Védhetetlen
- Részletek
- Az olvasók írásai
- 2012. január 15. vasárnap, 03:40
- Pap László
Pap László
Elolvastam a hozzáférhető anyagot Elnökünk disszertációjából. A megállapításaim részletezése előtt megemlítem, hogy írtam néhány (4) és javítottam, bíráltam számtalan diplomamunkát, ha nem is a sport témakörében. Ugyancsak megemlítem, hogy hosszú ideig aktívan sportoltam, és még ma is érdeklődéssel olvasom a sporttal kapcsolatos irodalmat, tehát a sportban használatos kifejezéseket elég jól ismerem. Ezek az előzmények és ismeretek azonban nem voltak feltétlenül szükségesek az alábbi megállapításokhoz, bizonyos vagyok benne, hogy ugyanerre a következtetésre jut bármelyik minimális műveltséggel rendelkező olvasó, aki veszi a fáradságot az Elnök dolgozatának tanulmányozásához.
Az alábbiakat állapítottam meg:
1.) A fordító járatos volt a francia nyelvben, de egyáltalán nem volt járatos a sportnyelvben.
A szövegben például a sportág megnevezésként gyeplabdázás, kézilabdázás, röplabdázás szerepel gyeplabda, kézilabda, röplabda helyett. A cselgáncs súlycsoportok ismertetésénél ismételten szerepel a „minden kategória” az abszolút kategória vagy abszolút súlycsoport helyett. Ez a furcsa kifejezés a későbbiekben egyéb következtetésekre is lehetőséget ad.
2.) A doktorandusz vagy el sem olvasta a fordítást, vagy időzavarba került, és nem volt már ideje kijavítani a magyar sportnyelvben nem használatos vagy teljesen értelmetlen kifejezéseket, időnként mondatokat.
Példák : „Kérik a FIE-t, hogy csökkentse a versenyzők számát és a csapatversenyek egyszerűsítését.” Vagy: „1951-ben megalakul a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség(/IJF), és ezt követően elkezdődnek az olimpiai elismerésért a kérelmek”. Vagy „Az 1980-as olimpiai játékokra az IJF megváltoztatja súlycsoportjait, amelynek a jövőben nem szabad majd előfordulnia.”
Teljesen kizárt, hogy a fentebbi idézeteket egy magyar anyanyelvű élsportoló írta. A fordító valószínűleg azért hagyta a szövegben az értelmetlen vagy furcsa részleteket, mert feltételezte, hogy ezeket a „felhasználó” amúgy is korrigálni fogja. De az is lehet, hogy a fordító is egyszerűen csak trehány volt.
3.) A legsúlyosabb megállapítás az, hogy az opponensek, akik bizonyosan végigolvasták a „művet”, a legkevésbé sem voltak tárgyilagosak, hanem valamilyen (csak találgatható) okból együttműködtek abban, hogy a jelölt e dolgozat alapján doktori címet szerezzen, nem is akárhogyan, hanem summa cum laude minősítéssel. (Kockáztatva ezzel saját tudományos megítélésüket is.) A minimum az lett volna, hogy javasolják a disszertáció átdolgozását. Nem tudhatom, hogy a védés során milyen kérdéseket tettek fel a doktorandusznak, de a szövegből nemcsak ordít, hogy ez egy nyersfordítás, hanem ennek bizonyítékát is adja maga a jelölt, mikor a „minden kategória” kifejezés mellé egy helyen beszúrja: „Magyarul ezt a versenyszámot abszolút kategóriának nevezzük.”
Vajon megkérdezték-e a „szerzőtől”, hogy ha magyarul ezt így nevezik, akkor ő miért nem. És hogy a továbbiakban miért használja még vagy hússzor a „minden kategória” elnevezést? Kérdezték-e, hogy mégis honnan vette ezt a nagyon furcsán hangzó kifejezést? Megkérdezték-e a „szerzőtől”, hogy milyen gondossággal készítette el a munkát, ha minden oldalon három-négy hibás, értelmetlen vagy magyartalan mondat található? Hogyan adhattak summa cum laudét egy durva helyesírási hibákkal teli dolgozatra?
Fentiek alapján védhetetlennek érzem az Elnöki Hivatal közleményét, amelyben visszautasítják a plágium vádját, és védhetetlennek érzem a neves történész sajtót bíráló állítását, amely szerint a dolgozat kiváló munka volt, és a plágiumvád csak politikai támadás. Lehet, hogy az, de igaz.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
