Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 11.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. január 14. hétfő, 03:14; Megbeszéljük

2. oldal / 4

A gimnázium tanárainak Balog Zoltánhoz írt nyílt leveléről
Péterffy Mátyás, a Budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazgatóhelyettese

Bolgár György: - Ön az egyik kezdeményezője volt egy nyílt levél megfogalmazásának és elküldésének az emberi erőforrások miniszteréhez, Balog Zoltánhoz. Megkapták a választ, ha nem is a minisztertől, de Hoffmann Rózsa oktatási államtitkártól, és ebben az államtitkár asszony megígéri, hogy részt venne egy fórumon a kezdeményezőkkel, vagyis a KIK, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetőjével együtt. Ez a válasz kielégíti Önöket?

Péterffy Mátyás: - Az, hogy ilyen gyorsan született válasz, önmagában szerintem pozitívum, és a válasznak az a része, hogy tárgyalásokba lehet bocsátkozni az ágazati irányítás vezetőivel, önmagában kielégítő. Hogy ennek a fórumnak lesz-e érdemi folytatása, érdemi eredménye, az akkor válik el igazán, ha kiderül, hogy ez egy érdemi válasz-e a mi nyílt levelünkre.

- Mindenesetre úgy látszik, hogy a dolgok elevenébe találtak ezzel a nyílt levéllel, nemcsak azért, mert valószínűleg nem egyedül a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érzik a tanárok, hogy nincs igazán rendjén ez az új felállás az államosított Intézményfenntartó Központtal, a tankerületi igazgatókkal, a megváltozott viszonyokkal kicsiben és nagyban, hanem nyilván máshol is. Csak nem biztos, hogy vették, illetve biztos, hogy nem vették maguknak a bátorságot, hogy megfogalmazzanak egy ilyen nyílt levelet. Viszont az oktatási kormányzat feltehetően érzi, hogy Önök nincsenek egyedül! Önök is érzik ezt, vannak tapasztalataik erről?

- Vannak erről tapasztalataink, és jó tapasztalataink vannak. Tulajdonképpen a nyílt levelet már önmagában azért fogalmaztuk meg, mert informális csatornákon, barátainktól, kollégáinktól, más iskolákból is hallottunk aggodalmakat, kétségeket, kérdéseket. És éppen azért döntöttünk a nyílt levél megfogalmazása mellett, mert érzékeltük azt, hogy nem mi élünk egy külön bolyón ebben az iskolában, akik azt gondolják, hogy ezek a változtatások még bőven csiszolásra szorulnak, hanem mások is így gondolkodnak. A kezdeményezésnek éppen az az egyik célja, hogy az országban egymástól távol lévő intézményekben dolgozó pedagógusokat legalább a virtuális térben összehozza, hogy felmutathassuk, sokan gondolják azt, hogy nem zökkenőmentes az oktatás átalakítása, és hogy vannak olyan jogszabályi helyek, amelyek bizony módosításra szorulnak.

- Önök például egyenesen abszurd társbérletnek nevezik azt, hogy az iskola mint intézmény az államhoz, illetve ehhez az Intézményfenntartó Központhoz tartozik, ugyanakkor a működtetése az önkormányzatra marad, vagyis kettős fennhatóság alatt élnek. Erre az államtitkár asszony egy tévéinterjúban azt mondta, hogy ez abszolút normális, ez abszolút rendben van, miért ne lehetne ezt a két tevékenységet elválasztani egymástól? Az Önök tapasztalatai szerint miért nem lehet elválasztani ezt a két dolgot egymástól, miért abszurd az, hogy van egy fenntartó, és van egy működtető?

- Alapvetően az az abszurd, hogy az igazgatóknak eddig lehetőségük volt, hogy az intézményen belül kompetens módon, gyorsan döntést tudjanak hozni akár személyi ügyekben, akár más természetű ügyekben. Most ez a döntési folyamat lelassul azáltal, hogy az igazgató elsősorban egy egyeztető és jelentésíró szerepkörbe kényszerül. Nincs kitalálva, hogy milyen formában, írásban, iktatott formában vagy hogyan kell egyeztetni a fenntartóval, illetve az üzemeltetővel. Nincs tisztázva, hogy bizonyos kérdések pontosan kihez is tartoznak, a fenntartás vezetőjéhez vagy az üzemeltetés vezetőjéhez. És az sem közömbös, hogy nem egészen koherens az, amit az államtitkárság válasza tartalmaz, hogy a tankerületi igazgató pusztán fenntartói feladatokat lát el, az iskolaigazgatók vezetik a szakmai munkát, mert a december 21-i levelében a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ azt fogalmazza meg, hogy a fenntartás szakmai irányítást jelent. Tehát az egyik legfontosabb dolog, hogy ezeket a típusú ellentmondásokat vagy ellentmondónak tűnő szabályozásokat egészen kristályossá és átláthatóvá kell tenni, és ez úgy lenne célszerű, hogy mielőtt még működne a rendszer, azelőtt legyen világos és átlátható.

- De ezen már túl vagyunk, mert a rendszer január elsejétől működik.

- Világos. A dolognak ebben a vonatkozásban az a lényege – miközben számos más sebből is vérzik azért az oktatás átalakítása –, hogy az igazgatók tulajdonképpen elég tanácstalanul próbálnak lavírozni, hiszen nem pontosan tudják, mi az igazi jogkörük és hatáskörük és mit hogyan kell elintézni. És itt nemcsak piszlicsárénak tűnő dolgokról lehet szó, hanem nagyon súlyos kérdésekről is, például hogy alkalmazhatnak-e egy új pedagógust, ha most egy kollegánk elmegy, mert veszélyeztetett terhes.

- Éppen ezt a kérdést akartam föltenni. Mi van akkor, ha valakiről kiderül, hogy veszélyeztetett terhessége miatt nem tud a jövő héttől tovább dolgozni. Mondjuk ha az illető kémiatanárnő, abból nyilván hiány is van. Eddig mit csinált az igazgató, mit csinálhatott, és most mit csinálhat, vagy mit nem?

- Nyilván erre lehet majd azt mondani, hogy ez egyedi eset, és majd gyorsan, tűzoltásszerűen meg lehet oldani a problémákat. Mindig vannak ilyen esetek, amik egyedinek tűnnek és gyorsan, tűzoltásszerűen valóban meg lehet őket oldani, de a nagy gond az, hogy nincsenek kész forgatókönyvek erre. Tehát jelen pillanatban, ha ez a helyzet áll fönn, akár egy gazdasági természetű, akár egy természeti vis maior helyzet van egy iskolában, épp az információhiány okoz problémát. Ez az egyik fő panaszunk és kérésünk, hogy legyen információnk. Mert nem tudja az igazgató, hogy kiírhat-e egy álláspályázatot, behívhat-e tanárokat állásinterjúra és próbatanításra, és végső soron alkalmazhatja-e őket, vagy csak javaslatot tehet, hogy kit szeretne alkalmazni az intézményében?

- Tehát rögtön írnia kell a tankerületi igazgatónak?

- Tulajdonképpen a kommunikáció sincs tisztázva, hiszen van e-mailcíme és telefonszáma a tankerületi igazgatóknak, de ha nagyon súlyos horderejű dolgokban kell egyeztetniük, akkor ennek nyilván nyoma kéne hogy legyen. Nyoma pedig akkor van, ha ez papír alapon van, és ez egy iktatott levél. Tehát mi attól is félünk, hogy lelassulnak az ügyek, plusz adminisztrációs vagy bürokratikus terhet ró ez az iskolákra vagy az intézményekre.

- Eddig tehát az iskola igazgatójának sokkal több mozgási szabadsága volt. De például, ha ebben az ügyben el kell mennie a tankerületi igazgatóhoz, akkor mennyire messzire kell mennie? Ugyanabban az I. kerületben van a tankerületi igazgató, mint ahol Önök vannak? Egyáltalán ismerik-e őt személyesen, mondjuk az önkormányzatnak volt az illető az oktatási osztályvezetője vagy munkatársa, vagy pedig valaki, aki egész máshonnan jön, és semmit nem ismer a kerületben?

- A mi tankerületünk tudomásom szerint nagyjából egyedi eset az országban, bár ebben sem vagyok biztos. Én nem tudom pontosan, hol van az iroda, és azt hiszem, hogy tegnap este tíz óra óta van tankerületi igazgatónk. Tulajdonképpen itt az I. kerületben a távolságok nem nagyok, tehát önmagában az nem lenne gond, hogy az igazgatónak egyeztetnie kell a tankerületi vezetővel, mert bizonyos kérdésekben ő korábban is egyeztetett mondjuk a polgármesterrel mint fenntartóval vagy az önkormányzat gazdasági vezetőjével. Csak most nagymértékben megszaporodnak azok az ügyek, amelyekben egyeztetni kell, és nem kristálytiszta, hogy milyen formában kell egyeztetni, és hogy az igazgatók véleményét vajon milyen formában fogják érvényesíteni. Ha a döntési joguk el van véve, és csak véleményeznek, akkor egyáltalán nincs arra garancia, hogy ők azt vesznek föl, akit alkalmasnak találnak egy állásra.

- Ezért követelik Önök azt a nyílt levelükben, hogy adják vissza az iskolák igazgatóinak cselekvési szabadságát.

- Így van.

- Nagyjából tudják azt is, hogy milyen keretek között? Tehát volna konkrét elképzelésük arra, hogy ebben és ebben szeretnénk, ha a tankerületektől visszakerülne az iskola vezetéséhez az irányítás és a döntés?

- Tulajdonképpen igen. A legfontosabb kérdés, hogy az alkalmazás mindenképpen az iskolaigazgatók jogköre legyen, mert egy iskola természetesen munkavállalók közössége, de nagyon fontos, hogy egy emberi közösség is. A pedagógiai programok bevezetése elvileg ott maradt a köznevelési törvény értelmében az iskolákban, ugyanakkor a Nemzeti Alaptanterv nagyon leszűkítette azt a mozgásteret, hogy milyen pedagógiai programokat lehet létrehozni. Tehát ha minket megkérdeznek az ágazati irányítás szereplői, hogy mit javasolnánk, milyen jogosítványokat kapjanak vissza az igazgatók vagy kapjanak meg újra, akkor természetesen nekünk erre lenne javaslatunk, vagy kidolgoznánk egyet.

- Azt is írják, hogy naponta alázzák meg az igazgatókat különböző jelentések, kimutatások bekérésével. Ez nyilván azért szükséges, mert a tankerületek eddig nem léteztek, és az új szervezetnek és vezetőinek, munkatársainak szükségük van információra ahhoz, hogy mi a fenét is vezetnek, nem?

- Igen, nyilvánvalóan a tankerületi vezetők – akiket én nem ismerek, tehát nem is merném őket minősíteni, nyilván sok felkészült és segítőkész ember dolgozik közöttük – minimális információval rendelkeznek az alájuk rendelt intézményekről, mind a személyi állományról, mind az iskolák állapotáról, a pedagógiai programokról. Viszont nyilván tőlük is elvárják, hogy rohamtempóban intézzék az ügyeket, tehát nekik hatalmas mennyiségű információt kell bekérniük az iskoláktól. Csak ezek akkor fordulnak elő, miközben az iskola élete zajlik, félévzárás van, osztályozó konferenciák vannak. Nekünk ma van a szalagavatónk, de eközben gyakran pluszfeladatokat rónak a vezetőkre, és nyilván nem feltétlenül általános gyakorlat ez, a személyes tapasztalatunk volt ilyen, hogy nemritkán azért ezek a levelek inkább egy ilyen hajcsár jellemre vallanak, mintsem egy segítőkész vezetőre.

- Vagy csak fedezni akarják magukat azok a vezetők, hogy ők ezt is megkérték meg azt is, nehogy véletlenül szemükre lehessen hányni, hogy ezek nélkül döntöttek valamiről, nem?

- Én ezt nem tudom eldönteni, hogy a tankerületi igazgatók és a tankerület vezetése között milyen feladatmegosztás van, ki, kitől, mit kér és milyen formában vagy mire vannak utasítva maguk a tankerületi vezetők. Én ezt nem tudom természetesen. Biztos, hogy a tankerületi vezetők többsége nyilván megpróbál megfelelni az elvárásoknak, de nekünk az egyik bajunk pont az, hogy ezek az elvárások olyanok, amelyek közül mi számosat nem tartunk indokoltnak.

- Nem nem lehet, hanem nem érdemes megfelelni, ha jól értem?

- Az oktatási ágazatban az elmúlt másfél évben rengeteg jogszabály született. Egy olyan gigantikus átalakulási folyamatban vagyunk benne, amelyről azt gondoljuk, hogy számos pontja tulajdonképpen indokolatlan, és ezek közé tartozik az is, ami az igazgatók és a tankerület viszonyát jelenti.

- Önök a levelükben követelték, hogy haladéktalan tárgyalások kezdődjenek, valódi tárgyalások igazgatókkal, pedagógusokkal, diákokkal, oktatási szakemberekkel, szülői-, tanári-, érdekvédelmi szervezetekkel. Vagyis történjék meg az, aminek egy ilyen óriási átalakítás előtt jóval hosszabb ideig folyamatosan meg kellett volna történnie. De tegyük föl, hogy Hoffmann Rózsa államtitkár válaszlevele ennek a folyamatnak az első lépése. A másodikat Önök hogy képzelik?

- Én lennék az egyik legboldogabb ember, ha ez az első lépése lenne egy olyan folyamatnak, amelyben egy szélesebb körű, mélyebb, átgondoltabb és egy higgadt, szakmai, politikamentes emberi párbeszéd alakulna ki az ágazati irányítás és az iskolahasználók, a szülők és a munkavállalók között. Hogy mi a második lépcsőfok, az nagyon izgalmas, picit talán bizarr kérdés is. Mi egy intézmény vagyunk az ország több ezer iskolája közül, és nem gondolom azt, hogy itt mi lennénk a tárgyalópartner. Az egyeztetésnek most is megvannak a fórumai. Szakszervezetek, Gimnáziumok Országos Szövetsége, szülői szervezetek, a tantárgyak vonatkozásában szakmai egyesületek. Az furcsa, talán kicsit fordított sorrend, hogy itt a mi iskolánk nyílt leveléhez csatlakozott a szakszervezet.

- Tehát nem Önökkel kellene tárgyalni, hanem azokkal a szervezetekkel, amelyek léteznek, és amelyek sokakat képviselnek.

- Így van. Mi nyilvánvalóan elküldenénk a véleményünket vagy szívesen részt vennének a kollégák személyesen, ha idejük, energiájuk, felkészültségük engedi, hogy bizonyos típusú tárgyalásokon szerepeljünk. De azt gondolom, hogy az érdekegyeztetés fórumai léteznek ma Magyarországon, léteznek azok a szervezetek, amelyekkel lehet és kell egyeztetni, tehát azért a következő lépések nem elsősorban ránk kell hogy vonatkozzanak.

- Kellett ahhoz civil, személyes bátorság az Önök részéről, hogy megírják és elküldjék ezt a levelet?

- Szerintem nem. A mi tantestületünkben tulajdonképpen egyszer csak összenéztünk egy teljesen más természetű ügy kapcsán, és a tanári asztalok mellett vagy az órák közötti szünetben, a kávé fölötti diskurzusokból egyszer csak kiviláglott az a gondolat, hogy akkor írjunk egy ilyen levelet. Ez nem elsősorban bátorság kérdése volt, hanem mi úgy gondoljuk, és valószínűleg sokan gondoljuk így, hogy egy demokráciának nagyjából úgy kell működnie, hogy az ember megpróbálja kifejteni a véleményét, vagy megpróbálja érvényesíteni az akaratát kulturált formában és a megfelelő fórumokon. Tehát nem feltétlenül bátorsági gesztusnak éljük mi ezt meg, inkább annak, hogy a sok egyéni véleményecske, ami akár egyetlenegy tantestületet is képes megosztani, összeállt egy közös szöveggé. És ezt viszont nagy dolognak tartom.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!