rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 18.

Papcsák Ferenc fideszes országgyűlési képviselő, Zugló polgármestere, a deviza-eladósodás okait vizsgáló parlamenti albizottság elnöke


Bolgár György: - Ha megengedi, előbb egy másik kérdésről, egy zuglói ügyről kérdezném, ez is legalább olyan friss, mint a másik. Ugyanis olvasom, hogy elbontják azokat az illegális építményeket, amelyekben hajléktalanok élnek a főváros XIV. kerületében és Ön is személyesen jelen volt azon a razzián, ahol bűnözőket is előállítottak.

Papcsák Ferenc: - Nem bűnözőket, egy bűnözőt.

- Ahhoz képest, hogy állítólag százötven hajléktalan él ott, az nem is olyan rossz arány.

- Nem. Egész Zugló területén százötven hajléktalanról tudunk. Persze pontos számot nem lehet tudni, de a szociális ellátó rendszerünk szerint százötven a hajléktalanok száma. Ebből olyan tíz-tizenöt hajléktalan gondolta úgy, hogy önkormányzati területen, tehát közterületen felhúz egy kis falut, hogy így fogalmazzak és életvitelszerűen ott rendezkedik be.

- Hajlékot teremt magának.

- Igen, tehát ezek engedély nélküli épületek vagy talán még annak sem nevezhetőek. Volt olyan szerencsétlen sorsú embertársunk, aki egy félbe szakadt Trabantban élt, tehát ez minősíthetetlen, emberi életre alkalmatlan. Bodegákban, bódékban, fém dobozokban, nem tudom, mikben éltek ott az emberek. A mai napon egy kivételével sikerült elbontani. Ezek az emberek, mondhatom azt, hogy mind örömmel aláírták azt a nyilatkozatot, hogy elhagyják ezt a területet és beköltöznek egy számukra nyitva álló és az önkormányzat által is támogatott hajléktalanszállóra.

- Ezt a hajléktalanszállót ki kezeli, ki működteti?

- Ezt egy zuglói egyházi szervezet kezeli, bár a fővárosban az Fővárosi Önkormányzat feladata egyébként a hajléktalanokkal való foglalkozás. De nyilván, mint kerületi polgármesterek, mi sem tudjuk megúszni ezt a kérdést, tehát a zuglói önkormányzat is kiveszi ebből a részét és mi is támogatjuk azokat a szervezeteket, a Máltai Szeretetszolgálatot és a Myrai Szent Miklós egyházat, amely felkarolja ezt a dolgot.

- És oda is vitték ezeket az embereket?

- Igen. Mondjuk a személyes holmijuk elszállítására ők tettek javaslatot. Ismereteim szerint az egyik hajléktalan lány, egyébként zuglói állandó lakos lakásába kérték hogy szállítsuk a személyes holmikat. Tisztességes módon kell ezt megoldani.

- Igen. Közben a budapesti hajléktalanügy szakmai felelősei, köztük éppen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsey Miklós illetve Győri Péter kiadott egy közleményt vagy inkább tiltakozást, és ebben arra hívják fel a figyelmet, hogy „csendesen tiltakozunk azon tendenciák és regulák ellen, amelyek a szegények, a megalázottak és megszomorítottak helyzetét tovább nehezítik, társadalmi kirekesztésüket erősítik. Magyarországon százezrek fagyoskodnak otthonaikban, rettegnek otthonuk elveszítésétől, tízezrek a szabad ég alatt vagy közösségi szállásokon húzzák meg magukat. Alapvető emberi kötelességünk rajtuk segíteni. Félelmeik gyarapítása, üldözésük, esetleg büntetésük vagy ezzel való fenyegetésük ellentmond az alapvető emberi normáknak.” És jelenleg, írják, nem állnak rendelkezésre azok a források, amelyek biztosíthatnák a hajléktalan emberek minimális téli ellátását.

- Szerintem meg igen és ezeknek az uraknak az elmúlt húsz évben nagyon nagy felelősségük van ebben.

- Vecsey Miklósnak nagy felelőssége?! Irtózatos munkája és áldozatkészsége van benne.

- Így van, de most én inkább Győri Péter úrra gondolok, aki a fővárosban foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A főváros nagyon sokat áldozott azért egyébként, még az elmúlt években is, az elmúlt ciklus időszakában is, hogy ezt a problémát megoldja. Ezt a problémát, azért mondjuk ki és a rádióhallgatók szintén mindannyian egyetértenek ezzen, hogy humánusan, emberségesen, tisztességesen, de meg kell ezt oldani. Tehát emberek a tél beálltával nem lehetnek az úttesten vagy az utcán. Nem alhatnak aluljárókban, ez közegészségügyi kérdés. Nem fagyhatnak meg. Hadd mondjak el Önnek egy számot, ez egy drámai szám lesz. Az elmúlt kormányzati ciklus alatt Budapesten, tehát 2006 és 2010 között 131 ember halt meg az utcán. Én Zuglóban nem szeretnék kimenni olyan esethez polgármesterként, hogy halálesetről számoljunk be a sajtónak. Tehát én ezt a felelősséget nem szeretném felvállalni. Meg fogjuk oldani ezt a kérdés, meg kell oldani ezt a kérdést.

- De ugye nem rendészeti eszközökkel, meg büntetéssel, meg börtönnel?

- Persze hogy nem. Ha a szabálysértési részéről beszélünk, ismételt elkövetésről van szó, és van egy olyan módosító indítvány, amelyet mi is támogatunk, üdvözlünk, eszerint ha hajléktalanszálló felállításával vagy építmény kialakításával, kormányzati támogatással megteremtettük a lehetőséget, csak akkor lépjen hatályba. Tehát ha megvan minden hajléktalannak a lehetősége, hogy bemenjen, ez az egyik oldala, akkor viszont már nem lehet és nem szabad engedni, hogy kint legyen az utcán.

- Tehát amikor már nem tud hivatkozni arra, hogy nincs hol élnie.

- Pontosan. Nagyon sokan beszámolnak erről, hogy van ez az úgynevezett belső hajléktalan bűnözés, miszerint meglopják egymást ezeken a szállókon. Akkor viszont meg kell teremteni annak a feltételeit, rendészekkel, belső biztonsági kamerarendszerrel, mindenféle szakmai cégek bevonásával, hogy még véletlenül se tudják egymást meglopni.

- Pénzzel, emberrel, szociális munkásokkal, szakemberekkel, szóval ez sokba fog kerülni, de valahogy komplexen kell hozzányúlni.

- Azért Ön is a városban közlekedik, a Ferenciek terén az aluljáróban ott feküdtek ezek az emberek a turisták által látogatott helyeken.

- Ne is mondja, szörnyű.

- A legfrekventáltabb területen.

- Persze. De a turista számított a legkevésbé. Az a szörnyű, hogy az az ember ott fekszik.

- Így van. De én a többség oldaláról is megközelíteném. Egyszerűen felhasználták ezeket az embereket bűncselekmények elkövetésére, vagy legalábbis egy részüket bűncselekmények elkövetésére. Tudunk a koldusmaffiáról, tudunk arról, hogy csicskáztatják őket Zuglóban, és büntetőeljárások vannak e tekintetben folyamatban. Tudunk a csepeli ügyről, ami aztán végképp drámai.  Nagyon sok embernek közülük nyugdíja van, és ugye vidéken is több helyen csicskáztatták őket. És mi történt? Azokat a jövedelmeket, amit ezek a szerencsétlen emberek kaptak, bizonyos körök lenyúlták, őket pedig munkára fogták. Tehát egyszerűen drámai élethelyzetekről beszélünk.

- Szóval a segítség kell hogy itt a döntő szempont legyen.

- Így van. Higgye el, jó szándékkal közelítjük meg ezt a kérdést. Miért akarnánk bárkinek rosszat? Nem is értem, hogy miért feltételezi bárki is rólunk.

- Nem is ezt feltételezzük, hogy rosszat akarnak, hanem hogy egy problémát rossz eszközökkel próbálnak megoldani.

- Ez csak egyik eleme. Tegnap a parlamenti vitában elmondtam, hogy ez szociális kérdés, társadalmi probléma, az elszegényedés különösen. A hajléktalanság önmagában véve nem egyenlő a szegénységgel. Én szegény emberként nőttem fel, gyerekkoromban szegény voltam és mégsem voltunk hajléktalanok. Igyekeztünk normálisan, tisztességesen élni, bár szegények voltunk. Tehát a kettő nem egyenlő. Akkor ez ugye közegészségügyi kérdés volt, gyakran sajnos rendészeti vagy hatósági ügy is. Jelen esetben egyébként Zuglóban ennek a telepnek a felszámolása hatósági ügy. A jelenlegi rendészet vagy az úgymond kerületi szabályozási rendek szerint, építési szabályok szerint nem húzhatóak fel ilyen illegális épületek. Hova jutnánk, ha mindenki felhúzna mindenféle kalyibát? Nem lehet.

- Igen. Ha fel tudnak ajánlani nekik valamit, akkor ezt meg tudom érteni.

- Így van.

- No, akkor ki a felelős a devizahitelezésért és az adósság problémáért?

- Már vártam a kérdést.

- Igen, de hát ezzel is Ön foglalkozik. Ön az illetékes elvtárs, akárhogy tagadja.

- Igen, de nem vágyom erre.

- Szóval ki a felelős, mert adott ma egy elnöki áttekintést, ami gondolom, még nem végső értékelés, de egy felütés, ha szabad ezt mondani.

- Pontos a terminus technikus, amit a szerkesztő úr mondott. A következő a helyzet. Az elnöki áttekintés kifejezetten arról szól, amit az ellenzék is kért. Tehát nyilvánvalóan van egy alapanyag, amely szerint én összeállítottam egy folyamatot. Ebben az ellenzék igényeinek is megfelelően az előző Orbán-kormánytól, tehát ’98-tól összeraktuk a folyamatot, hogy mi történt, de benne van nyilván az elmúlt nyolc év és benne van az elmúlt tizenöt hónap is. Tehát a második Orbán-kormány bekapcsolódása ebbe a folyamatba, hogy mit tettünk és mi történt. Az ellenzék ezt már megkapta a múlt héten, sajnálom, hogy nem tettek érdemi észrevételt, tehát nem kapcsolódtak be oly módon, hogy esetleg módosító indítványt tesznek vagy kiegészítést fűznek hozzá. Azt akár be is fogadhattam volna. A Nemzetgazdasági Minisztériumot hallgattuk meg ezzel kapcsolatban és ott egy kijelentést tett az államtitkár úr, miszerint a kormányzatnak van mindig meg a legtöbb eszköze, törvényi és szabályozási eszköze arra, hogy beavatkozzon. Tehát a mai napnak ez a legfontosabb eleme. És jövő héten kedden tíz órakor pedig meghallgatjuk az előző kormányok minisztereit.

- Tehát azt mondja, hogy az Ön áttekintése, illetve a meghallgatott államtitkár szerint a leghosszabb időt kormányon eltöltő szocialistáknak, illetve szabaddemokratáknak lehetett a legtöbb felelősségük.

- Vélhetően igen.

- Egy dolgot azért megkérdeznék. Nyilvánvalóan Önök, ha nem is nevezték meg kifejezetten kiváltó oknak, de mindenesetre felsorolták, hogy a Medgyessy-kormány visszavágta az Orbán-kormány által bevezetett kedvezményes forintlakáshitel-támogatást.

- Így van, a folyamat szempontjából ez egy nagyon fontos lépés volt a lakossági devizahitelek elszaporodásában.

- Hiszen így, támogatás nélkül, túl drága volt a forinthitel igénybevétele.

- Így van, pontosan.

- Igen ám, csak az meg lehet, hogy az embereknek nem volt drága, viszont az országnak drága volt. 250 milliárd forintig szalad fel évente ennek a finanszírozása.

- A kamatteherre gondol.

- Igen, amit az állam vállalt át az adós helyett, és még mindig százmilliárd fölött van évente. Ez meg az ország eladósodásához járul hozzá.

- Igen, csak ugye minden kormánynak felelőssége egy kiszámítható gazdaságpolitika megalkotása, amellyel meg tudja teremteni azokat a feltételeket, amelyek szerint tudja biztosítani a kamatszolgáltatást, amit az előző Orbán-kormány bevezetett. Ez az egyik megállapításom. A másik, hogy ott azért volt egy nagyon erős úgynevezett lakáspiac, amikor az építőipar nagyon erősen fellendült, és az abból származó úgynevezett áfa-bevételek és egyéb bevételek a kamatterheket kiegyenlítették vagy kompenzálták, tudták ebből finanszírozni. Ez benne van az anyagban egyébként.

- Igen. Hogy ezt tudták-e finanszírozni vagy kompenzálni, azt nem tudom, de az biztos, hogy 2003-2004-től fellendült az építőipar és ez magyarázta, hogy a kormány tudatosan terelte át, részben meg ment magától is a piaci folyamat az olcsóbb devizahitel felé a lakást építeni és vásárolni szándékozók miatt.

- Ott kellett volna beavatkozni. Eltelt azóta akárhány év, de az előző beszélgetéseink során, ha emlékezetem nem csal, beszéltünk arról, hogy Gyurcsány Ferenc tudott ezekről. Ő volt a miniszterelnök 2005-ben is, ő maga látta a kockázatát. De nem utasította egyetlen vezetőjét sem, a pénzügyminiszter nem folytatott ezekkel kapcsolatban megbeszélést, hogy emberek, figyeljünk oda, kockázat van, vagy fékezzük egy kicsit.

- De valószínűleg ő is úgy gondolta, mint most Orbán Viktor, hogy jól működő építőipar nélkül nincs gazdasági fellendülés.

- Az nagyon fontos. Egyébként éppen ezért próbáltunk most megint tenni egy olyan intézkedést az úgynevezett szociálpolitikai kedvezmény bevezetésével, a szocpol támogatás bevezetésével, hogy lendüljön fel az építőipar. Ez egyrészt a foglalkoztatásban is megjelenik, az áfabevételek tekintetében is meg fog jelenni és így tovább. Tehát a vállalkozási adók tekintetében a lakáshoz jutást is elősegíti. Ha itt szociális bérlakásról vagy bármi egyébről gondolkodni szeretnénk, akkor nyilván ebbe az irányba el kell hogy menjünk, el kell mozdítani, hiszen most jelenleg de facto nincs építőipar.

- És ezek szerint Önök még csak a vizsgálatuk elején tartanak.

- Igen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái