Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 31.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. február 02. szombat, 03:54
- Megbeszéljük
Miért lehetetlen a két művészeti akadémia együttműködése?
Ferencz Győző, költő a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke
Bolgár György: - Az elmúlt hetekben, különösen az elmúlt napokban nagy viták folytak a Magyar Művészeti Akadémiáról, amely az Alaptörvénybe is bekerült és köztestületté vált. Ezek a viták azóta dúlnak legfőképpen, hogy a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete György sok, eléggé vitatható és sértő nyilatkozatot tett, amit a Magyar Művészeti Akadémia több tagja is kifogásolt. Legutóbb az elnökség ajánlotta neki, hogy talán fontolja meg a visszavonulását. Ez nem történt meg. Éppen azért volnék kíváncsi arra, hogy a másik, az Önök művészeti akadémiája, annak vezetése vagy annak tagjai hogyan látják azt, ami ott a Művészeti Akadémián zajlik. Érzik-e, hogy van valami teendőjük, meg kell-e szólalniuk, esetleg segíteniük kell-e azoknak, akik látják, hogy a dolgok nem igazán rendben, normálisan a magyar művészeti élet érdekében történnek?
Ferencz Győző: - Igen. A saját véleményemet el tudom mondani, meg többé-kevésbé a Széchenyi Akadémia vezetőségének a véleményét is. A Széchenyi Akadémia úgy lett kialakítva annak idején, hogy nemigen lehet egységes, főleg politikai nyilatkozatokat tenni, mert annyira képviselve van benne mindenféle irányzat. Épp ez volt a szándék, hogy a sokszínűséget jelenítse meg. Ez ilyen esetben nehézzé teszi a helyzetet. De az Akadémiánk vezetősége tavaly december 4-én egy MTI-hez eljuttatott nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy Fekete György a Magyar Művészeti Akadémia elnöke Konrád György tagtársunkat megtámadta egy antiszemita kitétellel, és mintegy kiírta a magyarnak tekinthető írók sorából. Ilyen esetekben azért mégiscsak úgy érezte a vezetőség, hogy meg kell szólalni. Ez úgy körülbelül el is mondja, hogy mit gondolunk, de persze el tudom mondani részletesebben is. Azt rögtön leszögezném, hogy mindkét Akadémia 1992-ben alakult. A Széchenyi Akadémiát a legfőbb, legnagyobb tekintélyű szellemi műhely, a Magyar Tudományos Akadémia hozta létre, a másik akadémia magántestület volt, amely azonban most politikai hatalmat kapott. Amíg a Magyar Művészeti Akadémia magántestület volt, addig nem éreztük soha szükségét, hogy nyilatkozatban foglalkozzunk a működésével, vissza lehet keresni, nem voltak ilyen nyilatkozatok.
- Nem bocsátkoztak bele valamiféle nyílt vitába, hogy most ki hogyan értelmezze a művészet szerepét vagy akár a politikai szerepvállalást, semmit.
- Nem és szándékosan kerültünk minden ilyen konfrontációt. Most azonban más helyzet állt elő, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia közhatalmi vagy politikai és azon belül is kormányzati végrehajtó feladatot kapott.
- Gyakorlatilag kultúrpolitikai irányító, beleszólási szerepet kaptak.
- Ez egy teljesen más helyzet, egy magántestülettel miért kellene foglalkozni, lehet éppen, de nem muszáj. Most azonban, a szerepük miatt nyilvánosan mindenféle véleménynek ki vannak téve. Ezt a gondolatot, hogy Alaptörvénybe emelnek egy művészeti akadémiát és annak ilyen feladatokat adnak, elfogadhatatlannak tartom.
- Akkor is elfogadhatatlannak tartaná, ha holnap reggel Fekete György arra ébredne, hogy van egy nagyszerű gondolata, felajánlja a Magyar Művészeti Akadémia tagságát a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia valamennyi tagjának, legyen egy egységes művészeti köztestület Magyarországon, és ez mint ilyen kapja meg a beleszólási, véleményezési, akár részben döntési részvételi jogot kultúrpolitikai kérdésekben? Mert akkor lám, a művészek beleszólhatnának saját ügyeik intézésébe.
- Igen, ebben az esetben is elfogadhatatlannak tartanám. Itt ugyanis összemosódik két dolog, a szakmai és a politikai, kormányzati vagy közhatalmi irányító szerep. Azt, hogy egy intézmény politikai felhatalmazást kap arra, hogy művészeti, tehát esztétikai kérdésekbe beleszóljon, hogy döntsön esztétikai művészeti kérdésekben, nem lehet elfogadni. Ezt a gondolatot próbáltuk kezdettől érvényesíteni. Ez elég nehéz dolog, mert nem szimmetrikus a két akadémia viszonya. Mi soha nem akartunk politizálni, ismétlem, hogy nem tudunk közzétenni politikai állásfoglalást a tagjaink eltérő szemlélete miatt. De ezt Kosáry Domokos annak idején így találta ki. Ugyanis ő azt gondolta, hogy egyenesen szükség van egy olyan intézményre, amelyik kifejezetten művészeti, szakmai kérdésekben illetékes, viszont a politikától távol van, minden tagja szabadon politizálhat vagy elzárkózhat a politikától. Vállalhat közéleti szerepet vagy távol tarthatja magát a közügyektől. A szakmai kérdésekben illetékes Kosáry azt gondolta, hogy kell egy ilyen intézménynek lennie. Tehát minket egy cseppet sem zavart, hogy nem kerültünk be az Alaptörvénybe. Az azonban igen zavaró, hogy egy művészeti akadémia bekerült, és ezentúl döntési jogköre van, pénzek fölött rendelkezik stb.
- Intézmények irányítása fölötti döntési jogköre is van.
- Az alkotmányba annak kell belekerülni, hogy a magyar állam garantálja a tudományos kutatás és a művészeti alkotómunka szabadságát. Ennek a kereteit kell az államnak megteremtenie, a szakmai kérdésekben pedig szakmai intézmények döntsenek és ezeket a szakmai intézményeket távol kell tartani a politikai irányítástól.
- Nem lehet úgy távol tartani ezeket a szakmai testületeket a politikai irányítástól, hogy – visszatérve az elvi elképzelésemhez – egy nagy művészeti akadémiát hoznak létre, és akkor annak a tagjai, bizottságai, tagozatai adott esetben szakmai véleményt fűznek akár a díjakhoz, akár bizonyos intézmények irányításához? Tehát meghagyják az állam kezében azt, ami az államé, ő rendelkezzék a pénz fölött, meg legyen is kultúrpolitikája. Az egyiknek ilyen, a másiknak olyan. De legalább a Művészeti Akadémia – ha már belekerült az Alaptörvénybe – fejthesse ki a szakmai véleményét?
- De nem tudja kifejteni a szakmai véleményét politikától függetlenül, hiszen a politika hozta létre. A Magyar Tudományos Akadémiát nem a politika hozta létre, hanem négy gróf alapította 1825-ben a magánvagyonából.
- Nehéz lesz most négy grófot találni, pláne ennyi pénzzel.
- Természetesen. A Tudományos Akadémia történetesen, bizonyos rehabilitációs, jóvátételi szándékokkal létrehozott egy művészeti akadémiát, ez a Széchenyi Művészeti Akadémia. Ez nem rossz testület, Kertész Imrétől Kurtág Györgyön és Kocsis Zoltánon át Nádas Péterig vannak tagjai.
- Szabó István, Makk Károly és így tovább.
- Igen. Létrejött már egy ilyen szakmai testület. Az viszont nonszensz, hogy valamilyen hatalmas intézményt hozzanak létre, amelyet természetesen a politikai akarat, méghozzá ebben az esetben egy pártpolitikai vagy kormányzati akarat hoz létre és az dönt mindenben.
- Értem az ódzkodását mindettől és nem is akarnám Önre oktrojálni, hogy ez legyen így.
- Köszönöm.
- Egyikünknek sincs meg hozzá sem az eszköze, sem a hatalma, sem a befolyása. Csak azon gondolkozom, hogy igen, a Tudományos Akadémiát létrehozták annak idején úgy, ahogy, és sikerrel túlélt itt évszázadokat. De azért a Tudományos Akadémiához tartozó intézmények állami pénzből, állami elhatározásból működnek és annak megfelelően olyan keretek között, amilyeneket a kormány adott esetben, adott költségvetési évben lehetővé tesz a számukra. Tetszik, nem tetszik, ilyen körülmények között élünk. Nemigen lehet ma elvárni, hogy a művészeket teljes magánmecenatúra finanszírozza. Ezért aztán, ha már így alakult – szerintem is rosszul –, hogy ezt a Művészeti Akadémiát betették az Alaptörvénybe, ha véletlenül kialakulhatna egy olyan tárgyalási helyzet, akkor foglalja magába az egész magyar művésztársadalmat is, és ennek megfelelően adjon valamilyen szakmai képviseletet. Ez nem lehetséges kompromisszum? Kérdezem még egyszer.
- Nem tudom, hogy miért kéne ilyen hatalmas együttműködésnek létrejönnie.
- Nem kéne, csak így az egyik politikai oldalé lesz a felszólalás joga.
- Hát ha a művészetet ha az állam finanszírozza, ha valóban azt mondjuk, hogy ez az ország olyan ország, hogy itt bizony civil támogatás vagy igény nincs arra, hogy művészet legyen, vagyis itt mindig valami módon az állam fogja ezt támogatni, akkor az államnak olyan önmérsékletet kellene tanúsítania, hogy többszörös szűrőt iktat be önmaga és a végpont közé, hogy véletlenül se legyen az, hogy tartalmi vagy bármilyen kérdésekben az a látszat keletkezzen, hogy az állam beleszól abba, milyen legyen a művészet. Itt azért elhangzottak olyan dolgok, hogy miféle művészet a Magyar Művészeti Akadémia ideálja. Na most ezek az emberek szerették, amikor úgy érezték, hogy beleszólnak abba, hogy mit hogyan alkossanak?
- De ha Önök is ott lennének Makk Károlytól Szabó Istvánon át Nádas Péterig, Esterházyig, akkor…
- De nem lehet, hiszen mi nem kívánjuk megmondani, hogy ki hogyan alkosson.
- Ezt mondanák meg, hogy nem akarjuk megmondani, tessék tudomásul venni!
- Ezt innen is meg tudjuk mondani.
- Csak így nem figyel Önökre senki, legfeljebb itt mi most egymás között. Jó, nem mondom, hogy nem figyel senki, mert ha tekintélyes és elismert, komoly művészek mondják azt, akár magukban egyedül, akkor odafigyelnek rá. Csak úgy gondolom, hogy így viszont a Magyar Művészeti Akadémia százszázalékos hatalmi pozícióba kerül a magyar művésztársadalom jelentős részével szemben. És ez nem jó.
- Erről nekik kellene tenniük, el kellett volna vagy el lehetett volna azon gondolkodni, hogy vállalható-e egy ilyen szerep, hogy kormányzati szervként működik egy Akadémia. Ismétlem, politikai és művészeti, szakmai kérdéseket összemosva.
- Önök között, gondolom szó sincsen bármilyen tárgyalás kezdeményezéséről, bár azt mondta Juhász Judit sajtófőnök tegnap nekem, hogy Fekete György már találkozott Makk Károllyal. De hivatalosan a két akadémia között azért nincsenek tárgyalások, viszont ha volnának vagy lehetnének, akkor Önök arra gondolnak, hogy ez az egész rendszer, ami kialakult, rossz, térjenek vissza valami olyasfajta rendszerhez, amilyen a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendszere. A Tudományos Akadémián belül képviseltessék magukat a művészek, és ne akarjanak kormányzati kultúrpolitikai pozícióhoz jutni.
- Valahogy így, igen. Mint ahogy a különféle törvényhozó, végrehajtó hatalmakat, államot, egyházat egy időben szép szokás volt elválasztani. Kicsit furcsa, hogy most pont a művészetet akarják összemosni a kormányzattal. Ezt többszáz éves késésnek tekintem. A Széchenyi Akadémia megalakulásától kezdve párhuzamosan alakult a másik akadémia, ellen-akadémiaként Kosáry szándékára. Állandóan szó volt róla, éveken át, hogy a két akadémiát egyesítsék. Kosáry ennek mindig határozottan, sőt indulatosan ellenállt. Alapszabályok vannak nálunk kezdettől fogva, nemcsak egy éve, hanem kezdettől fogva igen komoly, szigorú felvételi processzus volt, ide nem lehet jelentkezni, de engem is felvettek, csodálkoztam is.
- Hány tagjuk van most?
- Az alapszabály szerint negyvennyolc hetven év alatti tagunk lehet. Aki betölti a hetvenedik életévét, továbbra is tag marad, de a helyére új tag választható. Pillanatnyilag van nyolcvan rendes és tíz tiszteleti tagunk. A legközelebbi közgyűlésünkön ismét lehet egy kicsit bővíteni, mert vannak betöltetlen helyek.
- Tehát az is egy hamis ambíció ezek szerint, hogy akkor az egész magyar művésztársadalmat próbálják inkorporálni akár ebben, akár a másikban vagy a kettőben együtt, mert oda se léphet be akárki.
- Igen, de ez egy akadémia, amely mindig zárt testület. Tehát egy akadémia nem inkorporálhat teljes társaságokat, mert ő egy zárt társaság. Lehet erről mindenfélét gondolni, hogy elitista meg finnyás, de minden akadémia így működik. A Magyar Tudományos Akadémia akadémikusaitól szokták elvárni, hogy mindenkit inkorporáljanak, vagy éppen azt, hogy közösen politikai nyilatkozatokat tegyenek. Azt próbálom ezzel mondani, hogy azt érzem nagyon veszélyesnek, hogy itt egy akadémiáról van szó, amelynek megvannak a sajátos feladatai, viszont így hirtelen lett valami más szerepe is.
- Igen. Az akadémiai funkciót felváltották egy másikkal, azzal, hogy beletették az Alaptörvénybe és egyszer csak kultúrpolitikai döntéshozó szerepet szánnak neki.
- Igen. Valahogy így gondolom én is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
