Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 12.

Bolgár György kérdései a 2010. május 12-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a jelek szerint Sólyom László is kitért az egyenes állásfoglalás elől Vona Gábor Gárda-egyenruha viselése ügyében. A köztársasági elnök szóvivője útján annyit közölt: elvárja, hogy az Országgyűlés alakuló ülésén ne történjék jogsértés. Előzőleg az MSZP elnöke kérte az államfőt, figyelmeztesse a magyar demokrácia írott és íratlan szabályaira Vona Gábort, a Jobbik elnökét, aki egy mellényt, a betiltott Gárda egyenruhájának egyik darabját kívánja viselni a Parlamentben. Na de akkor ez most jogsértés lenne Sólyom László szerint, vagy nem?

Másik témánk, hogy a Jobbik kapja a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöki tisztségét. Egyesek szerint az MSZP a hibás, mert a Költségvetési Bizottságot fontosabbnak tartotta, és ezt átengedte a Jobbiknak - például így vélekedett Szanyi Tibor MSZP-s képviselő is. Mások szerint a Fidesz ügyesen rátolta a szocialistákra a kényes kérdést, és most mossa kezeit. Ahogy Lázár János fideszes frakcióvezető mondta: ízlés kérdése, hogy mi a nemzeti érdek. Miért nemzeti érdek, hogy a Jobbiknak alelnöke lehet egy bizottságban, elnöke meg nem? Valóban. De ha ízlés kérdése a nemzeti érdek, akkor miért sajátítják ki állandóan a más ízlésen lévők?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Orbán Viktor meglepő módon megismételte: két héten belül érzékelhető változás lesz a közbiztonságban, holott ezt nyilvánvalóan senki nem várná el a kormánytól. Hogy lehet ilyen rövid idő alatt bármit elérni? És miért vállalja Orbán az esetleges gyors csalódottsággal járó kockázatot? Értik ezt?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy a Fidesz szerint gazdasági vészhelyzetben van az ország, ám mára kiderült, hogy az I. negyedévben elindult a lassú növekedés. Most akkor mi a helyzet? Elképesztő adatok, ahogy a Fidesz állítja? Vagy meglepő adatok, ahogy a gazdasági szakértők mondják, akik korábban a visszaesés folytatását jósolták?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Tóth Károly, a távozó parlament Nemzetbiztonsági bizottságának ugyancsak távozó szocialista alelnöke


Bolgár György
: - Hát kérem, képviselő úr, valami furcsa dolog történik itt a Nemzetbiztonsági bizottság élén. A Jobbik kapja minden jel szerint az elnöki posztot, és ezzel még szocialista képviselők sem értenek egyet. Szanyi Tibor, látom, tiltakozik emiatt, holott végül is a szocialista frakció egyezett bele, pontosabban azt a kényszerű helyzetet, hogy a Fidesz az ellenzéki oldalra odalökött néhány bizottságot a három frakció közé, hogy egyezzetek meg, marakodjatok rajta vagy csináljatok, amit akartok, az MSZP végül úgy oldotta föl, hogy a Költségvetési bizottságot fontosabbnak tartotta a nemzetbiztonságinál. Ön szerint jól tette?

Tóth Károly: - Én elfogult vagyok. Én természetesen a döntésben és előkészítésben már nem veszek részt, nem vettem részt. Ennek ellenére jeleztem a vezetésnek, hogy a legfontosabbnak ellenzéki szerepben a Nemzetbiztonsági bizottságot tartom, négy dolog miatt. Egy: mert alkotmányosan ennek a legerősebb az ellenőrző funkciója. Ez az a bizottság, ahol nem kell a többség döntése egy vizsgálathoz, hanem kisebbségi kezdeményezésre el kell rendelni a vizsgálatot.

- De a kisebbségi kezdeményezés nemcsak az elnöktől jöhet.

- Természetesen. Bocsánat, de így akkor a kérdésére azt is mondhatnám, hogy egyetlen bizottságban sem az elnök a legfontosabb, és mégis ezt az egyet kérdezik meg, igaz?

- Igen.

- Miért? Mert – és mondom a második szempontot. Azért, mert az elnöknek vannak speciális jogkörei. Egyet szeretnék kiemelni közülük, amelyik az elnök kizárólagos jogköre: ha bármely országgyűlési képviselőre vagy hozzátartozójára titkos adatgyűjtést rendelnek el - természetesen törvényes útról beszélek, más nincs is –, akkor az irányító miniszternek haladéktalanul tájékoztatni kell a Nemzetbiztonsági bizottság elnökét.

- De csak az elnököt, és nem a bizottság tagjait.

- Csak az elnököt, és nem a bizottság tagjait. Csak az elnökön múlik, hogy kialakul-e olyan munkamegosztás, hogy mondjuk az alelnököt még bevonja. Ennél szélesebb tájékoztatás soha nem volt, a törvény az elnököt jelöli meg. Ez szerintem szintén egy nagyon speciális jogkör. A harmadik, amiért Ön is kérdezett, ez a dolog politikai érzékenysége. Úgy gondolom, ez az a terület, amelyiknél különösen érzékeny minden olyan dolog, amelyik a legkisebb kételyt ébreszti az állampolgárokban, hiszen ebbe a területbe nem láthatnak bele, itt egyedül arra kényszerül minden magyar állampolgár, hogy a bizottság ellenőrző funkciójában megbízzon. Csak emlékeztetek mindenkit, hogy ez nemcsak látszat! A mi bizottságunk idején hat vagy hét esetben volt ellenzéki kezdeményezés - az utolsó hetekben is -, ahol lefolytattuk a vizsgálatot, ahol minden anyagot megkapott a bizottság, a részanyagokat, munkaanyagokat, jelentéseket is, valamennyi teljes anyagot megismert. A negyedik pedig a nemzetközi hatás. Meggyőződésem szerint csak olyan párt vezethetné ezt a bizottságot, amelyik elkötelezett a NATO és az európai uniós tagságunk mellett, hiszen kiemelt szerepe van ennek a két területnek a nemzetközi együttműködésben.

– Hát most egy olyan pártnak a kezébe kerül, amelyik kifejezetten és feltűnően például az orosz kapcsolat erősítését nevezte fontosnak. Gazdasági szempontból, ez nem kétséges, Oroszország fontos. Na de éppen politikai, külpolitikai, akár nemzetbiztonsági szempontból már legalábbis kényes, ha olyan pártról beszélünk, amelynek a vezetője iráni forradalmi gárdisták behívásáról értekezett, Iránnal kapcsolatokat tartott az elmúlt években.

- Fenntartom azt a véleményemet, hogy ez mindenekelőtt az MSZP-n múlott. Meggyőződésem szerint a Szocialista Pártnak ragaszkodnia kellett volna ennek a bizottságnak vezetéséhez, az előbb elmondottak szerint. A Jobbik bejutott a parlamentbe, tehát nincs ezzel gond, bármelyik bizottságot vezetheti, hiszen az állampolgárok akaratából parlamenti párt lett. A legnagyobb ellenzéki pártnak van szerintem olyan típusú felelőssége, hogy végiggondolja, az ellenzék legfontosabb feladata a demokratikus rend, működés ellenőrzése, erre meg ez a bizottság a legérzékenyebb. És még egy elemet hadd tegyek hozzá: ha minden igaz, ez azért is válik különösen érzékennyé, mert előfordulhat, hogy egyetlen miniszter irányítása alá tartozik majd a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség, amelyik egy teljesen új és példátlan állapotot hoz létre Magyarországon. Eddig rettenetesen vigyáztunk arra, hogy a felderítés, az információgyűjtés és a nyomozati szakasz világosan elkülönüljön egymástól irányítás szempontjából is, mert csak így lehet ellenőrizni, hogy egyetlen szervezet ne lépje túl a hatáskörét.

- Viszont erre azt mondhatták, hogy a cigányellenes gyilkosságsorozatban éppen ennek a különválásnak a hibái vagy nehézségei mutatkoztak meg, amikor a nemzetbiztonság nem volt igazán eredményes munkakapcsolatban a nyomozó rendőrséggel, mintha két különböző területen folyt volna, összehangolás nélkül, a nyomozás vagy a figyelés.

- Nézze, ezt is kivizsgáltuk. Volt erre is egy kezdeményezés, lefolytattuk ezt a vizsgálatot. Megint mondom, többségi döntés nélkül és parlamenti engedély nélkül. De azért, mert a konkrét ügyben voltak együttműködési hibák, amit senki nem vont kétségbe, attól egy alkotmányos szabály sérülhet egy közös irányítással, és ezért még fontosabb, hogy aki a bizottságot vezeti, mennyire érzékenyen tud reagálni arra, hogy a hatalomnak nem lehet mindent megtenni. Nem arra kapott felhatalmazást senki, hogy az alkotmányos játékszabályokat ne tartsa be. Az egyik garanciális játékszabály Magyarországon és minden demokratikus országban, hogy a nyomozati munka és a felderítőszakasz, az információszerzés, az alkotmányos védelem, ezeknek világosan szét kell válniuk, meggyőződésem szerint az irányítás szintjén is. Ez már nem az MSZP-n múlik, hanem a Fideszen. Bízom benne, hogy Orbán Viktor ezt felismeri, és mégsem bízza meg a belügyminisztert a szolgálatok irányításával. De a kontroll, és ennek a politikai érzékenysége az MSZP-n múlt. Én sajnálom, hogy nem így döntött a párt, a döntés joga az övék, a mostani képviselőké, és természetesen én nem ismerem, nem ismerhetem azokat a speciális szempontokat, amely alapján ezt a döntést meghozták.

- Akkor felteszek két kérdést ezzel kapcsolatban. Nem lehet-e, hogy arra gondoltak, a Költségvetési bizottság viszont azért fontos és érzékeny terület, mert oda minden beletartozik, és ha valahol a kormány gazdálkodása fölött valamiféle ellenőrzést gyakorolhatnak, odafigyelhetnek, az éppen a Költségvetési bizottság, és az az élet minden területére kiterjed. A kérdésem másik része pedig az, hogy nem lehet-e, hogy az MSZP 59 képviselője között nincs igazán nemzetbiztonsági szakember, ezért az ő érvelésük meg sem volt hallható.

- Az elsőre: én soha nem mondtam, hogy a Költségvetési bizottság nem fontos, de a költségvetés minden száma nyilvános. A nemzetbiztonság területén a katonai és a polgári szolgálatoknál végzett tevékenység abszolút többsége nem nyilvános, hanem a parlamenti bizottság ellenőrző kontrollján keresztül valósul meg. A költségvetésnek nem lehet titkos száma. Amikor megpróbáltak titkosítani vagy megpróbáltak téves információkat adni, abból máig ható nagy baj lett - ez is része volt mondjuk a választási vereségünknek. A másik: én legalább 2-3 olyan embert tudok a mostani frakcióban, aki részt vett a Nemzetbiztonsági Bizottság munkájában, és olyat is, akinek volt irányítási tapasztalata, meg olyat is, aki 3-4 évig részt vett a munkában. És én is úgy kezdtem ezt a munkát - most sokan megkérdeznek, hogy mi a véleményem -, hogy középiskolai tanár voltam, soha, semmilyen kapcsolatom nem volt ezzel a területtel. Becsülettel ezt meg lehet tanulni, csak az kell hozzá, hogy érzékeny legyen az ember, nagyon figyeljen a szabályok, a törvények, a törvényesség, a játékszabályok betartására, és hogy őszinte szívvel gyűlölje a korrupciót. Mert a legfontosabb feladata a szolgálatoknak az ebben való segítés. De nagyon sok külpolitikai és katonapolitikai vonzata is van, hiszen a nemzetbiztonságba nagyon széles körben beletartoznak a gazdasági folyamatok is. Emlékezzen vissza, amikor az olajügy kapcsán, vagy amikor a gázvásárlás, vagy a Mol-ba való vásárlási szándék kapcsán folytattunk vizsgálatot. Tehát rendkívül széleskörű az a fogalom, hogy biztonság. Sok minden belefér. A titkosszolgálat az önmagában azért van, hogy hihetetlenül érzékenyen valamennyi, az országot érintő dologra, a forint árfolyamtól, hogy van-e abban manipuláció, az energiaszektorig, a tulajdonosi szerkezetváltásig mindenre odafigyeljen.

– Ön szerint - ugye még nincs semmi véglegesítve - visszavonulhat-e ebből az MSZP, és jól tenné-e, ha megmásítaná a döntését, mondván, hogy bocsánat, végiggondoltuk, újraértékeltük, és inkább a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztját szeretnénk.

- Csak megerősíteni tudom: én elfogult vagyok a terület iránt, a döntés nem az én jogköröm. Én örülnék neki, ha más döntést hozna az MSZP, de nincs sem lehetőségem, sem jogom a döntést befolyásolni, legföljebb mindenkinek elmondom a véleményemet, a vezetésben is, meg aki megtisztel a kérdésével, annak is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke


Bolgár György
: - Alapvetően a parlamenti bizottsági tisztségek elosztásáról szeretném kérdezni, de előtte, ha megengedi, egy kérdést arról, hogy jól láttam, hogy nem láttam vagy nem hallottam semmit az MSZP vezetői részéről a ma nyilvánosságra hozott GDP-adatokról, hogy tudniillik Magyarország kijött a válságból és elindult a növekedés útján.

Lendvai Ildikó: - Fog látni, mert már nyilatkoztunk, csak ezek szerint a műsorkezdésig ez még nem jelent meg az MTI-ben. Valóban – ha szabad így mondani, újságírói nyelven – a nap hírének érezzük ezt a tényt. Ez azt jelenti, hogy megszakadt a tendencia, és elkezdtünk kimászni a gödör aljáról.

- És most azon kívül, hogy a mellüket döngetnék, hiszen mégiscsak az MSZP állt a kormány mögött, és támogatta a nehéz intézkedéseket is, amelyeknek ezek szerint meglett az eredménye. Tehát ennyit még elmondhatnak magukról, viszonylag kis ellenzéki pártként is.

- Annál is inkább meg kellett ezt tennünk, és ahogy mondtam, megtettük, mert nem a saját mellünket kell döngetni, hanem, ha szabad ilyen képzavarral élnem, az ország mellét. Tudniillik ezeket a konszolidáló, takarékossági, csúnyább szóval, megszorító válságkezelési intézkedéseket az országnak kellett elszenvedni, és ahogy látjuk itt az európai híreket, mondjuk, a szintén nagy bajban lévő Görögországról, nem minden ország társadalma fogadta ezt ilyen megértéssel és türelemmel, mint Magyarországé. Kétségkívül rajtunk leverte a dolgot - ez már csak a politika törvényszerűségéhez tartozik –, de azért az emberek többsége mégiscsak akarva-akaratlanul, értve vagy nem megértve, de eltűrve, partner volt abban, hogy idáig jussunk. Ezért mondom, hogy döngessük az ország mellét, ha más nem teszi meg. A Fidesznek nyilván nem politikai érdeke, hogy bármilyen sikert elismerjen, még az országét sem, akkor nekünk kell ezt kimondani.

- Jó, hát akkor majd figyelem a híreket. De most a másik dologról, ahol viszont már kapják sorozatosan a kritikákat, ráadásul még belülről is - látom Szanyi Tibor közleményét -, de bírálja Önöket az LMP is, egy volt SzDSz-es képviselő is, Fidesz-oldalról is kapnak, szóval mindenhonnan össztűz zúdult Önökre. Itt a műsorban is jó néhányan kritizálták azt a döntésüket, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki tisztét átadták, átengedték a Jobbiknak. Azzal bírálják Önöket, hogy ez felelőtlenség, mert ez egy különlegesen fontos bizottság, egy különlegesen kényes helyzetben. Alaposan végiggondolták ezt, hogy a Költségvetési Bizottság, amelyik elvben talán fontosabb, most ebben a politikai helyzetben talán mégsem lenne az?

- Ha úgy döntöttünk volna, hogy a Jobbikkal valamilyen alkuban átengedjük a Nemzetbiztonsági Bizottságot egy olyan pártnak, amelynek programjában van a törvények megszegése, akkor teljes joggal kritizálhatna minket akár saját kollégánk, akár más párt képviselője is. De messze nem erről volt szó. Az MSZP három bizottsághoz szeretett volna ragaszkodni, valóban a költségvetésihez - erre mondok egy indokló mondatot a téma fontosságán túl -, a nemzetbiztonságihoz és a foglalkoztatáspolitikaihoz. Utóbbit nem is kérte senki, tehát ott mondjuk nem is volt vita. Hogy a foglalkoztatáspolitikai mellett miért ez a két másik bizottságot jelöltük meg? Megmondom őszintén, a téma fontosságán túlmenően elsősorban egy veszély elhárítása miatt: egyik bizottság élén sem akartuk a Jobbikot látni. Hogy a nemzetbiztonsági élén miért nem akartuk, ezt nem kell indokolni, hiszen éppen a kritikák mondják ki az érveket. De legalább ennyire veszélyesnek tartottuk a Költségvetési Bizottság élén a Jobbikot. Gondoljuk végig, kényes tárgyalások állnak az ország előtt az IMF-fel, az Európai Unió pénzügyi szerveivel. Kicsit képzeljük azt el, hogy a parlament egyik legkomolyabb politikusa, mert a Költségvetési Bizottság elnöke az – gondoljunk azért Varga Mihály súlyára és szerepére – egy olyan jobbikos politikus, aki leárulózza - bocsánat a szóért - lezsidózza, az ország ellenségének nyilvánítja az IMF-től kezdve minden olyan hitelezőnket, akiktől a saját erőfeszítéseink mellett a sorsunk függ. Megfogalmaztuk az ötpárti tárgyalásokon - én magam is, de hát mindnyájan többször –, hogy itt nem szocialista érdekről van szó, nemzeti érdek az, hogy ez a két bizottság ne kerüljön a Jobbik kezére. Azt kell mondanom, egyforma nemzeti érdek, nem tudnék itt rangsort mondani. Hadd tegyem még hozzá, hogy az önmagában tragédia, hogy a Jobbiknak be kell kerülni a Nemzetbiztonsági Bizottságba, tudniillik sajnos egy bizottsági tag jogosítványai nem sokkal kisebbek, mint a bizottsági elnökéé, mindenbe betekinthet.

- Egy-két kivétellel, amire Tóth Károly, az Önök volt képviselője fölhívta itt a figyelmet egy órával ezelőtt. Tehát hogy vannak az elnöknek bizonyos jogosítványai, amelyek a tagokra nem terjednek ki. De hát nyilván nem ez a lényeg.

- Bizonyára akkor hallották a rádióhallgatók is, hogy ezek kevesek. A titkos információkba való betekintés joga sajnos valamennyi bizottsági tagé, egyébként éppen ezért látok egyfajta megoldást. Erre, ha megengedi, visszatérek egy fél perc múlva. Erre az érvünkre, hogy itt nemzeti érdek az, hogy a két bizottság ne kerüljön a Jobbikhoz, sajnos senki sem rezonált, tökéletesen egyedül maradtunk. Sőt, Lázár János úr, a Fidesz frakcióvezetője ki is mondta, hogy nem lát olyan nemzeti érdeket, hogy egyik vagy másik párt ne kapjon bizottsági sarzsit, sőt, odáig ment el, hogy azt mondta, akár azt is lehetne mondani, hogy az a nemzeti érdek, hogy az MSZP-nek egyetlen bizottsági elnöki funkciója se legyen ilyen választási eredmény után. Hozzátette azt is, itt van a kezemben a bizottsági ülés jegyzőkönyve, hogy "aki demokratikusan gondolkodik, az nincs abban a helyzetben, hogy bárkinek is, aki parlamenti képviselő lett 2010-ben, bármilyen jogát is - értsd a bizottsági elnöki posztra vonatkozó jogát - kétségbe vonja."

- Meg azt is mondta, hogy "ízlés kérdése, mi a nemzeti érdek". Ehhez képest miért gondolják, hogy mindig az ő ízlésük a meghatározó?

- Jogos a kérdés, ezeket mind föl is vetettük, és nem vagyok híve annak, hogy demokratikus pártok egymással vitatkozzanak, de őszinte csodálkozással fogadtam, hogy az LMP magunkra hagyott minket ebben a vitában. Lehet, hogy úgy gondolta, új pártként, kis pártként ebbe nem kell beleszólnia, de rendkívül hálás lettem volna, ha csak egy fél mondat elhangzik, nem az MSZP támogatására, hanem ennek az érvnek a támogatására, hogy nemzeti érdek a nemzetbiztonság és a költségvetés biztonságának a védelme.

- Mintha most felébrednének vagy felébredtek volna, mert Schiffer András valami olyan nyilatkozatot tett, hogy talán újra kellene tárgyalni ezeket az elnöki posztokat. Erre hajlandóak volnának?

- Hát boldogan! Ezek a tárgyalások – éppen eléggé megbélyegzett minket mind az LMP, mind a Fidesz-KDNP – azért húzódtak eddig, mert mi mindig új és új tárgyalást kezdeményeztünk. Schiffer András még most is szóvá teszi az MSZP megegyezésképtelenségét, noha ez a megegyezésképtelenség éppen abból állt, hogy ezt a két, biztonsági szempontból is fontos bizottságot nem akartuk átengedni. Lázár János meg kifejezetten megbélyegzett minket. Akik figyelik a közéletet, talán emlékeznek, hogy gyermeteg és önző magatartásnak nevezte az MSZP-ét. Ha tehát a többi párt kész újra tárgyalni, mi vagyunk a legboldogabbak. De kész vagyunk még valamire, és javaslunk még egy harmadik dolgot is. Amire készek vagyunk, ezt a készséget már a tárgyalásokon kifejeztük, hogy akár módosítsuk a nemzetbiztonsági törvényt - a Fidesz ezt magában is megteheti, de partnerek is tudunk hozzá lenni -, mert tőlünk akár fideszes politikus is vezetheti a Nemzetbiztonsági Bizottságot.

- Mert hogy ezt a törvény kifejezetten kimondja ebben az egy esetben, hogy ennek ellenzékinek kell lennie.

- Igen, igen. Természetesen az általános demokratikus lelkem nem volna nyugodt akkor sem, ha a kormányoldal vezetne egy ilyen bizottságot, mert jó oka van annak, hogy ellenzéki elnökséget rendel a törvény: egy kormány ne élhessen vissza a hatalmával. De sokkal nyugtalanabb vagyok, ha a Jobbik vezeti. Tehát szintén a bizottsági jegyzőkönyvben olvasható az a hozzászólásunk, hogy rendben van, változtassák meg a nemzetbiztonsági törvényt. Ebben is partnerek vagyunk, tehát új tárgyalásban is, és a törvény megváltoztatásában is, hogy elkerüljük ezt a képtelen helyzetet. Sajnos azonban ezzel még nem kerülhetjük el, hogy a Jobbik nemzetbiztonsági bizottsági tagokat delegáljon, és hát, ha van is valamicske különbség az elnök és a tag jogosultsága között, de ebben az esetben is, mondjuk egy jobbikos képviselő simán elkérhetné és megnézhetné a Magyar Gárda ellen folyó titkosszolgálati akciók és tervek papírjait. Ugyanúgy képtelenség, vagy majdnem ugyanúgy, mint elnöknek lenni. Ezért javaslunk valamit. A javaslat, amit most mondok, nem rajtunk áll, de van, aki ezt felelősséggel gyakorolhatja. A Nemzetbiztonsági Bizottság tagjait - nemcsak az elnökét, a tagjait is - úgynevezett C típusú átvilágításnak kell alávetni. Ez azt jelenti, hogy a polgári titkosszolgálatok nagyon alaposan föl kell hogy tárják a teljes kapcsolatrendszerét, azt is, hogy van-e bármilyen közeli vagy távoli személyes kapcsolata mondjuk törvénytelen, mondjuk alkotmányellenesen működő szervezettel, a Magyar Gárdával vagy annak finanszírozásával, vagy annak föltételezett nemzetközi kapcsolatrendszerével. Ilyenkor az eljárás a következő. A szolgálatok készítenek egy jelentést, és ha úgy találják, hogy bármilyen kapcsolat van, akkor odaírják, hogy nemzetbiztonsági kockázat található. Ez a jelentés nem nyilvános, ezt a jelentést egyetlen embernek küldhetik el, a ház elnökének, adott esetben most fideszes elnök lesz Schmitt Pál személyében, aki mérlegelheti a dolgot. Kizárólag az ő döntése, hogy a kockázat ellenére jelöli-e az illető képviselőt, vagy azt mondja, hogy itt kockázat van, ezt nem terjesztem a parlament elé.

- Mások nem is tudják, hogy az illető ellen valamilyen aggály vetődött föl.

- Nem, nem, mert hát ez titok. Van tehát két állomás, ahol meg lehet akadályozni, hogy ilyen jobbikos képviselő kerüljön a bizottságba - kicsit cinikusan azt mondhatnám, hogy őszintén remélem, hogy van olyan jobbikos képviselő, akinél ilyen gyanú nem vetődik fel, de hát ez már nem az én dolgom. A két megállító állomás, ahol piros lámpát lehet fölgyújtani, pontosabban az egyiknél még csak sárga figyelmeztető jelzést, ez a szolgálatok, hogy állj meg, itt kockázat van. Az illető mondjuk elment egy Magyar Gárda-rendezvényre, valamilyen rokona, barátja Magyar Gárda-tag, támogatja nyilatkozataival a Magyar Gárda törvénytelen működésének fennmaradását, van köze a Magyar Gárda finanszírozásához vagy azokhoz, akik finanszírozzák, és így tovább. Ezt a - mondjuk így akkor, a közlekedési lámpa hasonlatnál maradva - sárga lámpát a szolgálatok fölgyújthatják. Bízom benne, hogy élnek is ezzel a kötelezettségükkel, mert ők viszont erre esküdtek fel. Ezek után a valódi piros lámpát a házelnök gyújthatja meg. Kérjük, igényeljük, követeljük, hogy mindenképpen gyújtsa meg, mert tételezzük fel a legjobbat, hogy sikerül vagy módosítani a törvényt, vagy újraosztani a helyeket, és megakadályozni a Jobbik bizottsági elnökségét, de a bizottsági tagsága akkor is probléma. Arra csak a szolgálatok sárga, illetve a házelnök piros lámpája lesz jó, hogy ezt is megakadályozza.

- De hát nehéz feltételezni, hogy a Jobbik képviselőcsoportjában akad akár egyetlen olyan képviselő is, aki ne volna viszonylag szoros, közeli viszonyban bizonyos Vona Gáborral, aki az egész Magyar Gárda létrehozásáért felelős, ő találta ki, ő vezette elő, és aki még a parlament nyitó ülésén is azt akarja demonstrálni, hogy mennyire nem ért egyet a gárda betiltásával. Magyarán, ez a bizonyos nemzetbiztonsági kockázat törvényszerűen föl kell hogy vetődjön mindenkinél.

- Ha pedig így van, és mindenki teszi a dolgát, akkor a Jobbiknak nem lesz képviselete a Nemzetbiztonsági Bizottságban. Nem én szeretném kimondani a megoldást, de ez a megoldás jogszerű, sőt ha komolyan vesszük a jogszabályokat, kötelező.

- De ezért a felelősséget már a Parlament elnökének kell vállalnia?

- Hát más nem tudja. Más mód erre nincsen, legalábbis a bizottsági tagság vonatkozásában más mód nincsen, mint az, hogy a szolgálatok teszik a dolgukat. Kérem, igénylem, nem politikusként, magyar állampolgárként, aki eltartja a szolgálatokat, jó okkal, mert szükség van rájuk, hogy a szolgálatok böcsülettel és alaposan teljesítsék ezt a kötelességüket. Utána meg ugyanilyen okból, de most már parlamenti képviselőként is elvárom a házelnöktől, hogy ne takargassa a bajt, ne hunyjon szemet ilyen vagy olyan meggondolásokból, ne kövesse a többi pártnak azt a gyakorlatát, hogy például szemet hunytak a Magyar Gárda egyenruháját idéző viselet fölött, és sajnos az ez elleni tiltakozással az MSZP a tárgyalásokon ismét egyedül maradt, más ellenzéki párt és kormánypárt sem állt mellé.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Oszkó Péter pénzügyminiszter


Bolgár György:
- A ma nyilvánosságra hozott első negyedéves GDP adatok azt mutatják, hogy Magyarország kijött a válság gödréből, és elindult egy lassú, minimális növekedés az előző negyedévhez képest, és az előző év hasonló időszakához képest is. Ez meglepte szinte az összes gazdasági szakértőt. A kormányt is?

Oszkó Péter: - Valóban nem voltunk ennyire optimisták. Azonban mi mindig állítottuk, hogy nemcsak költségvetési stabilizációt, lefaragásokat és kiigazítást végeztünk, hanem rengeteg olyan intézkedést is hoztunk, amelyek eredményeként van esély a gazdasági válságból való kilábalásra és a növekedés beindítására. Természetesen ezt tovább kell fokozni, még dolgozni kell a további növekedésen. Mindig is azt mondtuk, hogy hamis az a kép, amelyik azt mutatja, hogy mi csak takarékoskodtunk. Nagyon jó látni, hogy ezt tényszerű gazdasági adatok igazolják. Az első negyedéves adatok azt mutatják, hogy volt olyan versenyképes állapotban a magyar szabályozási környezet és a gazdaság, hogy mindenkit meglepve bekövetkezett egy fordulat, és a gazdaság növekedést tudott mutatni már 2010 elején is.

- Az ellenzék első reakciója nem ennyire pozitív. Ez érthető, de azért elég súlyos jelzőt használt Szijjártó Péter. Ő elképesztőnek minősítette az adatokat, és nem elképesztően jónak. Tulajdonképpen elképesztően rossznak minősítette ahhoz képest, amit például a szlovák vagy a cseh növekedés produkál. Mondjuk az kétségtelen, hogy Szlovákiában kifejezetten meglódult a gazdasági növekedés.

- Igen, éves alapon. Azonban negyedéves alapon a szlovák növekedés 0,8 százalék, a magyar növekedés pedig 0,9 százalék. Nem lehetett könnyű feladata most annak a szóvivőnek, aki ezt az adatot negatív módon akarta mindenáron kommentálni, és nem sok társra talál szerintem az elemzők körében. Én azt gondolom, hogy kevés olyan ember van - kivéve néhány politikai szóvivőt -, aki ezt az adatot ma negatív módon értékelné Magyarországon.

- Tulajdonképpen ez bizonyos szempontból könnyíti is a következő kormány helyzetét. Ha a nyugat-európai kilábalás a válságból tovább folytatódik, akkor az exportpiacaink is bővülhetnek, tehát a magyar export is tovább növekedhet. Mindezt feltételezve, és azt, hogy 2010-re már valamelyest növekedés képzelhető el az egész évre, az ember úgy gondolja, hogy a költségvetés is egy kicsit nyugodtabb helyzetben lesz, talán nem kell annyira tartani attól, hogy elszalad a hiány.

- Legyünk korrektek, és hasonlítsuk össze a környező országokkal vagy az európai országokkal a mi költségvetésünket. Ne felejtsük el, hogy 8-9, 10-12 százalékos hiánytól kínlódik sok más ország, ehhez képest mi egy összehasonlíthatatlanul stabilabb állapotban adjuk át a költségvetést. Tehát nagyon sok tekintetben jóval nagyobb most a hazai kormány mozgástere, mint bármely más kormányé, aki mostanság veszi át a stafétát az ő elődjétől.

- Azonban úgy tűnik, mintha a mozgásteret abban akarnák meghatározni, hogy hogyan növeljék a költségvetési hiányt.

- Ezt nem tartom feladatomnak kommentálni. Leköszönő pénzügyminiszterként szeretném azt elkerülni, hogy azonnal elkezdjem kritikával illetni a következő kormányt. Ez nem lenne elegáns, és nem tűnne objektívnek. A saját időszakunkat szívesen véleményezem.

- Akkor arra gondolt, hogy annyiban nagyobb a mozgástere a mostani kormánynak, hogy nem kell azonnali megszorító intézkedéseket kilátásba helyeznie, mint például az új brit miniszterelnöknek, David Cameronnak, aki konzervatív létére azt mondta, hogy azonnal költségvetési hiánycsökkentő lépésekre van szükség.

- Pontosan erre utaltam. Meg lehet nézni, hogy ahol nincs kormányátadás, ott is milyen intézkedésekre kényszerülnek a hivatalban lévő kormányok. Romániában, Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban vaskos kiadáscsökkentések, nyugdíjcsökkentések, közszféra-bércsökkentések történnek. Ezeken mi már mind túl vagyunk. Egyszer vissza fogom keresni a tavaly ilyenkor kiadott nyilatkozatainkat. Szerintem többször elmondtuk, hogy mi végezzük el a munka nehezét, a népszerűtlen feladatokat. Ez nem azt jelenti, hogy a következő kormánynak nincs dolga. Természetesen lesz, hiszen az ország az elmúlt 80 év legnagyobb válságán van túl, és ezután kezd el építkezni. De azért ne felejtsük el, hogy mi az elmúlt egy évben ennek az építkezésnek az alapjait raktuk le, és ez volt a legnehezebb munka.

- Még egy adat kiderült az elmúlt napokban, mégpedig az áprilisi költségvetési hiányadat, amely jóval kevesebb lett az előre Önök által tervezettnél vagy becsültnél.

- Én úgy gondolom, hogy nem volt még olyan választási év Magyarországon, amikor a leköszönő kormány ennyire szigorú költségvetési politikát folytatott volna, és ennyire precízen figyelt volna arra, hogy a lehető legfegyelmezettebb, legkorrektebb állapotban adja át a költségvetést. A jelenlegi kormány ráült a csapokra, és presztízskérdést csinált abból, hogy semmilyen módon ne költekezzen túl a költségvetés addig, amíg a következő kormány azt át nem veszi. Láthatóan a következő kormány abból csinál presztízskérdést, hogy ezt az eredményt semmisnek tekintse, letagadja. De a politika már csak ilyen, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok kavalkádjából kell a választópolgárnak tájékozódnia.

- Úgy tűnik, az ellenzék sportot űz abból, hogy az eredményeket semmisnek tekintse, de Önök egy szót sem szólnak vissza. Miért van ez az önkéntes önmegtartóztató hajlama a mostani kormánynak is, meg személyesen Önnek is?

- Azért csendesen, a magunk nyugodt szakértői modorában, közöljük az eredményeket. Nem politikai küzdelem céljából vállaltuk a feladatunkat. Mi nem azért vállaltuk az egyéves szakértői kormányzást, hogy abból politikai karriert csináljunk. Úgy szerettük volna végigcsinálni, ahogy az a szakmai lelkiismeretünknek leginkább megfelel. És nem az volt az elsődleges, hogy az ellenzékkel állandóan csatározzunk, hanem az, hogy tiszta lelkiismerettel végezzük el a feladatot, és úgy adjuk át majd a stafétát, hogy az minden lelkiismereti kritériumnak megfeleljen. Ez így van, akkor is, ha valaki nem ismeri el az eredményeket.

- A fejlett ipari országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD, amelynek Magyarország is a tagja, most adta közre a 2009-es évről szóló adóállapotok statisztikáját. Ebben az szerepel, hogy az egyes országokban mekkora az adóterhelés, és ezt a mai Népszabadság is közölte. A statisztika azt állapítja meg, hogy továbbra is a legsúlyosabb adóterheket kivető országok egyike vagyunk.

- Már reagáltam is erre az elemzésre. Jeleztem a Népszabadságnak, hogy azért odabiggyeszthették volna emellé a 2010-es számot.

- Így van. Egy vezető magyar újság tudhatja, hogy 2010-et írunk, és ez a 2009-es adat azóta változott Magyarországon. Milyen mértékben változott?

- Nagyjából 9 százalékponttal csökkent az adóék. A Népszabadság azt az összehasonlítást közölte, amely jelzi, hogy a családosoknál, családi kedvezményekre jogosultaknál körülbelül 43 százalék az adóék, míg az OECD-átlag harminc valamennyi. Ez az adóék a 2009-ről 2010-re végrehajtott SZJA-változások eredményeként, az átlagbért nézve 9 százalékponttal csökkent. Tehát óriási változás történt 2009-ről 2010-re. Sajnálatos, hogy ez az összehasonlításból kimaradt. Ez természetesen nem az OECD hibája.

- Persze, mert ők a múlt évre végezeték el ezt az összehasonlítást.

- Igen, ők 2009-re végezték el az összehasonlítást. De ezt sajnos a Népszabadság úgy közölte, mintha a jelen állapotokat tükrözné, pedig ezek az adatok jelentősen megváltoztak. Ezért mondtam, hogy számos olyan intézkedést tett a jelenlegi kormány, amely már kifejezetten a versenyképességet és a potenciális növekedést igyekezett javítani.

- A változtatások alapján Magyarország ebben az OECD-sorban most hol található, az Ön becslései szerint?

- Nem ismerem a többi ország 2010-es adatait, és számos ország adónövelésbe is fogott a válság idején.

- Így van, tehát máshol éppen ellenkező folyamat zajlott le.

- Igen. Biztos, hogy jó pár hellyel előrébb került Magyarország, de mivel a többi ország pontos pozícióit nem ismerjük még, ezért ez majd később fog kiderülni.

- Jövő ilyenkor derül majd ki, ugye?

- Így van.

- Végeredményben tehát lehet azt mondani, hogy nyugodt szívvel és elégedetten adják át a kormányzást a következő kormánynak, mert elvégezték azt, amit vállaltak?

- Nem szeretnék nagyon elbizakodottnak tűnni. Az ember mindig legyen magával önkritikus, mindig találja meg azokat a pontokat, amelyeket lehetett volna jobban csinálni. Biztos, hogy mi is találhatunk ilyeneket. Tehát azt nem szeretném mondani, hogy mi mindent száz százalékban a lehető legjobb minőségben végeztünk el, biztos mindent lehet jobban csinálni. Arra a kérdésre, hogy nyugodt, tiszta lelkiismerettel állunk-e fel, a válasz egyértelműen igen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója


Bolgár György
: - A Stohl-ügyről kérdezném. Stohl András, az Önök egyik legismertebb, legnépszerűbb arca a napokban, a jelek szerint ittasan, súlyos balesetet okozott. Önök erre azonnal úgy reagáltak, hogy levették az éppen készülő nagy műsorsorozatuk vezetéséről Stohl Andrást, tehát igyekeztek menteni a televíziós csatornát, nehogy véletlenül valamiféle árnyék vetüljön Önökre.

Kolosi Péter: - A mi szempontunkból ennél egy kicsit egyszerűbb volt a helyzet, hiszen András már szombaton jelezte nekünk, hogy ő is úgy gondolja, ezek után ő nem vezetheti az X faktort. Nekünk igazából csak egyet kellett értenünk azzal, amit ő mondott.

- Értem. Bennem az a kérdés is felvetődött, hogy kellően megvédték-e azt a népszerű televízióst, aki éveken keresztül dolgozott Önöknek, és akinek a különböző problémáiról már a nyilvánosság is tudomást szerezhetett. Tehát, hogy megtettek-e mindent az elmúlt években azért, hogy őt megtartsák maguknak, a közönségnek, és megvédjék akár saját magától is?

- Én azt gondolom, hogy mi megtettünk mindent ezért. A válasz arra, hogy meg tudjuk-e vagy meg tudnánk-e védeni saját magától, úgy tűnik, hogy nem. Nem tudtuk megvédeni mi sem saját magától, más sem tudta és saját maga sem tudta megvédeni magát saját magától. Azt hozzá kell tennem, hogy ez nem a mi feladatunk lenne. Ahogy általában nem a munkáltató feladata, legyen az televíziós csatorna vagy sem, hogy felelősséget vállaljon a dolgozói magánéletében elkövetett cselekedeteiért.

- Ne értsen félre, nem azt mondom, hogy Önöket felelősség terheli, vagy pláne, hogy Önöket felelősségre kellene vonni ezért. Csak arra gondoltam, hogy Stohl András a televízió számára értékes ember volt. Az egyik meghatározó ember. Ha megkérdeznék a magyar tévénézőket, hogy mi jut eszükbe az RTL Klubról, valószínűleg sokaknak Stohl jutna eszébe. Azért gondoltam, hogy tehettek volna, nem tudom tettek-e, valamit az ő védelmében, ha tudomást szereznek a problémáiról. Márpedig tudniuk kellett róla, hogy életviteli problémái vannak. Esetleg lehetett volna segíteni őt akár azzal, hogy pszichológushoz küldik vagy taxicsekkeket adnak neki, hogy ne üljön autóba, vagy ki tudja, még mit találhat ki egy munkáltató azért, hogy az egyik legdrágább vagyontárgyát, azt az embert, akiből Önök is élnek, megtartsa jó egészségben és jó hangulatban.

- Amit most fogok mondani, azt inkább általánosságban mondom, nem feltétlenül csak a konkrét ügyre vonatkozóan, de természetesen erre is vonatkozik. Azért sem szeretnék erről az ügyről mélyebben beszélni, mert egy hosszú kapcsolatban, ami például az RTL Klub és Stohl András között volt, természetesen előfordul egy csomó minden, ami nem tartozik a nyilvánosságra. Akik itt dolgoznak, azt gondolom, általában elég nagy figyelemmel viseltetnek egymás iránt. Ezért sok olyan is történik ebben a kapcsolatban, ami nem derül ki, de az adott helyzetben azt gondoljuk, hogy az annak az érdekét szolgálja, akivel történik. Ez jelenthet sok esetben segítséget, vagy nem feltétlenül segítséget. De hangsúlyoznám, hogy nagyon sokszor ez valódi segítséget jelentett, és már többeknél alkalmaztuk is.

- Akkor ezt érthetem úgy is, hogy nem csak szigorú üzleti kapcsolatban állnak egymással, hanem ennél többről van szó? Van egy kicsit emberibb, kölcsönösen együttműködésre késztető kapcsolat Önök között?

- Azt gondolom, hogy természetesen a munkáltató és a munkavállaló közötti viszony mindenképpen üzleti viszony, mindenki teljesítse a rá eső dolgot. Ugyanakkor, akik nézik az RTL Klubot - és szerencsére sokan vannak – láthatják, hogy nálunk sokáig van valaki a képernyőn. Mi nem egy-két szezonra vagy egy-két műsorra szoktunk valakit foglalkoztatni, hanem azok, akik itt vannak, számíthatnak ránk hosszú távon, mert mi is számítunk rájuk hosszú távon. Szóval természetesen ez nem olyan viszony, ami csak arról szól, hogy fizetünk és vége, hanem ennél sokkal közvetlenebb kapcsolat az, ami általában a műsorkészítőkkel kialakul. És ez nemcsak a műsorvezetőkre, tehát nemcsak a képernyősökre igaz. Azt gondolom, hogy az RTL minden személyes és egyéb problémához is elég normálisan áll hozzá, a magyar cégekhez képest feltétlenül.

- Akkor úgy kérdezem, hogy kellően védte-e a saját értékeit az RTL Klub?

- Ha az eredményt tekintjük, akkor természetesen a válasz az, hogy nem, mert ebben az esetben minket veszteség ért azzal, hogy az egyik legnépszerűbb arcunkat, akinek a kisujjában lett volna egy ilyen műsor vezetése, mint az X-faktor, elveszítettük. Ha azt kérdezné, hogy vajon megtettünk-e mindent azért, hogy védjük, akkor a válaszom az lenne, hogy igen. Azaz rajtunk kívül álló okokból kerültünk abba a helyzetbe, hogy veszteség ért minket.

- Igen. Ha szabad még a dolog következményeit egy kicsit firtatni, most, hogy kölcsönös egyetértéssel megválnak egymástól, éreznek-e bármilyen kötelezettséget, hogy próbáljanak neki segíteni? Lehet, hogy ez az ember - az is lehet, hogy megérdemelten - örökre kiesik a média világából. Lehet, hogy soha többet nem jelenik meg a képernyőn, és ki tudja milyen következményei lesznek - az igazságszolgáltatási következményekről nem is beszélve - annak, amit most elkövetett. Próbálnak valamilyen módon kapcsolatban maradni vele, vagy valamilyen segítséget nyújtani neki? Nem olyat, hogy kaphat egy kis műsort és akkor hátha még visszajöhet, hanem ennél sokkal praktikusabb, gyakorlatiasabb segítségre gondolok.

- Ez valóban olyan kérdés, ami felmerülhet, hiszen többen mondhatjuk azt, hogy szinte baráti kapcsolatban vagyunk Andrással, vagy talán abban is vagyunk. Ő önhibájából elkövetett valami olyat, amiért nyilvánvalóan megérdemli a büntetést, de ettől függetlenül én is azt gondolom, amit Ön mond, hogy mint baráton, természetesen, amennyire tudunk, segíteni fogunk. Viszont ennek a részleteit nem fogjuk soha a nyilvánosság előtt elmondani, az biztos.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!