Szerelmeslevelek egy neonácihoz
- Részletek
- 2011. október 16. vasárnap, 04:46
- Richard E. Field
(Love Letters to a Neo-Nazi)
Richard E. Field
A szerkesztő bevezetője
2011. április 22-én, pénteken reggel kétszázhetvenhat roma nő és gyermek hagyta el Gyöngyöspatát*, és utazott Csillebércre, illetve Szolnokra a Véderő nevű mozgalomnak a településre meghirdetett, katonai alapismereteket oktató tábora miatt. Richard Field amerikai-magyar üzletember, aki a Magyar Vöröskereszt önkénteseként maga is ott volt Gyöngyöspatán, megerősítette: a roma asszonyokat és gyerekeket a Véderő mozgalom hétvégére tervezett katonai tábora miatt költöztették ki a településről. Mint mondta, lehet ezt „kirándulásnak” nevezni, de egyértelmű, hogy a romák féltek. „Éreztem a romák félelmét, hogyne félnének” – mondta Field, hiszen a településen az előző hétvégén is volt egy félkatonai felvonulás, és megvertek egy cigány gyereket: „Egész éjszaka terrorizálták őket, lementek, kopogtattak a házaikon, köveket dobáltak az ablakokra.” Ezt követően a Fidesz (nem paritásos) tényfeltáró bizottság létrehozását kezdeményezte. Kocsis Máté erről április 28-ai sajtótájékoztatóján azt mondta: a testületnek egyebek mellett ki kell vizsgálnia a gyöngyöspatai romák múlt heti utaztatásának körülményeit, választ kell kapnia arra, kik és milyen céllal vettek részt ennek az akciónak a szervezésében, végrehajtásában, „ki és miért hazudta azt, hogy evakuálás történik”, és miért keltett pánikot, miközben a vöröskereszt világossá tette, hogy egy régóta szervezett utazási programról van szó. Kérdés az is, milyen szerepet játszott az ügyben, kinek a megbízása alapján járt el, és „hazudott evakuálást” az LMP kampányát finanszírozó amerikai üzletember”. Vizsgálni fogják azt is, mondta, milyen szándék vezérli, milyen politikai felelősség terheli az ellenzéki pártokat „jól összehangoltan” közreműködve az ország feldúlásában. „Szeretnénk az ügyben is tiszta vizet önteni a pohárba, hogy kinek áll érdekében – hasonlóképpen az új alkotmány és a médiatörvény esetéhez –, hogy elszaladjon a külföldi sajtóhoz, és azt a látszatot keltse, mintha Magyarországon valamiféle polgárháborús helyzet lenne, és lejárassa külföldön az országot.” A Jobbik április 29-én közölte, hogy rémhírterjesztés és közveszéllyel való fenyegetés miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tesz a legfőbb ügyészségen. Elmondták: bár ismeretlen tettes ellen tesznek feljelentést, Richard Field és Gyurcsány Ferenc megnyilvánulásait konkrétan is kiemelik az ügyben. Balog Zoltán május 12-én azt mondta Richard Fieldről: „Nagyon kritikusnak látom azt a szerepet, amit ő ebben az ügyben (játszott), és elítélendőnek is tartom, ez az én magánvéleményem jelenleg.” „Majd ha lezárul a vizsgálat, akkor látni fogjuk, hogy kiknek volt az érdeke az, hogy ilyen kis nagypénteki akciókkal örvendeztessék meg a nemzetközi nyilvánosságot.” Az Országgyűlés június 6-án – 253 igen szavazattal, 96 nem ellenében –fogadta el a gyöngyöspatai események feltárására hivatott eseti bizottság felállításáról szóló fideszes javaslatot. Az úgynevezett egyenruhás bűnözés és a Heves megyei településen történt események feltárására létrehozott parlamenti eseti bizottság július 12-én tartotta meg első ülését. A testületben tizenhárom, érvényes „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzéssel rendelkező parlamenti képviselő kapott helyet, közülük 5 személyt a Fidesz jelölt, míg a KDNP, az MSZP és a Jobbik további 2-2 tagot, az LMP 1 főt jelölhetett, a fennmaradó 1 helyre pedig a független Pősze Lajos került. Az eseti bizottság elnöke a fideszes Kocsis Máté, alelnökei a szocialista Harangozó Tamás és a kereszténydemokrata Móring József Attila.
***
Az alábbiakban részleteket közlünk Richard E. Field most kiadott Szerelmeslevelek egy neonácihoz (Love Letters to a Neo-Nazi) című kétnyelvű – angol-magyar – könyvéből. Tesszük ezt a szerző engedélyével, aki ahhoz is hozzájárult, hogy az egész könyvet pdf-formátumban letölthetővé tegyük a Galamus olvasóinak.**
Richard E. Field tevékenységét, gyöngyöspatai szereplését, képességét a felháborodásra és a cselekvésre, tartását, önérzetét és félelemnélküliségét nagyra értékeljük – akkor is, ha a magyar társadalomról, az elmúlt húsz év számos konkrét problémájáról és ügyéről másként vélekedünk, mint ő.
(Mihancsik Zsófia)
Szerelmeslevelek egy neonácihoz
(Love Letters to a Neo-Nazi)
Részletek Richard E. Field könyvéből
Ezt a könyvet annak a 450 gyöngyöspatai, magyarországi romának ajánlom, akiknek a polgári szabadságjogait illetve emberi jogait égbekiáltóan megsértették 2011. márciusában és áprilisában egyenruhás polgárőrök s szélsőséges gyűlöletcsoportok tagjai Vona Gábor, az úgynevezett Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke kérésére.
This book is dedicated to the 450 Roma men, women, and children of Gyöngyöspata, Hungary, whose civil liberties and human rights were egregiously violated in March and April of 2011 by uniformed vigilante gendarmes and extremist hate groups at the behest of Gábor Vona, chairman of the so-called Jobbik Movement for a Better Hungary.
Egy süllyedő hajó
A 2009 április 1-jei vezérigazgatók röjtökmuzsaji konferenciáján elhangzott beszéd szövege
(Részlet)
Jó napot! Richard Field vagyok. Az Egyesült Államokban születtem, nőttem fel és tanultam, de az utóbbi két évtizedben Magyarországon éltem és dolgoztam. Alapítója vagyok az American House** ingatlanfejlesztési vállalat-csoportnak. Az elmúlt 15 évben az American House számos ingatlanprojektben dolgozott Budapesten és más vidéki városokban, Székesfehérvárott, Kecskeméten és Szegeden – a feleségem szülővárosában. Van egy 1 éves kisfiunk, aki Budapesten született. Elsősorban miatta történik az, hogy most Önökhöz beszélek. Nagyon aggódom ennek az országnak a jövőjéért.
Hét ember ül egy kis csónakban, amely vízre száll. Négy evező van, de csak ketten eveznek – egy üzletember és egy magánszektorban dolgozó ember. A nyugdíjas túl gyenge, a gyermek túl kicsi az evezéshez, így ők a vizet merik ki a hajóból. A csónak elején ül egy bürokrata, egy állami dolgozó és egy politikus. A bürokrata és az állami dolgozó kávét iszik, újságot olvas, időnként felnéz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a magánszektorban dolgozók még mindig eveznek-e, és hogy ellenőrizze a víz szintjét. A politikus a csónakorrban áll, és arrafelé mutogat, amerre épp megy a csónak.
Good afternoon. My name is Richard Field. I was born, raised and educated in the United States but have spent the past two decades living and working in Hungary. I am the founder of the American House group of real estate development companies. Over the past fifteen years American House has built a number of projects in Budapest and the provincial towns of Szekesfehervar, Kecskemet, and Szeged, my wife’s home town. We have a one-year-old son who was born in Budapest. And it is primarily for his sake that I am speaking to you today. Because I am very concerned about the future of this country.
Seven people are sitting in a small boat that is taking on water. There are four paddles, but only two are rowing – an entrepreneur and a private sector employee. The pensioner is too weak and the child is too small to row, so they bail water instead. Sitting in the front of the boat is a bureaucrat, a state sector employee, and a politician. The bureaucrat and the state sector employee are drinking coffee and reading a newspaper, occasionally looking up to make sure the private sector employees are still rowing and to check the level of the water. The politician is standing on the bow and pointing in whatever direction the boat happens to be going.
Nyílt levél Morvai Krisztinának, a Jobbik elnökjelöltjének, 2010. április 20.
(Részlet)
Hatvanöt évvel ezelőtt mintegy 300 000 amerikai katona (köztük anyai nagybátyám) halt meg Európa fasizmus – mely ugyanabból a gyűlöletes demagógiából fejlődött ki, amit Ön és jobbikos politikustársai felvállaltak – alóli felszabadítása során. Sokan közülük a Budapesten vagy a környékén található katonai temetőkben lettek eltemetve.
Mint az 1920-as, 30-as és 40-es évek nemzetiszocialista mozgalmai, melyeken az Ön mozgalma is alapul, úgy az Önök mozgalma is intellektuálisan őszintétlen és erkölcsi értelemben véve gyanús. Ön hiányolja a törvényt és a rendet, mégis követeli, hogy a Magyar Gárda garázdasággal megvádolt tagjait tárgyalás nélkül engedjék szabadon. Ön megvédené azon emberek jogait, akik kockakővel dobálták a rendőröket és felgyújtották az állami televízió épületét, és Ön mégis nyíltan etnikai és vallási alapon támadja a magyar kisebbségeket.
Sixty-five years ago some 300,000 American soldiers (including my great uncle) died liberating Europe from fascism bred of the same hateful demagoguery espoused by you and your fellow Jobbik politicians. A number of them are buried in American military cemeteries in and around Budapest.
Like the national socialist movements of the 1920s, ’30s, and ’40s on which your movement is clearly modelled, the Jobbik Movement for a Better Hungary is intellectually dishonest and morally suspect. You complain about a lack of law and order and yet demand members of your movement indicted for vandalising property be released without trial. You would defend the “human rights” of those who threw cobblestones at policemen and set fire to the stateowned television building, and yet you openly attack Hungary’s minorities on ethnic and religious grounds.
A magyar romák: a pozitív diszkrimináció szükségessége
Budapest Times, 2011. február 22.
(Részlet)
A magyar emberek hozzáállása a romákhoz a leereszkedő atyáskodástól a nyílt megvetésig, esetenként a halálos gyűlöletig is terjed; 2009-ben több, véletlenszerűen kiválasztott romát lőttek agyon otthonaikban. Még a műveltebb magyarok is általában lustának, megbízhatatlannak és veszélyesnek tartják a romákat. Nem-roma szomszédaik ezen hozzáállása a romákban félelmet, bizalmatlanságot és utálatot ébreszt.
A faji sztereotípiák mögött egy sor romákkal kapcsolatos, unalomig ismételt mendemonda áll. Hallani bűnbandákról, amelyek veteményes kerteket, gyümölcsösöket fosztogatnak, műhelyekből viszik el a szerszámokat és transzformátorokból szedik ki a rézhuzalokat; hallani melléképületeket illegálisan elfoglaló roma családokról; folytonos hiányzásról az iskolából és munkahelyekről; hallani roma szülőkről, akik az államtól kapott segélyeket cigarettára és alkoholra költik, míg a gyerekeik éheznek; az utcákat járó gyilkos, késelő roma bandákról; és a megfélemlített helyi rendőrökről, akik nem mernek tenni a „cigánybűnözés” ellen.
Kétségtelen, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői között romák is vannak. De kérdezzük meg szinte bármelyik szociális vagy karitatív munkást, aki roma családokkal dolgozik, és azt fogják hallani tőle, hogy néhány tagjának tettei miatt az egész roma közösséget igaztalanul vádolják. A roma közösség néhány legszegényebb családjával való munka során szerzett személyes tapasztalatom az, hogy egészében véve kedves és figyelmes emberek, hálásak mindennemű segítségért, amit kapnak, hajlandóak együttműködni az iskolai és önkormányzati tisztviselőkkel annak érdekében, hogy gyermekeik megfelelő iskoláztatásban és egészségügyi ellátásban részesüljenek, és szeretnének javítani kilátástalan helyzetükön, de senki nem hajlandó munkát adni nekik.
The attitudes on the part of individual Hungarians towards the Roma range from paternalistic condescension to vile contempt and even murderous hatred; in 2009 a number of Roma were randomly gunned down in their homes. Even educated Hungarians generally consider the Roma lazy, unreliable and dangerous. The Roma react to such attitudes on the part of their non-Roma neighbours with a mixture of fear, mistrust, and loathing.
Underlying racial stereotypes is a body of anecdotal evidence repeated ad nauseam. One hears of gangs of criminals stripping gardens of their vegetables, orchards of their fruit, workshops of their equipment, and transformers of their copper wiring; of Roma families illegally squatting in outbuildings; of chronic absenteeism from school and work; of Roma parents squandering their welfare money on cigarettes and alcohol while their children go hungry; of murderous knife-welding Roma gangs roaming the streets; and of local police too intimated to do anything about „gypsy crime”.
No doubt Roma are among those committing crimes of this nature. But ask any social worker or missionary working with Roma families and they will tell you that the entire Roma community is being unfairly blamed for the actions of a few of its members. My personal experience dealing directly with some of the Roma community’s poorest families is that they are, on the whole, kind and considerate, grateful for whatever assistance they receive, willing to work with school and town authorities to ensure their children have access to proper education and healthcare, and eager to improve their plight, but that nobody will hire them.
Richard Field hivatalos közleménye a gyöngyöspatai helyzetről
(Részlet)
Április 22-én, pénteken, reggel 7:30 és 8:00 között a kelet-magyarországi Gyöngyöspatán 267 roma nő és gyerek szállt fel a Magyar Vöröskereszt által bérelt hat buszra. Nyolc órakor a buszok elindultak egy-egy üdülőhely felé, Budapestre és Szolnok közelébe, ahol a Vöröskereszt dolgozói és önkéntesei fogadták őket. […]
A katonai kiképzés egy hónappal azután vette kezdetét, hogy a Polgárőrség 16 napra megszállta a falut és szélsőséges gyűlöletcsoportokhoz tartozó tagjai szabadon járőröztek az utcákon, ostorokkal, baltával, pitbullokkal. Így érthető, hogy a gyöngyöspatai romákat megrémítette az a hír, hogy a szomszédban félkatonai gyakorlatozás szerveződik.
Selymes Erik, a Vöröskereszt főigazgatója elrendelte, hogy a nőket és a gyerekeket vigyék el a faluból a tervezett katonai kiképzést idejére, miután tőlem és többek közt Mezei Istvántól – aki helyi gyöngyöspatai lakos és a Vöröskereszt tanácsadója – értesült a hírekről. Ezért a tettéért elismerést érdemel a gyöngyöspatai romáktól, illetve attól a 10-12 millió romától, akik gyakran esnek radikális gyűlöletcsoportok által elkövetett gyűlölet-bűncselekmények áldozatául. A nem roma magyarok és európaiak szintén hálával tartoznak Selymes Eriknek, hogy megtette a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy ártatlan nők és gyermekek védelmet kapjanak a politikai extrémizmus ellen folytatott harc színterén, Gyöngyöspatán.
Az, hogy Selymes ezt követően cáfolta, hogy bármilyen kapcsolat lenne a 267 roma nő és gyerek húsvéti elutaztatása, illetve az ugyanakkorra tervezett katonai kiképzés közt, véleményem szerint egyszerűen annyit jelent, hogy Selymes megpróbálja a magyar kormányt nem kitenni annak a szégyennek, amelyet a hazai és nemzetközi sajtó jogos felháborodása okozott annak köszönhetően, ahogy a félkatonai erők és polgárőrök bántak a magyarországi romákkal.
On Friday, April 22nd, between 7:30 and 8:00 in the eastern Hungarian town of Gyöngyöspata some 267 Roma women and children boarded six buses chartered by the Hungarian Red Cross. At 8 am the buses departed for one of two holiday retreats, one in Budapest and one near the central Hungarian city of Szolnok, where they were received by Red Cross staff and volunteers. […]
The military training taking place just one month after the Civil Guard ended their 16 day occupation of the town (during which time members of various radical hate groups were given free reign to roam the streets brandishing whips, hand-axes, and pit-bulls), it is understandable why Gyongyospata's Roma were terrified of the prospect of paramilitary exercises being held next door.
Learning of the situation from myself and others, including Gyöngyöspata native and Red Cross adviser Istvan Mezei, Red Cross country director Erik Selymes ordered the removal of the women and children for the duration of the scheduled military training. For this he deserves the admiration and gratitude of Gyöngyöspata's Roma as well as that of Europe's 10-12 million Roma who are frequently the victims of hate crimes at the hands of radical hate groups. Non-Roma Hungarians and Europeans also owe Mr. Selymes a debt of gratitude for taking appropriate steps to protect innocent women and children on the front line of the battle against political extremism that is Gyöngyöspata.
That Mr. Selymes subsequently denied that there was a connection between sending 267 Roma women and children on holiday without their husbands for that part of the Easter weekend coinciding with the scheduled military training simply means, in my estimation, that Mr. Selymes is trying to spare the Hungarian government embarrassment in the face of justified domestic and international outrage over the treatment of Hungary's Roma at the hands of vigilantes and paramilitary forces.
Nyílt levél Kocsis Máté (FIDESZ) országgyűlési képviselőhöz, 2011.április 28.
(Részlet)
Tisztelt Kocsis Úr! […]
Abraham Lincoln azt is mondta: „Lehet a nép egy részét folyamatosan átverni, és lehet az egész népet egy ideig átverni, de nem lehet az egész népet folyamatosan átverni.”
Ami az Önök tervezett koncepciós tárgyalását illeti, nincsen szándékomban részt venni rajta, ugyanis már tettem nyilatkozatot az üggyel kapcsolatban. […]
Ha cselekedetemmel rontottam az általam szívből szeretett Magyarország nemzetközi megítélésén, azt őszintén sajnálom. Ha azonban bármikor a jövőben arra kérnek, hogy segítsek megvédeni magyar állampolgárokat fasiszta gengszterektől, tétovázás nélkül meg fogom tenni, ha az módomban áll. Mert a magyar állampolgárok életének védelme fontosabb, mint bármely kormány vagy politikai párt tekintélyének megóvása. A szabadsággal együtt jár az a kötelesség, hogy a társadalom legelesettebb tagjait megvédjük.
Abraham Lincoln also said „You can fool some people all the time, all the people some of the time, but you cannot fool all the people all of the time.”
As for your kangaroo court, I have no intention of appearing before it as I have already issued a statement. […]
If, through my actions, I have harmed the international reputation of Hungary, a country I deeply love, then I very much regret it. However, if called upon to protect Hungarian citizens from fascist thugs in the future, I will do so without hesitation should it be in my power to do so. Because protecting the lives of Hungarian citizens is more important than sparing any government or political party embarrassment. With freedom comes the responsibility to protect society's weakest members.
Az Index – Huszti István – fotója a Jobbik megemlékezéséről,
amelyet október 14-én tartott Olaszliszkán,
Szögi Lajos halálának ötödik évfordulóján
Tíz nap, amely sokkolta az Európai Uniót: Gyöngyöspata jelentősége
Budapest Times, 2011. május 17.
(Részletek)
A végzetes április 26-ai éjszaka előtt, amikor a gyöngyöspatai romák úgy döntöttek, hogy elegük lett a fanatikusok, militánsok és rasszisták okozta kegyetlenkedésekből, és a saját kezükbe vették az irányítást, a magyar nagyközönséget a kormányzati tisztviselők és szóvivőik szégyenszemre azzal áltatták, hogy „én egy húron pendülök Eszes Tamással, az úgynevezett Véderő vezetőjével”, aki egyértelműen egy katonai képzést szervezett Gyöngyöspata roma lakónegyedének közvetlen közelében a célból, hogy etnikailag megtisztítsák Gyöngyöspatát annak roma lakosságától.
Húsz évnyi gyilkos pártpolitika után azt feltételezni, hogy bármi is szégyenérzetet okozzon a Fidesz-kormánynak… hiszen az sokkal motiváltabb politikailag, mintsem elismerje azt, amit már mindenki tudott, hogy „ez a valós helyzet”; hogy a gyöngyöspatai romák valóban veszélyben voltak; a kormány kiagyalt egy alaposan kidolgozott elméletet egy nemzetközi összeesküvésről, amit „politikai provokációnak” állítottak be, belekeverve az egyre növekvő, roma közösséget féltő pánikomat és félelmemet, eszközként használva arra, hogy én vegyem rá őket arra, hogy részt vegyenek egy „szégyenletes evakuálásban” (mintha nem lettek volna már elég ijedtek, miután 7 héten át folyamatosan zaklatták őket, miután lemondott a polgármesterük – az egyetlen személy, aki köztük és Vona Gábor barnaingesei között állt). Az, hogy a kormány kénytelen az én személyem elleni támadáshoz folyamodni, és az, hogy a médiának kritikátlanul kell ezt megjelentetnie, tanúsítja azt, hogy a magyar politika és az ún. „szabad sajtó” milyen szorosan kapcsolódnak, és annak a mélységét is, amire mindketten lesüllyedtek.
[…]
Van, aki igazán azt hiszi, hogy ha én nem adományoztam volna pénzt a Lehet Más a Politikának (LMP), illetve nem írtam volna a Fidesz-kormányra nézve egy rendkívül kritikus levelet a Budapest Times szerkesztőjének tavaly, a kormány interpretációja más lett volna Gyöngyöspatáról? Tragikus az a tény, hogy a főbb magyar politikai pártok valójában ellenőrzés alatt és finanszírozási függésben vannak pár roppant tehetős magánszemély erőforrásaitól; így a kormány természetes módon feltételezte azt, hogy tetteimet az a vágyam motiválta, hogy elősegítsem a Lehet Más a Politika érdekeit. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Az igazat megvallva, az LMP mint párt egy hatalmas csalódás számomra. Továbbá, ha az LMP vagy más parlamenti pártok végezték volna a munkájukat, a nagypénteki 267 roma nő és gyermek kimenekítésére nem lett volna szükség.
[…]
Egyéni cselekvő emberként időnként az élet megköveteli tőlünk, hogy ne népszerű dolgokat tegyünk; vagy hogy népszerűtlen dolgokat támogassunk annak szolgálatáért, amiről tudjuk, hogy helyes. Különösen az én esetemben, amiért vakmerően megmondtam az igazat a hatalomnak – ezzel kapcsolatban úgy vigasztaltam magam, hogy végül az igazság majd győzedelmeskedik, így igazolódnak majd az én „vakmerő” cselekedeteim teljes mértékben. Nem engedtem, hogy azok a tények, hogy megvádoltak egy „politikai provokáció” háttérből való irányításával vagy a kormány azon bejelentése, hogy a „titkosszolgálat és katonai hírszerzés” megvizsgálta az eseményekben való részvételem „homályos körülményeit” abban a „hamis kiürítés”-ben Gyöngyöspatán – hogy ezek elriasszanak azon célomtól, hogy megvédjem Magyarország cigányait a gyűlöletcsoportok és civil önbíráskodó gárdisták okozta veszedelmektől.
Ahhoz, hogy Magyarország létezhessen a jövőben is, a politikai, civil és vallási vezetőknek (csakúgy, mint az állampolgároknak) hajlandóknak kell lenniük arra, hogy helyesen cselekedjenek, függetlenül a politikai következményektől. A magyaroknak meg kell tanulniuk dicsérni azt, ami dicséretes, és kritizálni azt, ami nem az, tekintet nélkül annak a politikára való hatására. Amíg ez nem történik meg, Magyarország a hősök és pozitív példaképek nélküli ország marad. A legfontosabb az, hogy a magyarok abbahagyják az örökös ujjal mutogatást, és kezdjék el feltenni maguknak az „innen hogyan tovább?” kérdést, inkább, mint a „hogy jutottunk ide és ki a felelős?” kérdéseket.
[…]
A magyarok húsz éve már, hogy nagyon türelmesen várnak arra, hogy a korrupt politikai elit megreformálja önmagát, de mindhiába. Az a tíz nap, amely megrázta az Európai Uniót, a magyar nép számára ritka lehetőséget kínál arra, hogy megreformálják Magyarország korrupt politikai kultúráját – amely a több évszázados idegen uralom és egy önző, tunya arisztokrácia terméke – egy olyan új generáció, tisztességes, polgári gondolkodású magyarok beválasztásával a parlamentbe, akik elkötelezettek arra, hogy visszatérítsék Magyarországot a többpólusú demokráciába.
[…]
A magyarok túl sokáig tették lehetővé, hogy döntéseiket a félelem hajtsa – az állás elvesztésétől való félelem, a barátságtalan adóellenőrtől való félelem, az állami megrendelések elvesztésétől való félelem, az attól való félelem, hogy gyermekeinket nem veszik fel a jó iskolába vagy egyetemre, félelem az ösztöndíj vagy a támogatott hitel elvesztésétől, végül, de nem utolsósorban, a félelem, hogy nyilvánosan a magyar nemzet elárulásával vádolják, mert kritizálni merte a kormányt. A nagy jelentőségű döntéseket, amelyeket meg kell hozni, nem lehet és nem szabad a félelem légkörében megszülni. A véleményeltérést ösztönözni kell, nem elfojtani. Az ellentétes véleményeket figyelembe kell venni, nem egyből elutasítani. A szólásszabadságot éljenezni kell, nem eltiporni. És a szabad sajtót táplálni kell, nem elfojtani. A legfontosabb, hogy egy politika párt vagy politikus se bátorkodjon árulással vádolni ellenfelét egyszer/en azért, mert eltérő véleményen van.
Magyarország vezetőinek abba kell hagyniuk az abszolút terminusokban, és el kell kezdeniük a viszonylagos igazságokban és konstruktív kompromisszumokban való gondolkodást, emlékezniük kell Edmund Burke örök szavaira:
„Minden kormány – sőt, minden ember, minden jótétemény és állás, minden erkölcsi és minden bölcs cselekedet – kompromisszumon és cserén alapul.”
Prior to the fateful night of April 26th, when Gyöngyöspata's Roma decided they had had enough abuse at the hands of fanatical, militant racists and took matters into their own hands, the Hungarian public at large was treated to the shameful spectacle of government officials and their spokespersons tarring me with the same brush as Tamás Eszes, the leader of the so called Véderő ("Defence Force") which had clearly organised a military training in the immediate vicinity of Gyöngyöspata's Roma neighbourhood for the purpose of ethnically cleansing Gyöngyöspata of its Roma inhabitants. Hard-wired after twenty years of cutthroat partisan politics to assume anything causing embarrassment to the Fidesz government is politically motivated, rather than acknowledging what everybody already knew to be the case – that, in fact, Gyöngyöspata's Roma residents were under threat – the government concocted an elaborate story of an international conspiracy to stage a „political provocation” involving my spreading panic and fear through the Roma community as a means of persuading them to participate in a „sham evacuation” (as though they weren’t scared enough after seven weeks of continual harassment and the resignation of the town’s mayor, the only person standing between them and Gábor Vona's brownshirts).
That the government should resort to so vile an attack on my person, and that the media should uncritically report it, is testimony of the extent to which Hungarian politics and the so-called "free press" are intermarried and the depths to which both have sunk.
[…]
Does anyone really doubt that, had I not contributed money to Politics Can Be Different (LMP) or written a letter to the editor of the Budapest Times highly critical of the Fidesz government last year, the government's spin on Gyöngyöspata would have been different? Tragically, the fact that Hungary's mainstream political parties are, in fact, controlled and financed by a few enormously wealthy individuals means the government naturally assumed my actions were motivated by a desire to advance the political interests of Politics Can Be Different. Nothing could be further from the truth. Truth be told, as a party the LMP is a huge disappointment to me. Furthermore, had the LMP or any of the parties in parliament been doing their job, the Good Friday evacuation of 267 Roma women and children would not have been necessary.
[…]
As individual actors we are occasionally called upon to do unpopular things or support unpopular causes in the service of what we know to be right. In my particular case, though I found myself virtually abandoned for having the temerity to speak truth to power, I took comfort in the knowledge that ultimately truth would prevail and that my „precipitous” actions would be fully vindicated. I did not allow the fact that I had been accused of masterminding a "political provocation" or the announcement by the government that the „secret service and military intelligence” was investigating the „murky circumstances” surrounding my involvement in the "phony evacuation" of Gyöngyöspata to deter me from my goal of protecting Hungary's Roma from the scourge of hate groups and vigilante gendarmes.
If Hungary is to have any kind of future, its political, civic, and religious leaders (as well as its citizenry) must be prepared to do the right thing regardless of political consequences. Hungarians must learn to praise what is praiseworthy and criticise what is not irrespective of its political implications. Until that happens, Hungary will forever remain a land without heroes or positive role models. Most importantly, Hungarians must stop the endless finger pointing and start asking themselves as a people „Where do we go from here?” rather than „How did we get here and who is responsible?”
[…]
The Hungarians have waited very patiently for a period of twenty years for their corrupt political elite to reform itself, but to no avail. The ten days that shook the European Union presents the Hungarian people with a rare opportunity to reform Hungary's corrupt political culture that is the product of centuries of foreign domination and a selfish, indolent aristocracy by electing to parliament a new generation of decent, civic-minded Hungarians committed to returning Hungary to the path of pluralistic democracy.
[…]
For too long Hungarians have allowed their decisions to be driven by fear – fear of losing one's job, fear of an unfriendly tax audit, fear of the loss of government orders, fear of one’s children not being admitted to a good school or university, fear of the loss of a grant or subsidised loan, and, last but not least, fear of being publicly accused of betraying the Hungarian nation for daring to criticise the government. The momentous decisions to be made cannot and must not be made in an atmosphere of fear. Dissent should be encouraged, not stifled. Contrary opinions should be taken into account, not rejected out of hand. Freedom of speech should be cheered on, not muffled. And a free press should be fueled, not dampened. Most importantly, no one party or politician should presume to accuse an opponent of treason simply for offering a dissenting opinion. Hungary’s leaders must stop thinking in terms of absolutes and start thinking in terms of relative truths and constructive compromise remembering Edmund Burke’s eternal words that „All government – indeed, every human benefit and employment, every virtue and every prudent act – is founded on compromise and barter.”
* Lásd hírösszefoglalóinkat:
– Gyöngyöspata: Miért mentek el, és mit mond erről a Fidesz?
– Képünk a világban – Gyöngyöspata
– Gyöngyöspata: Az egri bíróság szabadon engedte a Véderő tagjait, a pofozkodó roma nő ellen eljárás indult
– Gyöngyöspatán kedd este verekedés robbant ki; a BM délutáni
– Gyöngyöspata – a szerdai fejlemények
– . Gyöngyöspata: tényfeltáró bizottság, kormánymegbízotti figyelmeztetés, Jobbik-feljelentés
– TAZ: A jobboldal romákat ostromol Magyarországon – migazin.de: a magyar kormány exportálná a romákat
- Francia közszolgálati híradó a magyar szélsőjobb „kirakatfalujáról”
– Gyöngyöspata – TASZ-jelentés és bizottsági ülés
És írásainkat:
– Lévai Júlia: A belügyminiszter úgy tudja: győzött
– Lévai Júlia: Kicsoda Pintér Sándor?
– Mihancsik Zsófia: Kocsis Máté és Gyöngyöspata
– Niedermüller Péter: A demagógia csődje
– Lévai Júlia: A cigányok kirándulni mentek
– Lévai Júlia: Nem cigánykérdés: nácikérdés
– Krémer Ferenc: Exodus
– Niedermüller Péter: A példa
– Lévai Júlia: Betyársereg, mint kés a vajban
– Lánczos Vera: Fő a jó tempírozás
– Mihancsik Zsófia: Közlemény: az „ügy érintettjei” vagyunk
– Zentai Ágnes: Mégis, kinek a büntetőjoga?
– Krémer Ferenc: Ki lesz a bűnös és miben? – Parlamenti vizsgálóbizottság Gyöngyöspata ürügyén
– Mihályi Péter: Gyöngyöspata is fellázadt
** Szerelmeslevelek egy neonácihoz/Love Letters to a Neo-Nazi – a teljes könyv letöltése/download the whole book (PDF - 6,5MB)
*** Az MTI szerint „a 44 éves üzletember 1990-ben alapította budapesti cégét. Field egyebek között befektetői kapcsolatokkal, stratégiai tervezéssel, projektfejlesztés és menedzselés felügyeletével foglalkozik; az Amerikai Ház Alapítvány1994 és 2006 között Magyarországon több mint 5,5 milliárd forint értékben épített lakó-, kereskedelmi és irodaépületeket”.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
