Az életmentő bírság
- Részletek
- Napi apró
- 2012. november 16. péntek, 04:48
- Gadó Gábor
Ha egy köztiszteletben megőszült hazai milliomos e csípős novemberi reggelek egyikén azon törné esetleg a fejét, hogy miként állítson emléket önmagának, javaslom, hogy alapítson díjat az év legorcátlanabb közleményét publikálók számára. A nemtelen versenyben bármely közéleti szereplő részt vehetne, a bírálóbizottság tagjait pedig a közszolgálati sajtó rutinos tagjai közül verbuválhatnák. Elgondolásomat egy friss példával szemléltetem.
Ismert, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) a héten alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette a szabálysértési törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint a közterületek „életvitelszerű lakhatásra való használata” pénzbírsággal sújtható szabálysértés. Az Ab ugyanis úgy gondolta – mint azt közleménye az alapjogok iránt érzéketlen politikusok számára közérthetően összefoglalta –, hogy „a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből – lakhatását valamely okból elvesztve – a közterületen él, az az Alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen”. Az Ab ítélete egyértelmű: az államnak nem az a feladata, hogy a közterületeket megtisztítsa a nemkívánatos (az arra járó fizetőképes középosztály érzékszerveit irritáló) hajléktalanoktól, hanem, hogy olyan valós alternatívát nyújtson az utcára került emberek számára, amely kedvezőbb, mint a szabad ég alatt való fagyoskodás.
A vezető kormánypárt – utalva az elmúlt évben a közterületeken történt fagyhalálok csökkenő számára – november 15-én közzétett válaszközleményében kijelentette: „Bár tudomásul vesszük az Alkotmánybíróság tegnapi döntését, azzal, hogy az AB megsemmisítette a törvény ezen szabályozását, a jövőben nem látjuk garantáltnak ezt az alacsony halálozási arányt”.
Nem tudom megítélni, hogy az „alacsony halálozási arányra” vonatkozó állítás helytálló számításokon alapult-e, mint ahogy azt sem, hogy ha így történt, annak mi volt az oka. Amiben azonban biztos vagyok, hogy a hajléktalanok büntetéssel való fenyegetése éppúgy hatástalan életmentő módszer, mint a nincstelenek kiterelése hatósági eszközökkel az aluljárók „melegedőiből”. Nem kétlem, hogy a jelenlegi kormány továbbra sem kíván a szegények kormánya lenni, és empátiája nem több, mint amivel egy kezdő gumibot is rendelkezik. Azt viszont elkeserítőnek tartom, hogy a Fidesz az Ab emberi méltóságnak érvényt szerző határozatát próbálja – a szociális gondoskodás hiányosságainak beismerése helyett – bűnbakká tenni. A legfőbb jogvédő testület korrekt kiállásán és a hajléktalanok sorsán való cinikus felülemelkedés az, ami számomra a közleményt akár még a fődíjra is esélyessé tenné. Már ha lenne olyan gazdag ember, aki új sportpályák helyett a közélet negatív példáira irányítaná a reflektorok fénynyalábjait.
(Gadó Gábor)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
