rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 12.

Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke


Bolgár György
: - Alapvetően a parlamenti bizottsági tisztségek elosztásáról szeretném kérdezni, de előtte, ha megengedi, egy kérdést arról, hogy jól láttam, hogy nem láttam vagy nem hallottam semmit az MSZP vezetői részéről a ma nyilvánosságra hozott GDP-adatokról, hogy tudniillik Magyarország kijött a válságból és elindult a növekedés útján.

Lendvai Ildikó: - Fog látni, mert már nyilatkoztunk, csak ezek szerint a műsorkezdésig ez még nem jelent meg az MTI-ben. Valóban – ha szabad így mondani, újságírói nyelven – a nap hírének érezzük ezt a tényt. Ez azt jelenti, hogy megszakadt a tendencia, és elkezdtünk kimászni a gödör aljáról.

- És most azon kívül, hogy a mellüket döngetnék, hiszen mégiscsak az MSZP állt a kormány mögött, és támogatta a nehéz intézkedéseket is, amelyeknek ezek szerint meglett az eredménye. Tehát ennyit még elmondhatnak magukról, viszonylag kis ellenzéki pártként is.

- Annál is inkább meg kellett ezt tennünk, és ahogy mondtam, megtettük, mert nem a saját mellünket kell döngetni, hanem, ha szabad ilyen képzavarral élnem, az ország mellét. Tudniillik ezeket a konszolidáló, takarékossági, csúnyább szóval, megszorító válságkezelési intézkedéseket az országnak kellett elszenvedni, és ahogy látjuk itt az európai híreket, mondjuk, a szintén nagy bajban lévő Görögországról, nem minden ország társadalma fogadta ezt ilyen megértéssel és türelemmel, mint Magyarországé. Kétségkívül rajtunk leverte a dolgot - ez már csak a politika törvényszerűségéhez tartozik –, de azért az emberek többsége mégiscsak akarva-akaratlanul, értve vagy nem megértve, de eltűrve, partner volt abban, hogy idáig jussunk. Ezért mondom, hogy döngessük az ország mellét, ha más nem teszi meg. A Fidesznek nyilván nem politikai érdeke, hogy bármilyen sikert elismerjen, még az országét sem, akkor nekünk kell ezt kimondani.

- Jó, hát akkor majd figyelem a híreket. De most a másik dologról, ahol viszont már kapják sorozatosan a kritikákat, ráadásul még belülről is - látom Szanyi Tibor közleményét -, de bírálja Önöket az LMP is, egy volt SzDSz-es képviselő is, Fidesz-oldalról is kapnak, szóval mindenhonnan össztűz zúdult Önökre. Itt a műsorban is jó néhányan kritizálták azt a döntésüket, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki tisztét átadták, átengedték a Jobbiknak. Azzal bírálják Önöket, hogy ez felelőtlenség, mert ez egy különlegesen fontos bizottság, egy különlegesen kényes helyzetben. Alaposan végiggondolták ezt, hogy a Költségvetési Bizottság, amelyik elvben talán fontosabb, most ebben a politikai helyzetben talán mégsem lenne az?

- Ha úgy döntöttünk volna, hogy a Jobbikkal valamilyen alkuban átengedjük a Nemzetbiztonsági Bizottságot egy olyan pártnak, amelynek programjában van a törvények megszegése, akkor teljes joggal kritizálhatna minket akár saját kollégánk, akár más párt képviselője is. De messze nem erről volt szó. Az MSZP három bizottsághoz szeretett volna ragaszkodni, valóban a költségvetésihez - erre mondok egy indokló mondatot a téma fontosságán túl -, a nemzetbiztonságihoz és a foglalkoztatáspolitikaihoz. Utóbbit nem is kérte senki, tehát ott mondjuk nem is volt vita. Hogy a foglalkoztatáspolitikai mellett miért ez a két másik bizottságot jelöltük meg? Megmondom őszintén, a téma fontosságán túlmenően elsősorban egy veszély elhárítása miatt: egyik bizottság élén sem akartuk a Jobbikot látni. Hogy a nemzetbiztonsági élén miért nem akartuk, ezt nem kell indokolni, hiszen éppen a kritikák mondják ki az érveket. De legalább ennyire veszélyesnek tartottuk a Költségvetési Bizottság élén a Jobbikot. Gondoljuk végig, kényes tárgyalások állnak az ország előtt az IMF-fel, az Európai Unió pénzügyi szerveivel. Kicsit képzeljük azt el, hogy a parlament egyik legkomolyabb politikusa, mert a Költségvetési Bizottság elnöke az – gondoljunk azért Varga Mihály súlyára és szerepére – egy olyan jobbikos politikus, aki leárulózza - bocsánat a szóért - lezsidózza, az ország ellenségének nyilvánítja az IMF-től kezdve minden olyan hitelezőnket, akiktől a saját erőfeszítéseink mellett a sorsunk függ. Megfogalmaztuk az ötpárti tárgyalásokon - én magam is, de hát mindnyájan többször –, hogy itt nem szocialista érdekről van szó, nemzeti érdek az, hogy ez a két bizottság ne kerüljön a Jobbik kezére. Azt kell mondanom, egyforma nemzeti érdek, nem tudnék itt rangsort mondani. Hadd tegyem még hozzá, hogy az önmagában tragédia, hogy a Jobbiknak be kell kerülni a Nemzetbiztonsági Bizottságba, tudniillik sajnos egy bizottsági tag jogosítványai nem sokkal kisebbek, mint a bizottsági elnökéé, mindenbe betekinthet.

- Egy-két kivétellel, amire Tóth Károly, az Önök volt képviselője fölhívta itt a figyelmet egy órával ezelőtt. Tehát hogy vannak az elnöknek bizonyos jogosítványai, amelyek a tagokra nem terjednek ki. De hát nyilván nem ez a lényeg.

- Bizonyára akkor hallották a rádióhallgatók is, hogy ezek kevesek. A titkos információkba való betekintés joga sajnos valamennyi bizottsági tagé, egyébként éppen ezért látok egyfajta megoldást. Erre, ha megengedi, visszatérek egy fél perc múlva. Erre az érvünkre, hogy itt nemzeti érdek az, hogy a két bizottság ne kerüljön a Jobbikhoz, sajnos senki sem rezonált, tökéletesen egyedül maradtunk. Sőt, Lázár János úr, a Fidesz frakcióvezetője ki is mondta, hogy nem lát olyan nemzeti érdeket, hogy egyik vagy másik párt ne kapjon bizottsági sarzsit, sőt, odáig ment el, hogy azt mondta, akár azt is lehetne mondani, hogy az a nemzeti érdek, hogy az MSZP-nek egyetlen bizottsági elnöki funkciója se legyen ilyen választási eredmény után. Hozzátette azt is, itt van a kezemben a bizottsági ülés jegyzőkönyve, hogy "aki demokratikusan gondolkodik, az nincs abban a helyzetben, hogy bárkinek is, aki parlamenti képviselő lett 2010-ben, bármilyen jogát is - értsd a bizottsági elnöki posztra vonatkozó jogát - kétségbe vonja."

- Meg azt is mondta, hogy "ízlés kérdése, mi a nemzeti érdek". Ehhez képest miért gondolják, hogy mindig az ő ízlésük a meghatározó?

- Jogos a kérdés, ezeket mind föl is vetettük, és nem vagyok híve annak, hogy demokratikus pártok egymással vitatkozzanak, de őszinte csodálkozással fogadtam, hogy az LMP magunkra hagyott minket ebben a vitában. Lehet, hogy úgy gondolta, új pártként, kis pártként ebbe nem kell beleszólnia, de rendkívül hálás lettem volna, ha csak egy fél mondat elhangzik, nem az MSZP támogatására, hanem ennek az érvnek a támogatására, hogy nemzeti érdek a nemzetbiztonság és a költségvetés biztonságának a védelme.

- Mintha most felébrednének vagy felébredtek volna, mert Schiffer András valami olyan nyilatkozatot tett, hogy talán újra kellene tárgyalni ezeket az elnöki posztokat. Erre hajlandóak volnának?

- Hát boldogan! Ezek a tárgyalások – éppen eléggé megbélyegzett minket mind az LMP, mind a Fidesz-KDNP – azért húzódtak eddig, mert mi mindig új és új tárgyalást kezdeményeztünk. Schiffer András még most is szóvá teszi az MSZP megegyezésképtelenségét, noha ez a megegyezésképtelenség éppen abból állt, hogy ezt a két, biztonsági szempontból is fontos bizottságot nem akartuk átengedni. Lázár János meg kifejezetten megbélyegzett minket. Akik figyelik a közéletet, talán emlékeznek, hogy gyermeteg és önző magatartásnak nevezte az MSZP-ét. Ha tehát a többi párt kész újra tárgyalni, mi vagyunk a legboldogabbak. De kész vagyunk még valamire, és javaslunk még egy harmadik dolgot is. Amire készek vagyunk, ezt a készséget már a tárgyalásokon kifejeztük, hogy akár módosítsuk a nemzetbiztonsági törvényt - a Fidesz ezt magában is megteheti, de partnerek is tudunk hozzá lenni -, mert tőlünk akár fideszes politikus is vezetheti a Nemzetbiztonsági Bizottságot.

- Mert hogy ezt a törvény kifejezetten kimondja ebben az egy esetben, hogy ennek ellenzékinek kell lennie.

- Igen, igen. Természetesen az általános demokratikus lelkem nem volna nyugodt akkor sem, ha a kormányoldal vezetne egy ilyen bizottságot, mert jó oka van annak, hogy ellenzéki elnökséget rendel a törvény: egy kormány ne élhessen vissza a hatalmával. De sokkal nyugtalanabb vagyok, ha a Jobbik vezeti. Tehát szintén a bizottsági jegyzőkönyvben olvasható az a hozzászólásunk, hogy rendben van, változtassák meg a nemzetbiztonsági törvényt. Ebben is partnerek vagyunk, tehát új tárgyalásban is, és a törvény megváltoztatásában is, hogy elkerüljük ezt a képtelen helyzetet. Sajnos azonban ezzel még nem kerülhetjük el, hogy a Jobbik nemzetbiztonsági bizottsági tagokat delegáljon, és hát, ha van is valamicske különbség az elnök és a tag jogosultsága között, de ebben az esetben is, mondjuk egy jobbikos képviselő simán elkérhetné és megnézhetné a Magyar Gárda ellen folyó titkosszolgálati akciók és tervek papírjait. Ugyanúgy képtelenség, vagy majdnem ugyanúgy, mint elnöknek lenni. Ezért javaslunk valamit. A javaslat, amit most mondok, nem rajtunk áll, de van, aki ezt felelősséggel gyakorolhatja. A Nemzetbiztonsági Bizottság tagjait - nemcsak az elnökét, a tagjait is - úgynevezett C típusú átvilágításnak kell alávetni. Ez azt jelenti, hogy a polgári titkosszolgálatok nagyon alaposan föl kell hogy tárják a teljes kapcsolatrendszerét, azt is, hogy van-e bármilyen közeli vagy távoli személyes kapcsolata mondjuk törvénytelen, mondjuk alkotmányellenesen működő szervezettel, a Magyar Gárdával vagy annak finanszírozásával, vagy annak föltételezett nemzetközi kapcsolatrendszerével. Ilyenkor az eljárás a következő. A szolgálatok készítenek egy jelentést, és ha úgy találják, hogy bármilyen kapcsolat van, akkor odaírják, hogy nemzetbiztonsági kockázat található. Ez a jelentés nem nyilvános, ezt a jelentést egyetlen embernek küldhetik el, a ház elnökének, adott esetben most fideszes elnök lesz Schmitt Pál személyében, aki mérlegelheti a dolgot. Kizárólag az ő döntése, hogy a kockázat ellenére jelöli-e az illető képviselőt, vagy azt mondja, hogy itt kockázat van, ezt nem terjesztem a parlament elé.

- Mások nem is tudják, hogy az illető ellen valamilyen aggály vetődött föl.

- Nem, nem, mert hát ez titok. Van tehát két állomás, ahol meg lehet akadályozni, hogy ilyen jobbikos képviselő kerüljön a bizottságba - kicsit cinikusan azt mondhatnám, hogy őszintén remélem, hogy van olyan jobbikos képviselő, akinél ilyen gyanú nem vetődik fel, de hát ez már nem az én dolgom. A két megállító állomás, ahol piros lámpát lehet fölgyújtani, pontosabban az egyiknél még csak sárga figyelmeztető jelzést, ez a szolgálatok, hogy állj meg, itt kockázat van. Az illető mondjuk elment egy Magyar Gárda-rendezvényre, valamilyen rokona, barátja Magyar Gárda-tag, támogatja nyilatkozataival a Magyar Gárda törvénytelen működésének fennmaradását, van köze a Magyar Gárda finanszírozásához vagy azokhoz, akik finanszírozzák, és így tovább. Ezt a - mondjuk így akkor, a közlekedési lámpa hasonlatnál maradva - sárga lámpát a szolgálatok fölgyújthatják. Bízom benne, hogy élnek is ezzel a kötelezettségükkel, mert ők viszont erre esküdtek fel. Ezek után a valódi piros lámpát a házelnök gyújthatja meg. Kérjük, igényeljük, követeljük, hogy mindenképpen gyújtsa meg, mert tételezzük fel a legjobbat, hogy sikerül vagy módosítani a törvényt, vagy újraosztani a helyeket, és megakadályozni a Jobbik bizottsági elnökségét, de a bizottsági tagsága akkor is probléma. Arra csak a szolgálatok sárga, illetve a házelnök piros lámpája lesz jó, hogy ezt is megakadályozza.

- De hát nehéz feltételezni, hogy a Jobbik képviselőcsoportjában akad akár egyetlen olyan képviselő is, aki ne volna viszonylag szoros, közeli viszonyban bizonyos Vona Gáborral, aki az egész Magyar Gárda létrehozásáért felelős, ő találta ki, ő vezette elő, és aki még a parlament nyitó ülésén is azt akarja demonstrálni, hogy mennyire nem ért egyet a gárda betiltásával. Magyarán, ez a bizonyos nemzetbiztonsági kockázat törvényszerűen föl kell hogy vetődjön mindenkinél.

- Ha pedig így van, és mindenki teszi a dolgát, akkor a Jobbiknak nem lesz képviselete a Nemzetbiztonsági Bizottságban. Nem én szeretném kimondani a megoldást, de ez a megoldás jogszerű, sőt ha komolyan vesszük a jogszabályokat, kötelező.

- De ezért a felelősséget már a Parlament elnökének kell vállalnia?

- Hát más nem tudja. Más mód erre nincsen, legalábbis a bizottsági tagság vonatkozásában más mód nincsen, mint az, hogy a szolgálatok teszik a dolgukat. Kérem, igénylem, nem politikusként, magyar állampolgárként, aki eltartja a szolgálatokat, jó okkal, mert szükség van rájuk, hogy a szolgálatok böcsülettel és alaposan teljesítsék ezt a kötelességüket. Utána meg ugyanilyen okból, de most már parlamenti képviselőként is elvárom a házelnöktől, hogy ne takargassa a bajt, ne hunyjon szemet ilyen vagy olyan meggondolásokból, ne kövesse a többi pártnak azt a gyakorlatát, hogy például szemet hunytak a Magyar Gárda egyenruháját idéző viselet fölött, és sajnos az ez elleni tiltakozással az MSZP a tárgyalásokon ismét egyedül maradt, más ellenzéki párt és kormánypárt sem állt mellé.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái