rss      tw      fb
Keres

Az „egytankönyvű” ország



Amennyiben a parlament elfogadja a tankönyvpiac rendjéről szóló módosító indítványt, alapjaiban alakul át a tankönyvvé nyilvánítás rendszere, de – szempontunkból most ez érdekesebb – a tankönyvek tartalma is. Nyilvánvalóan ez a célja annak a javaslatnak, amelynek értelmében az oktatásért felelős miniszter pályáztatás útján maga döntheti majd el, melyik kiadó mely kiadványa kaphatja meg a tankönyvvé nyilvánítást. (A többi, elutasított pályázat ezt a minősítést automatikusan elveszíti.) A legalábbis homályos pályázati rendszer a mostani, többlépcsős, szakmai szempontokat szem előtt tartó elbírálási szisztéma helyett lényegében a mindenkori miniszter számára közvetlen beavatkozási lehetőséget, sőt monopóliumot teremt arra, hogy kizárólag az új Nemzeti Alaptantervhez „illeszkedő” tananyagok kerülhessenek a diákok elé. Ezzel pedig megvalósulhat a politikai jobboldal régi álma az egységesen irányított tankönyvekről (korábban írtunk erről), vagy épp arról, hogy csak egyfajta tankönyvből „választhassanak” az iskolák. Az intézkedés lehetséges hatásait az illetékesek – tudomásunk szerint – nem mérték fel, vagyis nem tudjuk, hogy milyen hatással lehet ez az alapjaiban új szabályozás a könyvkiadókra, szerzőkre, iskolákra, tanárokra, szülőkre, mint ahogy arról is csak becsléseink lehetnek, hogy mindez mennyire lesz sikeres a felnövekvő generációk tudatformálása szempontjából. Utóbbi szempont nyilván nem a természettudományi tárgyaknál vet fel tartalmi kérdéseket (a matematika, a fizika stb. tankönyveinél inkább „csak” a kiválasztandó szerző és kiadó érdekes), a magyar, történelem, honismeret stb. tárgyak tankönyveinél azonban borítékolható, hogy nem kevés tartalomvitának is elébe nézhetünk. Legalábbis a „nemzeti hitvallásba” foglalt történelemértelmezés vagy a NAT-vitákban nyilvánosságot kapott szakmai érvek ezt valószínűsítik.

Arra viszont felfigyelhettünk, hogy Pokorni Zoltán, akiből lassan a Fidesz oktatáspolitikai „Ángyán József”-e lesz, a javaslatról így beszélt: „Egy pályázati úton kiválasztott tankönyv nem kezelhető jogállami keretek között.” (Népszabadság, 2012. június 22. 2. p.) A „nem jogállami” keretek – célzását továbbgondolva – pártállaminak minősülnek, s érdemes megfontolni Pokorninak a tankönyvkínálat átalakításával kapcsolatos Fidesz-terveket illető korábbi kritikája is.

Sokat idézik Szent István intelmét, miszerint „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”. Nem tudjuk, államalapító királyunk valami olyasmit értett-e „multikulturalizmuson”, amit napjainkban értük rajta. Mint ahogy azt sem, hogy milyen lesz az „egytankönyvű” ország. Könnyen lehet: meglátjuk.

(Fazekas Csaba)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!