Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 11.

• Nyomtatás

Részletek

2012. október 13. szombat, 05:27

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. október 11-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Merkel német kancellár megdicsérte Orbán Viktort berlini találkozójuk után. Mint közös sajtóértekezletükön elmondta, a magyar kormány változtatott azokon a törvényeken, amelyekkel szemben az Európai Unió kifogásokat emelt. Bejött a szabadságharc?

Másik témánk, hogy Bajnai Gordon lesz az egyik szónoka az október 23-i ellenzéki Milla tüntetésnek. Gyurcsány Ferenc ezt máris végzetes hibának nevezte, de tegnap az ATV-ben Fodor Gábor volt SZDSZ elnök is erőteljesen kritizálta. Vajon igazuk van?

Ehhez kapcsolódik, hogy a Milla egyesületté alakul. Na ebből mi lesz? Indulnak a választásokon? És ha igen, mekkora az esélyük?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy mától további egy hónapig meghosszabbították Orbán Viktor házának rendkívüli védelmét. Ezt még augusztusban rendelte el a terrorelhárítás főnöke. De ki veszélyeztetné a miniszterelnök biztonságát és miért?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy elsőoldalas álhirdetésben értesítette olvasóit a Népszava arról, hogy a kormány a jövőben mégsem ad fel IMF-ellenes hirdetést a lapban. El sem kellett volna fogadni a hazug reklámot?

Mit gondolnak aztán arról, hogy Magyarországon a legmagasabb az infláció egész Európában. Szeptemberben az előző év hasonló hónapjához képest 6,6 százalékos volt. Mert Orbánék megvédenek bennünket?

És végül beszéljük meg, hogy nem akármilyen botrányok zajlanak a közszolgálati médiában időről időre. Most például az MTVA, szóval ez a műsortámogató és szolgáltató vagyonkezelő alap, nem tudom soha ennek a rövidítésnek a valódi tartalmát, szóval a lényeg az, hogy ez a közszolgáltató, műsorkészítő intézmény vezetői értekezletéről kivezették az MTI Hírcentrum főszerkesztő helyettesét, Németh Miklós Attilát. Így szolgálják a közt?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Meggyanúsították felforgatással
Giczy György újságíró, teológus, politikus, a KDNP egykori elnöke

Bolgár György: - Azért keresem Önt, mert tegnap a műsorunkban beszélgettem Pálffy Istvánnal, aki most kereszténydemokrata politikus, és felmerült az Ön neve is a beszélgetés során. Őt arról az ügyről kérdeztem, hogy a párt XIII. kerületi szervezetéből kizárták vagy törölték a KDNP két országgyűlési képviselőjét – az egyik ráadásul államtitkár –, mert elmaradtak a tagdíjfizetéssel. Pálffy azt mondta, hogy ez nem igaz, mert inkább valami másfajta cselszövés vagy koncepciózus támadás zajlik a XIII. kerületi vezetés részéről a két képviselő ellen. Ő ezt azzal magyarázta, hogy furcsa emberek, alakok, dezertőrök működnek a párton belül, és ennek kapcsán többek között az Ön nevét is megemlítette. Úgy fogalmazott, hogy a KDNP a 2000-es évek elején meg volt verve jó néhány olyan furcsa alakkal, mint például Giczy György vagy Bartók Tivadar. Hozzátette, hogy ráadásul a XIII. kerületi szervezet vezetője egy olyan személynek a fia, aki Giczy György korábbi elnök tanácsadója volt, mialatt Giczy úr szétverte a KDNP-t. Elég súlyos és személyre szóló vád az, hogy az Ön keze olyan hosszú, hogy legalább a XIII. kerületig elér, annak a XIII. kerületi vezetőnek meg a parlamentig ér el a keze, és ki tudja záratni a párt hű képviselőit.

Giczy György: - Nem lep meg, hogy szidalmakat kapok. Habár én már 2001-ben távoztam a KDNP-ből, és mint ahogy Ön is meg a közvélemény is nyilván tudja, tulajdonképpen én aktívan nem nagyon vettem részt a politikában azóta. Azt lehet mondani, hogy 2001 után négy-öt évig teljesen hallgattam, még újságcikkeket se nagyon írtam. Mostanában ritkán írok egy-egy cikket olyan kérdésekben, amelyeket éppen fontosnak érzek. Azt tudom mondani, hogy nekem egy bűnöm van vagy volt, mégpedig az, hogy önálló KDNP-t akartam. Ebből keletkeztek a problémák. Amit Pálffy úr mond, azt rosszul tudja, mert egyáltalán nem volt szétverve a párt a vezetésem alatt. Elég, ha valaki az interneten megnézi – talán még rajta van – az 1996-os felméréseket. Az összes létező közvéleménykutatási adat alapján, a Kereszténydemokrata Néppárt támogatottsága akkor tíz százalék fölött volt. Ez azt jelenti, hogy egy olyan támogatottságot értünk el, ami sem azt megelőzően, sem pedig azóta nem jellemző a KDNP-re.

- Mi történt, hogy 1998-ban ez már nem így volt?

- Azok, akik most benn ülnek a stallumokban, már akkor azon törték a fejüket, hogyan lehetne ezt a pártot feláldozni az ő egyéni karrierjük érdekében. Így perek százait indították el a Kereszténydemokrata Néppárt ellen, ami borzasztóan elbizonytalanította a párttagságot. Én addig vállaltam ennek a pártnak a vezetését, amíg úgy éreztem, hogy a többség mellettem van. 2001 felé azért már megfáradtak az emberek. Az állandó pereskedés – azt hiszem, ezt mindenki megérti –, az nehéz. Ha az ember kifog egy olyan szomszédot, aki állandóan bepereli különböző dolgokkal, akkor nehéz fenntartani egy normális életvitelt.

- Kik voltak azok – akár név szerint is –, akik nem önálló KDNP-t akartak? Azok, akik most vezetik ezt a nevében önálló, de azért lényegében már felszámolódott pártot?

- Nyilvánvaló, hogy azok megfelelő pozíciókat kaptak a Fidesztől.

- Tehát mondjuk Semjén Zsolt nyíltan fellépett Önnel szemben, és az volt az ő politikai célja, hogy a Fideszhez egyre inkább közeledjen a KDNP?

- Azt most lehet látni, hogy mi a célja. Építi a pártot? Van a pártnak felmérésekben bármilyen támogatottsági mutatója? Nyilvánvalóan nincsen. Azt nem tudom, hogy ellenem lépett-e fel. Ő elnökjelöltként indult az egyik választáson, de nem sikerült engem megvernie. Ez volt a helyzet. Én azt gondolom – függetlenül ezektől a kérdésektől –, hogy ha belegondol az ember, akkor azért eszébe jut a kérdés, hogy van Európában még egy olyan kereszténydemokrata párt, amelyik kormányon van, egy kormánykoalícióban fontos pozíciókat tölt be, és nincs semmilyen támogatottsága? Most éppen a miniszterelnökünk Németországban van, és a nemzeti erőforrások minisztere is ott volt. Gondoljunk bele! Elképzelhető az Németországban, hogy a CDU és a CSU között egy ilyen helyzet alakuljon ki? Hiszen ott is a CSU gyengébb támogatottságú, mint a CDU, de ebből nem következik az, hogy elveszíti a szavazóit.

- A CSU-nak azért Bajorországban abszolút többsége van, csak nem a teljes országban.

- Sőt, sokszor a CDU veszít is valamelyest a választóiból, vagyis a CSU választóbázisa még szilárdabb. Mindenesetre nekem mindig az volt a célom, hogy önálló KDNP legyen, és önálló erős kereszténydemokrácia Magyarországon. Ezt a Fidesz szemmel láthatólag nem akarja, mint ahogy egyetlen jobboldali sem.

- Azért, mert ki akarják sajátítani a kereszténydemokrata gondolatot? A Fideszből akarnak csinálni egy kereszténydemokrata pártot, és ahhoz tulajdonképpen valamiféle kalapdísznek jó a KDNP, nem?

- Így van. Én a Fidesszel való szövetségben kezdettől fogva egy halálos ölelés veszélyét láttam. Sajnos a Kisgazdapárt és az MDF belehullott ebbe az ölelésbe egy bizonyos időszakban, és utána már hiába próbáltak tőle szabadulni. Hiszen – és ezt én nagyon sajnálom – a Kisgazdapárt már nem létezik ma Magyarországon. Pedig azért az is egy nagy történelmi múltú párt volt. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy milyen szerepe volt a magyar történelemben.

- Csak zárójelben kérdezem meg – ha már ez szóba jött –, hogy Ön lát arra esélyt, hogy mondjuk Ángyán József vezetésével, aki országos hírnevet és tiszteletet szerzett a földbérleti botrány kiteregetésével magának, létrejöhet még egy ilyen párt? Most a politikai tapasztalataira és véleményére vagyok kíváncsi. Lát erre esélyt? Én elvileg látok arra esélyt, hogy egy olyan párt, amelyik nyíltan, ráadásul nevével is a vidéki termelőket, kisgazdákat fogja össze, még mindig lehet vonzó a magyar társadalom öt-tíz százalékának.

- Én feltétlenül szükségesnek is érezném, hogy a következő választásokon szerepeljen egy ilyen párt. Sőt, azt is nagyon szükségesnek tartanám, hogy egy európai normák szerint jobboldali párt, egy kereszténydemokrata vagy keresztényszociális párt létrejöjjön Magyarországon. Hiszen lehet különféle dolgokkal vádolni a hazai kritikusokat, de azért azt is lehet látni, hogy Nyugat-Európában is nagyon sok kritikát kap a Fidesz amiatt, hogy az alapvető demokratikus elvek, az európai normák nem nagyon érvényesülnek a kormányzásuk során. A legutolsó választásokon lehetett tapasztalni, hogy Magyarországon elég erős a jobboldal támogatottsága, de sokszor az emberek csak azért szavaznak a Fideszre, mert nincs más, és nehéz átlépni azt a demarkációs vonalat, amit a két oldal kiépített egymás között, és amit a Fidesz igyekszik elmélyíteni.

- Ha lenne önálló KDNP – a mostani is néha kicsit másképp mutatja meg magát, mint a Fidesz, de azt mondanám, hogy azokban az esetekben is inkább jobbról előzi –, arra lenne igény Magyarországon? Vagy egy nagyon másfajta KDNP-nek kellene megjelennie ahhoz, hogy sikeres legyen?

- Szerintem egy gyökeresen más KDNP-nek kellene megjelennie. Úgy látszik egyébként, hogy Pálffy úr nem látta át az én magatartásom sajátosságát. Én nem nagyon akartam beleavatkozni ennek a pártnak az ügyeibe. Anyapártomnak tartom, hiszen onnan indultam. Ha egy pártot általánosságban támad az ember, akkor éri esetleg kritika azokat az idős embereket is, akik ott sodródnak ezzel a dologgal, és nincsenek egészen tudatában annak, hogy mi is történik.

- Pálffy azért igyekezett erre rávilágítani, ha nem is egészen egyértelműen, de félre nem érthetően fogalmazott. Visszatérve a XIII. kerületi ügyre – Soltész Miklós és Spaller Endre kizárására –, Pálffy úgy fogalmazott, hogy az Ön által vezetett szárny, vagy az a néhány ember, korábbi, talán egészségtelen titkosszolgálati kapcsolatok révén, sokszor pénzért, sokszor elvtelenül végzett feladatokat. Ennek részleteit ma már nem kell emlegetni. Mindenesetre könnyen lehet, hogy valamilyen személyes bosszú vezérelte a mostani ügyet és főszereplőit. Tehát azért a titkosszolgálati múlt is bele van keverve az ügybe.

- Én azt tudom mondani, hogy engem átvilágítottak, mint képviselőt. Országgyűlési képviselőknél a hatályos törvény alapján ezt meg kell tenni. Tehát egyrészt nekem papíron van arról, hogy nem voltam ügynök, én ezt tudom igazolni. Másrészt én a régi rendszerben még kisdobos sem voltam.

- Az is gyanús, ha még kisdobos sem volt.

- Igen. Azért mondom Önnek, hogy az nem lep meg, hogy akik a Fidesz ellen bármilyen oldalról szót emelnek, azokat általában lekommunistázzák, leügynöközik, hazaárulónak tartják. Ez valahogy bevett szokássá vált sajnos a magyar sajtó egy bizonyos részében, és ennek helyet is adnak, és erről beszélnek, írnak. Nagyon nehéz tisztességesen megszólalni, mert aki kritikát mond, az bűnös. Holott semmi más bűnöm nincs, mint az, hogy szeretném, hogy legyen egy önálló, európai normák szerint működő jobboldal Magyarországon. Ha ez egy magát jobboldalinak nevező kormány alatt bűn, akkor ezt a bűnt vállalom, mert miért ne akarnám ezt. Az egész múltam, az egész pályafutásom erről szólt. A KDNP alapításában az elsők között vettem részt. Már nem nagyon vannak olyanok, akik akkor ott voltak. A Pálffy úr pedig a legkevésbé volt ott, amikor ez az egész dolog kezdődött. Mi indítottuk el, és mégis azt mondják, hogy mi akarunk ennek az eszmének vagy ennek az elvnek ártani. Ellenkezőleg! Azt szeretnénk, hogy – ahogy ez Európában szokás – valóban súlya legyen ennek a pártnak. Szeretnénk, hogy ez a párt párbeszédképes legyen és megteremtsen egy olyan típusú nemzeti megbékélést – most már húsz évvel a rendszerváltoztatás után –, ami egy újfajta politikai helyzetet és konstrukciót teremt, és ami a nemzeti megbékélésnek a jegyében nem egy belső Trianont akar, hogy szétszabdalja még azt a keveset is, ami megmaradt nekünk.

- Akkor vajon mi lehet emögött a kétségtelenül bizarrnak látszó pártból való kizárás mögött? Mégiscsak egy államtitkárról meg egy parlamenti képviselőről van szó. Lehet, hogy nagyon egyszerű az eset, és valóban nem fizettek tagdíjat, de az ilyen ügyeket másképp szokták elintézni. Azt mondják, hogy hát fizesd be Miklóskám, nem? Nem így menne ez normális esetben?

- Én nem tudom ennek a részleteit. Nyilvánvalóan történt néhány felszólítás, és nem reagáltak rá. Gondolom, ez lehetett az oka a kizárásnak. Azén időmben is – és gondolom most is így van – előírta az alapszabály, hogy akkor ezeket a személyeket törölni kell. Én annyit tudok a Simor doktor úrról, a kerületi elnökről, hogy egy fiatal ember. Az idősebbek nyilván emlékeznek arra, hogy volt a párt támogatottsága valamikor tíz százalék fölött is. A fiatalok meg nyilván azért lépnek be egy pártba, mert azt hiszik, hogy azon keresztül ők politizálni tudnak. Azonban, ha azt látják, hogy annyira nem veszik komolyan a különböző stallumokban ülő emberek a saját pártjukat, hogy még egy ilyen apró alapszabályt sem tartanak be – nem hiszem, hogy túl sok pénzt kellene fizetni –, az biztosan elgondolkoztatja őket, hogy vajon milyen kapcsolat lehet egyáltalán. Egyáltalán járnak-e ezek az emberek gyűlésekre? Nyilván a XIII. kerületnél is vannak taggyűlések. Ezekre akkor gondolom ők nem is jártak, hiszen ha járnak, akkor kisebb valószínűséggel történik meg ilyesmi.

- Szóval lehet, hogy ez csak egy jelzés volt a kerületi vezetés részéről, hogy figyeljetek ide, mi is létezünk.

- Körülbelül erről lehet szó.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Miért választotta Merkel a békés hangot?
Eörsi Mátyás, volt SZDSZ-es külügyi államtitkár, most DK-politikus

Bolgár György: - Jöttek az első hírek az elmúlt fél-egy órában arról, hogy lezajlott a találkozó Merkel és Orbán közt, közös sajtóértekezletet tartottak, Merkel elégedetten nyugtázta, hogy a magyar kormány végrehajtotta a törvénymódosításokat, amelyeket az Európai Unió szükségesnek tartott és üdvözölte a kormány kompromisszumkészségét az alkotmányos kérdésekben. Két héttel ezelőtt beszélgettünk egy Magyar Narancsban megjelent cikkedről, amiben lényegében azt jósoltad meg, ami most történt. Tehát, hogy ne tápláljunk illúziókat, a német kancellár nem fogja megfeddni vagy megkritizálni – legalábbis a nyilvánosság előtt – a magyar miniszterelnököt, mert neki szüksége van a magyar kormány támogatására az Európai Unió rendbetételéhez. Bizonyos értelemben ennél mintha még tovább is ment volna.

Eörsi Mátyás: - Igen, hallottam az utolsó betelefonálót, aki mondta, hogy csalódott Merkelben. Én ezt részben megértem, részben pedig tudomásul kell vennie a betelefonálónak is és a Klubrádió minden hallgatójának is, hogy közöttük egyetlenegy darab Merkel-szavazó nincsen. És fontos, amikor egy helyzetet elemzünk, hogy belehelyezzük magunkat a másik fél érték- és érdekvilágába, hogy megértsük, Orbán Viktornak azért volt a találkozó fontos, hogy kikerüljön ebből a karanténból, ami őt eddig őt körülvette. De Merkelnek a találkozó miért volt fontos? Tudni kell, hogy Merkel szintén újraválasztásért küzd, egy év múlva lesznek a választások. Ha nyer, akkor a harmadik ciklusát fogja tudni elkezdeni, ezzel megközelíti a csúcstartó Helmut Kohlt. Ez nem akármilyen teljesítmény lenne. És Merkel számára a kihívás az, hogy meggyőzze a német választókat arról, hogy ő az európai projektjét meg tudja nyerni. Ugye a német adófizetők tartják fenn Európát. A német adófizetők finanszírozzák Görögországot, Spanyolországot, Portugáliát és részben Olaszországot. A német adófizetőknek ebből elegük van. Ők azt mondják, hogy ők ezt nem szívesen folytatják, és Merkel, akit áthat a német felelősség, megsegíti ezeket az országokat, azonban egy olyan jövőképet tálal eléjük, amely a jövőben megakadályozza, hogy az országok csődbe menjenek. Ezt szolgálja a politikai és költségvetési paktum, amelyet – ha már most DK-s kapcsolatokat megemlíti – érdekes módon először Gyurcsány Ferenc vetett fel annak idején, s akkor még kinevették. Lehet, hogy idő előtti is volt, de most ez a projekt valósul meg az Európai Unióban. Merkel ezt támogatja, és Merkelnek most a legfontosabb az, hogy ehhez támogatókat gyűjtsön. Merkelnek a magyar demokrácia fontos, de annyira nem fontos, mint az európai költségvetési és politikai unió létrehozatala. Szerintem Orbán ebben ígért neki valamit, ezt nem fogjuk megtudni egyelőre, hogy mit, egy halvány ígéretet. És ezért cserébe Merkel őt megdicsérte, mert neki az a fontos, hogy Magyarországot a szövetségesi táborában tudhassa. Nagyjából ezt ki lehetett számolni. Amikor azt a cikkemet megírtam, akkor tisztában voltam azzal, hogy jósolni nehezebb, mint utólag elmagyarázni, hogy valaminek pont úgy kellett történnie, ahogy történt. Erre sokan vagyunk hajlamosak, vállaltam a kockázatot, de azt hiszem, hogy igazam lett.

- Annyi még belefér ebbe a nyilvános dicséretbe, hogy végül is a német kancellár azt mondta, hogy nagyon helyes, hogy Magyarország megfogadta az unió kifogásait, kritikáit, javaslatait és kompromisszumkészséget tanúsított, de közben érzékeltette akár a találkozón is a magyar miniszterelnökkel, hogy csak így tovább, ezt várjuk? Ez az út, tessék még a hátralévő lépéseket is megtenni?

- Ezer százalékos meggyőződésem, hogy a négyszemközti találkozón elhangzottak kritikák. Ezt mi sem igazolja jobban, mint a látogatást megelőző napon tett kormányszóvivői nyilatkozat, amely kritikus volt. Ez nem lehetett véletlen.

- És ugye elvi kritikát tartalmazott, tehát hogy a kétharmados többség tudatában bizony figyelemmel kell lenni a kisebbségre is. Nem lehet úgy kormányozni, hogy azokat figyelmen kívül hagyjuk. Ez nagyon erős tartalmi kritika.

- Pontosan így van. Kivált alkotmányozásban, kivált választójogi törvényben és a legfontosabb törvényekben. Azonban tudnunk kell azt is, hogy a német diplomáciának nagyon sajátos hozzáállása van a magyar problematikához. Lehet azt mondani, hogy ez jó vagy rossz, de tudomásul kell vennünk, hogy a német diplomácia úgy gondolkodik – szerintem van némi igazuk egyébként –, hogy a nyilvános kritikákkal Orbán Viktor nem terelhető a helyes útra. A háttérdiplomáciánál, ahol megmondják, hogy mi lenne az elvárás, elhangoznak a kritikák, de nyilvánosan nem szégyenítik meg, mert pontosan felmérték Orbán Viktor, ha tetszik, lélektani személyiségét. És szerintem abban igazuk van, hogy ha nyilvánosan szégyenítik meg, ezzel nem segítik hozzá Magyarországot ahhoz, hogy Orbán változtasson. Ellenkezőleg. Még jobban eltántorítják Európától.

- Még megjelennének a kormányhirdetések arról, hogy…

-… nem engedünk Merkelnek és a német kereszténydemokratáknak. A viccet félretéve, e mögött van egy létező logika. A németek ezt régóta így csinálják, nagyon kritikusak négyszemközt, és nem szégyenítenek meg nyilvánosan. Én is úgy látom, hogy ez sok magyar demokrata, vagy a Klubrádió betelefonálói fülének kellemes zene lenne, de én is azt gondolom, hogy ez nem segítene igazán sokat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Balog Zoltán azt mondta neki: templomban nem hazudunk
Nagy Navarro Balázs

Bolgár György: - Berlinből?

Nagy Navarro Balázs: - Igen, Berlinből. Még itt vagyunk.

- És sikerült-e átadnotok azt a petíciót, amiről olvastam, neked és Szávuly Arankának?

- Sikerült.

- Csak elmondom a hallgatóknak, hogy mi is ez, és aztán mondd el a részleteket. Megírtátok a német kancellár asszonynak, hogy Magyarországon továbbra is a sajtószabadság, a médiaszabadság folyamatos erodálódása figyelhető meg, és nem szabad az ezzel kapcsolatos szabadságharcot abbahagyni. Figyelmeztetni kell arra, hogy továbbra is fennállnak a veszélyek. Tehát ez volt a tervetek, hogy eljuttatjátok a Merkel–Orbán-találkozó idején ezt a petíciót a német kormányhoz. Sikerült?

- A petíciót sikerült átadnunk. Ezt úgy neveztük el, hogy lipcsei petíció, hiszen hétfőn ott volt a díjátadás, a Sajtószabadság-díjat egy német és egy mexikói újságíróval együtt mi kaptuk meg. És ezért neveztük el így. 789 aláírást sikerült összegyűjteni kicsit több mint egy nap alatt, és ezt átadtuk. Nem Angela Merkel vette át személyesen, hanem a közép-európai főosztály, referatúra vezetője és a helyettese, akik amúgy Magyarországgal foglalkoznak a kancellárián, és ugye ők részt is vettek a tárgyalásokon.

- Kihez fordultatok először, hogy egyáltalán hova menjetek? Megkérdezted a lipcsei polgármestert, aki egyébként szintén az aláírók között van – ezek szerint nem is akárkik írták alá a ti petíciótokat –, hogy mi ilyenkor a teendő? Vagy kezdjük még előbbről. Hogy jutott eszedbe, hogy forduljunk a német kormányhoz, a kancellári hivatalhoz vagy magához a kancellárhoz, hogy felhívjuk a figyelmet a magyar média szabadság hányattatására?

- Ez egy elég spontán ötlet volt. Amikor a díjat átvettük 8-án, ott körülbelül 250–300 ember volt, úgymond Lipcse színe-java. Üzletemberektől, újságíróktól kezdve egyetemi oktatókig. És láttuk egyrészt a reakciót, amit a mi történetünk kiváltott, és levetítették az ARD televíziónak egy két-három perces filmjét, ami a Lomnici-ügyet emelte ki, meg a január 2-ai tüntetést, ahol a köztévé – ugye mindenki emlékszik rá – elfelejtette megmutatni a tüntetőket. Tehát ez annyira egyértelmű volt, és az egész történet mindenkit annyira megdöbbentett, hogy megkérdezték, mert egyszerűen nem értik, hogy mi van azzal a Magyarországgal, amelyik huszonhárom éve segítette a németeket is, hogy egymásra találjanak, és mi van azokkal a demokratákkal, akik most egészen más irányt vesznek? És akkora támogatást éreztünk politikai szimpátiától függetlenül ebben a tekintetben, hogy jött egy ilyen ötlet, hiszen akkor már tudtuk, hogy csütörtökön idejön Orbán Viktor miniszterelnök, és találkozni fog Angela Merkellel. És azt mondtuk, hogy nem szeretnénk, ha az európai uniós problémák közepette a német vezető elfelejtené, hogy itt vannak bizonyos alapvető értékek, amelyek veszélyben vannak. És emellett mi azért fogalmaztuk meg a petíciót, mert ezek mellett ki kell állni, és felolvastuk már a díjátadáson, ahol jelen volt a lipcsei főpolgármester, Franciaország, Németország nagykövete, aki beszédet is mondott és minket is méltatott.

- Ez érdekes. Hogyhogy a francia nagykövet ennyire nyilvánvalóan és nyíltan kiállt? Azért a diplomaták nem szoktak ilyenekbe beavatkozni. De ez egy kifejezetten figyelmet keltő csatlakozás volt.

- Ezt mi is úgy éreztük. Sőt, ő alá is írta, ugyan azt írta oda, hogy állampolgár, mert mondta, hogy hivatalos kormányfelhatalmazása nincs, hogy ebben ő állást foglaljon, de azért mégiscsak aláírta nagykövetként, és méltatott is minket. Ez is jelzi, hogy ez egy más dimenzió, itt az országhatároknak sincs jelentősége, ez egy uniós ügy, és mondom, tényleg a konzervatív politikusoktól, a helyi politikustól kezdve nagyon széles volt az a kör, aki aláírta. És ennél több is történt, hiszen Lipcsében aztán a 23. évfordulót ünnepelték, a lipcsei békés forradalom ott kezdődött a Miklós-templomnál, ahol a Stazi gyűrűjében több mint tizenötezer ember összegyűlt, és azt mondták, nem mennek haza, és ez eljuttatott végül odáig, hogy a fal is leomlott, és később egyesült Németország. És ott a templomban is az intendáns egyrészt méltatott minket, és felolvasta ő maga személyesen a petíciót egy zsúfolásig megtelt templomban, ahol körülbelül nyolcszázezer ember lehetett. Úgyhogy ez egy történelmi pillanat volt.

- Ki segített nektek ebben a petícióban, illetve annak megírásában?

- A német szövegben segített ez a német alapítvány, akiktől ezt a díjat kaptuk.

- Az is fontos, hogy ez úgy hangozzék, hogy a németek abszolút komolyan vegyék.

- Így van. De a gondolatokkal egyetértett mindenki, csak németül ők fogalmazták meg ezt úgy, hogy elfogadható legyen németségét és a konkrét tartalmat is illetően. De mondom, amikor felolvasták, mind a vendégek, mind a Miklós-templomban vastapssal fogadták, és én mondtam néhány mondatot, Arankával együtt álltunk kint, aki akkor érkezett meg, nem sokkal előtte, éppen Balog Zoltán miniszter is, és ő is hallotta. És utána sajnos volt egy nagyon kellemetlen intermezzo, ami engem, megmondom őszintén, megdöbbentett. Amikor ez befejeződött, utána Dalos György tartotta a főbeszédet a demokráciáról. Ő végigment gyakorlatilag a kelet-európai történelmen, természetesen eljutott a mai helyzetig is. Az egy elég hosszú, negyven-ötven perces beszéd volt, ezek után gyakorlatilag befejeződött ez a program. És amikor a miniszter jött kifelé, odajött hozzánk, nem is köszönt, csak azt mondta nekem, hogy a templomban van egy szabály, hogy templomban nem hazudunk. Ez teljesen megdöbbentett mindenkit, akik ott voltak körülöttünk, németek meg ottani magyarok, az egyik például egyik kulturális centrum igazgatója, hogy miket beszél. Kérdeztem, hogy miről, tehát én is megdöbbentem. És akkor egészen másról kezdett beszélni, hogy az volt a szövegben, hogy mi életveszélyben voltunk, és hogy nem is vagyunk életveszélyben. És mondtam, hogy nem tudom, hogy a miniszter úr miről beszél, én a beszédemben ilyet nem is említettem. Nem értettük, tényleg, hogy mi van. Tehát nagyon fura helyzet volt, és Aranka még köszönt is, mert azt elfelejtett a miniszter, hogy „jó estét, miniszter úr”, ugye ha már hozzánk szól. De megdöbbentő volt, tehát nem tudtuk mire vélni. Illetve tudtuk mire vélni, mert úgy gondolták, hogy Magyarország kapcsán nem hangozhat el semmifajta kritika. Illetve azzal kezdte tulajdonképpen, még a hazugság előtt, hogy ez a szokásos, hogy mi lejáratjuk külföldön Magyarországot. Mi erre válaszoltuk, hogy én nem hazudtam, és nem mi járatjuk le. Ha bele akarunk menni, akkor nézzük meg, hogy a közszolgálati média például hogyan tudósít ezekről az eseményekről, hogyan tudósít a mi díjunkról is. És azt mondta, hogy jó, azzal kapcsolatban vannak problémák, de nagyon feldúlt volt, amit nem tudtunk ott mire vélni. Hiszen mondom, amit én mondtam beszéd, abban nem volt semmi, azonkívül, hogy elmondtuk, hogy háromszázöt vagy négy napja tart ez a megmozdulás, az éhségsztrájk meg a tiltakozás, és hogy sajnos veszélyben van Magyarországon szerintünk – de a tények alapján is – a sajtószabadság. De megdöbbentem, hogy egy miniszter, aki amúgy lelkész is egy templomban, ilyet mondjon. Azt pláne nem tudtam mire vélni, hogy érti ezt, hogy templomban nem hazudunk. Szerintem általában az ember igazat akar mondani, bár tudjuk, hogy vannak olyan politikai vezetők, akik soha nem hazudnak, ahogy a kérdésben is hallottam.

- Templomban sem.

- Ott sem.

- Még egy dolgot. Lipcse polgármestere szociáldemokrata, de például Balog Zoltánt egy CDU, azaz kereszténydemokrata alapítvány látta vendégül egy vitán. Természetesen demokrácia van, a kormányban is jobboldali pártszövetség van, koalíció van. Jobboldali kapcsolataitok vagy találkozásaitok voltak-e, és ők mit gondolnak a magyarországi helyzetről, vagy mit tudnak, vagy hogyan állnak hozzá például a sajtószabadsághoz Magyarországon?

- Én azt tudom mondani, hogy például most, amikor átadtuk a petíciót és beszéltünk – ez egy harmincperces beszélgetés volt, és körülbelül félórával előzte meg a díjátadást…

-… A kancellári hivatalban?

- Így van.

- Ja, hogy nem egyszerűen átvették, hogy köszönjük Nagy Navarro úr, viszontlátásra?

- Nem, ott fogadott minket az egész közép-kelet és dél-európai kancellária hivatali vezetője és a helyettese, aki szintén ott volt a tárgyaláson később, és elnézést kért harminc perc után – ami nagyon hosszú amúgy egy ilyen petíció kapcsán –, hogy mennie kell, de el akarja mondani, amit akart, hiszen húsz perc múlva lesz ez a találkozó. Ő akkor azt mondta, hogy természetesen partnerek vagyunk, Németországot Magyarországgal szoros szövetség fűzi össze és nagyon sok dolog, de az ilyenek, mint a sajtószabadság, alapvető értékek. És ő azt mondta, hogy a tárgyalásokon nem tudja megmondani, hogy pontosan mit fog mondani a kancellár, de fel fogja vetni ezeket a kérdéseket. Amúgy én említettem ott a Klubrádió ügyét is, hogy itt nemcsak a sajtószabadság sérül, hanem például a demokrácia és az alkotmányosság is, akkor is, amikor törvényes, jogerős döntéseket hoznak a bíróságok, amit egyszerűen a a médiahatóság például nem hajt végre. És ezt is értették és tudták. Visszatérve a kérdés elejére, a főpolgármester Lipcsében valóban szociáldemokrata, és tőlem többször megkérdezte, többször beszélgettünk a vacsorán is meg a díjátadás után is, amit értékelek, mert rajta nagyon nagy nyomás volt a pártján belül is, hogy vonja vissza Balog Zoltán meghívását, pont a magyarországi események miatt. Hogy ne legyen ott a dicsfényben, amikor Magyarországot ennyi jogos kritika éri. Ekkor még nem volt ez az intermezzo, még nem találkoztam Balog Zoltánnal, és akkor én azt mondtam, hogy szerintem ez nem helyes. Ő a kormány képviselője, aki az egész országot képviseli, azt a Magyarországot, amelyik huszonhárom éve maga is nagyon jelentős szerepet játszott az eseményekben, a határok lebontásában stb. Nekik pedig az a kötelességük, hogy lehetőséget adnak, és ugyanakkor a kritikát megfogalmazzák. A főpolgármester a tízezres tömeg előtt amúgy felolvasott a petícióból részleteket, és nagyon felhívta a figyelmet arra, hogy a sajtószabadság egy alapdolog, és ugyanezt a veszély-problémát is elmondta. Tehát ő mondta nekem, hogy ezt el is fogja mondani. Találkoztunk konzervatív politikusokkal, az aláírók között is vannak, akik direkt elmondták, hogy milyen a politikai szimpátiájuk. De mondom, azért volt ennek ekkora hatása Németországban, mert azt éreztük, hogy a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, vagy például a választások tisztasága olyan kérdések, hogy ezekben nincs igazán éles ellentét bal vagy jobboldal között. Tehát ebben mindenki azt mondta, hogy ez egyszerűen elképesztő. És mondom, az ARD televízió, tehát az ottani közszolgálati televízió riportját játszották be rólunk, nem azt, amit mi készítettünk, és nagyon érdekes volt, hogy ott is és a Konrad Adenauer Alapítványnál is volt egy megbeszélésen, éppen a templomi dolog előtt Balog Zoltán, ahol olyan ötven-hatvan ember volt állítólag. És kiderült, hogy lehet, hogy az hatott a miniszterre, hogy ott megkérdezte az egyik turizmusközpont igazgatója Lipcsében, hogy éppen ő egy nappal korábban a mi díjátadásunkon volt, és ő látta ezt a filmet meg hallotta, hogy mi történt velünk, és ő nagyon szeretné megtudni, hogy mi volt a Lomnici-ügyben, hogy hogyan történhetett ez, meg mi volt a másik, a január 2-ai tüntetés ügye. Tehát a Konrad Adenauer Alapítványnál gondolom egy olyan meghívott volt, aki valószínűleg politikailag ahhoz az oldalhoz áll közelebb, és ezt a kérdést tette fel.

- De azért neki sem tetszik. Köszönöm szépen, sok érdekes újdonságot mondtál, és a díjatokhoz ezúttal is gratulálok.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!