Még mindig folytatom
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2012. november 13. kedd, 05:00
Igen, még mindig folytatom a Sine ira et studio, közelebbről annak 3. része bizonyos gondolatait. Merthogy, amint előre látható volt, a legkülönfélébb oldalakról indult meg a támadás az első sikereit fölmutató „Együtt 2014 Mozgalom” (a továbbiakban: Mozgalom) és annak vezetői ellen. Először is persze a kormánypárt csahosai részéről, amelynek szóvivője, akinek nevét nem vagyok hajlandó a klaviatúrámra venni, kijelentette: már most, jóval a választások előtt pánik van a Mozgalomban, mert lejárató és gyalázkodó kampányt kezdtek a kormány ellen. Bizonyíték gyanánt az ifjúszocialisták valamely obskúrus kiadványa szolgált, holott nyilvánvalóan elmebetegnek kell lenni ahhoz, hogy valaki köztük és „Bajnaiék” között a legcsekélyebb kapcsolatot is föltételezze. (Miközben a Fidesz dróton rángatott bábjaiként fungáló álcivilek csakugyan gőzerővel készülnek egy lejárató és gyalázkodó kampányra.) Ennek az inszinuációnak egy valamivel finomabb, de éppoly ostoba változata a Gyurcsány–Bajnai-összefogást és ennek révén az ő kormányzásuk visszatértét emlegeti, így riogatva a szegény ártatlan magyar választópolgárt, holott a Mozgalom (ha szerencsére nem is Bajnai maga) kézzel-lábbal kapálózik Gyurcsány (és Kuncze) csatlakozási szándéka ellen.
Az a közvéleménykutatás azonban, amely a Mozgalomnak a választói teljes népesség körében e pillanatban 14 százalékot, a biztos választók között 22 százalékot ígért, valamint a Mozgalom célkitűzései mellett nagy elánnal megindult aláírásgyűjtés nemcsak a jobboldalon keltett pánikot, de bizonyos, magukat baloldalinak minősítő köröknél vagy személyeknél is. Valaki a Facebookon azt írta: mintha létezne egy olyan párt a baloldalon, amelynek az Ellendrukkerek Szövetsége lehetne a neve. És itt nem a Magyar Szocialista Pártról, még csak nem is a Lehet Más a Politika nevű szervezetről van szó. Sokkal inkább olyan – hozzájuk esetleg persze közelálló – publicistákról vagy inkább zsurnalisztákról, akik most másról sem tudnak beszélni, mint hogy miért fog a jól indult folyamat végül mégis kudarccal végződni. Meggyőződésem szerint ezek az emberek mindenkinél okosabbaknak és tisztábbaknak hiszik magukat, és csak olyan törekvéseket tudnának támogatni, amelyek egyszerre kiáltanák ki őket (csakis őket) a Legnagyobb Magyarnak és a Haza Bölcsének. Talán jobban tennék, ha pszichiáterhez mennének. Bajnai persze a közvéleménykutatásról igen helyesen jegyezte meg, hogy „egy mérés nem mérés”. (Történészhallgató koromban Lederer professzor asszony úgy fogalmazott nekünk: egy forrás nem forrás.) Mindamellett vegyük figyelembe, hogy a mérés a Mediántól származik, amelynek előrejelzései eddig még mindig a tényleges eredmények legjobb közelítését adták, egy hajszállal még az ugyancsak kitűnő Ipsosnál is jobbat.
Az ellendrukkerek érvei két pont körül csoportosulnak. Az egyik, hogy úgyis hiába nyerne a Mozgalom, mert nem tudna utána kormányozni, egyrészt a fönnálló nagy különbségek, sőt ellentétek miatt, másrészt pedig az ún. sarkalatos törvények úgyis meg fogják majd kötni a kezét. Csak ismételni tudom, amit már korábban írtam: az Orbán-rezsim megbuktatásának és a jogállam helyreállításának szükségességében minden demokratikus erő egyetért. Ha ez megtörténik – és ennek érdekében minden lehetőt és lehetetlent el kell követni –, utána akár föl is lehet oszlatni a parlamentet, s új országgyűlési és alkotmányozó gyűlési választásokat kiírni. De ha ez netán mégsem menne, akkor is meg kell vizsgálni minden lehetőséget és megpróbálni minden esélyt, mert – tisztelt Haza Bölcsei! – a világot ugyan lehet még egy jó ideig tovább magyarázgatni, de a föladat tényleg az, hogy megváltoztassuk.
Az ellendrukkerek másik érve alattomosabb, és ezért veszélyesebb. Ez arra fut ki, hogy a Mozgalom balról fog híveket szerezni magának, ami nem azért baj szerintük, mert ezáltal csak átrendeződés megy végbe az ellenzéki oldalon, de tényleges ereje nem növekszik (a közvéleménykutatási adatok szerint azonban a szimpatizánsok csak részben jöttek a szocialistáktól, részben az eddig bizonytalanok köréből is), hanem azért, mert ezek a támogatók úgymond „lejáratják” a Mozgalmat. Egy önjelölt véleményvezér például az első aláírók névsora kapcsán a „levitézlett ballib elitről” beszélt. Én most nem kezdek el szemezgetni a nevek között, hogy vajon kire lehetne egyáltalán vonatkoztatni ezt a diffamáló megjelölést, és kire semmiképpen sem, de egy dologra rá kell mutatnom (már azon kívül, hogy ez a névtelen senkiházi egy ilyen színvonalú névsorba ugyan soha be nem kerülhetne): ez a gondolat egy még nagyobb véleményvezértől származik, mégpedig egy bizonyos kötcsei szónoktól. És ezzel a fölismeréssel egy lényegi összefüggés tárul föl előttünk: aki nem a Mozgalom céljai és a Mozgalom hívei mellett van, az de facto az Orbán-rendszer támogatója. Ha nem tudatosan, akkor mint „hasznos idióta”.
Természetesen minden aláíráslistából ki lehet pécézni nekünk ellenszenves neveket, „egy tucatot” én is tudnék bármelyikben találni. De ez nevetséges. Ilyen alapon soha egyetlen aláírásgyűjtés sem jöhetne létre. Ami az első 100 névvel a probléma, az nem az, hogy találhatni benne ilyen neveket, hanem az, hogy hiányzik belőle legalább néhány komoly név az európai értelemben vett konzervatívok sorából. Nem kell balra zárni, de igenis kell jobbra nyitni. Azt is tudom továbbá, hogy a Mozgalom, az egyesületek és a pártok vezetői közt is vannak viszolygások és fanyalgások. Hogy a Mozgalom kiknek a csatlakozását tartja kívánatosnak, és kikét nem, arra nézve Bajnai a kalkulatív racionalizmus szellemének tökéletesen megfelelő tézist fogalmazott meg: olyan szervezetek és személyek csatlakozása kívánatos, amelyek (azon túl, hogy egyetértenek a Mozgalom céljaival) több szavazót hoznak az egyik oldalon, mint amennyit a másikon esetleg elriasztanak. Valóban így van, ez nem érzelmi kérdés. Én ezért nem is arról próbálnám győzködni a Milla vezetőjét, hogy Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor nagyképességű politikusok és becsületes emberek, hanem inkább arra kérném, próbálja meg fölbecsülni: vajon a Milla-tüntetéseken mekkora lehetett a Demokratikus Koalíció és az MSZP, illetve a Szabadelvű Polgári Egyesület versus LMP híveinek aránya. A legutóbbi közvéleménykutatások megmutatták, hogy az MSZP már közel sem a leginkább elutasított párt, és hogy folyamatosan hangoztatott „baloldalisága” szélesebb körben is vonzó (ami nem föltétlenül pozitívum). Az pedig eléggé tudott dolog, hogy a legutóbbi választásokon az LMP parlamentbe jutása jórészt a párt nélkül maradt liberális érzelműek szavazatainak volt köszönhető. Szóval meg kellene próbálni lehetőség szerint objektív adatokat szerezni ezeknek a dolgoknak az állásáról, s utána aztán lehet majd mindent meggondolni és mindent megfontolni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
