Úttévesztés előtt 2. – Szabad-e megdönteni egy diktatúrát?
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2012. január 12. csütörtök, 04:05
- Krémer Ferenc
Az egykori demokratikus ellenzék tagjai nyílt levelükben azt kérdezik, hogy „miképpen lehet [a kiépülő diktatúrától] jogállami módon megszabadulni? Egyáltalán van-e az általa teremtett keretek között lehetőség legális kitörésre, a jogállamiság helyreállítására?” – de nem válaszolnak rá. Hasonló kérdést tett fel Gyurcsány Ferenc a Facebookon, csakhogy ő állást is foglalt: „Meddig lehet elmenni Orbán rendszerének megdöntésében? Lehet erőszakot alkalmazni? Egyre többen mondják: lehet. Szerintem nem. Lehet-e alkotmányt sérteni? Még a jogvédő gyökerekkel rendelkező párt vezetője is azt mondja, hogy lehet, sőt, talán kell is. Szerintem nem szabad.” Semmiképp, még az elmélet szintjén sem szeretnék döntőbíró lenni ebben az ügyben, csupán a lehetőségeket venném számba, amennyire ez ma tőlem telik.
Fel lehet-e számolni egy diktatúrát jogszerűen, van-e erre bármilyen lehetőség? Ez a kérdés eleve tartalmaz egy paradoxont, amely a jogszerűség jelentésben rejlik. Ugyanis csakis akkor lehet jogszerűen felszámolni egy diktatúrát, ha az maga is jogszerű. Akkor viszont nem szabad felszámolni, merthogy jogszerű. Ha betartjuk a törvényeit és követjük a szabályait, akkor elismerjük létezésének jogosságát. Törvényeinek célja ugyanis, ez nem kétséges, az hogy a diktatúra fennmaradhasson, vagyis a törvénykövető magatartás mindig a diktatórikus viszonyokat termeli újjá. Követve ezeket a szabályokat, a diktatúra hatalmi viszonyait és intézményrendszerét kapjuk eredményként. Így például az elmúlt közel két évben hozott összes törvény, a médiatörvénytől a sarkalatosakig, mind azt szolgálja, hogy a konform módon viselkedő polgárok a saját akaratuk ellenére szilárdítsák meg az önkényuralmat. Csak követnünk kell e törvényeket, és a rendszer konszolidálódik. Ebből következik, hogy jogkövető magatartással nem lehetséges megdönteni egy diktatúrát. Amennyiben tehát az Orbán-rendszer valóban diktatúra, csak és kizárólag törvénytelen úton lehet megdönteni.
De vajon lehetséges-e a jogállamot létrehozni jogtalan módon? Az út ugyanis, amely a célhoz elvezet, meghatározza az elért cél minőségét. Ha tehát semmibe vesszük az éppen fennálló törvényeket, akkor – vélhetnénk – legitimálódik a mindenkori törvénysértés, vagyis lehetetlen elérni a jog tiszteletét és uralmát, márpedig e nélkül nincs jogállam. Feltehetőleg erre célzott Gyurcsány Ferenc, amikor elutasította az alkotmánysértés lehetőségét.
A csapda éppen abban van, hogy a demokrácia hívei számára a jogszerű problémamegoldás nagyon fontos érték. De „a jogállamot csak jogszerűen lehet létrehozni” tétel érvénytelen a diktatúra körülményei közepette, hiszen értelme csak nem-diktatórikus viszonyok között van. Formailag bizonyára egy diktatúra törvényei is jogszerűnek látszanak, hiszen a parlamenti többség fogadta el, talán még vitatkoztak is az ellenzékkel rajta, a köztársasági elnök írta alá, kihirdették és az alkotmánybíróság nem semmisítette meg, az intézmények pedig hozzájuk igazítják a magatartásukat. Minden olyan, mintha igazi lenne. Mindezek a lépések azonban még együtt sem biztosítják, hogy a törvények védjék az egyének szabadságát a gazdasági és az állami hatalom birtokosaival, illetve gyakorlóival szemben. Azok a törvények pedig, amelyek nem ezt teszik, nem érdemelnek tiszteletet, ahogyan azok sem, akik megalkották őket. Azokat a törvényeket pedig, amelyeknek célja a hatalmi rendszerek elsődlegességének biztosítása az egyéni szabadsággal szemben, és amelyek gátak és akadályok rendszerévé állnak össze, hogy megakadályozzák a szabadság érvényesülését, a diktatúra törvényeinek tekinthetjük. Ebben az esetben tehát a kérdés úgy szól, fel lehet-e lépni az ilyen törvényekkel és rendszerekkel szemben a szabadság érdekében? Álláspontom szerint lehet! Sőt, a diktatúra törvényeinek megszegése, majd megsemmisítése azonos a jogrend helyreállításával. A jogállamot megteremteni csakis úgy lehet, ha minden önkényuralmi törvényt felszámolunk. Ez az egyetlen jogszerű lépés!
Disintegration – flickr/Rob Sheridan
Éppen ezért elsőrendűen fontos, hogy az ellenzék magát ellenállásra rászánó része megegyezzen abban, minek tekinti az orbánizmus rendszerét. Ettől függ ugyanis a követendő magatartásmód. Amennyiben mondjuk, korlátozott demokráciának minősítik, akkor a Fideszt csak le kell váltani, azaz be kell tartani az által hozott törvényeket mindaddig, amíg a választásokon el nem lehet érni a szükséges többséget. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz birtokosai erre számítanak, azt feltételezik, hogy művüket mindenki elismeri majd demokráciának. Ez a magatartás a kommunista forradalmárok taktikájára emlékeztet, ahogyan az is, hogy a fideszesek is, akárcsak Rákosi Mátyásék, hisznek benne, hogy amit létrehoztak, az az „igazi” demokrácia. Az azonban nem tudható, valóban hisznek-e benne, vagy csak be akarják csapni a jóhiszemű hazai és külföldi közönséget.
Hack Péter szerint, az Orbán-kormány célja nem a diktatúra kiépítése, a kormány csupán sorozatban rosszul kalkulált, és még mindig a Fidesz a legjobb védőbástya a szélsőjobboldal ellen. Tehát csupán egy halom végtelenül ostoba emberrel van dolgunk, akik mérhetetlen hatalmat ragadtak a kezükbe, és véletlenszerűen éppen úgy kalkulálnak rosszul, hogy felszámolják a jogrendet és a jogállamot. Ami a Jobbik feltartóztatását illeti, úgy látszik Hack Péter Orbán Viktor véleményét vallja. Nagyon csodálkozom, hogy nem érti, a Fidesz nem feltartóztatta, hanem életre hívta, legitimálta és megerősítette a neonáci mozgalmat és a mai napig együttműködik vele. Például abban, hogy programjának számos, demokraták számára elfogadhatatlan célját magáévá tette és megvalósította.
Hack Péterhez hasonló állásponton lehet a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) is, amely felháborodottan utasította vissza – diktatúra esetén – az egyetlen lehetséges demokratikus követelményt, vagyis azt, hogy a rendszer bukása után mindenkit meg kell fosztani a pozíciójától, aki az önkényuralom politikai kinevezettje. A rendszer „hadserege” – hisz Orbán Viktor állandó háborúban áll – önállótlan, gondolkodásra és döntésre képtelen emberekből áll, akik számára értelmezhetetlen fogalom a felelősség. Nem túlzás azt állítani, hogy sokak számára a tisztességtelenség kötelező normává lett a mai Magyarországon. A MABIE nyilatkozata jól mutatja, tőlük nem lehet elvárni, hogy szembeforduljanak a rendszerrel, az ő érdekük a rendszer fennmaradása. Ki is fognak állni mellette egészen addig, amíg nem kezd szétesni, és ezért nem érzik közvetlenül veszélyesnek – akkor majd szembefordulnak vele, és ahogy ez errefelé szokás, mindegyikük azt hazudja majd, hogy az ellenállás hőse volt. Mondjuk úgy, hogy nem intéztek el időre egy rájuk szignált feladatot, és ebből látszik – állítják majd –, hogy ők mindig is az orbánisták ellenfelei voltak. Pedig aki ma lelkesen szolgálja ki a hatalmat, az azt bizonyítja be, hogy alkalmatlan a demokrácia viszonyai között dolgozni. Magától értetődik, hogy mindenki felelős a saját tetteiért, és ebben az értelemben Bárándy Gergelynek teljes mértékben igaza van.
Mitől diktatúra egy politikai rendszer? Hogy igaza van-e Hack Péternek és a MABIE-nak azt csak akkor dönthetjük el, ha legalább a diktatúra néhány, legfontosabb mutatójában megállapodunk. A 20. századi Magyarország több különböző ideológián nyugvó, eltérően szervezett és működő, véres és konszolidált diktatúrát élt át. Valamennyiben közös volt azonban az, hogy olyan intézményeket és törvényeket fogadott el, amelyek révén ellenőrzés alatt tarthatta a társadalmi és kulturális folyamatokat, és hol a vallással, hol pedig az ateizmussal az emberek lelkét. Több közülük a gazdasági folyamatokat is kontrollálni akarta. Ebből következőleg mondhatjuk, hogy diktatúrára az törekszik, aki olyan intézményeket hoz létre, amelyek segítségével meg lehet fosztani a polgárokat a szabad választás, döntés és érdekképviselet lehetőségétől. Mindaz, amit a Fidesz-kormány és a parlamenti többség eddig tett, pontosan megfelel ezeknek a kritériumoknak. Téved tehát, aki nem veszi észre a törvények sorozatában a társadalom feletti totális ellenőrzés kiépítésének és birtoklásának a vágyát. Martonyi János szerint persze rossz ízlésre vall Orbánt diktátornak nevezni, s lehet, hogy így is van, de egy diktátort szolgálni nemcsak ízléstelenségre, tisztességtelenségre is vall.
Számos jel mutatja, hogy a Fidesz diktatúrát épít ki. Ha ez igaz, akkor törvényei jogtalanok és érvénytelenek is. Az ellenállásnak tehát nem kell sem betartania, sem követnie ezeket a törvényeket. Nyilvánvaló azonban, hogy ha így tesz, számolnia kell a hatalom retorziójával. Láthatta mindenki, akinek van rá szeme, hogy a még fel nem számolt szabadságjogokkal élő szakszervezeti vezetőket is retorzió érte, és eltüntették azokat a jogokat, amelyek lehetőséget adnak az újdiktatúra elleni fellépésre. Ezért az, hogy még mindig vannak szabadságjogok, csak annyit jelent, hogy a rendszer még nem épült ki teljesen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!