rss      tw      fb
Keres

Die Welt, Cicero: Schulz kétszínűséggel vádolja Orbánt; Néppárt: „Kurafi, de a mi kurafink”




Die Welt: Martin Schulz kétszínűséggel vádolja Orbánt
A német konzervatív lap írása (részlet)


Martin Schulz dühös: Orbán ne nézze idiótáknak az Európai Unió felelős politikusait – követelte az Európai Parlament új elnöke.

Martin Schulz (Német Szociáldemokrata Párt), az Európai Parlament  új elnöke kétszínűséggel vádolta meg Orbán Viktort. Orbán Brüsszelben mást mond, mint Budapesten – mondta Schulz Brüsszelben. A magyar miniszterelnöknek azonban nem kellene idiótáknak nézni az Európai Unió politikai felelőseit – tette hozzá egy Orbánnal tartott találkozó után.

A 27 uniós tagállam fő kasszaőrei kedden találkoztak Brüsszelben, hogy megvizsgálják a deficitekkel kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásokat. Különösen az euró-övezethez nem tartozó Magyarországra akarnak nyomást gyakorolni, amely államháztartását kizárólag egyszeri intézkedésekkel szanálja, és ezzel sérti az EU előírásait

A procedúra során a továbbiakban Budapest azt kockáztatja, hogy a különféle brüsszeli kalapokból való milliárdos támogatásokat befagyasztják. Pénzbírságot ugyanis kizárólag az euróövezethez tartozó országokra lehet kiszabni.

Orbán a vitatott törvények módosítására vonatkozó konkrét javaslatokat szándékozik az EU-Bizottság elé terjeszteni. A jobboldali-konzervatív budapesti kormány ezzel szeretné elhárítani az EU-Bizottság által elindított kötelezettségszegési eljárásokat. Meghajol az EU hatalma előtt – jelentette ki Orbán. „Bár meggyőződésünk, hogy jogszerűen jártunk el, meg fogjuk változtatni a törvényeinket.”

***

Cicero: Orbán a hatalmát nyersen, erőszakosan kész tények előállítására használja
A Cicero című, magát a politikai kultúra magazinjának nevező német portál Béna kacsa vagy az értékek őrzője? címmel közölte Marion Kraske írását


Ez az EU próbája: képes-e az unió megszelídíteni a magyar Orbán Viktort tekintélyelvű kurzusában. Úgy tűnik azonban, a közösség ehhez nem jól van megszerkesztve.

A strasbourgi Európai Parlamentben sistergett a levegő, a hangulat ingerült volt. Orbán Viktor a múlt héten kénytelen volt elviselni a képviselők nyers kritikáját. „Ön egy Chávez, egy Castro, és a nyomorult világ minden totalitárius rezsimje felé halad, amelyek ellen küzdünk” – mennydörgött Daniel Cohn-Bendit zöld őskövület, és optikailag is szúrósan szemügyre vette a magyar kormányfőt. Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője megsemmisítően konstatálta, hogy Orbán „a rossz úton jár”.

Európán belül mostanra számos kommentátor között konszenzus uralkodik arról, hogy Magyarország kormánya lábbal tapossa az EU alapvető értékeit, és tekintélyelvű kurzust követ. Túlságosan egyoldalúak az intézkedések, túlságosan nyilvánvaló a terv, hogy az országot egy bizonyos irányba akarja vinni, a Fidesz-irányba. Különösen elgondolkodtató a nyilvánvaló kísérlet arra, hogy a saját pártja befolyását a hivatali időn túlra is bebetonozza.

Az Orbán-kormány kétharmados parlamenti többségét nyersen, erőszakosan kész tények előállítására használja, arra, hogy kiépítse saját hatalmát és egyidejűleg megnyirbálja a független intézmények jogait. Orbán maga ezt „konzervatív forradalomnak” nevezi. Konrád György magyar író és egykori disszidens ezzel szemben „újfajta diktatúra” építését látja, amely megpróbál az Európai Unión belül létezni.

A magyar kormány az elmúlt hónapokban az egészpályás gleichschaltolás politikáját folytatta: szisztematikusan elővette a médiát, a kultúrát, a bíróságokat, és legutóbb a központi bankot is, amelynek a legújabb tervek szerint össze kell olvadnia a pénzügypiaci szabályozó hatósággal. Ezzel elveszne a valuta őreinek függetlensége. A fékek és ellensúlyok rendszerének fontos intézményeit már kantárszárra fogta egy olyan kormányfő, aki profi bokszoló módjára bizonyítja, hogy nem tiszteli különösebben sem a demokratikus alapelveket, sem az Európai Uniót.

Az Európai Bizottságában megszólaltak a vészcsengők, a testület múlt héten egyből három kötelezettségszegési eljárást indított. Brüsszel az európai jog központi területeken történt megsértéseit pellengérezi ki: a jegybank, az igazságszolgáltatás és az adatvédelmi hatóság függetlenségéről van szó. Az Orbán-kormány a törvényeket egy alkotmányreform folyamán gyorsított eljárásban verte át a parlamenten. A bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárának leszállítása például budapesti feltételezések szerint kizárólag azt a célt szolgálja, hogy kiszortírozzák az idős, a rezsimhez kevésbé hű bírákat, és – amint már az egész országban mindenütt tették –, s helyükre fiatalabb pártkatonákat nevezzenek ki.

Orbánnak most egy hónapja van az érintett törvényrészek megváltoztatására. A magyar miniszterelnök úgy találta, az EU kifogásai apróságok. Szerinte az új törvények és az új alkotmány az európai értékek talaján mozog. Mindössze „technikai párbeszéd” szükséges – mondta. Orbán kizárólag a jegybank ügyében mutatott demonstratív engedékenységet – sejti, hogy az EU ebben az érzékeny pontban semmiképpen sem engedi az alkut.

Az EU intézkedései azonban életlen fegyvereknek bizonyultak már tavaly, az ellentmondásos médiatörvény ügyében folytatott vitában is. Akkoriban a bizottság az uniós elvek súlyos megsértésére mutatott rá – és végül megelégedett pusztán kozmetikai változtatásokkal. Végül az EU béna kacsaként állt ott. Az eljárás győztese kétségtelenül Orbán volt. Fennmaradt az újságírók feletti állami felügyelet, amelyet felállított, és amely lehetetlen volna egy nyugati demokráciában. Orbán azóta azzal dicsekszik, hogy médiatörvénye a megváltoztatott formában kiállta az EU minőségvizsgálatát.

Pedig Brüsszel szerződésszegés esetén elmehet egészen az Európai Bíróságig. Tény azonban, hogy az utóbbi években nem volt valami erős az akarat, hogy az alapvető elveket egészen az utolsó konzekvenciákig menően megvédjék. A Haider-Ausztria ellen az uniós tagok még kétoldalúan jártak el szankciók formájában, de egy Berlusconit békén hagytak. Brüsszel, noha tudott mindent, hallgatott, miközben „Il Caimano” (a Kajmán) átlyuggatta Olaszország demokratikus rendszerét.

Amennyiben a bizottság a Magyarország ellen jelenleg folyó eljárásokban újra megelégszik nevetséges korrekciókkal, azt újra súlyosan megsínyli a közösség hitelessége. Ilyen háttér előtt kevéssé hiteles Martin Schulz, az Európa Parlament újonnan megválasztott elnökének fenyegetése, aki azt mondta: belátás hiányában Magyarországtól meg lehet vonni a szavazati jogokat. A Lisszaboni Szerződés 7. cikkelye értelmében egy tagállam jogait akkor lehet befagyasztani, ha bizonyított az EU alapvető értékeinek megsértése. Wichard Woyke münsteri politológus szerint ezt a legsúlyosabb büntetést jó okkal teremtették meg: „A közösségnek meg kell magát védelmeznie a belülről való szétrombolástól is. Egy olyan fejlődés, amilyen most Magyarországon megy végbe, nem egyeztethető össze az Európai Unió értékeivel.”

Az EU-nak ebben segítségére volna Magyarország gazdasági válsága: az ország rossz állapotban van, a forint zuhanórepülésben, a Fitch minősítő ügynökség januárban bóvlinak minősítette az ország hitelképességét. Budapest ezért rá van szorulva az IMF és az EU sürgős pénzinjekciójára. Alig néhány hete Orbán még durván leutasította az IMF – a „gonosz” Nyugat jelképe – bármiféle támogatását. Most azonban, tekintettel a fenyegető államcsődre, kész tárgyalni.

Az időpont tehát kedvező. De elég erős lesz-e az Európai Unió ahhoz, hogy a magyarországihoz hasonló fundamentális problémákat megoldjon? „Az aktuális helyzet az EU tehetetlenségét és megfelelő eszközeinek hiányát mutatja” – véli Kai-Olaf Lang, a berlini Tudomány és Politika Alapítvány Európa-szakértője. Úgy véli, a tagállamok magatartása a döntő: mindaddig, amíg Orbán maga mögött tudja az Európai Néppártot és a konzervatív állam- és kormányfőket, aligha képzelhetőek el drasztikus intézkedések, mint például a szavazat megvonása.

Ezért aztán most Brüsszelben intenzív megbeszélések folynak. Mag akarják győzni az Európai Néppárt képviselőit, hogy a 7. cikkely alapján lépni kell. Ez az első eset, hogy fontolóra veszik ennek a legsúlyosabb büntetésnek az alkalmazását. Egyelőre azonban még nincs meg hozzá a szükséges többség. A konzervatívok a jobboldali populista pártokkal karöltve dacosan továbbra is kitartanak Orbán mellett. „Ezek a ’kurafi, de a mi kurafink’ jelszó szerint járnak el”, állapítja meg Eva Lichtenberger osztrák zöld képviselő. Az egyetlen lehetőség, hogy néhány „józan eszű európai” végül mégiscsak felismeri, hogy nem a megfelelő embert védik. Az Orbán-ügy az osztrák politikus szerint „a konzervatívok körömpróbája”.

Miközben Orbán Brüsszelben, tekintettel a szükséges milliárdos segélyre, messzemenő tárgyalási készséget jelez, odahaza megint újabb kész tényeket teremt. Pártja egy trükkel bevezette a gyülekezési tilalmat: március 15-re, a magyar nemzeti ünnepre, amelyen hagyományosan minden  tábor nagygyűléseket tart, a Fidesz bölcs előrelátással rezerválta magának a főváros legfontosabb tereit kormányrendezvények számára, és még csak nem is kizárólag erre az évre, hanem egyből a következő kettőre is. Az ellenzéknek alig marad tere. Az orbáni rendszerben a bírálóknak nincs keresnivalójuk. A magyar miniszterelnök tehát tovább űzi kisded játékát: Brüsszelben ő a megszeppent Dr. Jekyll, odahaza fennhéjázón Mr. Hyde-ként viselkedik. Nem lenne szabad, hogy Brüsszel lépre menjen az ilyen taktikának.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!