„Így zsidózunk mi!” – A Gerő–Romsics-vitához
- Részletek
- Vendégek
- 2012. július 13. péntek, 04:16
- Krémer Balázs
Gerő András a Galamus elektronikus folyóiratban „Akadémikus antiszemitizmus” címen Romsics Ignác szövegrészleteit elemezte, és antiszemitának vélte hallani őket.
A Rubicon eléggé furcsán reagált erre: előbb petíciót, aláírást hirdetett meg Gerő ellen, majd történész nobilitások írásait jelentette meg arról, hogy Gerő alantas módon torzít, hogy nem tehet, nem mondhat ilyet, Romsics nem antiszemita.
A Rubiconon Gerőnek rontók szerint téved Gerő, mert érvei között említi Gyáni akadémikus (a megélt és értelmezett narratívák történelmi mindenhatóságát hirdető posztmodern magyar „püspökének”) véleményét, márpedig Gyáni szavaiból ő nem olvashatta ki azt, hogy Gyáni is antiszemitának vélné Romsicsot. Bár Gyáni számára bármiféle narratíva és értelmezés maga a történelmi realitás – Gerő narratívája kivételesen nem lehet az.
A Rubicon megnyilatkozása többszörösen is bizarr, a kis magyar abszurdok világába tartozik. Ugyan miféle „hatalom” Gerő, aki ellen aláírással kell tiltakozni? Ugyan miképp lehet egy petícióban megemlíteni azt, hogy Gerő kontextusokból kiragadott szövegrészletekből von le következtetést, miközben sem a petíció, sem a kísérő megnyilatkozások egyetlen olyan tényre, szövegrészletre sem mutatnak rá Romsics szövegeiből, amely változtathatna a Gerő által kiragadott szövegek értelmezésén, értelmezhetőségén? Ugyan hogyan terelheti egy szakmai fórum a tekintélyelvűség felé az értelmezési vitát, vajon mit változtat Gerő érveinek okosságán vagy hülyeségén az, hogy az hány embernek, köztük hány akadémikusnak és igazgatónak nem tetszik? Mára már túl vagyunk ezen: a vitában megnyilatkozók messze nem Gerő érveivel vitatkoznak, hanem Gerő (szerintem is, valóban) nem is annyira kétes ügyleteinek felemlegetésével a személyét igyekeznek teljesen kompromittálni, és bármilyen megnyilatkozását, a tartalmától függetlenül is, hitelteleníteni.
Szóval, a dolog a szokásos magyar táncrendek és a kelet-európai abszurdok, a dialógusnak álcázott monológok dramaturgiai szabályai szerint elég borzasztóan alakult: a petíció, a kísérő szövegek kevéssé a Gerő által felvetettekre, hanem inkább Gerő (támadható) személyére, és Romsics (támadhatatlan, érinthetetlen) tekintélyére vonatkoztak.
Ha netán mégis…
Gerő mondandójának a racionális felfejtése viszonylag egyszerű. Romsics szövegeiből azokat a részleteket veszi elő, amelyekben a „zsidó”, a „zsidókérdés” valahogyan előfordul, és az általa „kiragadott” szövegekben komoly hiányokat és logikai következetlenségeket fed fel. Bár valóban igaz az, hogy Gerő szinte fóbiásan antiszemitizmust hall bele bármibe, amiben előfordul a „zsidó”, itt azonban érvel. Például jelzi, hogy Romsics a Tanácsköztársaság vezető figuráinak zsidó származása kapcsán nem értelmezi a zsidó fogalom jelentését és kontextusát; a háború utáni történészek identitását és hátterét felemlegetve „kakukktojásként”, a származások elemzésének logikájába nem illeszkedő tényezőként, szintén kifejtetlenül említi néhányuk zsidó származását; a Horthy-kor értékelésekor eltekint attól, hogy a zsidókérdést „belekalkulálja” az osztályzásba, sőt, olyan passzív szerkezetet alkalmaz a későbbi tragédia leírására, amely mind súlyában eufemizál, mind a cselekvők felelősségét elmossa. „A hátrányokat szenvedő csoportok közül egyre, a zsidóságra csaknem teljes pusztulás várt”. (Rubicon 2012/1–2. 117. p. – idézi Gerő.) (Ez utóbbi kérdésről lásd a nálam ezerszer szakszerűbb Kovács M. Mária fejtegetéseit a Galamuson: Szakaszolás a történelemben.)
Gerő nem fejti ki, de utal saját logikai következtetéseinek mikéntjére. Utal arra, hogy egy rendkívül okos, következetesen érvelő akadémikus logikai következetlenségeit és kifejtetlenségeit ő nem tekinti a véletlen művének, ő a felelőtlenül és logikátlanul locsogó mesélőnél többre tartja Romsicsot. Másfelől, világosan jelzi, hogy a Romsics által hagyott űrök és logikai következetlenségek áthidalására van feloldás és megoldás a magyar hagyományban: ez maga az antiszemita diskurzus modora és hagyománya.
A Gerő ellen és a Romsics megkérdőjelezhetetlen tekintélye mellett kardoskodók nemhogy maguk is elismerik Romsics olykori szerencsétlen formulázásának létezését, de Gyáni és Ungváry azt is felidézik, hogy maga Romsics is többször elfogadta az állításainak tisztázatlanságára rámutató kritikákat.
Gerő felvetései valójában két alapvető problémát érintenek, amelyekre talán helyes lenne, ha a történészek és társadalomtudósok nem az érintett személyekkel foglalatoskodva reagálnának, hanem a problémák megoldására, feloldására keresnének pozitív válaszokat.
1. A „zsidó” fogalma – jóindulatú interpretációban – kevéssé tisztázott a történettudományban. Részben hitre, vallási közösségre, vallási gyökerekre és írott szövegeket olvasó hitgyakorlási rituálékra, ezen túl írásra, olvasásra és számolásra, a racionális modern gondolkodásra a hit révén ráhangoló gyökerekre utal. Részben a sajátosan „megkésett” magyar társadalomfejlődés urbánus, a kapitalizmus kontextusába jobban beilleszkedő, abban a „tőzsgyökös magyar megkésettekhez” képest gazdálkodásában, életformájában mintákat és normákat diktáló szociológiai kategóriákra utal (gyárosokra, bankárokra, tőkésekre, szabadfoglalkozású értelmiségiekre és művészekre, európaias és városias kispolgárokra, szakmunkásokra stb.). Ezek az utalások olykor társadalomtudományi kánonná válnak (pl. Erdei kettős társadalma kapcsán), máskor teljes egészükben elutasításra találnak – e kilengések miatt tisztázatlan a tartalmuk. És, e tisztázatlanságok miatt, kérdéses az, hogy vajh, mire utal a szerző akkor, amikor politikusok vagy történészek zsidó származására utal, vagy passzív szerkezetekben céloz a holokausztra. Mennyiben szólnak ezek az utalások a „zsidókról” (akármit is jelentsen ez), mennyire a politikai hatalomról, netán a társadalmi és gazdasági viszonyokról, és miről mondanak mit?
2. Durva interpretációban: a zsidó fogalmát a magyar numerus clausus nyomán a náci hagyomány pontosan definiálta, és ez a „definíció” hallgatólagosan mindmáig él, a zsidózás kontextusában mindmáig ez az általános értelmezési keret. Eszerint a zsidó nem vallási kategória, hanem származási kategória, méghozzá nem szabadon és önkéntesen felvállalt identitás, hanem önkényes hatalmi gesztusként kijelölt definíció és külsődleges jegyek alapján, külsődleges hatalmak által, ellenségként másokra ráhúzott rassz-kategória. Goebbels felvetésében: „minden zsidót ki kell irtani, és, hogy ki a zsidó, azt én mondom meg”, és (a numerus clausus nyomán) Eichmann meg is mondta: akinek két nagyszülője (még vallása szerint…) zsidó, az zsidó. A zsidó tehát, kontextusok nélküli kifejtésben, a máig élő, hagyományosan egyértelmű fogalomhasználat szerint a „náci zsidó”. És aki a fogalmat így használja, pláne, ha az illető tudós akadémikus, aki tudja, mit beszél – arról nem alaptalanul feltételezhető, hogy legalábbis elfogadja a náci gyökerű hagyományt.
Nem szeretnék abba belemenni, hogy Gerő mennyire saját értelmezése által vezetve, vagy mennyire Romsics szövegeibe okkal belehallva fogalmazta meg kemény kritikáját. Legyen elég annyi, hogy Romsics kifejtetlenségei és logikai következetlenségei a fentiek szellemében módot adnak zsidózós szövegeinek olyan értelmezéseire is, amely értelmezéseket ő alkalmasint nem kívánt, még kódoltan-kódolatlanul sem üzenni a szövegeiben. Ha tényleg nem állt szándékában mindazt írni és mondani, amit Gerő (tehát: nem alaptalanul) belehallott, akkor erre nem a tekintélye előtt hódolók petíciója, hanem az ő személyes reakciója lenne az adekvát megnyilatkozás. Mondjuk: „sajnálom, nem szerettem volna olyan szöveget írni, amibe mindez belehallható.” Vagy legalábbis: „gondolta a fene…”.
A petíciózásnak viszont van egy további elborzasztó olvasata: a petíció aláírói mintha azt nyilatkoztatnák ki, hogy „de igenis, lehet így zsidózni, minket nem zavar, ha valaki tisztázatlanul és logikátlanul zsidózik, akikkor sem, ha ennek lehetnek antiszemita értelmezései, olvasatai is”. Vagy ami ennél még sokkal súlyosabb: általában nem lehet, de a mi kutyánk kölykeinek, no pláne, a mi nagy tekintélyű idoljainknak még ezt is lehet.
Engem speciel ez ragadott arra, hogy felszisszenjek: manapság a rassz alapú és rasszista beszédmodor nemcsak a zsidók, hanem a cigányok kapcsán is az antiszemita diskurzus logikáját követve válik általánossá. Sőt, amikor, ma már minden önként vállalt identitást, így a magyar, az „igaz magyar” identitást is felülírja a hatalmi gesztusként kinyilatkoztatott rasszhoz sorolás, akkor a tárgyszerűségre, a civilizált világ értékeire, az emberi méltóságok tiszteletére nyitott közösségnek nem kellene a szokásos táncrendek szerint, tekintélyek elfogadottságát és a tekintélyeket megcincáló eretnekek kiátkozását megfogalmazva reagálnia egy nagyon is létező problémára.
A lecke ugyanis fel van adva: ha – akár „szerencsétlennek”, akár „antiszemitának” elkönyvelve – nem így, akkor, hogyan zsidózunk mi? Mi az a nyelv és kontextus, amely distinkciókat képes tenni hitek, származások, identitások – és hatalmi megbélyegzések, rasszhoz sorolások, és mindezek történelmi és társadalmi következményei között? Hogyan lehet egyértelművé tenni nyelvben, szövegben, történelmi és társadalmi okfejtésben mindazt, amit ténynek, tiszteletben tartandó identitásnak és szabad identitás-vállalásnak gondolunk – elhatárolva attól, ami a leírások szintjén hatalom és önkény, és ami közös értékeink alapján a megvetés, az elutasítás tárgya?
Lehet, hogy Gerő túl sokat „hallott bele” Romsics szövegeibe. Lehet, hogy Gerőnek vannak, voltak erkölcsi értelemben igencsak „másodlagos frissességű” ténykedései, például a Habsburg Intézet vagy a Schmidt Máriával való kokettálások ügyében. (Szerintem: voltak és vannak…) Az azonban nem kétséges, hogy a Gerő által felidézett Romsics-szövegek bizonyosan nem visznek közelebb az árnyalt, bölcs és tisztességes beszédmodor megtalálásához. Amit jó, hogy Gerő (minden okossága és hülyesége, tisztessége és becstelensége közepette is) szóvá tett.
És még jobb lenne, ha Gerő, Romsics, a petíció aláírói vagy bárki más révén – valamikor, valahogyan – akkor is közelebb jutnánk a történelmet pontosabban értelmező, ugyanakkor korrekt és tisztességes „zsidózás” lehetőségéhez, ha a dolgok iránya mostanság és ittenség nem errefelé mutat. Mert lám, baromira nem errefelé mutat.
A szerk. megj.: Krémer Balázs ezt a most némileg aktualizált írást július 5-én elküldte a Rubicon honlapján a hozzászólások számára megadott címre, de mivel nem látta és azóta sem látja nyomát a Rubiconon,, eleget tett a kérésemnek, és ideadta a Galamusnak (m.zs.)
Krémer Balázs szociológus (Fotó: nol.hu, Kurucz Árpád)
Korábban a Galamusban: előadása a Táncsics Alapítvány rendezvényén
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!