Vigyázz, Amerika, egyszer te is megtudod!
- Részletek
- Fazekas Csaba
- 2012. január 05. csütörtök, 03:59
Lázár János karácsony másnapján a hvg.hu-nak adott interjújában azt mondta, hogy „ami általában a jogállami kereteket illeti: 1989-1990-ben sok-sok amerikai segítséggel egy a parlamenti erők megegyezésén alapuló konszenzuális demokrácia jött létre Magyarországon. Viszont ez nem azt jelenti, hogy évtizedek múltán is csak ilyen típusú demokrácia működhet”. Ez leplezetlen megfogalmazása a rendszerváltás igényének, illetve annak, hogy „más típusú demokráciát” kíván Magyarország, mint amilyen az Egyesült Államokban bő kétszáz éve úgy, ahogy, de összességében jól és folyamatosan működik. Meg is nevezte a kívánatos fordulatot, melynek nyomán hazánkban a „többségi demokrácia” nevű képződmény váltja fel a „konszenzuális demokráciát”. Mielőtt a politikatudományok professzorai tűzre vetnék műveiket, azért érdemes megjegyezni, hogy Lázár vagy téved, vagy tudatosan próbál fából vaskarikát faragni. A demokrácia ugyanis attól demokrácia, hogy egyszerre többségi (vagyis a választásokon megnyilvánult népakarat nyomán alakított törvényhozások és nekik felelős kormányok irányítják) és egyszerre konszenzuális (vagyis a hatalmat nem birtokolók érvei és érdekei is meghallgatásra, adott esetben megfontolásra találnak). A Lázár János-i megkülönböztetés engem inkább a „szocialista demokrácia”, a „demokratikus centralizmus” fiatalabbak számára ismeretlen fogalmára emlékeztet, amiről mindig a hadseregben megtanult „irányított szabadidő” hivatalosságával is nevetséges szókapcsolata jut eszembe. Az is nevetséges, ahogy a Lázár János aktív közreműködésével épülő új önkényuralmat is megpróbálják demokratikusnak láttatni, pedig januártól már nyilván nem az. Az pedig végképp nevetséges, hogy az orbano-politológia új tudománya már az Egyesült Államok politikai rendszerének meghaladásáról, magasabbrendűségről is értekezik. (Hogy is mondta Virág elvtárs? A kapitalisták, na most nem is szeretnék a helyükben lenni! Csak nehogy arcunkra fagyjon a mosoly…)
flickr/wilhelm
Egy apróság még arról, hol is tartunk. A Fidesz háza táján most nagyon utálhatják az Egyesült Államokat, bizonyára az Orbánhoz intézett Clinton-levelek miatt. Lázár mellett ugyanis a napokban Varga László kereszténydemokrata képviselő is felszólalt. December 28-án az egyházügyi törvényt indokoló parlamenti előterjesztésében a derék kereszténydemokrata így fogalmazott: „Még Clintonné nagyságos asszony is beleszól! Mi európai törvényt szeretnénk csinálni, nem amerikait, ahol az az elv, hogy virágozzék minden virág.” Hagyjuk most, hogy az amerikai külügyminiszter a magyarországi demokrácia fideszes lebontását kifogásoló levelében konkrétan az egyházügyi törvény elfogadása ellen is tiltakozott, Varga képviselő pedig ezt ilyen gúnyosan-fölényesen visszautasítja. (Amúgy is vicces, amikor bármely kis ország politikusa ilyen pökhendi bárkivel, főleg egy nagyhatalom miniszterével szemben.) Inkább a tartalomra hívnám fel a figyelmet, Varga Lászlónak ugyanis vélhetően fogalma sem volt arról, hogy szavai pontosan az ellentétét tartalmazzák egy korábbi parlamenti vitában elhangzott érvelésnek. Igaz, jóval korábbiról van szó, bizonyos Deák Ferenc utolsó parlamenti felszólalásában (1873. június 28.) így fogalmazott: „Én azt tartom, hogy e viszonyokat [ti. az állam-egyház viszonyt] illetőleg a művelt világon két, egymástól nevezetesen eltérő rendszer uralkodik: az egyik az amerikai, a másik az európai. […] Az én nézetem […] az, hogy a két rendszer közt jobbnak, ésszerűbbnek és célszerűbbnek tekintem az amerikait.” Varga László ezt pont fordítva gondolja, ajánlanám neki és a törvény támogatóinak, hogy olvassák már egyszer végig Deák szavait. (Ilyeneket mondott még az „európai”-tól megkülönböztetett „amerikai” rendszerről: „alapja az, hogy az állam ne vagy minél kevesebbet avatkozzon a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a status fönntartása a beavatkozást szükségesé teszi” stb., stb.) Deák a „haza bölcse” melléknevet kapta, gondoljuk meg, hogy Varga László és társai ezek szerint a haza kicsodáinak tekinthetők…
Kern András keserűen vicces dalát dúdolgatom: „Látlak, Amerika, vigyázz, Amerika, egyszer te is megtudod / látlak, Amerika, vigyázz Amerika, bár még sosem jártam ott…”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
