Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 14.

• Nyomtatás

Részletek

2012. február 16. csütörtök, 03:41

Megbeszéljük

A Malév csődje mögött rejlő motívumokról
Tátrai Miklós a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója

Bolgár György: - Nagyon érdekes és alapos cikket írt tegnap egy blogon a Malév összeomlásáról. Erre se időnk, se képességünk nem volna, legalábbis a magam részéről, hogy összefoglaljuk a cikk lényegesebb mondandóit. De mindenekelőtt már a szándékot is szeretném firtatni, hogy miért gondolta, hogy ez a cikk Önnek jól jön, hiszen vannak ügyek, amelyekben vádlott. Nem lehet, hogy még magára húzza a Malévot is, annyira feldühíti vele a kormányzatot?

Tátrai Miklós: - Természetesen semmit nem lehet kizárni, ismerve az ügyészség elmúlt egy-két évbeli tevékenységét, de a Malévnak sem a privatizációjakor, sem a visszaállamosításakor én nem voltam hivatalban. Tehát talán ezt mégsem próbálja meg sem Budai Gyula, sem az ügyészség az én nyakamba varrni. Pont azért választottam ezt a témát – hiszen bőven lett volna megszólalási lehetőség az elmúlt egy-két évben –, mert ebben személy szerint nem vagyok érintett semelyik oldal semmilyen véleményformálója szerint. Viszont azt gondolom, hogy kellő tárgyismerettel rendelkezem a témában ahhoz, hogy segítsek mindenkinek megérteni ennek a szerintem botrányos ügynek a folyamatát és a mostani helyzet előzményeit.

- Az elmúlt napok egyik legnagyobb visszhangot és meghökkenést kiváltó fejleménye az volt, hogy Budai Gyula közölte, van egy titkos záradék az egyik privatizációs szerződésben, és ennek alapján az államot rengeteg kötelezettség terhelné, szerinte majdnem ezermilliárd forint értékben, ha a Malév csődbe menne. Ön tud ilyenről?

- Én nem tudok ilyen záradékról, Budai Gyula az én ismereteim szerint arra hivatkozik, hogy a repülőtér privatizációs szerződésében van ilyen záradék a Malév csődje esetére. Erről határozottan ki tudom jelenteni, hogy ez nem igaz vagy legalábbis én ilyen dokumentummal soha nem találkoztam.

- A Malév privatizációs szerződésében nehezen lehetne ilyet találni.

- Abban bizonyosan nincsen. De még a reptérében sincsen. Annyi van a reptér privatizációs szerződésében tényszerűen, hogy ha az eladó magyar állam és a vevő által közösen megjósolt utasforgalomnál lényegesen kisebb lesz a repülőtér forgalma, és emiatt a vevő nem tudja fizetni azokat a hiteleket, amelyekből a vételárat a magyar államnak kifizette, akkor a magyar állam kell hogy állja a bankoknál a repülőtér fizetési kötelezettségét. Magyarul az történt, nyilván lehet ezt vitatni, hogy jó döntés volt-e ez 2006-ban vagy sem, hogy a vevő előre egy jó nagy vételárat fizetett, azt gondolom, hogy világviszonylatban egyedülálló vételárat.

- Igen, erről a szaklapok is olyasmiket írtak, hogy ilyen magas privatizációs vagy üzemeltetési díjat egy ilyen repülőtérért senki nem kért még.

- Sem akkor, sem korábban, sem azóta. Tán a világon nem volt ilyen bevételű tranzakció egy ilyen forgalmú repülőtérért. Mindenesetre akkor azt gondolták a felek, hogy például ebben az évben tizennégy milliós utasforgalma lesz Ferihegynek, ennek alapján fizetett előre hetvenöt évre díjat a vevő. Praktikusan ugye jó, ha hat-hétmillió körül lesz az utasforgalom ebben az évben. És ha ennek fényében úgy alakul, hogy nem tudja a vevő fizetni az államnak kifizetett összeggel megegyező kamatot a banknak, akkor az állam kell hogy helyette belépjen ebbe a fizetési kötelezettségbe. Ennyi van tehát a szerződésben és nem több.

- És ez is ugye vita meg tárgyalások tárgya lehet a következő hónapokban.

- Természetesen.

- Ez nem olyan egyszerű, hogy ez van a szerződésben, az államnak fizetnie kell. Itt nyilvánvalóan egyezkedések, alkudozások és egyebek lesznek.

- Így van. És még egyszer, a felek annak idején megállapították azt, hogy szerintük – mind a kettőjük szerint – x fő lesz az utasforgalom, ehhez társul y fizetési kötelezettség. És ha nem lesz x fő, akkor le kell ülni és tárgyalni kell, hogy hogyan viselik a különbség terheit. Most pedig ez a helyzet van, a Malévtól függetlenül is, hogy kisebb az utasforgalom a vártnál, a Malév összeomlása miatt pedig különösen.

- Az Ön végkövetkeztetése ebből a szempontból különösen érdekes, mert azt mondja – és ez nem csak elvileg van így, hanem az az idegesítő, hogy gyakorlatilag is –, hogy a kormány vagy együttműködő magatartást vesz fel, vagy konfrontatívat. És az együttműködés nyilván abból áll, hogy egyeztet, alkudozik, megpróbálja elérni, hogy a repülőtér üzemeltetője ne sózza az államra a terheinek a növekedését, és ennek érdekében esetleg valamilyen segítséget is próbál nyújtani. Tehát ez az együttműködő magatartás. A konfrontatív viszont az, hogy dögölj meg, és ha megdöglesz, akkor talán töredék áron vissza tudom venni állami tulajdonba a repülőtér üzemeltetését. Gondolja, hogy ez reális alternatíva az előbbihez képest?

- Nézze, hogy tényszerűen a jogi és a pénzügyi helyzet ismeretében ez lehetősége-e a kormánynak, azzal nem hiszem, hogy túl sokan vitatkoznának, hiszen a kormány ezt megteheti. Tudja olyan kedvezőtlen, sőt elviselhetetlen pozícióba kényszeríteni a repülőteret, akár jogi, akár pénzügyi eszközökkel, amelynek révén a jelenlegi üzemeltető azt mondja, hogy köszöni szépen, inkább kiszáll. Nem tudom, hogy van-e ilyen szándék; hogy ilyen lehetőség van, az biztos. És mondjuk az elmúlt másfél év kormányzati magatartása ismeretében azért teljességgel és nyugodt lélekkel nem is lehet kizárni.

- De azért ez is pénzbe kerülne. Lehet, hogy nem kellene négyszázhatvanöt milliárdért visszavásárolni az üzemeltetési jogot, mint amennyit annak idején a magyar állam kapott, de ha nagyon jó üzletet köt az állam és arra kényszeríti a német Hochtiefet, hogy adja vissza, szabaduljon meg ettől a nyomorult repülőtértől, akkor is lehet, hogy ki kell fizetni száz, százötven, kétszáz milliárdot ezért a repülőtérért. Márpedig ilyen gazdasági és pénzügyi körülmények közepette, amikor minden milliárdért kemény küzdelem folyik majd, hogy hogyan spóroljuk meg, nem biztos, hogy a Valutaalap tapsolni fog egy ilyen visszavásárlásnak.

- Nem is biztos, hogy ezt adott esetben a költségvetésnek kell kifizetni. A helyzet az, hogy a repülőtér ma a Malév összeomlása után szinte bizonyosan a mélyponton van utasforgalmát és bevételeit tekintve. Most ér a legkevesebbet, összehasonlítva az előző és a következő évekkel. Innen már csak felfele vezethet az út. Ha a kormány asszisztálásával, segítségével, nyomásgyakorlásával el lehet azt érni, hogy a jelenlegi befektető ne az államnak, hanem valaki másnak adja el a tulajdonrészét a repülőtért üzemeltető cégben, kellően nyomott áron, akkor ez szolgálhat politikai célokat is.

- Szóval magyar nagytőkések hirtelen pozícióba kerülhetnek.

- Azt gondolom, hogy ez egy reális és végrehajtható forgatókönyv. A szándékról nyilván nincs bizonyosságom, de érdemes végiggondolni az elmúlt hetek tükrében ennek a lehetőségét.

- Akkor most menjünk vissza egy kicsit a Malév csődjével kapcsolatos következmények taglalására. Ön azt is írja, hogy itt nem egyszerűen arról volt szó, hogy a Malév egy veszteséges cég volt, és az államnak, minden évben milliárdokat vagy tízmilliárdokat kellett beletömnie, és ilyen szempontból a két privatizációs kísérlet is kudarcot vallott, hanem arról is, hogy a Malév önmagában nem jelzi a veszteséget, hiszen egy csomó nem a vállalatnál kimutatható nyereség vagy hasznos tevékenység is jött vele. Egyrészt a Malév majdnem annyi adót fizetett, mint amennyit bele kellett pumpálni állami támogatásként, az alkalmazottai is itt fizettek adót, aztán azzal, hogy a Malév működött és a térségben valamiféle összekötő kapocsként tudott működni különböző átszállásokkal, összeköttetésekkel, az idetelepített néhány olyan nemzetközi céget is, amelyek úgy gondolták, hogy Budapest jó regionális központ, hiszen jó légi összeköttetést is teremt kisebb országokhoz, kisebb városokhoz. Ez szintén jelentett gazdasági hasznot. És akkor itt van a még közvetlenül nem is számolt cargo, tehát légi áruszállítás is, amelyik szintén vissza fog esni, ha a Malév nem működik. Már nyilván vissza is esett az elmúlt napokban. Úgyhogy rengeteg olyan egyéb gazdasági haszna, jövedelmező tevékenysége volt a Malév működésének, amit most nem számítunk bele az egészbe. Vagyis ezzel szerintem azt sugallja, tán ki is mondja valahol a cikkben, hogy a Malév végeredményben jóval hasznosabb volt, mint amit a veszteségben, mínuszban ki lehetett mutatni.

- Abszolút így van, ahogy mondja, és ezt ki is mondom a cikkben, hogy a Malév ilyen értelemben egy olyan infrastruktúra-elem, mint akár az autópályák, amelyek megépítése és fenntartása önmagában nem biztos hogy nyereséges, sőt nagy eséllyel nem nyereséges, de ha nem lennének, akkor nagyon sok befektetés és nagyon sok munka elveszne. Megállapítás, hogy konkrétan és nagyon szűken véve a Malév tevékenységének köszönhetően valóban annyi adóbevétel folyt be a költségvetésbe, mint amennyi a Malév egyébként horribilis vesztesége. Nem az volt tehát a kérdés, hogy érdemes-e a Malévet pénzügyi, költségvetési szempontból működtetni, hanem hogy megtalálják-e az egymást követő kormányok annak a módját, hogy ne legyen állami többség a Malévben, de mégis a veszteség valamilyen módon, kerülő úton finanszírozva legyen. Az, hogy ez nem sikerült, az elmúlt években regnáló kormányoknak egyaránt a kudarca. Egyébként azt gondolom, hogy ezeket a bizonyos nemzetgazdasági hatásokat, előnyöket teljesen korrekten és szakmailag jól mutatta ki a még Fellegi Tamás által vezetett Fejlesztési Minisztérium valamikor novemberben. Ezért is különösen érthetetlen, hogy miközben pontosan kellett hogy tudja minden kormány, a mostani is, hogy milyen előnyei vannak a Malév létezésének, érdemben semmi nem történt.

- Ezt Ön a csodavárás évének nevezi. De hát nem tudom mire számítottak. Arra, hogy megjelenik egy titokzatos és bőkezű befektető, aki azt mondja, hogy tudjátok mit, adjátok ide a Malévet, mert csak ez hiányzik az én koronámról vagy a fantasztikus befektetéseimből vagy az én óriási légivállalatomból, úgyhogy a Malévvel együtt minden tökéletes lesz, fizetek nektek egy csomó pénzt, leveszem a vállatokról a terhet?

- Ezt senki nem mondta.

- Senki nem mondta, de mintha erre vártak volna.

- A környéken járt befektetőjelöltek közül mindegyik azt mondta, hogy ha nem hordozza a cég a múlt adósságait, sok tízmilliárdos adósságot, és ha többségi tulajdont kaphat ebben valaki, akkor esetleg szóba jöhet a Malév tulajdonlása.

- Meg lehetett volna ezt csinálni?

- Abszolút meg lehetett volna csinálni, erre technikai forgatókönyvek hosszú évek óta, lassan tíz éve léteztek. És ha egy pici fantázia és nagy szándék van bármikor az elmúlt években, akkor néhány hét vagy legfeljebb néhány hónap alatt meg lehetett volna ezt csinálni. Még egyszer, azzal, hogy akár még ha az új cég, az átmentett Malév veszteséges maradt volna is, akkor is sokszorosan megérte volna az országnak. A mostani helyzet költségvetési, gazdasági, politikai és mindenféle szempontból a lehető legkárosabb.

- Ebből akkor két dolog vonható le következtetésként. Vagy nagyon dilettánsan álltak hozzá ehhez az egészhez, és mintha őket is váratlanul érte volna ez a csőd, mindenesetre nem készültek fel rá és hagyták az egészet veszni, mindennek a rengeteg súlyos gazdasági következményével, vagy nagyon tudatosan játszották el a tehetetlenkedést, mert lényegében az volt a szándék, amire a cikk végén utalást is tesz, meg itt a beszélgetés elején már beszéltünk róla, hogy egy ilyen csődhelyzet jól jöhet a magyar államnak, illetve olyan magyar befektetőknek, akik egyszer csak úgy gondolják, hogy milyen jó olcsón lehet repülőteret szerezni. Melyik a valószínű?

- Én az Orbán-kormány tevékenységét nem úgy ismertem meg, mint amire a nem hatékonyság a jellemző. Magyarul, amit ők akarnak, azt meg szokták csinálni és meg tudták csinálni. Ha tetszik, ez egy elismerés.

- De amit nem akarnak, azt otthagyják. Nem foglalkoznak vele.

- Ezért gondolom, és valahol talán még remélem is azt, hogy nem ok nélkül való és nem a teljes dilettantizmus az oka annak, ami történt. Ha pedig van valamilyen mögöttes cél, akkor az a dolgok nagyságrendjét tekintve és az összefüggéseket tekintve nem lehet más, mint a repülőtérért folyó csata elindítása és megnyerése. Ha mégsem ez van, akkor pedig a totális csőd és alkalmatlanság az egyedüli megfejtés.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >