Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 28.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. március 02. szombat, 04:15; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Tábornokper: egzisztenciák mentek tönkre, családok estek szét
Fapál László, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára

Bolgár György: - A mai hír szerint a kaposvári törvényszék elsőfokon felmentette az úgynevezett tábornokper tizenöt vádlottját, köztük Önt is, a – nem tudom pontosan, hogy hangzott el, de röviden és magyarul és a köznyelv szerint – korrupció vádja alól. Amihez egyrészt gratulálok, mi már többször beszéltünk itt a műsorban például, hogy bármilyen munkát elvállalna és mennyire ellehetetlenítették Önt, másrészt viszont, ahogy a tudósításokból olvasom, nemcsak arról van szó, hogy felmentették Önöket, hanem itt a törvényszék katonai tanácsa nagyon kemény kritikával illette az ügyészséget és annak a módszereit. Hogyan fogadták az ítéletet, kérdezem elsőre? És bár ez lehet, hogy egy üres kérdés, hiszen hogy fogadhatták volna, nyilván megkönnyebbüléssel és örömmel, de abban az értelemben is kérdezem, hogy mit gondolnak arról, ahogy a bíró indokolta a döntést?

Fapál László: - Hát gondolom, a vádlottak többsége örömmel fogadta, engem végtelen szomorúsággal töltött el, ahogy a bíróság ítéletének indokolását hallgattam. Hiszen gyakorlatilag az ötvenes évek szellemének lehelete kísérte ezt az eljárást mindvégig. A jobboldali sajtó kiemelt figyelmével, állandó vádaskodásai közepette, és most a bíróság némi elégtételt adott a vádlottaknak, amikor kihirdette az ítéletét, hogy egyes vádlottaknál bizonyítottság hiányában, nálam például bűncselekmény hiányában felmentett az ügyészség által emelt vád alól. Hogy rövid legyek, a bíróság mindvégig, gyakorlatilag a két és félórás indokolásában semmi másról nem beszélt, mint arról, hogy a Budapesti Katonai Ügyészség ügyészei milyen törvénysértő módon folytatták le a nyomozást, hogyan építették fel egyetlen vallomásra az egész vádiratot, és hogyan nem támasztották alá bizonyítékokkal a saját állításaikat. Én azt gondolom, hogy ez szégyenletes, szörnyű, és én azt gondoltam, hogy a katonai ügyészek a fellebbezés helyett azonnal benyújtják ügyészi hivatásról történő lemondásukat, de nem ez történt, hanem fellebbezést jelentettek be. A vádlottak vonatkozásában a bűncselekmény megállapítása és büntetés kiszabása végett. Hogy röviden fogalmazzak, arról van szó, hogy egy vádlottat, egy tábornokot úgymond megszorítottak, ennek a tábornoknak törvényellenes módon büntetlenséget ígértek, majd miután rájöttek, hogy csalárd módon félrevezették, azt követően egy vádalkuval próbálták meg félrevezetni. És ennek megfelelően a tábornok különböző vallomásokat tett, nagyon sokféle módon, nagyon sokféle emberre.

– A fölötteseire.

– Így van, a fölötteseire is, alatta is, mellette is, mindenkire. Tehát aki a környezetében volt. Hiszen ez volt az egyedüli lehetséges módja annak, hogy az előzetes letartóztatásból szabaduljon. Tendenciózusan visszatért az, hogy az ügyészek ugye védő nélkül hallgatták ki első ütemben a gyanúsítottakat, Oláh Jánosról meg időközben kiderült, hogy kóros elmeállapotban szenved, a bűncselekmény elkövetésekor csekély fokban, a vallomástételi időszakban közepes fokban volt beszámíthatatlan, és jelenleg is személyiségzavarban szenved. Ezeket a vallomásokat az érintett személyek elé tárták azzal, hogy amennyiben ezt elismerik, akkor kiszabadulnak az előzetes letartóztatásból. Vagy volt olyan, akit ugye arra késztettek, hogy akkor tud csak kiszabadulni az előzetes letartóztatásból, amennyiben a feletteseire vallomást tesz.

– Egészen a volt honvédelmi miniszterig bezárólag ugye?

– Így van, egészen a honvédelmi miniszterig, kabinetfőnökig, és nagyon sokféle más személy érintett benne. Körülbelül tizenegy ember ellen, érdekes módon, egyébként nem is emeltek vádat, holott a tábornok úr még egy ilyen személyi körre is különböző, hát, hogy mondjam, valótlan vallomást tett.

– Ha már Oláh Jánost szóba hozta, őt is felmentették ezek szerint?

– Igen, őt meg kívánták tartani, hiszen egy vádalkut próbáltak vele kötni. A bíró hangsúlyozta, hogy az is törvényellenes volt. Tehát semmi, se a legfőbb ügyészi utasítás nem tette lehetővé, hogy vele vádalkut kössenek, se a büntetőeljárási törvény nem tette ezt lehetővé. Ettől függetlenül megkötötték, és azzal hitegették, hogy akkor enyhébb büntetést fog kapni. Hát nézze, amikor az igazságügyi szakértőtől megkérdezte a bíró, hogy ne haragudjon, hogy lehet az, hogy Oláh János látatlanban aláír hat évet úgy, hogy egyébként nem is akar bíró kerülni, akkor azt mondta az igazságügyi elmeszakértő erre, hogy hát nézze, itt van a személyiségzavarnak az alapvető jele, hogy épeszű, normális ember úgy, hogy nem folytatnak le vele szemben semmiféle bizonyítási eljárást, nem ír alá látatlanban hat évet. Tehát volt neki egy állandó menekülési kényszere, és ugye ez a személyiségzavar úgy dekompenzálódott, hogy a stresszhelyzetet úgy próbálta kivédeni, hogy erőteljesen irányították az ő kezét, az ő mondatait és azt, hogy milyen célszemélyekre kell gyakorlatilag vallomást tennie.

– És igazak azok a tudósítások ezek szerint, hogy az ügyészség lényegében az ő különböző módszerekkel kikényszerített vallomásaira alapozta az összes vádat? Semmi más bizonyítékot sehonnan nem gyűjtöttek össze?

– Nem. Nem gyűjtöttek be, semmilyen nyomozást nem folytattak. A bíró külön hangsúlyozta, hogy 99 százalékában a vád egyetlenegy személy bizonyítékán, Oláh János vallomásán alapul. Semmilyen más objektív bizonyítékot nem szereztek be a katonai ügyészek. És így tették tönkre tizenöt embernek gyakorlatilag az életét. Harminc naptól gyakorlatilag egy évet meghaladó előzetes letartóztatásokra került sor, egzisztenciák mentek tönkre, családok estek szét. Egyéni tragédiák sorozata történt ebben az ügyben. És mindezt egy olyan vallomás alapján, amit egy menekülési kényszerben lévő ember tett, és amelyet az ügyészek nem ellenőriztek. Abszolút nem ellenőriztek. Ráadásul politikai szempontjai is vannak, hiszen Juhász Ferencet is vastagon belekeverték ebbe az ügybe, és a jobboldali médiumok a mai napig is fújták azt, hogy ebben az ügyben Juhász Ferenc személye érintett, holott abszolút nem érintett. A katonai ügyészség nem is emelt ellene vádat, semmiféle whiskys dobozban soha Juhász Ferenc nem kapott pénzt. Egyébként velem szemben is hangsúlyozta a bíró, tényszerűen megállapította, hogy én sem közvetlenül, sem közvetett módon semmiféle pénzt nem kaptam. Ebből kifolyólag nyilvánvalóan nem is adhattam tovább senkinek.

– Ki volt az és miben bukott le az illető, aki egy beszállítótól elfogadott valami pénzt? Tehát ahol az egész ügy elindult.

– Történt egy elkülönítés. Tizenhét vádlottas az ügy, ebből két főt elkülönítettek. Az egyik személy az, akire Ön most rákérdezett Bolgár úr, a másik pedig az a közvetlen felettes, akik a HM térképészeti kht-nál, későbbiekben kft-nél dolgoztak. Ennek a két személynek az ügyét a bíróság azért különítette el, mert L. Szilárd akkori gazdasági igazgatónak az elmebeli állapotával kapcsolatban ellentmondó szakértői vélemények vannak, amelyre vonatkozóan újabb szakértő kirendelésére kerül sor. És ennek megfelelően ennek a két személynek a sorsáról a későbbiekben a bíróság egy külön eljárásban fog dönteni.

– De erre fűzték volna fel az összes többi ügyet is? Ez volt, ami elindította?

– Nem, ez teljesen elkülönült ügy. Ezzel indult egyébként.

– Ezzel indult és akkor ezek után szedtek elő egy másikat, amit egyetlenegy...

– Így van pontosan. Tehát ezek nem egymásra épülő ügyek. Nézze, Bolgár úr, a bíró külön is hangsúlyozta, hogy nem lehet bírósági ítéletet alapítani olyan vádbéli bizonytalanságokra, ami a nyomozás során nem volt megállapítható. Mindenhol a vádiratban az szerepel, hogy ismeretlen időpontban, ismeretlen helyen, ismeretlen eredetű pénzt vettek át, és így tovább. Erre vonatkozóan nem lehet… a bírónak nem az a feladata, hogy kibogozzon egyébként ismeretlen eredetű dolgokat, hanem arról kell döntenie, és ezt a katonai ügyésznek pontosan meg kellett volna jelölni, hogy kit, mikor, miért, tehát ki, mikor, miért és milyen cselekményt követett el. Ezt bizonyítékokkal kellett volna alátámasztania.

– Ezt nem tudták konkrétan megnevezni? Hogy X honnan, mennyi pénzt, mikor, miért vett át?

– Nem. Semmi. Nézze Bolgár úr, nálam is az szerepel a vádirati tényállásban, hogy 2006-ban valamikor, egyébként ismeretlen időpontban, ismeretlen eredetű pénzt vettem át Oláh János tábornoktól, akiről azóta tudjuk, hogy elmebetegséggel küszködik és hát egy ilyen menekülési kényszerben a valóság és a fikció ahogy a szakértő fogalmazott, nála vastagon összekeveredett.

– És ezek szerint csak ő mondta azt, hogy Önnek pénzt adott át. Kész.

– Így van. Pontosan. Ezért is mentett fel a bíróság bűncselekmény hiányában, mert egyetlenegy személy bizonyítéka alapján vádolt meg az ügyészség. És tudja, Bolgár úr, az a legfelháborítóbb az egészben, hogy a katonai ügyészek végigülték a tárgyalást. Az egész bizonyítási eljárást. Meghallgattak ötven tanút. Ebből körülbelül négy tett – egyébként ebből három Oláh János egy pedig L. Szilárdra terhelő vallomást. Senki másra nem hangzott el terhelő vallomás. Ettől függetlenül a katonai ügyészek azt csinálták, hogy a vádbeszédben, tehát az ítélethozatal előtti vádbeszédben újra felolvasták a vádiratot. És úgy tettek, mintha a bizonyítási eljárás nem történt volna meg.

– Mintha a tárgyalás le se zajlott volna.

– Mintha a tárgyalás le se zajlott volna, és nem lett volna megfelelő bizonyítási eljárás. Pedig a bíróság mindenkinek lehetőséget adott arra, így a katonai ügyészeknek is, hogy a vádban meghatározottakat, ha kívánják, akkor bizonyítsák, ha eddig ezt nem tették volna meg. Egyébként nem tették meg. Én nem tudom, hogy mire számított a katonai ügyészség, én nem számíthattam másra gyakorlatilag, mint arra, hogy velem szemben felmentő rendelkezést fog hozni a bíróság.

– Na de most viszont arra számíthat, hogy tovább húzódik az ügy, elkerül a Fővárosi Ítélőtáblára, és akkor jó esetben mondjuk egy év múlva születik egy jogerős felmentő ítélet. Addig pedig az Ön élete továbbra sincs rendezve, továbbra is írni fognak a kormánybarát médiumok arról, hogy hát azért nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. És valószínűleg állást sem fog könnyen találni, amíg nincs jogerős felmentési ítélete, nem?

– Ebben teljes mértékben igaza van, Bolgár úr, de három hónapon belül azért a másodfokon döntést kell hozni.

– Igen? Na. Ez mégiscsak valami.

– De Bolgár úr, a haraszt azért zörög, mert rángatják. Tehát azért hozzáteszem, tipikusan egy koncepciós pert indítottak Juhász Ferenc és ellenem, ahol én felbujtó vagyok azért, mert benyújtottam a miniszternek írásban egy lakáskérelmet, hogy szeretném megvásárolni a szolgálati lakásomat. Innentől kezdve én felbujtó vagyok, ő pedig hűtlen kezelésben tettes. Az ügyészség nagyon jól látta, hogy sikertelen lesz ebben az úgynevezett tábornok perben vagy whiskys doboz-ügyben, ezért már a múlt héten gyanúsítottként hallgattak ki szintén egy lakásügyben, ahol engem már nem a miniszterrel cimborálva, hanem a minisztert megtévesztve egy csalás társtettességével vádoltak meg. Miszerint én felterjesztettem a honvédelmi miniszternek egy bérleti szerződés módosítását, amelynek hatására később egy hivatásos katona megvette a lakását, ezért most csalással vádolnak. További büntetőeljárás.

– Magyarán akkor lehet, hogy ez az ügy le fog zárulni három hónap múlva. De azért Önnek még lesz módja bíróságra járni.

– Így van. Ezenkívül is több nyomozásról van tudomásom, amely kimondottan a személyemet érinti.

– Még több ezen kívül is?

– Ezen kívül is van. Most megyek éppen Pest felé, mert a BRFK-tól is kaptam valami behívó levelet, de valószínűleg nem jutok el ma a postára, úgyhogy nem fogom tudni megmondani, hogy miről van szó. Én azt gondolom, hogy továbbra is fenn akarják tartani a bűnösség látszatát, hiszen ha ők egyszer megmondták, hogy én bűnös vagyok, akkor bűnös vagyok. A végén el fogom érni azt is, hogy az alaptörvényben fogják rögzíteni, hogy Fapál László bűnös, és innentől kezdve már a bíróságok sem fogják tudni hatályon kívül helyezni az ilyen típusú, hát hogy mondjam, kormányzati döntéseket.

– Ezek szerint nem túl boldog és nem túl optimista egy ilyen csont nélküli és kemény, és határozott felmentő ítélet ellenére sem.

– Nézze, Bolgár úr. Én úgy gondolom, hogy ez már háború. Valami oknál fogva a személyem ellen mennek. Tehát én erre már nem tudok mit mondani. Mindig is a személyemre mentek, hiszen az előző Orbán-kormány ciklusában még csak egzisztenciálisan akartak tönkretenni, egyszerre akartak kirúgatni a nemzetvédelmi egyetemről, illetőleg az Ügyvédi Kamarából. Akkor a nemzetvédelmi egyetem rektora, Szabó Miklós megvédett engem, és nem teljesítette Wachsler Tamás utasítását, hogy rúgjon ki az egyetemről. Viszont a Budapesti Ügyvédi Kamara ezt megtette, és ezért tulajdonképpen két évembe került, mire elsőfokon, másodfokon, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság előtt is megnyertem a pert, és hatályon kívül helyezte a Magyar Ügyvédi Kamarának a kamari tagjai közül engem eltávolító határozatát. Most már nem az egzisztenciámról van csak szó, hanem a személyes szabadságomról. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a fiúk nem felejtenek.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!