Orbán forradalmi számtana
- Részletek
- Napi apró
- 2013. július 05. péntek, 03:48
- Mihancsik Zsófia
Újra a kályhánál kell kezdenünk a gondolkozást, mint mindig, amikor Orbán megszólal. Mert amikor megszólal, arra számít, hogy feledékenyek vagyunk, buták vagyunk, zavaros képekben gondolkozunk a világról, elemi összefüggések átlátására sem vagyunk képesek, tehát simán átverhetők vagyunk. Fogalmaink meg végképp nincsenek, amelyekkel leírhatnánk és értelmezhetnénk a valóságot, de ha vannak is, könnyen összezavarhatók.
Úgyhogy tegyük fel magunknak a súlyos kérdést: hány lehetőségünk van döntési helyzetben? Nekünk, személy szerint, nekünk mint csoportnak-közösségnek, sőt népnek (lásd népszavazás), meg persze a politikusoknak, amikor gombot kell nyomniuk valamelyik parlamentben. Nem két lehetőségünk van, hanem három. Támogatom, ellenzem, és nem döntök, azaz tartózkodom.
Na hát Orbán ezt az elemi döntési számtant is megreformálta, bocsánat, forradalmasította. (Tudom, nem először. Például a 2004-es népszavazás idején is a saját táborához számította a nagy tömegű nemszavazót.)
Így állhatott elő csütörtökön a magyar országgyűlésben az a helyzet, hogy Orbán fogta magát, és a szerdai Tavares-szavazás tartózkodóit meg a jelentés ellenzőit egyszerűen összeadta. Mondhatnánk úgy is, kozmetikázta a számokat, mert mennyivel jobban hangzik az, hogy a jelentést „331-en nem szavazták meg, 370-en pedig megszavazták”, mintha ragaszkodna a tényekhez, és azt mondaná, hogy a végeredmény ez volt: 370 igen, 249 nem és 82 tartózkodás. Csak hát ez nem kozmetika, hanem hazugság.
Tudjuk ugyanis, hogy a nem szavazás, nem választás, nem döntés is döntés. Ha néppárti képviselő vagyok, de nem akarom elutasítani a Tavares-jelentést, mert igazából egyetértek vele, akkor két lehetőségem van: ha számomra fontosabb a saját személyes meggyőződésem és értékrendem, mint a kollektív énem, azaz a pártfegyelem, akkor igennel szavazok a jelentésre. Ezt tette például a luxemburgi kereszténydemokrata, Frank Engel. Ha tudom, hogy mindaz igaz, amit a Tavares-jelentés leír az Orbán-kormányról, ám a pártfegyelem is fontos számomra (hiszen tudjuk, hogy az Európai Néppárt és a néppárti EP-frakció vezetői, meg a tagjainak nagyobb része pártalapon védi Orbánt meg a rendszerét), akkor a visszavonulást választom. Nem megyek szembe a pártommal, de önmagamból sem csinálok bohócot. Azaz tartózkodom.
Ha tehát egy néppárti képviselő nem nyom „nem” gombot a Tavares-jelentésre, az semmiképp sem jelentheti azt, hogy ellene szavazott. Mert akkor, mi sem egyszerűbb, megnyomta volna azt a gombot. Ha nem nyomta meg, az csak azt jelezheti, hogy valamiféle fenntartásai vannak. Nem a jelentéssel (mert ez a „nem” gomb volna), hanem Orbán életművével szemben. A tartózkodó tehát semmiképp sem Orbán tábora.
Kim Lane Scheppele ma közölt írása is ezt igazolja: A néppárt „sok képviselője előre jelezte, hogy nem tudja támogatni Orbánt, de nem fog nyíltan a saját pártja álláspontja ellen szavazni, mert a párt hivatalosan támogatta a magyar miniszterelnököt, de nem követelt meg ennek megfelelő szavazást. A Fidesz arra számított, hogy majd a pártfegyelem megmenti. De most már világos, hogy a Fidesz rettenetesen elszigetelődött az Európai Néppárton belül”.
Orbán, ahogy semmiben, a hazugságban sem tud mértéket tartani. Mert ha beéri azzal, hogy azt hazudja a magyarnak: „a hazánk elleni visszaélések mögött valójában üzleti lobbiérdekek húzódnak meg”, meg azt, hogy „az unió azt akarja elérni, hogy ne szabályozzuk az energiaszolgáltatások árát, vagyis rezsicsökkenés helyett megint emelkedhessenek az árak”, akkor azt mondom, tragikus, de ügyes. Ügyes, bár tragikus uszítás az Európai Unió meg az „érdekeikben sértett” multik ellen. Mert a magyar, aki nem foglalkozik sem az európaiság lényegével, sem a multik bonyolult gazdaságtanával, pláne nem gondolkozik róluk összefüggéseikben, ezt akár el is hiheti, ha sokszor mondják neki (márpedig mondják, naponta többször). Elhiheti, hogy őt nem Orbánék, hanem a multik meg Európa szegényítette el.
Na de háromból kettőt csinálni a nemzeti matematika forradalmi megújításával, ez igen sajnálatos és önleleplező botorság. Aminek persze ugyanúgy nincs semmi következménye, ahogy a többi ordas hazugságnak sem.
(Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!