El a kezekkel a Városligettől!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. február 12. kedd, 04:35
- Huszár Ágnes
2013. február 10-én jelentette be Balog Zoltán EMMI miniszter Baán László miniszteri biztos társaságában a Szépművészeti Múzeumban rendezett sajtótájékoztatón, hogy a január 30-i kormányhatározat alapján 2018-ra elkészül a Városligetben az új múzeumi negyed. Egy újonnan épülő együttesben kap helyet a Néprajzi Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Ludwig Múzeum, az Új Nemzeti Galéria, a Magyar Zene Háza, a Magyar Építési Múzeum. Ezen kívül – és ez az egyetlen örömhír az egész bejelentésben – felújítják a Szépművészeti Múzeumnak a második világháborúban megsérült és azóta raktárként használt Román Csarnokát.
Százhúsz milliárd forintot irányoz elő a kormány az öt év alatt megvalósítandó projekt számára. További 50 milliárdot szánnak a Városliget átalakítására. A Petőfi Csarnokból ifjúsági élményközpont lesz, kibővül az Állatkert, és a Széchenyi-fürdő mellé termálszálló épül.
Balog Zoltán euforikus hangulatban közölte, hogy száz éve nem volt ilyen volumenű kulturális beruházás Magyarországon. És hogy most végre olyan kulturális-szórakoztató központ születik a Városligetben, amilyet őseink „a Millennium idején megálmodtak”.
Ez egyszerűen nem igaz. Amit az ezeréves ünnepségekre annak a kornak az emberei „megálmodtak”, azt a kor politikusai elhatározták, s a kor legkiválóbb művészei, építészei meg is valósították. A városnegyed eredetileg Kossuthtól származó koncepciója ugyanis az volt, hogy a városból a természetbe vezesse a sétálókat. Ezt valósították meg 1872 és 1877 között – mai szemmel páratlan gyorsasággal – az Andrássy (korabeli nevén: Sugár) út palotáinak megépítésével. A fasorok és lovaglóutak által szegélyezett széles úttestet fakockák borították, alatta haladt a kontinens első kéregvasútja.
A természetet képviselő Városligetben ideiglenes épületek mutatták be az ezeréves történelem némely színhelyét, ilyen a később kőből és téglából is megépített Vajdahunyad vára, ez a híres magyar műemlék várak és templomok darabjaiból összeállított konstrukció. A Vidámpark elődje, a vurstli bódéi és vendéglők várták a ligetben a szórakozni vágyó külföldi és belföldi vendégeket.
Ezt a majd másfél száz éves koncepciót dönti romba, semmisíti meg a kivagyi ostobasággal és alpári ízléstelenséggel kigondolt otromba terv. Amelyet, mint Balog miniszter és Baán kormánybiztos büszkén közölték, nagyrészt EU-s forrásokból kívánnak finanszírozni. Pontosan azt teszik, amitől óvnak a gazdasági szakértők: „betonba öntik” a pénzt, ahelyett, hogy a gazdaság fejlődését szolgáló beruházásokra költenék.
Mint Balog és Baán urak lelkesült szónoklatából kiderült, mindezzel a turizmust kívánják eddig nem látott mértékig fellendíteni. Mivel? Azzal, hogy kiirtják a Városliget fáit és épületeket emelnek helyettük? Nyilván saját ízlésüknek megfelelő épületeket. Ennek minéműségéről fogalmat alkothatunk, ha vetünk egy pillantást a kőből emelt kultúrsokkra, a Nemzeti Színház épületére.
A Városligetet a város „zöld tüdejének” nevezték abban az időben, amikor a lakosok száma a jelenleginek egynegyede volt, s a legnagyobb környezetszennyezésnek a lócitromot, zajszennyezésnek pedig az lópatkók zaját tartották. Ez a százhektáros – egy négyzetkilométernyi területű – park a maga hatezres faállományával csak minimálisan képes ellensúlyozni a hatalmas forgalom okozta légszennyezést. Az eredeti koncepció szerint telepített vadgesztenyefák máris szörnyű állapotban vannak. A gigantikus beruházás tehát gyakorlatilag megszüntetné a főváros amúgy is kevés közparkját.
A kormányzati álmodozás szerint hihetetlen mennyiségű turista özönli majd el öt év múlva Budapestet. Miért jönne ide bárki is? Hogy a park helyén épült szálloda ablakából más épületeket lásson? Hogy ne tudjon levegőt venni a benzingőzben? Hogy egy fél nap vagy egy fél óra alatt végigfussa a múzeumkombinát gyűjteménykomplexumát?
Persze a sietős és pazarló beruházás igazi okai is nyilvánvalóak. Mindenekelőtt az, hogy a csakugyan szép, patinás épületeket a Várban és a Kossuth tér környékén, ahogy Balog miniszter álságosan fogalmazott, „kormányzati funkciók” számára szabadítsák fel. Másodsorban pedig az, hogy a kormányközeli cégek újabb milliárdos bevételekre tehessenek szert.
Ez az aljas cinizmus az, amelyről őseink a Millennium idején még álmodni sem mertek volna.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
