Közös felelősség

Részletek
BALOGH S. ÉVA
2009. szeptember 04. péntek, 02:00
Népszava
Növekvő aggodalommal figyelem a magyar reakciókat és kommentárokat Sólyom László köztársasági elnök meghiúsult szlovákiai látogatásával kapcsolatban. Talán a legjobb már az elején leszögezni, hogy a szlovák fél viselkedése elfogadhatatlan, és csak tovább rontja a már így is feszült viszonyt. Az az érzésem, hogy a szlovákok „megoldása” valószínűleg törvénytelen, de ha nem, akkor is legalábbis szokatlan diplomáciai lépés. Minderről sokat lehet hallani, olvasni Magyarországon is, így inkább arról szeretnék beszélni, amiről nem sok szó esik: mit tett helytelenül a magyar fél? Ugyanis általában kettőn áll a vásár, ahogy a közmondás tartja.

Először is beszéljünk egy kicsit arról, hogy mi is egy magánlátogatás. Egy magánember esetében minden külföldi utazás magánjellegű, még akkor is, ha hivatalos meghívásnak tesz eleget az illető, például valamilyen tudományos konferenciára kap meghívást. A helyzet nem ilyen egyértelmű, ha egy állami méltóságról van szó, de még ebben az esetben is lehet magánlátogatásról beszélni. Gondoljunk Medgyessy Péter kubai útjára vagy a Gyurcsány-család németországi hajókirándulására. Ezzel szemben Sólyom László útjait a környező országokba nem nagyon lehet magánlátogatásnak nevezni. Lehet, hogy nincs vörös szőnyeg, és a himnusz sem hangzik el, de Sólyom László magyar köztársasági elnökként utazik az adott országokba, hiszen másképpen nem lenne szükség minisztériumi bejelentésre. Márpedig erre a bejelentésre azért van szükség, mivel az elnök megkívánja annak az országnak egy külföldi méltóságot megillető védelmét. Tehát még ha alacsonyabb fokú is, de mégis csak hivatalos látogatásról van szó. A hivatalos látogatásoknak pedig megvan a protokolljuk. Először, és talán ez a legfontosabb, a hivatalos látogatásokat nem egyoldalúan jelentik be, hanem a két ország külügyminisztériuma közösen készíti elő őket. Mindannyiunknak ismerős a kép, hogy leszáll a repülőgép, lent áll a várakozó delegáció, és egy államelnök esetében az adott ország elnöke is ott várja kollégáját. Van egy hivatalos program, tárgyalások, városnézés, beszédek, és így tovább.

Mindez hiányzik a mi esetünkben. Egyeztetés az adott országgal nincs. Közös program sincs. A magyar köztársasági elnök anélkül, hogy ezt megbeszélte volna a külügyminisztériummal, elhatározta, hogy ő pedig Szlovákiába utazik, és ott leleplezi Szent István szobrát. Sőt beszédet is mond. Ez minden, csak nem magánlátogatás. A szlovákoknak egyszerűen elegük lett ezekből az úgy nevezett magánlátogatásokból. Arroganciának tartották, hogy ahelyett, hogy együtt készítenék elő ezeket az elnöki látogatásokat a magyar külügyminisztériummal, Pozsonyt mindössze értesítik Budapestről, hogy ekkor és ekkor Sólyom László Komáromba/Komárnóba érkezik.

De van itt még egy érdekes szál. Számomra óriási meglepetés volt, amikor hallottam Balázs Pétert a hétfői „Nap-kelté”-ben. Az interjú legelején kitűnt, hogy a köztársasági elnök utazási programjaira a külügyminisztériumnak semmi befolyása nincs. A Sándor-palota teljesen önállóan határozza el, hogy Sólyom László éppen hova készül. Meg kell mondanom, hogy tátott szájjal hallgattam ezt a bejelentést. Eddig mindig azt hittem, hogy a magyar köztársasági elnök külföldi programját a külügyminisztériumban állítják össze. Sőt, még azt is megmondják neki, hogy mit mondjon és hogyan. Egyetlen mondatot sem találtam az alkotmányban, ami arra vonatkozott volna, hogy az elnök befolyásolhatja az ország külpolitikáját, noha, lássuk be, ha az elnök saját maga határozhatja el, hogy mikor melyik külföldi államba látogat, akkor bizonyos szempontból befolyásolhatja és, amint idén kétszer is láthattuk, befolyásolja is a magyar külpolitikát. Botrány Romániában március 15-én és még nagyobb botrány augusztus 21-én Szlovákiában. És kinek kell valahogyan helyretenni a dolgokat? A magyar külügyminisztériumnak. Annak a minisztériumnak, amelynek semmi köze nem volt mindehhez. A minisztérium csak a „küldönc.”

Sólyom László „elégtételt” követel, bár lehet, hogy Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője, talán nem igazán „elégtételre” gondolt, mivel másnapra már „magyarázatról” beszélt. Az elnök ugyan beszélhet elégtételről, de ugye senki sem várja, hogy Szlovákia bocsánatot fog kérni Magyarországtól vagy Sólyom Ferenctől. A „magyarázat” meg úgy sem elégítené ki az elnöki hivatalt. Nem lesz könnyű helyretenni a dolgokat a két ország között. Mindkét félnek vannak sérelmei, de úgy látszik, hogy Szlovákia nem érti a felháborodást a nyelvtörvénnyel kapcsolatban, míg Magyarország képtelen felfogni, hogy a köztársasági elnök viselkedése arrogáns és megalázó Szlovákia szempontjából. A magyar félnek is meg kell értenie, hogy míg a magyar elnök gyakran jár „magánemberként” Szlovákiában, a szlovák elnök öt év alatt egyszer sem kapott meghívást Magyarországra. Ez a diplomácia világában elfogadhatatlan szituáció, és az ember csak remélheti, hogy a két külügyminiszternek majd sikerül megértésre jutni.

Közben ideje lenne megértésre jutni nem csak Szlovákiával, hanem a köztársasági elnökkel is, és megváltoztatni a jelenlegi gyakorlatot: az elnök nem folytathat egyéni külpolitikát a Sándor-palotából mert az abból eredő diplomáciai komplikációk komolyan veszélyezhetik Magyarország kapcsolatait szomszédaival és azon keresztül az ország megítélését a diplomácia világában. Hallani lehet, hogy Balázs Péter komoly diplomáciai lépéseket kíván tenni ez ügyben. Nagyon remélem, hogy meggondolja magát, és ahelyett, hogy nagyobb viharokat kavarna az Európai Unióban, inkább elsimítani próbálja majd a dolgokat. A eddigi reakciók Brüsszelből nem éppen reménykeltőek. Sőt!

 

Megjelenés helye: Népszava, 2009. 09. 04.