Éretlenek – avagy az LMP identitása
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 31. kedd, 03:28
- Lánczos Vera
Az LMP a kongresszusán úgy döntött, hogy nem szövetkezik más parlamenti pártokkal és nem vesz részt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Önállóan készül a soron következő parlamenti választásra is, mert az Országgyűlés jelenlegi pártjai között nem találnak olyan partnert, amellyel a ciklus hátralévő részében a „rendszeresen egyeztetett ellenzéki együttműködésnek értelme lenne”.
Hogy mit jelentenek ezek a mondatok, arra később térek vissza, most előbb néhány szót arról, miként viszonyul ehhez a hazai sajtó: Az LMP elutasította az „összeborulást”; az LMP „érthető” módon fél attól hogy „alávesse” magát más pártok elképzeléseinek; az LMP félti az önállóságát stb., stb.
Mi van e megfogalmazások mögött? Egy demokráciadeficites politikai kultúra, amelyet plasztikusan jelenítenek meg ezek a szavak. Azt fejezik ki, hogy nemcsak a pártok, de a sajtó és a közvélemény sem érti, hogyan működnek a mai európai demokráciák. Úgy tűnik, nem értik, hogy az a kooperáción, az érdekegyeztetésen, a megállapodásokon és a megállapodások érdekében vállalt kompromisszumokon alapul. Egyetlen korlát van, illetve egyetlen minimális feltétele van mindennek, az, hogy a demokratikus rend keretei közt kell maradni. Az jelöli ki a határokat.
Akik úgy gondolják, hogy tárgyalni, egyeztetni összeborulást jelent, azok az értelmes párbeszédet tagadják. Akik szerint kompromisszumot kötni, megegyezni az önfeladással azonos, azok az egyenrangú kapcsolatokban, a felek egymás iránti tiszteletének lehetőségében nem hisznek, és összekeverik az identitást azzal a kérdéssel, hogy ki-kivel nem áll szóba. Holott azt, hogy ki kivel áll szóba, csak az döntheti el, hogy ki mit képvisel. Ha biztosak és következetesek vagyunk abban, amit képviselünk, akkor nem vagyunk „ledarálhatók”. Abban, hogy ki mit képvisel, lehetnek prioritások, amelyek érdekében össze lehet fogni, s az is egy feladat, hogy a választókkal ezt majd világosan megértessük. Elég baj az, hogy Magyarországon mindez a közvélemény nagyobb részének még nem evidencia, de még nagyobb baj, hogy hosszú ideig nem is lesz az, ha a sajtó ezeket a sztereotípiákat sulykolja.
Most nézzük az alapkérdést! Adott a Fidesz által önkényesen átalakított politikai rendszer, amely az LMP szerint is tűrhetetlen. Adott egy olyan választójogi törvény, amelyet a Fidesz önkényesen módosított úgy, hogy a következő választáson vele szemben csak ellenzéki szövetségben lehet eredményesen fellépni. És adott az LMP kongresszusa, ahol az is elhangzott, hogy az Országgyűlés jelenlegi pártjai között nem találnak olyan partnert, amellyel a ciklus hátralévő részében a „rendszeresen egyeztetett ellenzéki együttműködésnek értelme lenne”.
Fussunk neki még egyszer: ha egy antidemokratikus rendszert le akarunk váltani, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyenek az országgyűlési választás peremfeltételei, akkor hogyan értékelhető az olyan célkitűzés, amely kizárja az együttműködés lehetőségét más demokratikus pártokkal? Mit üzen az, ha ezt értelmetlennek nevezzük?
Sőt, nem egyszerűen a választási szövetség elutasításáról van szó, hanem arról, hogy a civilek által létrehozandó Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásaiban sem hajlandók részt venni, és a ciklus idején a rendszeres egyeztetést is elutasítják. Nyilvánvaló, hogy annak a pártnak, amelyik ezt mondja, nem minden mást megelőző célja a jelenlegi rezsim leváltása a következő választáson, legalábbis egyelőre nem. A párt, amelyik ezt mondja, vagy gyengének érzi magát az identitásában, mert azt még az egyenrangú felekkel való beszélgetés is veszélyezteti, vagy arra kényszerül, hogy megindokolja, miért zárja ki magát a demokratikus rend helyreállítása érdekében kezdeményezett együttműködésből, amelyben demokratikus pártok is részt vesznek. Mivel ezt nehéz lenne megokolni, az LMP vezetői nem is teszik meg. Nem hajlandók világos határvonalat húzni a demokrácián innen és túl állók közé, mert akkor nem lehetne középen maradni ebben a kérdésben.
Ha valami, akkor ez súlyos identitásprobléma..
Azzal, hogy az LMP a programját olyan civil szervezetekkel, parlamenten kívüli pártokkal és mozgalmakkal kívánja csak megvitatni, amelyek maguk is „tiszta lappal” rendelkeznek (értsd, nem voltak még kormányon), egybemossa a demokrácia iránti elkötelezettség kérdését a kormányzati filozófiák vagy a pártrivalizálás kérdéseivel. Teszi mindezt azért, mert ezt jelenleg előnyösebbnek véli: felülne egy hangulatra, miközben éppenséggel egy rossz és antidemokratikus hagyományt folytat – a racionális párbeszéd elutasítását – , amelyet a Fidesz honosított meg, s amely megágyazott a jelenlegi, hazugságra épülő, antidemokratikus rezsimnek. A konszenzuskeresés elutasítása ilyen maszatolt ürüggyel nagyon illeszkedik abba a politikai kultúrába, amelyről fentebb beszéltünk.
Demokratikus pártoknak programjukkal és következetességükkel kellene világossá tenni az identitásukat, ha van nekik egyáltalán, nem pedig kirekesztéssel, stigmagyártással helyettesíteni, főleg nem olyan horderejű ügyek rovására, mint az ország demokratikus rendjének helyreállítása.
(Lánczos Vera)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
