Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 10.

Nyomtatás

Részletek: 2012. február 13. hétfő, 03:23; Megbeszéljük

3. oldal / 5

KDNP: az egyházi minősítés nem jog, hanem kegy
Lendvai Ildikó, MSZP-s országgyűlési képviselő

Bolgár György: - Ma úgy döntött az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága, hogy az eddigi tizennégyen felül további tizenhét vallási felekezet kaphat egyházi státust. Ez akár pozitívumnak is tűnhet, azonban az ellenzéki képviselők – így például Ön is – tiltakoztak az eljárás ellen, és nem is vettek részt a szavazásban. Mi történt, miért nem jó ez így? Hiszen így több egyház lesz végre, nemcsak az a tizennégy, amelyeket eleve alkalmasnak tartott a Fidesz-KDNP.

Lendvai Ildikó: - Nem azzal a plusz tizenhét egyházzal van probléma, amelyek szintén egyházként működhetnek tovább, mert valamilyen megfontolásból nem hullottak ki a politikai rostán, a baj az eljárással és a végeredménnyel van. Nem szeretnék mindent újra előhozni, mert az Ön műsorának hallgatói is bizonyára találkoztak már annak idején a szégyenteljes egyházi törvény problematikájával. Most csak azt az egy dolgot idézném fel belőle, hogy Magyarországon mostantól kezdve a kétharmados többségben lévő kormánypárti politikusok dönthetnek arról, hogy egy egyház továbbra is egyház maradhat-e vagy csak egyesületként működhet tovább – és fordítva -, ami egészen más jogi és gazdasági feltételeket jelent.

- Bár az utolsóelőtti pillanatban megpróbálták áthárítani ezt a felelősséget a Magyar Tudományos Akadémiára. Ők pedig első körben el is vállalták ezt a nem túl dicső feladatot, mert megalakítottak egy bizottságot. Azonban azután kiderült, hogy az Akadémia végül nem foglalt állást, nem tett ajánlást, hogy ez a felekezet megérdemli, hogy egyház legyen belőle, amaz meg nem. Ezek szerint rájöttek, hogy ez tiszta politika, és erre a tudomány nem vetemedhet, hogy meghatározza, ki minősül egyháznak.

- Igen, az eredeti törvény javaslattevő jogot biztosított volna az Akadémiának, de a döntést akkor is a fideszes kétharmad mondta volna ki, úgy, hogy nyilván hivatkozhatott volna valamilyen objektív és megfellebbezhetetlen tekintélyre. Azonban az Akadémia nem akart bűnrészes lenni, ezért közölte, hogy ő ilyen kérdésekben nem tud véleményt alkotni. Pálinkás elnök úr – aki azért nehezen volna vádolható baloldalisággal vagy ellenzékiséggel – világosan megírta, hogy tudományosan nem értelmezhető az, amit várnak tőle. Vagyis nem kompetenciája, hogy hittételekről döntsön vagy hogy eldöntse az illető vallási közösségről, hogy valóban vallási tevékenységet folytat-e, mert ez nem tudományos kérdés.

- Magunk között szólva, még csak akadémikusnak sem kell lennie senkinek ahhoz, hogy ezt eldöntse, és ráadásul nem néhány hét morfondírozás után, hanem azonnal.

- Olyannyira nem kell akadémikusnak lenni, hogy ez az érv minden ellenzéki képviselő szájából el is hangzott anno a parlamenti vitában. Felvetettük, hogy ugyan mit fog az akadémia kezdeni ezzel a nemszeretem feladattal, hiszen úgy kell neki, mint egy púp a hátára. Na, most ettől a púptól két levélben is próbált megszabadulni Pálinkás József elnök úr, és ezt én abszolút megértem, mert teljesen igaza van, csak azt csodálom, hogy miért nem előbb jöttek rá erre, tették ezt meg. Először egy hosszabb levélben írta meg részletesen, hogy a megadott kérdésekre az Akadémia miért nem tud és akar felelni, ezek után a bizottság kormánypárti vezérkara egy keményebb levelet intézett az akadémia elnökéhez, mondván, hogy igenis tartsa be a törvényt, a törvényben pedig az van, hogy az akadémiának nyilatkoznia kell. Erre Pálinkás elnök úr, aki egy jó modorú ember, most már kénytelen volt egy rövidebb, két vagy három bekezdésből álló levélben félreérthetetlenné tenni, hogy ez nem tudományos kérdés, nem fog vele foglalkozni, és innentől kezdve a bizottság dolga és felelőssége, hogy döntsön.

- És ezek után ki húzta elő azt a tizenhét új egyházat a pakliból, a kormánypárti többség vagy azon belül valaki? Szóval kire hivatkoztak, amikor azt mondták, hogy a kérelmezők közül ez a tizenhét lehet egyház, a többi meg marad egyesület?

- Ezt Lukács elnök úr kereszténydemokrata képviselő terjesztette elő a bizottságnak, de kötve hiszem, hogy az ő tollát nem fogta senki. Annál is inkább, mert még a bizottságunk össze sem ült, amikor tudomásom szerint Lázár úr, a Fidesz frakcióvezetője, már nyilatkozott arról, hogy hány egyház fog még pótlólagosan rákerülni a listára.

- Hú, milyen hosszú lehetett az a toll!

- Hát igen, azért olyan nagy távolság nincs a Fidesz és a KDNP között. Mindenesetre az nyilvánvaló – és ezt el is mondtuk a bizottsági ülésen –, hogy politikai döntés született a Fidesz-frakcióban, vagy a Fidesz-KDNP-nek valamilyen közös döntése született. De ez nemcsak találgatás, hogy a döntés politikai, hanem sajnos megvan rá a konkrét bizonyíték is. A törvény különböző feltételeket ír elő, és a legkézzelfoghatóbb feltétel az, hogy húszéves magyarországi vagy százéves nemzetközi múlt kell ahhoz, hogy egy vallási közösség egyház lehessen, valamint legyen szervezeti szabályzata, képviselője és így tovább. Ezek tehát – nem úgy, mint a vallási tanok, amelyeket az Akadémia nem hajlandó véleményezni – objektív, papírokon mérhető és dokumentálható feltételek. Lukács Tamás elnök úr a millió kérdésemre válaszul végül a bizottsági ülés után külön is elmondta, hogy legalább még húsz vagy harminc olyan egyházi kérelem van, amely minden feltételnek megfelel, és ezek mégsem kerültek rá a tizenhetes listára. Megkérdeztem, hogy miért, amire azt a sajátos megfogalmazást kaptam válaszul, hogy az egyházi működés engedélyezése, vagyis az egyházi minősítés nem jog, hanem kegy. Ezt mondta szó szerint: „nem jog, hanem kegy”!

- 2012-ben azt mondja egy magát demokratának valló politikus, hogy kegy?!

- Igen, azt pedig ugye tudjuk, hogy kinek a kegye! Mindenesetre én is fölháborodtam, hogy politikusok döntenek, és ezek szerint még csak nem is az adminisztratív föltételeket nézték, ezért megkérdeztem, hogy mégis mit néztek? Annál is inkább érdekelt a dolog, mert döbbenten láttam, hogy az egyik legkiterjedtebb karitatív, szociális és oktatási tevékenységet végző egyház, nevezetesen az Iványi Gábor elnöklésével működő Magyar Evangéliumi Testvérközösség nem szerepel ezen az új tizenhetes listán. Pedig tudtam – mert utána lehetett nézni –, hogy minden dokumentumot beküldtek, és természetesen megfelelnek minden feltételnek. A pártállam engedélyezte az egyházi működésüket 1981-ben, most a másik pártállam, a Fideszé viszont nem engedélyezi az egyházi működést! Erre külön rákérdeztem – mert voltak bizonyos gyanúim –, hogy ha minden föltételnek megfelel Iványiék egyháza, akkor tán csak nem Iványival van a baj. Azért kérdeztem ezt, mert Iványi Gábor egyik szónoka volt annak a január 2-i Operaház előtti demonstrációnak, amelyen az új alaptörvény ellen tüntettek, és egyébként sem rejtette véka alá az egyházi törvényről és egyebekről sem a véleményét. Tehát ezek miatt volt rossz érzésem, és ezért kérdeztem, hogy ha minden föltételnek megfelel, akkor hogyan maradhatott le a listáról. Sokfajta és bonyolult választ kaptam az elnök úrtól, ezen a bizottsági ülésen.

- Nem ismételte meg, hogy ez egy kegy?

- De, ezt ott hallottam tőle, pontosan így, hogy nem jog, hanem kegy. Ezt ki is fejtette, hogy ez később is így lesz, hogy hiába felel meg egy egyház vagy egy vallási közösség a föltételeknek, azt majd a parlament politikai többsége eldönti, hogy végül lehet-e belőle egyház vagy nem, mert ez nem automatikus. Az, hogy ez az automatizmus híján lévő, önkényes döntés mennyire direkten, földhözragadtan és vaskosan politikai, az Iványiék egyházával kapcsolatos személyes szócsatánkból derült ki. Először az elnök úr mondott mindenfélét, hogy szerinte ennek az egyháznak nem elegendő a társadalmi súlya – miközben rengeteg intézménye van –, utána azt mondta, hogy ők voltaképpen szerinte metodisták – valóban onnan szakadtak ki, de ennek most nincs jelentősége –, és oldják meg egymás között a metodistákkal a dolgot. Hát ezzel az erővel a reformáció után kialakult egyházak is megoldhatnák a dolgot a katolikus egyházzal!

- Igen, a református meg az evangélikus egyházat is vissza lehetne küldeni, hogy maguk csak kiszakadtak valahonnan, oldják meg egymás között a katolikusokkal.

- Persze. Ezt egyébként szóvá is tettem neki, és az elnök úr ekkor állt elő azzal, hogy Iványi Gábornak el kéne döntenie, hogy politikus vagy lelkész akar-e lenni. Mire én persze elképedve kérdeztem, hogy hát ezt meg hogy kell akkor érteni, és kifejtette – igen kedvesen illusztrálva a nézetét –, hogy Iványi Gábor az, aki szidja a nyilatkozataiban mindenütt az új alaptörvényt, és aki a Financial Timesban nyilatkozik a magyar demokráciát ért sérelmekről, és aki szerinte Tatárszentgyörgyön a temetésen nem megfelelő beszédet mondott. Magyarán politikai vádakat hozott fel Iványi Gábor ellen! Meg is kérdeztem tőle, hogy ezt komolyan gondolja-e, és hogy vállalja-e ezt a véleményét és a döntés következményeit. Hiszen ez a döntés érinteni fogja az intézményfenntartó jogaikat, vagyis a hajléktalanszállót, az iskolákat és a szociális intézeteket.

- Talán ez is a cél, hogy ezek is lehetetlenüljenek el.

- Ez is elképzelhető, de azt hiszem, hogy a cél és a motívum egyszerűbb, és ez a színtiszta bosszú esete. Az már talán csak pletyka – bár elég közkeletű –, hogy korábban azért úgy gondolták, hogy az Iványi-féle egyház is „beléphet a mennyek kapuján”, vagyis egyház maradhat, azonban január másodika után valaki egy nagy vörös plajbásszal kihúzta a listáról. Véleményem szerint ennek a pletykának nagy valóságalapja van.

- Akkor ehhez már csak ráadás, hogy láthatóan az Európai Uniónak, az Európa Tanácsnak és az Amerikai Egyesült Államok kormányának sem tetszik az egyházügyi törvény. Érdekes lesz, hogy majd mit fognak ajánlani a magyar kormánynak és parlamentnek, hogyan változtassa ezt meg. Azonban még érdekesebb lesz, hogy aztán majd össze tudja-e egyeztetni Navracsics Tibor meg Orbán Viktor a magyar alaptörvényre tett esküjét azzal, amit a nagy európai és világszervezetek tanácsolnak neki. Mindenesetre úgy tűnik, hogy változatlanul fönnáll, ugyanaz a konfliktus, ami létezett tegnap, és megvan ma is, mintha nem akarnának tanulni se a kritikákból, se az egyéb véleményekből.

- Igen, és ez a konfliktus ugyan a felszínen és a diplomácia színterein áll fönn Európa és Magyarország vagy a világ és Magyarország között, de e mögött ott van az a mélyebb konfliktus, hogy az magyar állampolgárok – ebben vagy abban hívők – valódi szabadsága áll szemben Orbán Viktorral. Tehát nem egyszerűen Európával, hanem a magyarság objektív érdekével is szemben áll a Fidesz, de hát úgy látszik, hogy erre éppúgy fütyülnek, mint a nemzetközi figyelmeztetésekre.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!