Félmegoldás
- Részletek
- Napi apró
- 2013. március 04. hétfő, 02:19
- Andor Mihály
Azt mondta Vidnyánszky Attila, hogy a Nemzeti Színház szakrális hely, és föl fogja szenteltetni. Ezek szerint ma a Nemzeti megszentségtelenített hely, amelynek minden cirádájából, cikornyájából és réséből (van neki elég!) süvít a pogányság. Vagy úgy is mondhatnám, minden zegzugából (van neki elég!) szivárog a kénköves bűz.
Nehéz, ha nem lehetetlen munkának ígérkezik a fölszentelés, mert ahogy a dohányos lakásában a bútorokba, a függönybe, a könyvekbe beleeszi magát a büdös bagószag, ugyanúgy ül meg makacsul a pogány szellem a cikornyákon, bújik meg a kénkőszag a repedésekben és hézagokban. Elképzelni is szörnyű, hogy miközben egy előadás épp „metafizikus dimenzióban” ragadja meg „a nemzet lelkét”, a nézők egyszercsak fintorogni kezdenek, mert orrukat facsarja egy hasadékból előkúszó pogány illat vagy érzés, vagy képzet.
Hamar kiderül majd, hogy félmegoldás volt a fölszentelés, inkább le kellett volna bontani az egészet, sóval behinteni a helyét, és papi közmunkásokkal felépíteni másutt. Mondjuk az újonnan épülő régi Kossuth tér alatt. Vagy özvegy Fásskerthyné Podmaniczky utcai lakásában.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
