nem utasította volna el az Ön telefonhívását, vagy legalábbis eddig ezt feltételezte.

- Ezt egy picit pontosítanám. A jó viszonyból ezt a kis előjelzőt, hogy „jó” azért levenném.

- Viszonyban van?

- Ilyen bután hangzik, de tény az, hogy sok politikust ismerek, ezek közül sokat tisztelek is különféle oldalakról. Azt is meg kell érteni, hogy akár a Művészetek Völgyénél, akár az Új Színháznál a mindenkori hatalommal egy bizonyos mértékig – és ez a mérték nagyon fontos – muszáj és kell beszélni, hisz ők a politikai döntéshozók, akik a pénzt adják, és akik biztosítják részben a működését az általam vezetett projektnek.

- És ettől még a függetlenség is megtartható, ha az ember megpróbál korrekt kapcsolatokat tartani bárkivel, éppen azért, hogy a közönséget jobban lehessen kiszolgálni. Nem? Valahogy így feltételeztem.

- És az nagyon fontos. Én szeretek kiszolgálni, csak nem a politikusokat, hanem a közönséget. Illetve szolgálni, inkább ezt mondanám, ezzel a borzalmas, elcsépelt szóval. De visszatérve az előző témára, nagyon fontosnak tartom most stabilizálni a színészek és a színház helyzetét. Nagyon rossz állapotban van a társulat.

- Amióta bejelentették ezt a döntést, mit szóltak a kollégái?

- A sors fura fintora az is, hogy először is én honnan tudtam meg.

- Kinyitotta a rádiót, nem?

- Nem, ennél bonyolultabb a helyzet. Tudniillik három napot Gyergyószentmiklóson töltöttem, ahol egy színházi fesztivál folyik, ahol a magyar színházak igazgatóinak tartottam többek között a fővárosi színházi életről előadást. Majd felültem a marosvásárhelyi repülőre, illetve felültem volna, csak jött egy telefon, és közölte velem az egyik munkatársam, hogy hallottam-e már. Tehát én úgy érkeztem meg Ferihegy 1-re, vagyis a Liszt Ferenc repülőtérre, most így hívják, hogy hihetetlen mennyiségű sms várt és hihetetlen mennyiségű telefon. És rögtön berohantam a színházba, intézem a dolgokat. Egyébként az olvasópróbáink elkezdődtek, Schiller Don Carlosát próbáljuk. Most itt promotálni fogom pillanatokon belül a darabot, mert tényleg az életnek mennie kell tovább, ameddig lehet. Nincs mit csinálni.

- Elég szomorúan hangzik ez a nincs mit csinálni, hiszen mégiscsak művészetről van szó, független emberekről van szó, akik persze sok mindenben függenek mindig a hatalomtól, főleg ha pénzre, támogatásra szorulnak, és a művészet ugye ilyen ágazat. De hogy egy Márta István mondja azt karját széttárva, hogy nincs mit csinálni, ez különösen jelzi a helyzet drámaiságát. Azt mondja meg nekem, hogy Dörner Györggyel bármilyen kapcsolata volt vagy érintkeztek azóta, hogy ő is beadta a pályázatát. Egyébként, ahogy olvastam, az Ön számára is váratlanul. Sokáig úgy volt, hogy más nem is jelentkezik, annyira nyilvánvaló volt, hogy csak Ön nyerhet.

- Nem a nyerésről van szó, de a színházi életben nyilván valamit elértünk az Új Színházzal, nyilván van egyfajta rangja, akár a szakmán belül, akár a közönségnél. Én meghirdettem ezt a bizonyos nyílt napot, ahol be szerettem volna mutatni a lehetséges indulóknak a színház épületét padlástól pincéig, ezen nem jelent meg senki. Gondoltam, hogy nem is érdekel senkit.

- Akkor nem fogott valamilyen gyanút, hogy ha ennyire nem érdekli az esetleges döntéshozókat vagy a döntés környékén lévőket, hogy mit is akarok csinálni…

-… Az esetleges pályázót. Nem érdekelte. Nem fogtam semmilyen gyanút, tényleg nem, nem ezzel foglalkoztam, annyi gondunk, bajunk van, csinálni kell a színházat. De nem találkoztam Dörnerrel. Én a szakmában nagyon tiszteltem és szerettem annak idején, nagyon jó színésznek tartottam, tartom a mai napig is. Egyszer találkoztunk a szakmai bizottsági meghallgatáson. Tudniillik volt személyes meghallgatás, és ott a folyosón összetalálkoztunk. Beszélgettünk különféle dolgokról, de az Új Színházról nem esett szó.

- És amikor ő már beadta a pályázatát és Ascher Tamás, ennek a szakmai bizottságnak a vezetője később az egyik lapnak azt nyilatkozta, hogy itt valószínűleg valami politikai alku lehet, akkor még a döntésről nem lehetett tudni, csak arról, hogy az önkormányzat által küldött tagok Dörnerre is szavaztak, akkor például Ascherral már mérlegelték annak a lehetséges bekövetkeztét, hogy mégsem Ön nyer?

- Nem. Szóval nem egy illendő dolog kuratóriumi taggal beszélni. Tamás jelezte nekem, mint ahogy a kuratóriumi tagok közül többen is, hogy mondtak véleményt mind a két pályázatról és ebből az enyémet abszolút pozitívan ítélték meg.

- Amikor Dörner György mégis beadta a pályázatát és Ön tudta, hogy ott lesz és tudta, ismerte az ő politikai hátterét is nemcsak a szakmai, színészi hátterét, hiszen ez elég közismert, ő nagyon nyíltan szerepet vállalt a MIÉP mellett, aztán nem tudom, hogy a másik szélsőjobboldali párthoz fűzi-e valami vagy sem, akkor nem fogta el valami rossz érzés, hogy itt tényleg lehet valami? Csak úgy magától, csak a hecc kedvéért miért jönne Dörner György egy biztos vereség tudatában?

- Természetesen ez is megfordult a fejemben, de ismervén a színházi életet, ugye Pécsen nem sikerült a pályázata, és én úgy gondolom vagy úgy értesültem, hogy másutt is próbálkozott. Most úgy gondolta, hogy az Új Színházat megpályázza. Én ezt abszolút tiszteletben tartom. Mint ahogy tiszteletben tartom mindenkinek a különféle nézeteit. Nekem megvan a véleményem a politikáról, megvan az értékrendem, véleményem is van természetesen, de ezt én nem szeretem transzparensként használni.

- De úgy látszik, ennek most nincs szezonja.

- Igen.

- Annak van, ha valaki valamilyen nyilvánvaló, kimutatható, igazolható politikai álláspontot vall magáénak.

- Ez egy borzasztóan szomorú dolog, most visszatérek a promóciónkra, hogy a Don Carlosnál ugye Gáspár Sándor, Cserhalmi György, Pokorni Lia lesznek a főbb szereplők, nekik eszükbe se jut zászlót lobogtatni itt, ott, amott, hanem lobogtatják a tehetségüket a színpadon. Megtanulják és interpretálják Schiller fantasztikus szövegeit. Ezek nagyon egyszerű dolgok. Egy picit túlspilázzuk és túlmagyarázzuk ezeket a dolgokat, vannak olyan kollégák, akik így szeretnek lobogtatni és vannak olyanok, akik elhiszik ezeket a lobogásokat.

- Ez éppen a főpolgármester volna, aki Dörner Györgyöt kinevezte?

- Nem. Én nem a főpolgármesterre gondoltam, én általánosságban beszéltem.

- De vajon akkor kinek hitt Tarlós István, amikor nem a szakmai bizottság véleményét fogadta el, nem a szemének hitt, hogy Márta István bevált, sikeres színházi igazgató és színházi és művészeti eseményszervező, hanem egy mindenféle bizonyítékok nélkül, jó színészi teljesítményére hivatkozható pályázónak ítélte oda az Új Színházat.

- Nem tudom. Én egy gyors önvizsgálatot tartottam, ahol megállapítottam, hogy nem vagyok gyilkos, nem vagyok betörő. Utána megnéztem, nem sikkasztottam a színházban, nincsenek elherdált pénzek, az adófizetők pénzét jól használjuk, ez megmutatkozik, hiszen járnak a színházba. Egyszerűen nem találtam olyan indokot, ami ellenem szólna. De lehet, hogy a főpolgármester úrnak van valami fajta indoka. Én abszolút tiszteletben tartom az egyszemélyes döntését, amit nyilván alapos mérlegelés után hozott meg.

- Például ugye Dörner György pályázatában szerepel az, hogy intendáns, nem tudom mit jelent ez, Önnél van intendáns?

- Intendáns nem szokott lenni prózai kis színházaknál, az általában nagyobb egységek élén van, tehát például az operaházban.

- Lehet, hogy ebből is egy nagy egység lesz még, nem? Új és még újabb színházak együtt.

- Az Új Színháznak két játszóhelye van, a százszemélyes stúdiószínpad illetve egy háromszázötvennégy férőhelyes nagyszínpad. Intendánsra itt nincs szükség, azt úgy hívják, hogy ügyvezető igazgató.

- De az intendáns lehet, hogy Csurka István lesz, és ez szerepel a pályázatban is. Nem akarom megkerülni a kérdést, nem tudom, hogy válaszolni fog-e rá, mert a politikát eddig is igyekezett elkerülni. De az ember nem tudja nem megkérdezni, hogy nem arról van-e szó, hogy a Fidesz itt látványosan összefog a szélsőjobboldallal és tesz egy gesztust neki. Csurka István, Dörner György, tiétek az Új Színház.

- Ez az, amit nem értek. Én sem járok behunyt szemmel, nézegetem az internetet, és pontosan a Jobbik honlapján található, hogy ők sem értik, mert az említett urat vagy urakat ők árulónak tartják. Most akkor ez kinek jó? Nem értem a logikát, de mondom, biztos a főpolgármester úrnak van magyarázata, meg kell őt kérdezni.

- Ön például meg fogja kérdezni?

- Két héttel ezelőtt lefixáltunk egy időpontot, október 13-án délután lesz egy személyes találkozónk. Valószínű, hogy meg fogom nagy alázattal kérdezni, hogy vajon mi volt a döntés mögött. Illetve nem is azt, hogy a döntés mögött mi volt, hanem hogy velem van-e valami problémája a főpolgármesternek, hátha ki tudom javítani ezeket a problémákat. Nem az Új Színházban, hanem majd valahol valamikor.

- Nem lehet, hogy felfelé buktatják? Bennem ez is megfordult, hogy hátha kap valamilyen nagyobb feladatot.

- Én nagyon szeretnék semerre se bukni. Se fel, se le. Én nagyon szeretném, ha ez a csapat itt meg tudna maradni, és tudnám folytatni a munkát. Még egy gondolat, hogy nagyon sajnálnám azokat a dolgokat, amiket biztos az utódom nem fog tudni megcsinálni, mert ez az én személyes hitelemre és az én személyemre épült, és ezek a nemzetközi kapcsolatok. Tehát elkezdtünk az Új Színházban egy olyan folyamatot, amely a szomszédos országok színházi kultúráján keresztül egyfajta hidat képez, előadások cseréje stb., stb. Az adott ország nemzeti kultúrája, illetve ha van ott, akkor a magyar kultúrája között. Ennek a legjobb példája, hogy hétfőn például Belgrádba utazunk a Nemzeti Színház meghívására, ők pedig decemberben jönnek ide. De ugyanilyen megállapodásunk van hét erdélyi színházzal is. Ezek a megállapodások, és még sorolhatnám tovább, csak miattam jöttek létre és csak velem hajlandók szóba állni ezek az igazgatók. Ettől megint csak egy folyamat sorvad el, amit a főváros baromi jól ki tudna használni. Egyrészt kulturális kapcsolat, másrészt pedig nyilván tudnának ennek lenni gazdasági kapcsolatai is. És megint itt a kérdés, hogy miért? Nem értem.

- Én sem értem, de nem tudom, hogy lesz-e alkalmam megkérdezni a döntéshozót. Önnek köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Fidesz rászervezett a 23-ai civil tüntetésre

Juhász Péter, a „Nem tetszik a rendszer” tüntetés szóvivője



Bolgár György: - Önök október 23-ára az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért!” Facebook-csoport szervezésében demonstrációt terveznek, ezzel az elnevezéssel vagy címmel, hogy „Nem tetszik a rendszer”. És most kiderült a napokban, hogy a Fidesz a Szabadsajtó út környékére, egészen a közelében, az Astoriára kívánja a saját megemlékezését összehívni. Önök ezt életveszélyesnek tartják. Volt is ma egy egyeztetés a rendőrségen Önök és a Fidesz képviselői között, de eredménytelenül. Önök ezért legalábbis értetlenkednek, tiltakoznak is és felszólítják a Fideszt, hogy vonuljon vissza, keressen más helyszínt. Nem tetszik a rendszer?

Juhász Péter: - Bizony. Gyönyörűen foglalta össze, pontosan ez a problémánk. Igazából három gondunk van a Fidesz által bejelentett tüntetéssel. Az első, amivel kezdte maga is, egy olyan kockázatot hoznak ezáltal létre, hogy két több tízezres tömeg egymás mellett tüntet nem azonos célért, még azt is gondolhatjuk, hogy lesznek a résztvevők között olyanok, akik másként gondolkodnak. Ezáltal egy olyan provokáció lehetőségét teremtik meg, ami utoljára talán 2006. október 23-án, ugyanazon a helyszínen történt. Lehetőség nyílik arra, hogy a két fél egymással összevesszen, mondjuk provokáció hatására. Bízunk benne, hogy a Fidesz tüntetésen résztvevők is békés szándékkal vannak ott, nálunk is nyilvánvalóan békés szándékú emberek lesznek. De az nem zárható ki, hogy ezen érdekelt csoportosulások ne provokáljanak a két tüntetés résztvevői között valamilyen ellentétet. Szerintünk ez iszonyú veszélyes.

- Önök szerint van valamilyen jogszabályi biztosíték, garancia arra, hogy ilyen esetben a rendőrség ne engedélyezze valamelyiket? Mondván, hogy ha nem is a közlekedés aránytalan korlátozása miatt, de a résztvevők biztonsága miatt azt javaslom, hogy a később jelentkező menjen át máshová? Vagy pedig ez teljesen a rendőrség belátására van bízva.

- Ez teljesen a rendőrség hatáskörébe van utalva. Akár egyidőben, egy helyszínre is be lehet jelenteni két tüntetést. A rendőrségnek mind a kettőt tudomásul kell vennie, és innentől az ő hatáskörükbe tartozik az, hogy felosszák a területet, és hogyan tudják biztosítani. Itt azért még valamit hozzátennék, hogy március 15-én, amikor a legnagyobb demonstrációját szervezte ugyanez a csoport, már akkor tömött volt a Szabadsajtó út egészen a Ferenciek teréig, az Astoriáig ért lazán a tömeg. Akkor még kevesen voltunk. A mostani demonstrációhoz képest egészen egyértelmű, hogy sokkal kevesebben voltunk, mint akik azóta azt gondolják, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Közvéleménykutatási adatokból tudjuk, hogy az emberek hetven százaléka gondolja így. Többszörös tömegre számítunk, mint ami akkor volt. Ezt mi százezer főre jelentettük be egyébként. A tömeg nyilvánvalóan elér majd az Astoriáig. Több okunk is volt arra, hogy felkérjük a Fideszt, hogy vigye arrébb a tüntetését, mert eleve megközelíthetetlenné teszi a főútvonalon a mi tüntetésünk elérését. Az Astoriánál le lesz zárva a Rákóczi út, ezáltal nem tudnak a délután négy órára hozzánk érkezők eljönni, hiszen ők egy órával korábban megkezdik a rendezvényüket. Ugyanez fordítva fokozottan igaz, mert onnantól már az ő saját szimpatizánsaik is veszélyben vannak, ha bármilyen előre nem látott oknál fogva mondjuk pánik uralkodik el, gondoljunk az augusztus 20-ai tűzijátékra, vagy amikor vihar csapott le vagy a West Balkánnál, amikor egy tömeg menekülni szeretne. Ezzel az elrendezéssel a menekülési útvonalak nagyon nagy mértékben be vannak korlátozva. Kizárólag a kis utcákból lehet elvezetni a tömeget. Nincsen egy nagy út, ahol akár egyik, akár másik tüntetés résztvevői el tudnának menekülni, ha mondjuk elkezdenek a tetőcserepek hullani, mert kitör a vihar .

- Gondolom, ezt ugyanilyen világosan és egyszerűen elmagyarázta ezen a rendőrségi egyeztetésen is.

- Természetesen. Van egy blogunk, a nemtetszikarendszer.blog.hu címen érhető el, oda feltettük a rendőrségi jegyzőkönyvet, amik itt születtek. Ebben szó szerint követhető, hogy mikkel érveltünk, és milyen válaszokat kaptunk. A Fidesz képviselője azt válaszolta erre, hogy szerintük megfelelő tájékoztatással megoldható ennek az elkerülése. Visszadobnám a labdát, hogy augusztus 20-án vajon egy állami ünnepen ez miért nem sikerült. Két ellentétes vagy két külön csoportnál hogy lehet ez hatékonyabb, ez elképzelhetetlen számunkra.

- Vagy éppen 2006. október 23-án sem sikerült, pedig akkor nagyjából az egész ország tudta, hogy létezik egy másik fel-alá vonulós demonstráció is a Fideszé mellett, és mégsem sikerült elkerülni a konfliktust, az összeütközést. Ki volt a Fidesz részéről jelen ezen az egyeztetésen?

- Ő nem járult hozzá személye felfedéséhez.

- De ismert ember egyébként?

- Nem.

- Szóval egy hivatalnok vagy egy megbízott.

- Igen.

- Értem. És vele közvetlenül beszélték ezt meg vagy Ön is egy rendőrtisztnek mondta, a Fidesz képviselő is egy rendőrtisztnek, közvetítőként használva?

- Nem, nagyon kulturált mederben folyt a tárgyalás, egymással beszéltünk. Jelen voltak a rendőrség képviselői is. Így, egyeztetve ment a beszélgetés. Nyilván én ragaszkodtam ahhoz, hogy szó szerinti jegyzőkönyvezés legyen, hiszen én személyesen felelősséget is vállalok bejelentőként az ottani események vonatkozásában, tehát garanciákat kellene arra kapnom, hogy nem fordulhat elő ilyen, hogy mondjuk nem tud elmenekülni valaki, vagy hogy ez hogyan történik. Erre ő mindig a rendőrségre hivatkozva azt mondta, hogy a rendőrség feladata ellátni a dolgát. És hogy bízzunk Pintér Sándor rendőrségében, amelyik két hét alatt rendet rakott.

- A jelenlévő rendőrök erre bólogattak?

- Hát persze.

- Igen? Hogy ők ellátják a feladatukat?

- Igen. Nyilván én a rendőrségben bízom is ilyen értelemben, azt gondolom, hogy el tudják látni a feladatukat, csak van az a pont, amikor ez már nem a rendőrségen fog múlni. Mondom még egyszer, egy vis major helyzetben, amikor jön bármiféle előre nem látott dolog vagy jön egy provokátor csoport vagy egy olyan esemény következik be, amire senki nem gondolt előtte, ott nem a rendőrségen fog múlni már. A tömeg ráadásul nem úgy működik, mint az egyén, kiszámíthatatlanabb lényegesen a mozgása. Teljesen egyszerűen józan paraszti ésszel belátható, hogy két, több tízezres tömeg egymás mellettisége nagyobb kockázat, mint ha az egyik tízezres tömeg lényegesen nagyobb távolságban van a másiktól. Ennyit kellene belátni. Akkor nem kockáztatnánk semmit, a Fidesz a saját szimpatizánsai esetleges testi épségét sem vinné vásárra.

- A jelenlévő rendőrök a bólogatáson kívül bármilyen módon beleszóltak az Önök eszmecseréjébe vagy hagyták, hogy Önök vitatkozzanak?

- Hagyták. A rendőrség a legkorrektebb módon viselkedett, természetesen ők mediálták ezt a beszélgetést. Nem próbáltak befolyásolni minket ilyen vagy olyan irányba, hanem azt szorgalmazták, hogy állapodjunk meg. Ez sajnos nem sikerült, mert ők nem viszik arrébb a színpadot. Ők azt állítják, hogy nekik eleve a Semmelweis utcánál lett volna a múltkori, és hogy ők ugyanarra a helyszínre akarják, és annyi gesztust tettek, hogy kivitték az Astoriáig. Mi azt kértük, hogy legalább húsz méterrel még vigyék arrébb, hogy a színpaduk mögött tudjanak emberek átjárni, mert akkor nincsen lezárva a Kossuth Lajos utca. Ebbe már nem mentek bele.

- Önök mikor adták be az igényüket erre a 23-ai megmozdulásra?

- Még júliusban talán. De három-négy hete küldtük ki az első sajtóanyagot ezzel kapcsolatban. A Facebookon már több ezren jelezték a részvételüket. Nekünk van egy nagy oldalunk, az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért!” oldal, ahol erről megy a vita, már nem tudom mióta. Plakátkészítő verseny van. Az egy merő hazugság, hogy nem tudott róla a Fidesz. Itt egy olyan üzenetet is megfogalmaztunk, hogy talán, ha szabad lenne a média, akkor több információ jutott volna a birtokukba, mi mindent megtettünk, hogy eljusson az üzenet az emberekhez.

- Most nyilvánvalóan farkasszemet néznek egymással, Ön szerint ki fog először pislogni?

- Mi nagyon szívesen pislogunk, nem versenyben vagyunk ilyen értelemben, bár attól sem hátrálunk meg. De egyszerűen élni szeretnénk az alkotmányos jogunkkal anélkül, hogy a saját kormányzópártunk ezt ellehetetlenítené. Nekünk az az üzenetünk igazából, hogy a kritikára oda kellene, hogy figyeljen egy magára valamit is adó kormány, nem elnémítani kellene minket, hiszen az érdek közös, Magyarország felemelkedése. De így nyilvánvalóan nem valósulhat ez meg, ha hatalmi pozícióból, erőből próbálják elnyomni a kritikai észrevételeket.

- Mégiscsak kínos helyzetbe hozzák Önöket, mert ha engednek azon az alapon, hogy okos enged, szamár szenved vagy az erősebbnek kénytelenek vagyunk engedni, akkor azzal vádolhatják Önöket a szimpatizánsaik, hogy éppen azért, mert nem tetszik a rendszer, nem kellett volna vagy nem kellene máshova mennünk. Ha viszont nem engednek, akkor meg azt kockáztatják, hogy tudván, hogy a Fidesz nagyon erős, nagyon sok embert tud megmozgatni, mégiscsak megreszkírozzák ezt a bizonyos esetleges konfliktust, utcai összetűzést.

- Más a kiindulási pont. Én sokkal erősebbnek látom ma a civil társadalmat, mint akár egy évvel ezelőtt. A Fideszhez képest meg sokkal erősebbnek látom a mi csoportunkat, mivel nagyon sokféle emberből tevődik össze, és nagyon sokféle értéket képvisel, ezáltal iszonyatos erő rejlik benne, mint az ő kézzel vezérelt embereikben. Én elhiszem, hogy sok embert lehet buszoztatni egy ilyen tüntetésre, azt viszont kevésbé hiszem el, hogy maguktól önkéntesen nagyon sokan kijönnének és ujjonganak a kormány nagyszerű intézkedéseiért. Ezt nem gondolom. Innentől nagyon szívesen megyek bele háborúba.

- De azért ismeri a Fideszt, hogy meghátrálni nem szoktak.

- Igen, de a Fidesz nem ismer minket, mi sem szoktunk meghátrálni. Itt az alkalom megismerkedni, de abban egészen biztos vagyok, hogy mi nem fogunk meghátrálni és nem félünk attól, hogy összemérjük, akár a tömeg szintjén, hogy hol vannak többen. Belemegyünk egy ilyen játékba nagyon szívesen, ha erre van szüksége a kormányzópártnak. Ezért is kérünk mindenkit, hogy jöjjenek ki, mutassuk meg, hogy sokkal de sokkal többen vagyunk, akiknek nem tetszik ez a rendszer.

- El tudja még képzelni azt, hogy a rendőrség megfontolva mindazt, amit látott és hallott, úgy fog dönteni, hogy felkéri a később engedélyt kérő Fidesz képviselőit, hogy helyezzék át néhány száz méterrel odébb vagy egy másik helyszínre a nagygyűlést? Vagy a rendőrség iránt nem kell akkora illúziókat táplálni?

- Azt hiszem, hogy mindegyik igaz, de a legigazabb, és abban biztos vagyok – elég régóta dolgozom a rendőrség ezen munkatársaival, hiszen nagyon sok tüntetést jelentettem be vagy kísértem figyelemmel –, hogy ők megfelelő és korrekt döntést fognak hozni, amennyire megengedhető. Azt gondolom, hogy olyan döntés fog a végén születni, ami az ő szempontjukból vállalható, védeni próbálják majd mindkét tüntetésen résztvevőket. Minél kisebb problémára törekszenek, ebben egészen biztos vagyok. Azt tudom még mellérakni, hogy mi is így vagyunk ezzel, mi sem konfrontálódni szeretnénk, csak nem hagyjuk magunkat. Bízom benne, hogy egy elfogadható döntés fog születni a rendőrség részéről a későbbiekben.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!