Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 27.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. március 01. péntek, 04:27
- Megbeszéljük
Beteszik az alaptörvénybe, hogy elvehessék
Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója
Bolgár György: - Meddig lesz még Politikatörténeti Intézet, kérdezem, de még mielőtt válaszolna rá, elolvasom azt, amit a hallgatók nem biztos, hogy tudnak. Az tudniillik, hogy a most javasolt alkotmánymódosítás szerint a kommunista állampárt és az annak közreműködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai az állam tulajdonát képezik. Ezeket a közfeladatokat ellátó szervek irattári anyagához hasonló módon közlevéltárban kell elhelyezni. Vagyis, ezt már én teszem hozzá, nem a Politikatörténeti Intézetben, illetve levéltárban. Szóval, meddig lesz még Politikatörténeti Intézet?
Földes György: - Hát először is nagy megtiszteltetés nekünk, idézőjelben, hogy a magyar állam alaptörvénye rendelkezik arról, hogy bizonyos iratokat hova kell elhelyezni, és véletlenül, megint idézőjelbe teszem, ezek a mi irataink, az általunk őrzött, gondozott iratok.
– Hát a hajléktalanokat is éri ilyen megtiszteltetés, úgyhogy ne legyen rá annyira büszke.
– Igen, de azért ez az újra bejelentett és most már alkotmány szintjén bejelentett államosítás vagy rekvirálás többről szól, mint rólunk. De a kérdésére válaszolva, a Politikatörténeti Intézet ennek ellenére lesz. Csak nyilvánvalóan a gyűjtemény értéke csökken, ha az alaptörvénymódosítás életbe lépését nem fogjuk tudni jogi úton megakadályozni. Akkor azért a mi presztízsünk egyfelől persze erkölcsi értelemben nőhet, de a tudományos műhelyünk értékcsökkenése, ez a cél. Már három éve.
– Tehát a műhelyben csak az lesz, ami a fejükben marad, ami viszont a levéltárban volt, az nem Önöknél lesz.
– A nagyobbik része nem. De ez az eset nemcsak ezért állna példa nélkül, hiszen nincs még egy állam, amelyik egy ilyen kérdést az alkotmányában rögzítene, ezt bátran kijelenthetem. Hanem abban az értelemben is példa nélkül áll, hogy ez a vita közöttünk már egy éve zajlik, és van egy levéltári törvény, amelyet nyáron fogadott el a parlament, és még mindig nem tudták végrehajtani, hiszen nem tudtak hozzá egy végrehajtási határozatot megalkotni. És utána mi ezt megtámadtuk egy polgári bíróság előtt, az Alkotmánybíróságnál is, amit az ombudsman is megtett, a mi érvelésünket még tovább tágítva, és a strasbourgi bíróságnál is eljártunk kártérítésért. Erre a magyar állam fogja magát, és megváltoztatja azt a jogi alaphelyzetet, sőt az alkotmányt változtatja meg azért, hogy a bíróságot magát is kizárja a közöttünk zajló jogvitából vagy egy magánszemély és az állam közötti jogvitából.
– Na de akkor hogy akarják Önök jogi úton megnyerni ezt a vitát?
– Hát úgy gondoljuk, hogy azért, mert ez a jelenlegi alaptörvény több rendelkezésével sincs összhangban, de semmiképpen nincs összhangban az európai alapjogi chartával, amit Magyarország kötelezőnek tekint magára nézve. És természetesen nincs összhangban a valós helyzettel, tehát ezért a polgári perünk is tovább fog folytatódni.
– Magyarán azt mondja, hogy lehet magyar polgári bíróságon is pert nyerni, és akár az alaptörvényben elhelyezett mondatok ellenére a gyakorlatban visszaszerezni azt, amit elvennének.
– Ha van igazság és van a jogállamiságnak egy nem is maximuma, de minimuma, akkor mi ezt a bíróság előtt meg fogjuk nyerni, hiszen az előző kört is megnyertük volna. Ezért menekült be a mi ellenfelünk és a magyar kormány, illetőleg a magyar állam ebbe az alkotmánymódosítási verzióba, hogy ezt a vereséget elkerülje és elérje a célját, hogy minket lehetetlenné tudjon tenni.
– Miért akarja ezt a kormányzat elérni? Miért akarja rátenni a kezét ezekre az iratokra? Nem bízik Önökben vagy valami elszámolnivalója van Önökkel, vagy mit akar ezekkel az anyagokkal csinálni?
– Hát nyilvánvaló, hogy a Politikatörténeti Intézet az utolsó intézmény, hangsúlyoznám, mert történészek, tudósok vannak, akik bátran képviselik a nézeteiket a mai világban, mind a történet- és emlékezetpolitikával szemben, mind a magyar kultúrában, a magyar tudománnyal kapcsolatban alkalmazott politikával szemben. De így a Politikatörténeti Intézet mint intézmény az utolsó intézmény, amely szembe megy a jelenlegi kurzus ideológiájával és tudománypolitikájával.
– Ezt akarják kiüresíteni és meggyengíteni.
– Ehhez már csak a szépségfolt, hogy közben ki akarnak minket rakni az épületből is, és nyilvánvalóan a jogcímet ehhez még erősebbnek érzik, ha a levéltárunk minél kisebb mennyiségű anyagot őriz és minél kisebb területet foglal el.
– Tehát ingatlankiürítés és szellemi kiürítés együtt?
– Így van.
– És mindez megéri azt, hogy egy alkotmánymódosítással jöjjenek elő? Vagy ez nem számít nekik, ez nem olyan nagy ár, olyan könnyen megteszik?
– Hát ez bizonyos értelemben túlvan a képzeleten, őszintén szólva, amikor próbáltam a mi védekezési hadműveleteinket valahogy összerakni, ezt azért nem mertük bekalkulálni, hogy ezt még az alkotmányba is be merik emelni. De ez van ma Magyarországon.
– Van olyan európai vagy nemzetközi mondjuk levéltári szövetség, amelyikhez fordulhatnak?
– Nem, nem így működik. Hanem úgy működik, hogy vannak olyan jogi normák és jogelvek, amelyekhez fordulhatunk.
– Én értem, tehát nem gondolom, hogy a nemzetközi szövetség bármilyen szempontból ténylegesen beleszólhatna abba, hogy itt mi történik, de felemelni a szavát felemelheti, és tiltakozhatna amiatt, hogy így nem lehet elbánni egy tudományos intézettel.
– Ez így van, erre tettünk is lépéseket, voltak is szolidaritási megnyilvánulások. Őszintén szólva kevéssé hatották meg a kormányt és a Fidesznek ezzel a feladattal megbízott politikusait. És láthatóan a legfelsőbb helyek támogatását is élvezik. De mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Csak az a probléma, hogy nem egyedül vagyunk, akik Magyarországról sorba állunk a külföldi szolidaritásért. Tehát mi csak egy vagyunk a sokak közül, a Klubrádiótól kezdve a rokkantakig.
– Lassan mindannyian bekerülünk majd az alaptörvénybe.
– Ez így van, ennek ellenére azt gondolom, hogy ki kell állnunk az igazunkért, és biztosak vagyunk benne, hogy igenis az erre hivatott szervek, vagyis a bíróságok továbbra is nekünk fognak igazat adni.
– Azonkívül, hogy létrehozhatnak egy szorgosan működő jogi osztályt, tudományos tevékenységre marad erejük, idejük, pénzük, lehetőségük, ha ezt az alaptörvénymódosítást elfogadják, Önöket kiebrudalják az ingatlanból, amit elfoglalnak, és elviszik a levéltári anyagok többségét?
– Hát azt hisszük, hogy miután már az elmúlt két évben is erre kényszerülünk, egyetlenegy fillér állami támogatás nélkül működünk, nekünk kötelességünk működni, kötelességünk egyrészt a múltat úgy bemutatni, ahogy ez igaz, és kötelességünk a mai társadalom ideológiai, politikai és gazdaság állapotát is bemutatni. Sőt mint baloldaliaknak, szellemi kötelességünk megoldást is keresni, és ezen tovább fogunk dolgozni, ameddig az erőnkből telik. Nyilvánvaló, hogy ha ezek a támadások folytatódnak, és így elszigetelnek minket az anyagi erőforrásoktól, akkor előbb utóbb bajok lehetnek. De azt tudjuk ígérni a velünk szimpatizálónak, hogy azért mi minden körülmények között 2014-ig megtesszük a kötelességünket.
– Tehát nem halnak azonnal hősi halált.
– Hát az ő kedvükért főleg nem.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
