Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 26.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. február 28. csütörtök, 03:42; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Kiérdemesült oktatók tévhitei az IMF-kölcsönről
Zdeborsky György közgazdász

Bolgár György: - Két dologgal kapcsolatban kérném a véleményét. Kezdjük a frissebbel. Biztos látta, vagy legalábbis az újságokban olvasta ezt a tegnapi parlamenti bizottsági meghallgatást – vagy nevezhetném cirkusznak is – Simor András tevékenységével, illetve a nemzeti bank tevékenységével kapcsolatban. És végül is nem törvénysértéssel csak szabálytalanságokkal kritizálták, és végül ezt a következtetést vonták le egy határozatban. Tehát azzal bélyegezték meg a Magyar Nemzeti Bank eddigi vezetését, hogy az IMF-hitelek ellenőrzése kapcsán törvénytelenséget követtek el, aztán a vitában ez szabálytalanságokká változott. És a lényeg az, hogy Simor András komoly kormánypárti kritikának volt kitéve az utolsó pillanatokban is. Ön szerint mennyire volt alapja ezeknek az Állami Számvevőszék által előkotort hiányosságoknak, amelyeknek egy részét maga Simor is elismerte?

Zdeborsky György: - Én azt hiszem, hogy itt olyan eseményekről beszélünk, amelyek eredményeképpen semmifajta kár nem keletkezett sem a nemzeti banknál, sem az érintett bankoknál. Ugye csak a tények kedvéért említsük meg, hogy arról van szó, hogy a nemzeti bank a 2008-as IMF-megállapodás keretében bizonyos adatszolgáltatást továbbított a hét legnagyobb magyar kereskedelmi bankról. Ugye ennek az volt az értelme és az oka, hogy az IMF ezeket az adatokat kérte, mert az IMF-hitelből a magyar bankrendszer bizonyos része jelentős összegeket kapott, és szerették volna látni, hogy mire lett fordítva ez a hitel.

- És ráadásul ugye a nemzetközi válság alapvetően pénzügyi válság volt, ahol elsősorban a bankok roppantak meg. Vagyis figyelni kellett, hogy hogy állnak és mit csinálnak.

- Azt tudomásul lehet venni, hogy az Állami Számvevőszéknek joga van a nemzeti bank adminisztrációját, gyakorlatát vizsgálni és véleményezni, csak azt hiszem, hogy hibás a hivatkozás, mert az Állami Számvevőszék a hitelintézeti törvényre hivatkozva bírálja a nemzeti bank gyakorlatát, ami aztán egyébként ebből a bizonyos bizottsági határozatból ki is került.

- Márpedig a hitelintézeti törvény nem vonatkozik a Magyar Nemzeti Bankra.

- Na ezt akartam éppen mondani, hogy a hitelintézeti törvény a Magyar Nemzeti Bankra nem vonatkozik. A Magyar Nemzeti Bank nem egy hitelintézet, a Magyar Nemzeti Bank a bankok bankja Magyarországon, a magyar központi bank. Rá egy külön jegybanktörvény vonatkozik és nem a jegybanktörvény alapján bírálja az ÁSZ a nemzeti bank gyakorlatát, hanem a hitelintézeti törvény alapján. Egyébként az érintett kereskedelmi bankok utólag hozzájárultak az adatok kiszolgáltatásához, tehát én azt gondolom, hogy vihar egy pohár vízben.

- Igen, mert ha ők úgy érezték volna, hogy az ő titkaik sérültek, és mindez a Magyar Nemzeti Bank ármánykodása miatt történt, akkor még lehetett volna valamilyen ügy belőle. Bár akkor sem tudom, hogy milyen, hiszen ez a bizonyos hitelintézeti törvény azt mondja, hogy ez a nemzeti bankra nem vonatkozik, csak abban az esetben, amikor konkrétan meg is nevezi a törvény a nemzeti bankot. Például úgy, hogy a Magyar Nemzeti Bank kérhet olyan adatokat a hitelintézetektől, amelyek egyébként üzleti titoknak minősülhetnek. Vagyis felhatalmazza a nemzeti bankot arra, hogy ilyen titkokat kezeljen.

- De ez az adatszolgáltatás egyébként normál adatszolgáltatások keretében jutott el a nemzeti bankhoz. Tehát semmi fajta külön adatokat nem kért a nemzeti bank, hanem kap egy csomó adatot a kereskedelmi bankoktól, az elő van írva a jogszabályban és ezek közül továbbított egy adatsort a Nemzetközi Valutaalapnak.

- Magyarán lehet, hogy vihar egy pohár vízben, de vihar a magyar politikai életben és nyilván nem véletlen vihar a derült égből.

- Ez jellemző a magyar politikai életre, hogy ilyen kérdésekről vitatkoznak. Megint arról van szó, hogy egy független intézmény ellen történik egy politikai hangulatkeltés.

- Most már szinte biztosra vehető. A Népszabadság, amely ilyen ügyekben meglehetősen jól értesült szokott lenni, azt írja, hogy biztos, hogy Matolcsy Györgyöt nevezik ki a nemzeti bank élére. Belenyugodott már a pénzügyi világ ebbe Ön szerint?

- Ez be van árazva. Azt olvasom én is, hogy az elemzők túlnyomó többsége már tudomásul vette, hogy Matolcsy lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Egyébként érdemes elolvasni a Wikipédián Matolcsy György életrajzát. Matolcsy György nem pénzügyi közgazdász, soha az életben nem dolgozott sem kereskedelmi bankban, sem a jegybankban. Amikor a Pénzügykutatóban dolgozott pár éven keresztül, akkor nem pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Én azt gondolom, hogy erről ennyit.

- Na de attól víziói még lehetnek?

- Víziói vannak, igen.

- Akkor térjünk rá a másik kérdésre. Mégpedig, hogy az elmúlt napokban a jobboldali sajtóban több helyen feltűnt egy olyan állítás, amely legalábbis magyarázatra szorul és többek között Dedák István főiskolai tanárra hivatkoznak, aki szerint az IMF hitel felvétele nem is volt és nem is lenne olyan olcsó, mint amilyennek első látásra tűnik, mert az adósságszerkezet elmozdítása kisebb kamatozású devizaadósság irányába lényegében csak egy látszat. Az IMF-hitellel kiváltott adósság valójában a jegybanki alapkamaton finanszírozódik, az pedig magasabb. Mi ebben az igazság? Vagy mi az, ami egyáltalán megmagyarázandó, hiszen nyilván a közönség nem is nagyon érti, hogy miről beszélünk.

- Annyit hozzátennék, hogy nem csak a jobboldali sajtóban jelent ez meg, hanem például éppen előttem van a Pénzügyi Szemle online blog, ami azért nem minősíthető szaksajtónak.

- De a jobboldali sajtó kapta fel ezt.

- Igen, mert ez ugye kapóra jön az IMF-ellenes hangulatkeltéshez. Szóval én azon vagyok egy kicsikét meglepődve, hogy komolynak mondható állásokban lévő szakemberek vagy komolynak mondható médiumok ilyen dolgot lehoznak. Persze Magyarországon sajtószabadság van, mindent lehet hozni. Azt azért feltételezné az ember, hogy egy komolynak mondható közgazdasági képzettségű ember nem téveszti össze a devizahitelt a forinthitellel, nem hasonlít össze egy devizahitelt egy forinthitellel. Ugye a devizának van kamata, a forintnak is van kamata. Természetesen devizahitelt akkor érdemes felvenni, ha valakinek vagy van deviza bevétele, vagy éppenséggel devizahitel felvételével konverzió nélkül megújít egy korábbi lejáró devizaadósságot. Tehát ebbe belekeverni ezt a konverziót – nem akarok csúnya dolgokat mondani, de – enyhén szólva...

- Mondjon akkor finomakat.

- Nem tudom finoman mondani sajnos. Szóval mindenkitől bocsánatot kérek, akit ezzel megsértek, de ez marhaság.

- Ugye Magyarország felvett 2008-ban egy húszmilliárd eurós IMF–Európai Unió Világbanki hitelt.

- De ettől nem nőtt az eladósodása, mert nem tudott felvenni egyéb hiteleket, azért vette fel ezt a húszmilliárdot.

- Természetesen. Mert máshonnan kellett volna felvenni, de az éppen a piacon nem volt kapható.

- Igen. És nem is egy összegben vette fel, hanem ugye az IMF-hiteleknek van egy struktúrája. Már ezt is összekeverik ezekben a cikkekben egyébként, a futamidejét összetévesztik a lehívási periódussal. Ez is már egy kisebb fajta szakmai hiba. Van egy lehívási periódus, az a három és fél év. És utána van további három és fél, négy év futamidő a hitel törlesztésére. A kettőt összekeverni furcsa dolog, de valamilyen oknál fogva összekeverik, és azt mondják, hogy az IMF-hitel futamideje csak három és fél év. Ez nem igaz. A lehívástól számított három és fél év. De van egy három és fél éves lehívási időszak is.

- Magyarán összesen akár hét év is lehet.

- Igen. A másik az, hogy más a kamatozása egy rövidebb lejáratú hitelnek és egy hosszabb lejáratú hitelnek. De egy dollárhitelt összekeverni egy forinthitellel, valami konverziót belekeverni, hogy aztán konverziós költség meg egyéb jegybanki kamatok még hozzárakódnak és akkor már tulajdonképpen drágább, hát ez… De akkor miért nem azt mondja, hogy kérem, akkor miért bocsátottuk ki most ezt a 3,25 milliárd összegű dollárkölcsönt? Ugyanaz. Most az tökmindegy ebből a szempontból, hogy az IMF-től vesszük fel a hitelt vagy a nemzetközi pénzpiacokról. A lényeg az, hogy nem forintban vettek fel hitelt, azért, mert ha forintban vettek volna fel hitelt, akkor a forintból kellett volna dollárt csinálni, és akkor valóban meg kell venni a dollárt. Tehát nyilvánvaló, hogy külföldi devizában fennálló hitel visszafizetésekor, ha megújítjuk azt a hitelt, akkor egy ugyanolyan valutanemben illik felvenni a hitelt és nem kell semmifajta forintkonverziót ebbe belekeverni.

- Ezt a 2008-as IMF-hitelfelvételt csak azért kezdtem említeni, mert ebben az évben is meg jövőre is vissza kell fizetni bizonyos részeit, mert lejár. De ha ebben az évben vagy a múlt évben, 2012-ben felvettünk volna újabb IMF-hitelt, amely egyébként jóval olcsóbb lett volna, mint ez a most kibocsátott dollárkötvény…

- Ez nem is vitatható egyébként.

- Ugye? Ez abszolút nem vitatható. Akkor itt nem kellett volna különböző valuta-átváltásokkal játszadozni, mert akkor a devizakölcsönt fordíthattuk volna a lejáró devizahitel törlesztésére.

- Az Államadósság Kezelő Központ bejelentette, és ez statisztikákból és mindenfajta kiadványból ellenőrizhető, hogy ebben az évben 4–4,5 milliárd euró devizahitel jár le a magyar államadósságból. Ennek a megújításáról van szó. Egyébként ha olyan megvetendő lenne a devizahitel felvétele, akkor nyilván nem vett volna fel az Eximbank, és most olvasom, hogy a Magyar Fejlesztési Bank is devizakötvény kibocsátását tervezi. Nyilván azért, mert a Magyar Fejlesztési Banknak is forrásra van szüksége a korábban felvett devizahitel törlesztéséhez. És gondolom, ugyanez volt az Eximbanknál is.

- De ezek szerint az abszolút vitathatatlan, hogy ha Magyarország az IMF-fel megállapodott volna egy új hitelben, akkor olcsóbban, kedvezőbb feltételekkel jutott volna devizahitelhez, mint most ezekkel a különböző devizakötvény kibocsátásokkal.

- Amennyiben azt mondjuk, hogy a 2,5 az kevesebb, mint az 5, akkor ez nem vitatható. A 2,5-hez hozzátehetem valóban azt, amit ezek a cikkek is megemlítenek, hogy az IMF-hitelt SDR-ben folyósítják. És az SDR ugye egy mesterséges valutakosár, abból aztán különböző pénznemekbe át kell váltani. De nem forintra, hanem euróra, amiben felhasználjuk. Az a kérdés, hogy miben használjuk fel.

- Hogy jön ide akkor a jegybanki alapkamat, amit belekevertek?

- Azt talán meg kellene kérdezni ezektől a kiérdemesült oktatóktól. De kétségtelen, hogy van egy jegybanki alapkamat is. De miért kerülne be a belföldi forinthálózatba akár egy IMF-hitel, de akár egy dollárkötvény-kibocsátás is. Ismétlem, az IMF hitel ebből a szempontból ugyanaz, mint a dollárkötvény-kibocsátás. Érdekes módon azzal nincsen probléma, sőt ünnepelünk, hogy milyen sikeres. Az igaz, hogy sikeres volt, mert jó nagy összeg volt, hozzáteszem, hogy a románok egy százalékkal olcsóbban bocsátottak ki, de a szerbek is egy negyed százalékkal vagy fél százalékkal olcsóbban bocsátottak ki, nagyjából hasonló futamidőre. Abban igaza van a cikknek, hogy a hároméves hitelnek más a kamatozása, mint egy hétéves vagy tízéves hitelnek. Ez mindig így van, egyébként lehet kevesebb is, mert van ugye olyan is, hogy pont fordítva alakulnak a kamatok, mint a futamidő, és van, amikor a rövidebb futamidőre magasabb a kamat és érdemesebb hosszabb futamidőre kibocsátani.

- Akkor visszatérve egy záró mondat erejéig Matolcsyra, a Matolcsy vezette nemzeti bankra és persze a mögötte álló miniszterelnökre, Ön már keresztet vetne a megállapodásra az IMF-fel? Ez biztos hogy végképp lezárult, Magyarország nem akar megállapodni?

- Pillanatnyilag biztos, hogy nem akar megállapodni Magyarország, de azt is hozzátehetjük, hogy az elmúlt egy év alatt sem akart megállapodni. És egyébként ezt is megállapították már nagyon okos elemzések, hogy Magyarország akkor fog megállapodni az IMF-fel, amikor a piac erre rá fogja kényszeríteni.

- Ha például Olaszországban kitör a zűrzavar.

- Igen. Akkor lehet, hogy szükség lesz rá. Jelen pillanatban a nagyon bőséges nemzetközi likviditás nem teszi szükségessé ezt. Tehát biztosítja azt, hogy Magyarország hozzá tudjon jutni a nemzetközi tőkepiacokhoz és onnan forrásokat tudjon felvenni. Az más kérdés, hogy ezek a források 2–2,5 százalékkal magasabbak, mint az IMF forrásai. De egyébként ma nem az a kérdés, hogy van-e forrás, hanem hogy mennyibe kerül az a forrás.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!