Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 20.

• Nyomtatás

Részletek

2011. október 22. szombat, 05:16

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2011. október 20-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a rendszerváltás óta még nem volt annyi bizonytalan és passzív választópolgár mint most. Az Ipsos felmérése szerint ötvenöt százalék nem talál magának pártot. Azok közül viszont, akik találnak, negyvenhét százaléka a Fideszt támogatja. Huszonnégy az MSZP-t és huszonkettő a Jobbikot. Vajon a rezignáltság a riasztóbb vagy a Jobbik erősödése?

Másik témánk, hogy Schmitt Pál szerint Magyarországon százszázalékos a demokrácia és nincs igaza az amerikai politológusnak, Charles Gátinak, aki szerint Magyarország nemzetközileg elszigetelődött. Nagyon sok barátunk van Európában mondta a Die Pressének a magyar köztársasági elnök. Közelebbről?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Gyurcsányék szombaton döntik el, mennek-e az MSZP-ből vagy maradnak? A volt miniszterelnök a terrorcselekmények gyanújával ellene indított ügyészségi vizsgálatról azt mondta, nem vagyok olyan félelmetes fickó. Mégis félnek tőle?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Orbán Viktor szerint nem lehet a kormány nyakába varrni a magyar lakosság eladósodását, mert ez az emberek életstratégiájából fakadt. Legalábbis ez volt a véleménye még 2006-ban a választás közepén, pontosabban két választási forduló között egy tévéinterjúban. Változnak az idők?

Beszéljük meg aztán, hogy egy színésztársa szerint Eperjes Károly áll az Új Színházi pályázatot megnyerő Dörner György mögött. Gáspár Sándor úgy gondolja, hogy Dörnernek vissza kellene lépnie.

És végül ha kultúrharc, legyen kultúrharc. József Attila szobrát is el akarják távolítani a Kossuth térről. Nemcsak a Kossuth-emlékművet és a Károlyi-szobrot. Mindent vissza?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Nagyon aktív az utóbbi napokban. Írt egy cikket a Financial Timesnak, aztán a napokban vitatkozott Bécsben Charles Gáti magyar származású, Amerikában élő politológussal. Hogyhogy?

Schöpflin György: - És mindemellett a parlamenti munkámat is végzem.

- Azt gondolom, csak az nem annyira látványos.

- Sajnos nem.

- Ugye? De erre odafigyelt a magyar média is.

- Vettem észre.

- De ezt nem sajnálja, gondolom?

- Sőt, ellenkezőleg. Külön örülök.

- Nemcsak a média figyelt oda, hanem a Népszabadság tudósítása szerint ott volt ezen a bécsi vitán Magyarország bécsi nagykövete is, meg az ENSZ-nél akkreditált követ is és ahogy írják, élénk támogatásban részesítették Önt. Ez mit jelentett?

- Azt hiszem, egyszer rábólintottak valamire.

- Élénken rábólintottak?

- Az élénk azt hiszem, az újságírótól származik. Ez a sajtó szabadsága ugye, hogy bármilyen jelzővel ékesítheti az írását.

- Értem. Szóval nem volt olyan, hogy bekiabált volna a nagykövet vagy lelkesen felugrottak volna és állva tapsoltak volna Önnek.

- És még a magyar zászlót sem lengették.

- Nem? Pedig már úgy gondoltam, hogy valamilyen módon látványos jelét adták annak, hogy Önnek adnak igazat.

- Sajnos nem így volt, akkor sokkal izgalmasabb lett volna talán. Nem emlékszem melyik újságíró írta, hogy amikor mi voltunk ott fent – tehát Gáti Károly, én és a másik két résztvevő – akkor sokkal nyugodtabbak voltak.

- Ugyanez az újság írta.

- Ebben van némi igazság. De telt ház volt. Tehát legalább hatvan ember volt jelen egy viszonylag kis teremben.

- Az, hogy Ön védi a Fidesz-kormány politikáját, abszolút érthető. Az, hogy milyen érvekkel, azzal kapcsolatban nekem is volna vitatkoznivalóm, nemcsak Charles Gátinak. Ha megengedi, kezdjük a Financial Timesszal, ahol egy héttel ezelőtt egy nemzetközi elemző intézet vezetője írt nagyon lehangoló cikket Magyarországról, és többek között úgy vonta le a következtetést a helyzetről, hogy menetelünk a demokrácia útján visszafelé. Ön pedig azt mondta, hogy éppen ellenkezőleg, a helyzet jó. De mire alapozza ezt, kérdezem Öntől, bár megírta a Financial Timesban is.

- Megírtam a Financial Timesban. Egyébként ugyanezt a kérdést feltehetem én is ennek a bizonyos elemzőnek. Bremmernek hívják, aki egy ilyen politikai kockázatelemző társaság főnöke. Én elsősorban abból indulok ki, hogy ez az illető nem tud nagyon sokat Magyarországról. Biztos vagyok benne, hogy magyarul nem tud, a magyar anyagot nem olvassa. Tehát másodkézből építette fel ezt a cikket. A cikk sajnos szerintem nem jó. És számomra érdekes volt, nem tudom erre felfigyelt-e, hogy általában ezek a véleménycikkek a Financial Timesban ott maradnak a honlapon két-három napig. A Bremmer-cikk egyből eltűnt. Lehet, hogy a Financial Times is rájött, hogy ezzel valami baj van.

- De a Financial Times itt élő tudósítója másfél év óta gyakorlatilag hasonló hangnemű cikkeket ír Magyarországról.

- Ez a sajtó szabadsága, ugye?

- De azt akarom mondani, hogy ez a tekintélyes lap mégiscsak alapvetően olyan véleményt közöl, mint amilyet ennek az elemzőintézetnek a vezetője. És hozzátehetjük az Economistot, hozzá tehetjük a Timest, hozzá tehetjük a Guardiant, hozzá tehetjük a Washington Postot és így tovább.

- Én vitatkoznék, az Economist szerintem sokkal kiegyensúlyozottabb.

- Például putyinizációról is ők írtak először.

- Az a Washington Post volt az év legelején.

- Szerintem az Economist is, de mindegy. Ezt majd az archívumokban vagy magunkban tisztázzuk.

- A történészek majd tisztázzák.

- Igen. De a lényeg az, hogy Ön szerint Magyarországon rendben van a demokrácia és a Fidesz azt csinálja, amit lehet?

- Szerintem nincs olyan, hogy tökéletes demokrácia. Tudom, hogy másoknak más a véleményük erről, de az, amit én demokratikus infrastruktúrának nevezek – mert az a szocialista kormány idején nagyon meggyengült – most valamennyire egy új egyensúlyt kap. És azt hiszem, hogy jó irányba mutat. Tudom, hogy mások ezt másképpen gondolják, de én azt látom, hogy a törvényesség, a közbülső intézmények működése erősödik. Mások az ellenkezőjét látják. Nekem nagyon tetszik egyébként az a közigazgatási reform, amiről semelyik külföldi sem ír, itthon sem nagyon. Ami szerintem azt jelenti, hogy megyei szintre és járási szintre sokkal több hatalom került.

- Igen. Akkor lehet, hogy ez egy jó lépés, bár ennek is nagyon sok, akár demokratikusan is vitatható pontja és eleme van, hiszen ez beleillik abba a mérhetetlen központosítási erőfeszítésbe, ami nemcsak a közigazgatást érinti, hanem az egészségügyet, az oktatást is. És láthatóan a kormány minden területen magához akarja vonni a döntési jogköröket. Lehet azt mondani, hogy akkor végre lesz döntés, de azt is lehet mondani, hogy meggyengülnek az érdekképviseleti lehetőségek.

- Most megpróbálom idézni azt, amit a harmadik résztvevő mondott el tegnap este. Egy bolgár szakértő, Ivan Krastev, nagyon kiváló ember, nem szükségszerűen jobboldali. Ő azt mondta, hogy ő azt látja, hogy az elmúlt húsz évben elindult valami a demokrácia felfogásában, ami inkább a többséget helyezi előre. Bajorizálásról beszélt. Szerintem ebben van igazság. Ez egy trend. A másik, amit említett, hogy az a szabadpiaci modell, hogy minden menjen, a piac mindent meg fog oldani, teljesen megbukott Európában, beleértve a posztkommunista államokat is. Ha ezeket így összegezzük, akkor lehet, hogy a Fidesz stratégiája igazából jó úton halad. És megpróbálja összegezni, összehozni a társadalmat illetve a társadalmi konszenzust, ami szerintem Magyarországon, hát nem gyerekcipőben, de gyenge lábon áll.

- Igen ám, szavakban megpróbálja összehozni ezt a konszenzust, volt is nemzeti együttműködés nyilatkozata, meg nemzeti ügyek kormánya, az ma is van. De ehhez képest még az új alkotmányt is úgy hozták össze, hogy egyetlen ellenzéki párt sem volt hajlandó benne részt venni, mert nem adták meg nekik a lehetőséget, hogy tényleges és hatásos véleményt nyilváníthassanak.

- Mondjuk úgy, hogy az ellenzéki pártok ezt mondják. Én úgy tudom a történetet, hogy a lehetőségük megvolt, de ezzel nem akartak élni. Azt is lehet mondani, hogy az elmúlt húsz évben azért volt egy alkotmányozási folyamat és ezeknek a tanulságait összegezte ez az új alkotmány. Egy-két új eleme van természetesen.

- Úgy, hogy még Sólyom László is azt mondta például a napokban, hogy nem alkotmányos a rendszer. És ezzel a keserűségét és csalódottságát fejezte ki.

- Igen, még úgy is, azt hiszem. Gondolom, mindenkinek megvan az egyéni véleménye, nincs tökéletes alkotmány a világon. De az, hogy húsz éven át még mindig Rákosi alkotmányával éltünk, szerintem enyhén szólva kellemetlen.

- De Schöpflin úr, ez maximum az időpontokra vonatkozik. Mert tényszerűen és gyakorlatilag ez nem Rákosi alkotmánya volt, hanem egy módosított alkotmány, éppen a rendszerváltás szellemében.

- Ez egy módosított Rákosi-alkotmány volt. Lehet, hogy én nagyobb hangsúlyt helyezek a szimbólumokra, mint Ön, szerintem szimbólumok nélkül nincs politika. Szimbolikusan tehát rettenetesen fontos momentuma a magyar alkotmányos trendnek. Mi voltunk az egyetlen volt kommunista állam, ahol nem volt új alkotmány.

- Rendben van. Én is azt mondom, fontos a szimbólum, kellett hogy legyen egy új vagy éppen ideje volt, hogy legyen egy új. De miért nem a lehető legnagyobb konszenzussal és miért a demokrácia szűkítésével, nem pedig bővítésével? Mert lehet azt mondani, hogy ez még mindig európai és még mindig demokratikus, de az Európa Tanácstól kezdve az Európai Parlamentig rengetegen látták úgy, hogy nagyon sok helyen szűkíti a demokráciát és valóban szűkíti is, az alkotmánybíróságtól kezdve például az ombudsmanok tevékenységéig, hogy csak egy párat emeljek ki.

- Ezek látszatszűkítések és azok, akik bírálták az alkotmányt – nem tudom, volt-e alkalma megnézni a vitát erről az európai parlamentben – igazából nem tudtak válaszolni azokra az érvekre, amiket a jobboldal felsorakoztatott. Nagyon tanulságos volt a vita, amikor a baloldalt arra késztették, hogy szembesüljön az érvekkel, akkor képtelen volt bármit is mondani.

- Lehet, hogy baloldalról meg azt mondják, hogy a jobboldal volt képtelen megvédeni az alkotmányt, mert ami szűkítés, az mégiscsak szűkítés, az alkotmánybíróság tevékenységét szűkítik. Nem szólhat bele költségvetési és adóügyekbe.

- Egy alkotmánybíróság beleszólhat egy költségvetési ügybe Európában?

- Én nem tudom, hogy milyenek vannak, biztos sokféle van.

- Nem.

- Magyarországon eddig lehetett, mostantól pedig az a helyzet áll elő, hogy akár alkotmányellenes törvényeket is meghozhat a parlament, mert nem lesz kontrollja.

- Itt tényleg csak a költségvetésről van szó, nincs olyan ország Európában, ahol a parlamentet felülírhatja más szerv, amikor a költségvetésről van szó.

- De itt nemcsak költségvetésről van szó, hanem olyan, a pénzügyekkel összefüggő ügyekről, amelyeknél nem kellene alkotmányellenes módon eljárni. És most mégis megvan ennek az elvi lehetősége.

- Még nincs meg, mert a törvényt még nem szavazta meg a parlament, úgyhogy még nem tudjuk ennek a végleges formáját. Tehát várjunk ezzel, hogy pontosan hogyan fog kinézni.

- Ön ebben a Financial Timesnak írt cikkében arra is hivatkozik, hogy a Fidesz olyan állapotban vette át az országot, hogy a gazdaság térdre volt kényszerítve, rettenetes volt a gazdasági helyzet. Ehhez képest az országkockázati felár harmada volt a mostaninak, a svájci frank és az euró árfolyama jóval alacsonyabb volt, mint most. A növekedés magasabb volt, mint e pillanatban, négy százalék alatt volt a költségvetési hiány. Akkor éppen hogy volt egy kilábalás a válságból, most meg éppen visszacsúszás van.

- Ami a térdre kényszerítést illeti, ez erősebben hangzik a magyarban, mint az angolban. Tehát itt a szó szerinti fordítás nem adja vissza az eredeti jelentést.

- Szóval nem ezt akarta mondani, hogy akkor térdre kényszerített állapotban volt az ország.

- Én pontosan ezt akartam mondani, de angolul. Az nem egészen ugyanaz. Térjünk a tényre. Elfogadom azt, hogy a gazdasági helyzet most valóban nem néz ki túl jól. Sőt. De itt nemcsak a magyar gazdaság lehetőségeiről van szó, és ezeket befolyásolja Európa, illetve a világ gazdasági helyzete, ami szerintem katasztrofális. És ameddig mondjuk a német gazdaság, illetve a francia vagy más nagy európai ország gazdasága nem indul el pozitív irányba – és ennek a jelét én nem látom, tudjuk, hogy vasárnap lesz egy csúcstalálkozó erről –, addig szerintem mi valamennyire kutyaszorítóban vagyunk. Nem teljesen, vannak cselekvési lehetőségeink, de mégis az a remény, hogy az európai, illetve a világgazdasági fellendülés a 2008-2010-es válságok után segít a magyar gazdaság fejlődésén, nem következett be. Tehát nehéz helyzetben vagyunk, ezt én egy pillanatig sem akarom tagadni, de azt hiszem, hogy ez az egyetlen út, amit megtehetünk. Az, hogy mindenki restrikciót követel, nem vagyok közgazdász, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a legjobb út. De én mást nem nagyon tehetek, ha a hitelezőink is ezt követelik.

- Akkor még egy dologra hadd térjek ki. Ön az angol lapnak írt cikkében azt is felvetette, hogy a demokráciára…

-… Egy pillanat. Ez egy olvasói levél volt.

- Igen, olvasói levél. De végül is cikknek is lehet nevezni, csak levélíróként írta meg ezt a cikket.

- Én levélnek szántam. Ha cikket fogadtak volna el tőlem, akkor sokkal hosszabb lenne.

- Akkor bővebben tudta volna kifejteni az álláspontját. De van egy lényeges megállapítása. Nevezetesen az, hogy a magyar demokráciára a szélsőjobboldali Jobbik jelenti a legfőbb veszélyt. Amiben mi ketten is egyetértünk.

- Igen.

- És valószínűleg nem vagyunk egyedül. De azt mondja, hogy a Fidesz itt a leghatékonyabb biztosíték a Jobbik ellenében, és sikeresen tartják a Jobbik támogatottságát 12-15 százalék között. Most már kiderül, hogy messze nem tartják. A legfrissebb felmérés szerint 22 a Jobbik támogatottsága, vagyis úgy látszik, hogy a Fidesznek ez a politikája a Jobbikkal szemben nem válik be. Inkább közelednek egymáshoz politikailag, és kevésbé tűnik szalonképtelennek a Jobbik, mert a Fidesz politikája számtalan tekintetben veszi át a Jobbik jelszavait, gondolatait, üzeneteit.

- Ez a baloldal mondanivalója. Itt valamennyire, mint külső politikai elemző is, látom, hogy a magyar baloldal az egyik legnagyobb problémája, hogy nincs elmélete arról, hogy mi a demokratikus jobboldal, hogy hol van a határvonal a demokratikus jobboldal és a nem demokratikus jobboldal között.

- És a jobboldalnak van erről elmélete, hogy hol a határvonal? Mert éppen ezt nem látom, hogy lenne.

- Mi tudjuk, hogy a Jobbik ebből a szempontból nem demokratikus párt. Megkapta a demokratikus szavazatot, az egy más kérdés, hogy a demokráciának egy mély dilemmája, hogy mit csináljon egy nem demokratikus párttal, amikor megkapja a támogatást. De mindenesetre szerintem itt mély víz van köztünk és a Jobbik között.

- De ez nem látszik. Nem érződik az erőteljes és kemény elhatárolódó fellépés velük szemben.

- De állandó jelleggel van egy követelés baloldalról, hogy határolódjunk el. Amióta az eszemet tudom, mindig volt ez a követelés. Amikor megtörténik a követelés, akkor ez így eltűnik, a baloldal erről nem vesz tudomást. Én azt mondom, hogy nagyon komoly a határvonal köztünk és a Jobbik között, az európai parlamentben ez teljesen egyértelmű. Elfogadom, hogy igen, Magyarországon vannak nagy átfedések a kettő között a szavazóbázisban. De az nem jelenti azt, hogy a két párt között lenne bármiféle közeli kapcsolat, ahogyan ezt a baloldal állítja. És egyébként még hozzátenném azt is, hogy az LMP volt az, aki egy ilyen választási koalíciót javasolt a Jobbikkal, nem a Fidesz.

- Nem is volt szerencsés és nem is lesz belőle semmi.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az Egyesült Államokból hív minket. Mit csinál ott?

Prőhle Gergely: - Így igaz. Egyrészt a mai washingtoni 56-os emlékünnepségen van szerencsém beszélni, majd október 23-án a clevelandi magyaroknál, és ha már itt vagyok, akkor természetesen konzultálok is a Külügyminisztériumban. Többek között Reeker helyettes államtitkárral és Melia helyettes államtitkárral is.

- Reeker az a helyettes államtitkár, aki korábban itt az amerikai nagykövetségen dolgozott első beosztottként?

- Pontosan, és aki most a balkáni ügyekért felelős helyettes államtitkár. Thomas Melia pedig az emberi jogokért felelős helyettes államtitkár.

- Ő az a bizonyos – nem fogom elismételni kicsoda –, aki a twitteren aratott nagy magyarországi sikert.

- Az egyik legnépszerűbb amerikai helyettes államtitkár Magyarországon, úgyhogy gondoltam ezért is szerencsés, ha újra találkozunk.

- Igen. És akkor Ön legalább tudni fogja, hogy ki az, bár Ön már nyilván ismerte őt. Amiről szeretnék beszélni – akkor éppen belevág az Ön ottani tárgyalásaiba is –, hogy volt demars vagy nem volt demars?

- Nagyon nehéz ezt definiálni. Demars szerintem nem volt. Itt beszélgetés zajlott, beszélgetés zajlik folyamatosan, és ez nem pusztán amerikai részről van kezdeményezve, mint ahogy ezt az én washingtoni jelenlétem is bizonyítja, hanem ez két fontos szövetséges közötti teljesen normális folyamat. Amikor beszélgetünk dolgokról, többek között azokról a kérdésekről is, amelyek megválaszolása csak tiszta forrásból szerencsés. Ezért fontos, hogy a miniszterelnöknél járt az amerikai nagykövet, és szerintem ezért fontos, hogy ma én is beszélek például Thomas Meliával.

- Fontosnak fontos, ezt senki nem vonja kétségbe, csakhogy az itteni amerikai követség illetékese megerősítette azt az amerikai sajtóértesülést a múlt héten, hogy az amerikai nagykövet augusztus óta próbál bejutni a magyar miniszterelnökhöz, mindhiába. Erre kapott aztán hirtelen egy időpontot.

- Ez azért nem egészen így volt. Hogy mindhiába, ez erős túlzás. Egyrészt augusztus végétől október elejéig, az talán egy miniszterelnök naptárában nem annyira hosszú idő.

- Hát, jó másfél hónap. A világ első hatalmával és legfőbb szövetségesünkkel szemben.

- Ez kétségtelenül így van, tudtommal ez az időpont, ami a minap meg is valósult, már hetek óta állt. Nem értem, hogy ezzel kapcsolatban hova a nagy izgalom.

- De akkor még egy pillanatra maradjunk ennél a demarsnál, azt mondja nehéz definiálni. Hát, ha nem volt, akkor könnyű definiálni.

- Írásos dokumentumot…

- Na de azt lehet szóban is átadni, egy amerikai külügyi üzenetről lett volna szó.

- Amit az amerikai nagykövet mond akár a külügyminiszternek akár a miniszterelnöknek, nyilván nem magánemberi minőségében mondja, hanem mint az Egyesült Államok hivatalos képviselője. Én azt hiszem, ha valamit ő meg akar beszélni, mert számára nem világos bármi, akár a magyar jogalkotási folyamatot illetően, akkor ez egy teljesen normális ügymenet része, hívhatjuk ezt bárminek. De szerintem ezt én nem hívnám demarsnak.

- Akkor minek hívná?

- Beszélgetésnek. Két szövetséges állam közötti konzultációnak, ami folyamatosan folyik, semmiféle fennakadás nincs benne. Egyik részről sincs semmiféle gátlás vagy kétség azzal kapcsolatban, hogy ezeket a beszélgetéseket folytatni kell. És világos kérdésekre világos válaszok hangzanak el. Szerintem ez mutatkozik meg abban a közleményben is, amit az amerikai nagykövetség kiadott a miniszterelnök úrral folytatott beszélgetésről.

- Mindjárt rá is térek erre, csak még azt szeretném tisztázni, hogy ami a Washington Postban megjelent, az azért nyilvánvalóan nem az újságíró találmánya, hiszen mit tud ő Magyarországról. Bizonyára az amerikai Külügyminisztériumból tájékoztatták és nem véletlenül adták a szájába vagy a klaviatúrájára a demars kifejezést.

- Nézze, ha valaki, akkor Ön sokat tudhat az újságírók politikai befolyásolásának lehetőségéről.

- Na de befolyásolni csak az amerikai Külügyminisztérium befolyásolhatta.

- Azt is tudja, mert ismeri a kollégákat, hogy azért nagyon sok minden kerül az újságíró klaviatúrájára vagy a tolla hegyére, és ez jól is van így. Nem hiszem, hogy olyan nagy jelentőséget kéne tulajdonítani egy – egyébként, ha jól tudom – életmód vagy valami hasonló rovatba író szerző diplomáciai műfajokkal kapcsolatos kijelentésének, hogy most erről itt hosszú perceken át beszélgessünk.

- Aki azért a washingtoni bennfentes politikai ügyekről szokott rendszeresen írni és aki még annak idején a Watergate-ügyet leleplező újságíró párossal dolgozott együtt.

- Ilyen szempontból még megtisztelő is lehet, hogy Magyarország a Watergate-hez hasonlatos jelentőséggel bír, de ennyire azért talán ne essünk túlzásokba.

- Nem, nem. Csak azt akarom mondani, hogy egy ilyen kifejezést, mint a demars, valószínűleg nem az ujjából szopott az újságíró, mert erről fogalma sem lehet egyébként, ha egy amerikai külügyi tisztviselő nem világosítja fel róla.

- Ez nagyon érdekes, mert egy igen magas rangú amerikai külügyi tisztviselő utána felhívta a magyar nagykövetséget itt, Washingtonban, és elmondta, hogy semmi közük a Washington Post cikkéhez. Tehát ők maguk határolódtak el a Washington Post cikkétől. Én nem tehetek mást, mint hogy ehhez a hivatalos amerikai állásponthoz igazodok.

- Akkor visszatérve oda, amit egy kicsit megszakítottam és az Ön válaszában elhangzott, hogy világos kérdésekre világos választ kapott az amerikai nagykövet asszony. Ezek szerint voltak világos kérdései. Lehet, hogy nem írásos formában, hanem csak szóban, de az amerikai Külügyminisztérium és az amerikai kormány világos kérdésekre világos választ akart. Mik voltak ezek?

- Én nem voltam ott a beszélgetésen, én is csak abból tájékozódom, ami Ön előtt is ismert. Az amerikai nagykövetség közleményéből.

- A miniszterelnökség nem tájékoztatja a Külügyminisztériumot? Főleg Önt, aki elmegy utána Amerikába? Akkor Ön bizonyos kérdéseknek és válaszoknak nincs birtokában. Pedig kellene, amikor találkozik két helyettes államtitkárral.

- Persze, így is van, és én el tudom azt mondani, hogy itt milyen kérdések merülnek fel és azt hiszem, hogy ez fontos is, hogy erről beszéljünk. Akár az alkotmányozás kérdése, akár a médiatörvény ügye nem titok, hogy erről kérdeznek minket az amerikaiak. És az sem titok, hogy a választójogi törvény módosításáról is kérdeznek és számos egyéb ügyről. Ezekre mi mindig megadjuk a megfelelő válaszokat. És ezekkel a válaszokkal ők, úgy tűnik, meg vannak elégedve, mint ahogy ez kiderült a miniszterelnök és az amerikai nagykövet beszélgetéséből is. Hiszen akkor nem lett volna ilyen pozitív az a nyilatkozat, amit utána az amerikai nagykövetség tett.

- Mert az amerikaiak nyilván ahhoz vannak hozzászokva, hogy szövetségesekkel a külvilág előtt legalábbis a lehető legszívélyesebb viszonyt tartsák fenn.

- Hála a jó Istennek, és éppen ezért nagyon jó hangulatúak ezek a beszélgetések. És a kérdések, ha vannak, megválaszoljuk oda-vissza. Ez így van, rutinszerű működés.

- Hogy nevezné vagy hogyan jellemezné a magyar-amerikai kapcsolatokat, milyen szóval e pillanatban?

- Kiváló, stratégiai jellegű és őszinte.

- Az őszintét úgy kell érteni, ahogy a diplomácia nyelvét le szokták fordítani magyarra, hogy vannak problémák, de ezeket őszintén megvitatják egymással?

- Ez a legkiválóbb definíció, azt hiszem, pontosan ez a helyzet.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Kanadai Demokratikus Charta néven elindítottak egy új mozgalmat, civil szervezetet azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet arra, milyen változások mennek végbe Magyarországon, méghozzá hogy egy többségi diktatúra van kialakulóban. Ön ennek a szervezetnek a nemzetközi szóvivője és a másik három alapító is magyar származású, Kanadában illetve az Egyesült Államokban élő ismert értelmiségi. Adam Christopher, Balogh S. Éva és Szemán Imre. A kérdésem az, hogy na és akkor mi van, ha Kanadában és Amerikában élő magyar értelmiségiek elindítanak egy ilyen szervezetet. Mit remélnek tőle?

Göllner András: - Köszönöm a kérdést, ez jogos. A helyzet az, hogy ma már az internet hálózatának köszönhetően nem Kanadában vagyunk csak, hanem világszerte. A hálózaton élünk és a hálózaton keresztül vagyunk kapcsolatban a különböző nemzetközi szervezetekkel, a médiával, politikusokkal, érdekképviselőkkel, civil szervezetekkel. Montreal egy postaláda, itt élünk, de a bajtársak, a kollégák, akik alapították a Kanadai Magyar Chartát, azok is szanaszét vannak ebben az óriási nagy országban. Az egyikük a nyugati parton, páran középen és az egyik meg Amerikában. De a virtuális hálózaton keresztül egy helyben vagyunk és egy kottából játszunk, ez pedig a demokrácia kottája.

- Miért gondolják, hogy egy civil szervezetet is be kell vetni annak érdekében, hogy megismertessék a világot azzal, mi zajlik Magyarországon? Hiszen a világsajtó tele van velünk. Jobb és baloldali lapok egyaránt súlyos veszélyekre és súlyos fejleményekre hívják fel a figyelmet.

- Igen, többek közt ezért is alakítottuk ezt a szervezetet, hogy létrehozzunk egy olyan adatbázist, amely nem egy politikai párthoz kötött, hanem egy civil szervezethez, aminek nincs pártérdeke, hanem a demokrácia alapszabályai, a demokrácia alapelvei mögött horgonyzott le. Legyen egy olyan adatbázis, amelyhez bárki fordulhat bizalommal a Magyarországgal kapcsolatos fejleményekkel, kérdéseivel. Tehát egy adatbázist állítottunk össze, ezt lehet kritizálni, nagyon reméljük, hogy fogják is kritizálni.

- Ez egy politikai, gazdasági, történelmi, milyen jellegű adatbázis ez?

- Ez olyan adatbázis, amely a jelenkori hatalmi gyakorlatok műveleteit dokumentálja, ha szabad ilyen módon fogalmaznom. Mert mint ahogy Ön is említette, tele van a nemzetközi sajtó mindenféle cikkekkel Magyarországgal kapcsolatban. De nagyon sok esetben az újságírók saját maguk sem tudják, hogy miben bízhatnak meg, vagy honnan szedjék be az információikat. Mi egy olyan adatbázist szeretnék nyújtani – és ezt összeállítottuk a honlapunkon, ez az a bizonyos vádirat –, amely tíz pontban, tíz fejezetben nagyon részletesen megvilágítja az Orbán-kormány politikai gyakorlata, műveletei valóságát.

- Tehát mondjuk az első pont a tudatos károkozás szándéka.

- Így van.

- Ezt részletesen ki is fejtik a vádiratban?

- Igen. Részletesen ki van fejtve, tíz pontban, hogy miből is áll ez a tudatos károkozás. Nem harmadik személyekre hivatkozunk, hanem a miniszterelnök szavait idézzük, kollégái szavait idézzük. Minden egyes alkalommal, mikor valamit állítunk, akkor egyenesen a forráshoz megyünk. A magyar parlamentben tanúsított kormányzati magatartása hivatkozunk, nem harmadik személyek véleményére. Ezeket nyugodtan lehet javítani, ha valamit kihagytunk, de mi nem ferdítjük el a miniszterelnök úr szavait, hanem hűségesen és pontosan idézzük. Ez azt bizonyítja, hogy tudatosan mentünk neki azoknak az alapelveknek, amelyek Európa-szerte és Észak-Amerikában jóformán szentnek tekinthetőek.

- Igen. A megalakulásukról szóló nyilatkozatban használják azt a kifejezést, hogy az Orbán-kormány által kiépített többségi diktatúra. Önök szerint már diktatúra van Magyarországon? Még ha ez többségi is formálisan?

- Többségi diktatúra van, mert többség van a parlamentben, amivel semmi baj nincs, hogy többség legyen egy parlamentben, de a többségi kormányzás átbillenhet többségi diktatúrává. Semmibe veszik a kisebbség érdekeit és megszegik a politikai verseny játékszabályait.

- De ha ez a többségi diktatúra leváltható egy következő választáson, mert más kerülhet többségbe, akkor talán mégsem diktatúra?

- Reméljük, hogy leváltható, mi azt szeretnénk, hogy leváltható legyen demokratikus módon, és akik következnek ezután, tiszteletben tartsák a demokratikus játékszabályokat.

- Az Európai Bizottsághoz fordulnak, elküldték nekik ezt a bizonyos vádiratot is?

- Igen. Az európai parlamenti képviselőknek, a kongresszus tagjainak, a kanadai parlament tagjainak. Minden olyan jelentős politikai közszereplőnek Európa-szerte, akik, úgy érezzük, fontos, hogy tudjanak arról, hogy létezik egy adatbázis, amely megbízható, objektív tényekkel alátámasztott és ebből tudjanak tájékozódni.

- Mondjon nekem egy-két olyan példát az ismert európai közéleti szereplőkre, akiket kiválasztottak.

- Nem személyekre szólt ez.

- Intézményekre?

- Az Európai Parlamentben a teljes kanadai parlamenti képviselőcsoport, a kongresszus összes tagja, tehát nem egyik vagy másik pártnál lobbizunk, hanem mindazokkal, akik valamiféleképpen részt vesznek a döntéshozásban.

- Értem. Remélnek is bizonyos válaszokat valakiktől?

- Nagyon sok választ kapunk, az első nap körülbelül húsz-harmincezren olvasták a vádiratunkat a számítógépen.

- Komolyan? A semmiből húsz-harmincezer olvasót találtak hirtelen?

- Így van. Nagyon gyorsan felpörgött a dolog, és tulajdonképpen most kezdünk még csak berobbanni a nemzetközi sajtókörforgalomba. Mert azért ez nem egy nagy intézmény titkársággal, fizetett alkalmazottakkal, ez egy kis csapat, lelkes csapat, mind önkéntesen, szabadidejében végzi ezt a polgárjogi tevékenységet. Dolgozunk. Elfoglaljuk magunkat, próbálunk segíteni, bizalmat, támogatást nyújtani azoknak a honfitársainknak, akik szeretnének egy demokratikusabb Magyarországot látni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!