Példa a demokratikus közhatalom kialakítására: A rendőrség demokratizálása VIII.
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2012. november 26. hétfő, 03:11
Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével
Amit fel kell számolni és amit létre kell hozni
A rendőrség demokratizálásáról írt sorozat alapját azok az elvek és reformkoncepciók képezik, amelyeket a rendészettudomány az elmúlt évtizedekben kidolgozott. Ezek a koncepciók figyelembe vették a demokratikus országok rendészetpolitikai trendjeit, hátterében pedig empirikus kutatások, elemzések és sikeres európai rendőrségi reformok állnak. A sorozat befejezéseként egy igen kockázatos dologra vállalkozom: kísérletet teszek arra, hogy felvázoljam, mit kell megszüntetnie és mit kell létrehoznia a reformnak, és mindezt milyen sorrendben kellene tennie.
Összefoglalva: a reform célja, hogy a magyar rendőrséget alkalmassá tegye arra, hogy tevékenységével hozzájáruljon az élhető közösségek (általánosan: az élhető társadalom) létrejöttéhez és fennmaradásához. Vagyis a biztonságnak arra a szemléletére épít, amely nem az erőből sugárzó megfélemlítést, hanem a polgárok és az intézmények, valamint intézmény és intézmény közötti kooperációt és partnerséget tartja fontosnak. Ehhez olyan kultúrát és szervezeti rendszert kell kialakítani a rendőrségen (és más közhatalmi intézményeken) belül, amely nem lerombolja, hanem újratermeli a szolgáltató foglalkozási és szervezeti kultúrát. A reform eredményeként egy decentralizált, lokálisan szervezett, a helyi társadalmakkal együttműködni képes, másfelől pedig a globális problémák kezelése érdekében a helyi és a nemzetközi rendőrségekkel kooperáló, nyitott szemléletű, civilizált rendőrség jön létre. Ennek érdekében fel kell számolni a kommunizmusból örökölt szervezeti kultúrát, rendszert és hierarchiát, valamint mindazt, ami ezeket újratermeli. A magyar rendőrséget demokratizálni kell. Rendkívül nehéz megbecsülni, hogy a javasolt intézkedések mennyi idő alatt valósíthatóak meg úgy, hogy a lehető legkevesebb konfliktust okozzák és a lehető legoptimálisabban alakuljon a reformfolyamat. A táblázatban szereplő intervallumok az elemzés és a vita kiindulópontját képezik. Egy azonban biztos: aki lassú, elhúzódó reformfolyamatban reménykedik, az gondoljon arra, hogy a rendszerváltás óta miért omlott össze minden reformkísérlet, a TC Team Consult cég eleve elhibázott próbálkozásától* Salgó László 2002–2003 közötti reformtervéig. Mellesleg Svájc ismét arra készül, hogy mintegy ötszáz millió forintnyi összeget dobjon ki az ablakon, mert valakik elhitették velük, hogy Magyarország jelenlegi belügyi vezetése valóban a community policing bevezetésére készül, s ehhez már csak ötletekre és képzésre van szüksége. A lassú reformokat lehetetlen végigvinni, mert lehetőséget ad az ellenfeleinek arra, hogy megszerveződjenek, politikai szövetségeseket találjanak, másrészt pedig lehetőséget ad arra, hogy a régi rendszer átitassa az újat, és ezzel belülről rohassza el. Olyan reformra van tehát szükség, amely a lehető legrövidebb időn belül megy végbe, és amely képes aktivizálni azokat, akik érdekeltek az új kultúra és szervezeti rendszer létrehozásában: mindenekelőtt a beosztott rendőröket, a civileket és az önkormányzatokat. Azonban ehhez is a demokratikus politikai szervezetek konszenzusára van szükség. Nem lesz könnyű, mert sokaknak nagyon nagy lépést kell tenniük, hogy elfogadhassák és képviselhessék a közhatalom demokratizálását. Az alábbi tervezet tehát a rendőrségi reform intézkedési tervének vázlata és természetesen vitaanyag.
Véleményem szerint a reformot négy fázisban lehet megvalósítani. Az első fázis az előkészítésé, ekkor kell kialakítani a demokratikus erők konszenzusát a reform legfontosabb kérdéseit illetően. Ennek alapja az a tétel, hogy nincs jobb- vagy baloldali rendőrség, csakis demokratikus vagy antidemokratikus rendőrség van. A konszenzust mindenképpen létre kell hozni a választásokig, mert csak ebben az esetben lehet azonnal hozzákezdeni a reformhoz. A reform haladéktalan elindítása véleményem szerint elengedhetetlen, és együtt kellene végbemennie a közigazgatási és igazságügyi/igazságszolgáltatási, ügyészségi reformmal, mivel a megreformált rendőrség nem tudna jól működni a jelenlegi vagy a 2010 előtti önkormányzati és igazságszolgáltatási rendszerben. Lehetetlen lenne a rendőrség reformja a nyomozásokért felelős ügyészség reformja és megtisztítása nélkül is.
Az első gyakorlati fázisban kell megtenni azokat a lépéseket, amelyek az egész folyamat keretét adják, és egyaránt elfogadhatóvá teszik azt a rendőrök és a polgárok számára. Fontos, hogy a reformnak úgy kell végbemennie, hogy közben a rendőrség zökkenőmentesen működhessen. Ezt úgy lehet elérni, ha a reform felülről lefelé halad, vagyis legelőször fel kell számolni a diszfunkcionális hierarchia csúcsszerveit, és el kell távolítani a hatalom közeléből azokat, akik mindeddig uralták a szervezetet és a rendszerváltás óta minden reformot megakadályoztak. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a jelenlegi ORFK és megyei főkapitányságok helyét átvegye egy ideiglenes, a reform irányításával megbízott szervezet (a rendőrség irányítását nem kell átvennie, mert azt nyugodtan rá lehet bízni a kapitányságokra). Ennek és a reformfolyamatnak a jogi feltételeit a rendőrségi reformtörvény teremtheti meg. Ez a törvény csak és kizárólag a reformfolyamatra érvényes, létrehozza azokat a szervezeteket és felhatalmazásokat, amelyek nélkülözhetetlenek a reformhoz és részben a demokratizált rendőrség működéséhez. Ennek a fázisnak viszonylag gyorsan, maximum fél év, optimálisan két-három hónap alatt teljesen meg kell valósulnia.
A második gyakorlati fázis feladata az új rendőrségi törvény kidolgozása, a szervezeti struktúra, a felvételi és az oktatási rendszer tartalmi és formai átalakítása. Az új rendőrségi törvénynek kell meghatároznia a rendőrség egységes kultúráját, előmeneteli rendszerét és belső viszonyait, a felelősség eloszlását, a lokális és globális feladatokkal megbízott szervezetek egymáshoz való viszonyát és átjárhatóságát. Fenntartható módon rendeznie kell a rendőrség finanszírozását, és ezzel egyidejűleg a rendőrök fizetését is az új feladataikhoz kell mérni, ami a tiszthelyettesi állomány esetében jelentősen magasabb fizetéseket kell hogy jelentsen: bérüknek nagymértékben közelednie kell a tisztekéhez. Ebben a fázisban kell konkrétan meghatározni a lokális rendőrségek (kapitányságok) méretét, elhelyezkedését, jogosultságait, az önkormányzatokkal való kapcsolatukat, és ki kell alakítani egy integrált HR rendszert, egy olyan nyílt munkakör alapú rendszert, amely alkalmas a folyamatok középpontjába állítani a munkát ellátó embert, az értéket létrehozó rendőrt. A rendszerbe kerülés az előrehaladás, a pozíciószerzés, a bérezési és az ösztönzési rendszer alapjává a valódi teljesítményt kell megtenni – amelyet nem lehet a statisztikai adatokkal mérni, csakis az adott közösség életminőségével. Ugyancsak ebben a fázisban kell újraindítani új elvek és új struktúra alapján a képzési rendszert, amelynek működését az előző fázisban az átalakítás idejére felfüggesztettük (ez szerintem elkerülhetetlen, mert a jelenlegi rezsim súlyos károkat okozott a képzés egészében, ezen kívül időt kell hagyni a trénereknek arra, hogy kialakítsák a tanterveket és a tananyagokat).
Az új rendőrségi törvény hatályba lépésével egyidejűleg életbe lép az új rendszer minden eleme. Megszűnik a reformot koordináló ideiglenes intézmény, és létrejön a rendőrség működését, társadalmi hatásait, a reform hatásait és anomáliáit vizsgáló Monitoring Központ és a belső ellenőrzés új alapokra helyezett szervezete. Ez a szakasz egy, maximum két évet venne igénybe.
A harmadik, ellenőrző fázis két fontos elemből áll. Az egyik a monitoring rendszer kiépítése, a transzparencia gyakorlati biztosítása, a másik a teljes rendőrségi állomány szűrése a vezetőktől a közrendőrökig. Ennek az a célja, hogy megtisztítsuk a rendőrséget a rasszista és szélsőjobboldali értékeket képviselő rendőröktől, másrészt annak felmérése, milyen továbbképzést kell folytatni az állomány körében ahhoz, hogy az új feladatok, az új megközelítés és kultúra ne maradjon írott malaszt, és a szokások ne semmisíthessék meg még azelőtt, hogy hatni tudna. Ez a feladat két részből áll, az első rész (a monitoring rendszer kiépítése és az állomány szűrése) mintegy két évet igényelne, a második rész (a rendőrség működésének elemzése) viszont folyamatos.
Minden reformnál, így a rendőrség esetében is erős ellenállásra kell számítani azoknál, akik jelenleg birtokolják a szervezeti hatalmat és akik politikai vagy ideológiai megfontolásból nem hajlandóak vagy nem képesek megérteni, miért van szükség a reformra. Ahogyan a rendszerváltás óta minden esetben képesek voltak ellehetetleníteni az érdekeiket sértő változtatásokat és képesek voltak pályán kívül helyezni azokat, akik megpróbálkoztak a változtatásokkal, úgy most is erre kell számítani. Annál is inkább, mert 2010 óta maguk játszanak reformert, hogy végképp lehetetlenné tegyék a rendőrség demokratizálást. A klasszikus Fidesz-módszert alkalmazzák: végy kölcsön korszerű felfogáshoz tartozó szavakat és változtasd meg a jelentésüket úgy, hogy használatuk a leganakronisztikusabb és legantidemokratikusabb társadalmi viszonyokat eredményezze, s ha ezzel megvagy, várd el és követeld meg, hogy demokratának tekintsenek.
A IV. köztársaság kialakításának legfontosabb kérdése a finanszírozás, mert a reformok természetesen pénzbe kerülnek. Ehhez azonban nem lesz fedezet a magyar költségvetésben, s ez elnyújtaná, s ezzel lehetetlenné is tenné a reformokat. A Fidesz oly mértékben pusztította el a jogrendet, a demokrácia intézményeit és tette tönkre a gazdaságot, hogy megítélésem szerint az ország saját forrásaiból nem lesz képes finanszírozni a IV. köztársaság létrehozását. Ezért a katasztrófa elkerülése érdekében Magyarországnak a demokrácia kiépítéséhez nemzetközi segélyekre lesz szüksége.
A reform főbb szakaszai:
* Ennek leírását lásd: Krémer Ferenc: Rossz döntések kora, Napvilág, 2010. 38-49. p.
Az első rész a sorozat tartalomjegyzékével
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
