Jogállami evidenciák
- Részletek
- 2011. október 23. vasárnap, 06:19
- Szepes András László
A szerkesztő előszava
Lesz-e fideszes Rajk című cikkében Fazekas Csaba írta: „A Balsai-féle, 2006-os eseményeket feldolgozó jelentésben a tévészékház felgyújtása, illetve az október 23-i tömegoszlatás már a Téli Palota ostromának mítoszaival kerül párhuzamba.”
A mítoszteremtéshez (lásd Krémer Ferenc: Politikai mítoszaink – A hatalom meséi; A Nemzeti Együttműködés Rendszerének eredetmítosza; Mese 2006 őszéről című írását) a Fidesz nyomban az eseményt követően – sőt már 2006. szeptember 17-étől kezdve – hatalmas apparátust vetett be, amelyet gyakorlatilag a mai napig működtet.
Ennek az apparátusnak egyik kiemelt fontosságú szereplője volt a fideszes kétharmad által felállított úgynevezett „2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság”, amelyet 2010. május 20-án hoztak létre (az országgyűlés alakuló ülése május 10-én volt, a kormány május 29-én alakult meg). A bizottság 16 ülést tartott, és a jegyzőkönyvek egyértelműen tanúsítják, hogy koncepciós eljárást folytatott le. Ez azt jelenti, hogy nem az érdekelte őket, mi történt valójában, a bizottsági meghallgatások nem azt szolgálták, hogy a nagy számú (60) tanú „vallomásából” rekonstruálják a tévészékház ostromát vagy az október 23-ai összecsapást, majd ennek alapján megállapítsák, kinek mi volt a szerepe és a felelőssége. A bizottsági ülés vezetése, a tagok sokszor kioktató, vádló, kérdésnek álcázott állításai mindvégig, mindenben és mindenkivel szemben célzatosak voltak: azt a prekoncepciót akarták folyamatosan igazolni, hogy a rendőrök az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc utasítására nem léptek közbe a tévészékház ostrománál szeptember 18-án, majd „rontottak rá brutálisan” a fideszes nagygyűlés ártatlan résztvevőire október 23-án. (Ne felejtsük el, a két időpont között folyamatos volt a Kossuth téri táborozás, „rendszerváltó” és fideszes nagygyűlésekkel, országszerte félpályás útlezárásokkal, néhány száz fős vidéki utcai tüntetésekkel – emlékeztetőül lásd a Gyurcsány-kormány által létrehozott vizsgálóbizottság, a Gönczöl-bizottság jelentésében szereplő kronológiát [a 105. oldaltól]). A Fidesz-Jobbik-LMP alkotta albizottság jelentése is ebben a szellemben készült el. Minthogy eleve nem vizsgálták, a jelentésük sem tárgyalhatja azt az alapkérdést, amellyel több írásunkban foglalkoztunk mi is, mások is: hogy szeptembertől októberig (és attól kezdve folyamatosan) tudatos, szervezett, utcai kormánybuktatásnak, államcsínykísérletnek voltunk tanúi.* (Sőt, a bizottság létrehozásának, ahogy az egész, immár ötéves átértelmezési folyamatnak egyik célja biztosan az volt és az ma is, hogy ne is jusson eszünkbe ez az alapkérdés.)
Orbán Viktor talán nem bízott eléggé a parlamenti albizottság munkájának hatékonyságában, ezért 2010. június 11-én ugyanezzel a feladattal bízta meg Balsai Istvánt: miniszterelnöki megbízottként vizsgálja ki, hogy a 2006. októberi 23-i „rendőri brutalitásnak, jogtiprásnak kik a felelősei, kik rendelték, kik segítettek abban, hogy a hatóságok munkáját eddig ellehetetlenítsék”. Ez „nemzeti ügy”, szólt az ukáz. Balsai szerepfelfogásához** a saját szavait idézem: ő „a miniszterelnök megbízottja, így aki a munkáját segíti, a miniszterelnököt segíti, aki gátolja, az a miniszterelnököt gátolja. Aki a vizsgálat útjába áll, a miniszterelnökkel kerül szembe”. Vizsgálatának tárgya a felelősöknek már akkor pontosan megjelölt köre volt: a rendőri vezetés, a rendőrség felett felügyeletet gyakorló kormánytag és maga a kormányfő. Balsai azonban a főbűnösök mellett az ügyészség és a bíróság vizsgálatára is felhatalmazást kapott.
A Balsai-jelentés 2011. április 12-én készült el, és Szijjártó szóvivő úgy nyilatkozott, hogy Orbán kormányfő majd az alkotmányozás lezárultával tekinti át. (Mint ismeretes, a miniszterelnök csak szeptember 25-én küldte meg az országgyűlésnek a jelentést.) A jelentés előtt azonban megszületett az úgynevezett Balsai-féle semmisségi törvény, amely egyrészt kollektíve lehazugozta a rendőrséget (lásd Krémer Ferenc Macsók és bohócok című írását), másrészt durva beavatkozás volt a bíróságok munkájába, és gyakorlatilag semmisnek nyilvánította a bírói függetlenséget is (a törvény semmisnek nyilvánította a 2006. őszi tömegoszlatásokkal összefüggésben hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, valamint garázdaság miatt meghozott, kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásra alapozott ítéleteket). A Balsai-jelentés aztán – túl azon, hogy a terrorcselekmény gyanúját is felveti, sőt ennek alapján Völgyesi Miklós, a Balsai-féle „szakértőbizottság” egyik tagja fel is jelentette Gyurcsány Ferencet a legfőbb ügyésznél*** – ismét kitér a bíróságokra: a jelentés V. fejezete a „A kisiklott igazságszolgáltatás” címet viseli (74. oldaltól).
Ez a fejezet, illetve a jelentés elején szereplő miniszterelnöki levél utolsó mondata (a jogi álláspont kialakításának szükségessége) indította arra Dr. Szepes András Lászlót, a Budai Központi Kerületi Bíróság elnökét, hogy szakmai észrevételeit megküldje az országgyűlés elnökének. (Szepes Andráshoz lásd korábbi írásunkat: Egy bírósági elnök levele a Magyar Bírói Egyesületnek)
A Galamusban mind a Kövér Lászlónak írott levelet, mind a szakmai megjegyzéseket közzétesszük – a szerző engedélyével.
(Mihancsik Zsófia)
________________________
* Emlékeztetőül néhány írás és idézet
Krémer Ferenc: Balsaival szemben, a rendőrség és a jogállam védelmében
„a) Az eseményeket egy jól kigondolt, de ügyetlenül és bátortalanul végrehajtott államcsínykísérletként jellemezhetjük.
b) Értelmi szerzőit és elindítóit a Fidesz, végrehajtóit pedig a szélsőjobboldal tarka és rendkívül zavaros táborában kereshetjük. Az utóbbiba tartoztak a neonáci eszmékkel szimpatizáló futballszurkolók bandái, a Jobbik szimpatizánsai és tagjai valamint a különféle táltos- és egyéb hívő, ősmagyarkodó csoportok tagjai, akikhez nem kis számban csatlakoztak a Fidesz és Orbán hívei is.
c) A Fidesz vezérkara megpróbált minden számára akkor elfogadhatónak tűnő eszközt igénybe venni a siker (Gyurcsány kormányának lemondatása) érdekében. Tömegtüntetéseket és permanens nagygyűléseket szervezett, lehetőleg úgy, hogy a legtöbb alkalmat adja a szélsőjobboldalnak a zavargásokra. Ultimátumot intézett a parlamenthez és a kormányhoz. Soha, egyetlenegyszer sem foglalt világosa és egyértelműen állást.
d) A Fidesz együttműködött az utcákon pusztító neonáci-szélsőjobboldali csoportokkal. Ezt látszik bizonyítani a Wikileaks által nyilvánosságra hozott amerikai nagyköveti jelentés is. Az utcákon tomboló neonáci-szélsőjobboldali csoportok követeléseit Orbán Viktor fogalmazta meg – az akkori sajtóban nem találunk rajta kívül senki mást, aki jelentős hatással volt az eseményekre. Megfordítva, az utcai erőszak Orbán érdekeit szolgálta és céljait követte.
[…]
g) De ami a törvényjavaslat szempontjából a lényeg: 2006 őszén a demokrácia és a jogállam elleni támadás zajlott az utcákon. A rendőrség – vezetőinek dilettantizmusa és egyes tagjainak bűntettei ellenére is – a demokráciát és a jogállamot védelmezte!”
Niedermüller Péter: Az őszödi beszéd. Egy politikai botrány etnográfiájához, I–IV. rész
„…ebben az ellenzéki magatartásban kell keresni 2006 ősze erőszakos tüntetéseinek, összecsapásainak okait is. A miniszterelnök, a kormány, a reformok, a szocialisták ellen keltett aljas indulatok, Orbán Viktornak a zűrzavarral, a békétlenséggel, az erőszakkal való fenyegetése sokakkal – a szélsőjobboldallal, a fasiszta eszmékkel szimpatizálókkal, a randalírozó huligánokkal – megértette, hogy eljött az ő idejük. Így aligha van mit csodálkozni azon, hogy a Fidesz sem akkor, sem ma, nem a demokrácia védelmét, a szélsőségek elítélését tartotta a legfontosabbnak, hanem a rendőrség – egyébként valóban jogszerűtlen – túlkapásait, a rendőrség által elkövetett törvénytelenségeket nagyította fel, stilizálta a „diktatúra rendőrségének brutalitásává”, szót sem ejtve a zavargásokban szerepet játszó szélsőséges erőkről. Ezért nem elégszik meg a Gönczöl-bizottság kritikus jelentésével, hanem saját bizottságot alakít, bírósági ítéleteket akar semmissé nyilvánítani, a rendőrség egészét bélyegzi meg, s közben persze a volt miniszterelnök büntetőjogi felelősségét hajtogatja.”
Mihancsik Zsófia: „A liberális” téveszmékről – Gyurcsány ürügyén
„’Nem ítélte el kellő eréllyel 2006-ban a jogtipró rendőri fellépést.’ Ez Gyurcsány következő bűne. A ’véres utcai zavargásokat követően’. Igen. Nem ítélte el kellő eréllyel. Mert az volt a dolga, neki, az ország miniszterelnökének, hogy a mi életünkben sosem tapasztalt rendbontások, gyújtogatások, utcai és székházharcok, sérült rendőrök, elkötött tankok, barikádok látványa után, az égő autók és kukák meg a könnygázgránátok bűzétől szagló, elbizonytalanodott fővárosban és országban elhitesse velünk, nem autógyújtogató polgárokkal, hogy van erő, amelyik meg tudja fékezni az elszabadult agresszorokat, helyre tudja állítani a rendet. Az a politikus, aki a „véres utcai zavargásokat követően” a rendőrség megbüntetésével kezdi a rendcsinálást, lehet, hogy szélsőliberális igényeknek megfelel, de miniszterelnöknek biztosan nem. Ezzel szemben Gyurcsány azt csinálta, amit egy olyan politikusnak csinálnia kell, aki látja a bajokat, és nem akarja, hogy még egyszer elkövessék őket: november 6-án létrehozott egy bizottságot (mert vizsgálat nélkül nem ítélkezünk), amelynek dolga volt, hogy kiderítse, mit, miért, hol rontott el a politika és a rendőrség. A komoly szakemberekből álló, komoly bizottság komoly jelentést tett le az asztalra. Csakhogy akkor már javában folyt a vad értelmezési háború, amelynek az volt a tétje, elhisszük-e, hogy az elégedetlen és felháborodott magyar népet láttuk az utcán, amely Gyurcsány bukását követelte Őszöd miatt, és amelyet a rendőrség Gyurcsány hatalomféltéséből és utasítására agyonvert, vagy maradunk a tényeknél, azaz hogy mesterséges kormánybuktatási kísérletet láttunk, amelyhez az ellenzék a legrosszabb társadalmi csoportokat is hajlandó volt mozgósítani, és szétdúlatni velük a várost, amit a rendőrség akadályozott meg, ám közben elkövetett számos hibát és bűnt. A Gönczöl-bizottság jelentésének sorsát már ez a közeg magyarázza.”
(Lásd még Mihancsik Zsófia: Baj van azzal a joggal…)
És két blogbejegyzés:
Az őszödi kazetta, a TV-ostrom és napjaink igaz története
Terror vagy puccs?
** Mint ismeretes, Balsai István azóta megkapta alkotmánybírói talárját. Vele együtt lett alkotmánybíró a Balsai-jelentésben sokat idézett Szívós Mária, a Fővárosi Bíróság volt bírója, aki a 2006 őszén hozott elsőfokú bírói ítéleteket a másodfokú eljárásban sorozatban felülbírálta. Szívós Máriát egyébként a 2006-os jogsértéseket vizsgáló albizottság is meghallgatta.
*** Balsai a jelentésben: „Vizsgálódásom során arra a következtetésre jutottam, hogy noha október 23-a a legdurvább jogsértések szimbóluma, mégis inkább egyik elemének vagy akár csúcspontjának tekinthető annak a folyamatnak, ami a Gyurcsány-kormány erőszakos és paranoid hatalomakarását jellemezte.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- Előző
- Következő >>
