Szarozunk
- Részletek
- Napi apró
- 2010. máj. 14. péntek, 06:09
- Fleck Zoltán
Talán már a bíróságra nem járó olvasóknak is gyanús lehet, hogy a magyar ítélkezők gyakran állnak hadilábon a vélemény szabadságával, gondot okoz a tények és vélemények elhatárolása és a szükségtelenül gyalázkodó, becsület csorbítására alkalmas vélemény körülírása. Ugyanakkor számos jó ítéletben sok bíró fogalmazott meg a véleményszabadság alkotmányos státuszával összhangban lévő indoklást. Miattuk is és szabadságaink miatt kell visszautasítani azt a bornírt hülyeséget, amit a magyar igazságszolgáltatás minden szintje produkált egy szánalmasan felfújt ügyben. A Tokaj kereskedőház az olcsó borait leszarozó kritikára nem átallott perelni és nyert, minden fokon, ettől azonban nem lettek jobbak e levek, csak a jó bor is megkeseredhet szájunkban. Uj Péter a Népszabadság 2008. január 1-i számában közölte véleményét az olvasókkal a savanyú, buta, eloxidált, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyagból készült, szürkerothadás és cukor ízű, dohos hordókból kifejtett borról. Az első fokú bíróság rágalmazásnak minősítette ezt a kritikát, ezzel azonban nem nagyon jutna túl egy harmadéves büntetőjogi vizsgán. Valamiről azt közölni, hogy az szar, lehet tényállítás, ha mondjuk vita van arról, hogy mibe léptünk bele. A másodfokú bíróság észre is vette, hogy valami bűzlik, nem lehet ez tényállítás, tehát rágalmazás semmiképp, de lehet becsületsértés, mert az újságíró a szükségtelenül gyalázkodó, becsületcsorbító szövegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát. Aztán a Legfelsőbb Bíróság ugyanezt a logikát alkalmazva helybenhagyta ezt a hülyeséget, vagy ahogy Simon Éva, a TASZ munkatársa írta, ezt a szart.
Nem szívesen fogalmazom meg így a véleményemet, nem így szoktam írni, de kétségbeejtőnek találom, hogy a magyar bírói gyakorlat ilyen egyértelműen szándékozik korlátozni a kritikát, ilyen durván akarja átalakítani a közbeszédet, ilyen szánalmas érveléssel moralizál, ezen ügy összes bírája ilyen kevéssé ismeri az Alkotmánybíróság, az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatát és néhány kollégájuk ítéleteit. Egy alkoholtartalmú italról, egy bírósági ítéletről, egy műalkotásról, egy tudományos műről legyen szabad a kedvezőtlen véleményt úgy kifejezni, ahogy Uj Péter tette! Nem a személyről, hanem félresikerült produktumáról közölt valamit.
Mint minden ilyen ügyben, érdemes újraolvasni az inkriminált szöveget, viszonylag bőven. Ízlelgessük, érezzük át bukéját, finom árnyalatait, utóízeit, fanyar stílusát!
"Az ünnep legemelkedettebb pillanatában a degeszre zabált társaság valamely házigazda beosztású tagja kisettenkedik a spájzba, és onnét egy palack tokajit hoz elő, amelyet a népes társaság a legnagyobb áhítattal fogyaszt, a nők még nyelvüket is öltögetik, belenyalunk, vihogják, amitől, mondjuk, falnak tudok menni, de a férfiak is komoly arccal néznek össze és koccintanak, és ilyenkor tényleg a világ legsznobabb, legbunkóbb, legérzéketlenebb köcsögének érzem magam, mert nem tudom megállni, hogy ne szóljak: de hát ez szar! Tízből kilencszer a Tokaj Kereskedőház valamely ezer forint alatti palackáron hozzáférhető terméke reprezentálja a világ legjobb borvidékét, a Magyar Nemzeti Büszkeséget és Kincset a mi teljesen átlagosnak tűnő családi körünkben, minden borkulturális felvilágosító erőfeszítésem ellenére, és ettől sírni tudnék. Nem csak az íz miatt, pedig az is elég volna, simán, egy kiadós zokogáshoz: savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók, hanem hogy itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kommerszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt, áhítattal a szart; ez van megetetve (itatva) a sokat szenvedett néppel, és legalább kétszer (vö.: állami vállalat) meg kifizettetve vele, be van magyarázva a legsuttyóbb demagógiával, jobbról és balról is, bőven, hogy ez a nemzeti kincs, ezt így kell csinálni, mindannyiunk pénzéből, és ez nekünk jó, nagyon jó, és végül még jó pofát is kell vágni hozzá, ünnepélyeset. Így alázza meg az ország lakóit (alattvalóit) a görénykurzus fél liter alkoholtartalmú italon keresztül."
Semmi olyan stíluselem nincs ezekben a sorokban, ami túlmenne azon a határon, amit a jognak értékelnie kellene. (Miközben vegyük észre: évek óta minősíthetetlen stílusban beszél a sajtó egy része EMBEREKRŐL, gyakran bírósági jóváhagyással.) Ezt a szöveget olvasva még kedvem lett volna ellenőrizni Uj Péter markáns véleményét, az ítéletek után elkerülöm ezt a gyártót. Ennyit bizonyosan el lehet érni a perléssel. Nincs más lehetőség: továbbra is mondjuk ki, ha szar valami, még ha eddig óvakodtunk is ettől! Mielőtt kétes felkészültségű jogalkalmazók szabják meg véleményeink stíluselemeit.
(Fleck Zoltán)
