Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 15.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. február 18. hétfő, 03:12; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A bizalomra rá is kéne szolgálni
Ábrahám Máté, a Középiskolai Hálózat (KiHa) tagja

Bolgár György: - Nagy érdeklődéssel figyeltem, ahogy tegnap Ön hivatalos tárgyalásokat folytatott, egyik diákkollégájával együtt, Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkárral. Meséljen, hogyan zajlott ez? Abszolút úgy ültek ott az újságírók előtt, mint egy nemzetközi tárgyalás résztvevői. Szóval mi zajlott a tárgyalóasztalnál?

Ábrahám Máté: - Valóban ez kívülről egyfajta tárgyalásnak tűnhetett, azonban valódi egyeztetés nem történt. Ez inkább csak egyfajta beszélgetés volt. Feltettünk az államtitkár asszonynak bizonyos kérdéseket, olyan dolgokról, amiket mi kifogásoltunk, és ő ezekre válaszolt. Semmilyen megegyezés vagy a szigorú értelemben vett tárgyalás nem történt. Egyfajta eszmecsere volt ez, ha úgy tetszik. Mi nem vártunk változást, inkább csak a bizonytalanságunkat próbáltuk eloszlatni – nem túl nagy sikerrel.

- Nem kaptak egyértelmű választ a kérdéseikre?

- Én most csak a saját nevemben tudok beszélni. Reményffy Dániel – aki a másik beszélgetőtársa volt az államtitkár asszonynak – nevében nyilván nem vagyok jogosult beszélni. Mindenesetre szerintem kaptunk ugyan válaszokat, de nem egyértelmű és biztos válaszokat. Abban nincs vita, hogy nagy áttörések történtek, viszont mi még mindig úgy látjuk, hogy a bizonytalanság fennáll. Az államtitkár asszony azt kérte, hogy bízzunk benne, és higgyük el neki, hogy jó lesz, hiszen egy ekkora átalakításnál legalább négy-öt év kell, mire megmutatkoznak az eredmények. Én bevallom, egy kicsit úgy állok a dologhoz, hogy közel háromévnyi kormányzás után most már nem feltétlenül kell bizalommal fordulnunk hozzájuk, hanem most már esetleg valami eredményt is kéne látnunk. Ennek ellenére nem látunk semmiféle előrelépést. Tehát most már a bizalomra rá is kéne szolgálni esetleg, mert az nemcsak úgy van!

- Mindjárt rátérek a konkrétumokra, de még mindig egy kicsit a formáról vagy a körülményekről szeretném kérdezni. Milyen hangnemben zajlott ez a beszélgetés? Úgy kell ezt elképzelni, hogy az államtitkár asszony fogadta Önöket, és valami olyasmit mondott, hogy kedves fiatalok, mi is a problémájuk az oktatási kormányzattal, vagy meséljenek nekem, hogy a tanuláson kívül mi foglalkoztatja önöket, vagy mondják el nekem, de őszintén, hogy miért tiltakoznak most már hosszabb ideje? Szóval, hogyan zajlott ez pontosan?

- A tiltakozások nem merültek fel ilyen direkten, hogy akkor most ti miért is tiltakoztok. Az államtitkár asszony egyszerűen megkérdezte, hogy mi mit tartunk kifogásolhatónak ebben az új rendszerben, és mi ezekről a kérdésekről értekeztünk, vagy folytattunk egyfajta eszmecserét. Felvetettünk mi is problémákat, kérdéseket, amik már kicsit lerágott csontnak tűnhetnek, ám amikre biztos választ eddig még nem kaptunk, és ez most sem történt meg.

- Mennyi ideig tartott az eszmecsere? Ha jól emlékszem, nem volt egy rövid beszélgetés.

- Bizony nem volt rövid ez az eszmecsere. Egy jó másfél órás beszélgetés lett ebből a találkozóból.

- Nyilván nem úgy zajlott, mint egy sakkmeccs, sakkórával, de a benyomásai alapján, ennek a másfél órának hányad részét beszélte végig az államtitkár, és mennyit Önök, a két diák?

- Igazából erre azért nehéz válaszolni, mert amikor az ember beszél, sokszor nem is érzi, hogy már mióta.

- Arra voltam kíváncsi, hogy beszélgetés zajlott vagy pedig kérdések voltak és hosszú válaszok?

- Inkább az utóbbi. Én úgy látom, hogy olyan jó hetven-nyolcvan százalékban az államtitkár asszony beszélt, válaszolt. Bár a kérdésfeltevések is hosszúak voltak, és valóban hatalmas témakörökről esett szó, azért az államtitkár asszony nagyon sokat beszélt. Egyébként teljesen jól, témába vágóan beszélt, de azért a beszélgetés nagy részében ő nyilatkozott meg mindenképp.

- Hát remélem is, hogy témába vágóan beszélt, végül is ő az oktatási államtitkár! Ki beszélne ilyen kérdésekről témába vágóan, ha nem ő? A következő kérdésem az volna, hogy csak a közoktatással foglalkoztak, vagyis a középiskolákkal, vagy belementek olyan kérdésekbe is, amelyek már nem tartoznak Hoffmann Rózsához, vagyis a felsőoktatással kapcsolatos dolgokba? Hiszen a tiltakozó mozgalom amiatt indult, hogy a kormány egyik napról a másikra megváltoztatta a felsőoktatásba jutás alapvető feltételeit, és ez a középiskolások számára is meghökkentő és hátrányos volt. Most fölvetették ezt a kérdést?

- Csak egyszer és érintőlegesen említettük a felsőoktatást, és ebben a témakörben az államtitkár asszony eléggé elutasítónak bizonyult. Ezen magunk is meglepődtünk. Azt hiszem, a tárgyalási tapasztalatlanságunkból következően nem firtattuk tovább ezt a témát. Amikor a felsőoktatásról beszéltünk, akkor inkább csak az erkölcstan kapcsán jött szóba. Amikor ezekben a témakörökben kérdeztük az államtitkár asszonyt, azt a választ kaptuk, hogy tartsuk be a játékszabályokat, őhozzá már nem tartozik a felsőoktatás. Ez minket kimondottan meglepett, hiszen attól, hogy most már nem hozzá tartozik a felsőoktatás, még ő vitt véghez bizonyos intézkedéseket, és szerintem a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. Szóval az ilyen irányú kérdéseinkre nem kaptunk választ, úgyhogy maradtunk inkább a közoktatás területén.

- Láttam a tárgyalásuk utáni beszámolókból, hogy fölvetették a Nemzeti Alaptantervet, amely Önök szerint túlszabályozott. Aztán az államosítás és annak következményei is szóba jöttek. Nem is a diákokat hozták elő, hanem azt mondták, hogy a tanároknak sem szimpatikus ez a központosítás, államosítás, a függetlenségük megnyirbálása. Hogyhogy már diákként a tanítók, tanárok érdekeit is ennyire szem előtt tartva, egészen úgy tárgyalnak, mint egy igazi politikus?

- Azért úgy még messze nem tárgyalunk, mint egy politikus. Én úgy gondolom, hogy az oktatás összetett dolog, és nem mindig választható külön egységekre. A diákok nevelése és oktatása a tanárokon múlik, és természetesen a mi szempontunkból a diákok sérelmei a legnagyobbak vagy a legszembetűnőbbek, legfájóbbak, de a tanárok nélkül nekünk sincs jövőnk. Tehát ezek a dolgok összefüggnek, különösen egy olyan téren, ahol mind a két fél érdekei vagy jogai sérülnek, vagy a bizonytalanság akkora, hogy ezt tisztázni kell. Mi úgy éreztük, hogy erre itt van a lehetőség, de aztán nem járt ez akkora sikerrel.

- Mármint Hoffman Rózsával szemben nem akkora sikerrel képviselték az álláspontjukat?

- Igazából úgy gondolom, hogy a kérdésekkel bizonytalanságokat akartunk eloszlatni, hogy tisztábban lássunk, és én úgy érzem, hogy ez nem sikerült.

- Lesz folytatása ennek a találkozónak? Ha nem az államtitkár asszonnyal, akkor esetleg más, a minisztériumot képviselő olyan szakemberekkel vagy vezetőkkel, akik el tudják oszlatni az Önök bizonytalanságát, vagy akár a tanárok bizalmatlanságát? Egyébként, ha már ilyen határozottan képviselték a tanárok gondjait, problémáit, érdekeit, akkor mennyire működnek együtt mondjuk a közoktatásban részt vevő tanárokkal, tanítókkal? Tehát most két külön kérdést tettem fel. Az egyik, hogy lesz-e folytatás, a másik, hogy a tanárokkal az együttműködés mennyire megvalósítható, bővíthető?

- Most volt egy ilyen találkozó, de nem tudjuk, hogy lesz-e még folytatás. Az biztos, hogy az államtitkár asszony nagyon elfoglalt, és ha jól emlékszem, azt mondta, hogy áprilisig teljesen be van táblázva. Tehát vele személy szerint már nem fogunk találkozni, de természetesen, ha még kérdéseink vannak, akkor valamelyik témáért felelős szakemberét a rendelkezésünkre bocsátja. Én úgy gondolom, azon kívül, hogy nekünk problémáink vannak, szakértői munkát nem tudunk elvégezni. Tehát szakértői egyeztetéseket mi nem fogunk tudni folytatni, erre megvannak a szervezetek, őket kéne figyelembe venni. Nekünk problémáink vannak, amiknek nyilván szakmai alapja van, de ezeket mi nem biztos hogy fel tudjuk térképezni olyan mélységben, hogy érdemi előrejutást érjünk el. Ezektől a beszélgetésektől változásokat nem vártunk. A kérdéses törvények már nagyon kőbe vésettnek tűnnek. Hiszen például már felállt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amit nyilvánvalóan nem fognak eltörölni. Tehát fennáll az a veszély, hogy igazából döntés nem születik, csak beszélgettünk egyet az államtitkár asszonnyal, esetleg utána sajtótájékoztatót tartunk közösen, közös fotók és így tovább. Ennek megvan az a veszélye, hogy így egy sikerpropagandához szolgálunk díszletként, ezt pedig messzemenőkig szeretnénk elkerülni, különösen addig, amíg a problémáinkat nem látjuk orvosoltnak.

- Tanulásra is jut azért ideje?

- Ez nagyon érzékeny téma, igyekszem időt szakítani rá. Sőt, természetesen azért a tanulás is az első helyen van még mindig. Most nem jut rengeteg időm az iskolára, de most épp szünetem lesz, majd újra rendbe rakom a sorrendet, és remélem, több időt tudok majd újra fordítani a tanulásra. Azért nagy baj nincsen. Még mindig egy normális színvonalon szerepelek az iskolában is, de tény, hogy most már nem olyan eredménnyel, mint mondjuk egy hónappal vagy két hónappal ezelőtt, sajnos.

- Azért szerintem átlátja azt, hogy mi a fontos, mi a kevésbé fontos, és mikor mire kell éppen jobban összpontosítania. Szerintem, ahogy itt az elmúlt hetekben szerepelt, és összefoglalja azt, hogy mit miért csinál, már az is egyfajta tanulás.

- Jaj, nagyon szépen köszönöm, el is pirulok!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!