A helyzet súlya
- Részletek
- Napi apró
- 2013. április 09. kedd, 04:31
- Gadó Gábor
Király Júlia a Magyar Nemzeti Bank alelnöke – egyben a Monetáris Tanács tagja – 2013. április 8-án nyílt levélben jelentette be, hogy lemond a tisztségeiről. A döntés közlésének módja egyértelművé tette, hogy a köztársasági elnök neve csak a jogi-bürokratikus szabályoknak való megfelelés miatt olvasható nyilatkozata elején. Az írás valódi címzettjei ugyanis mi volnánk: Magyarországon élő, gondolkodó emberek. A „szerző” velünk kívánta megosztani azokat az okokat, amelyek a posztjáról való idő előtti távozásra sarkallták.
Egy „nyílt levél” már csak műfaji sajátosságánál fogva is morális esemény. Aki közreadja, mindenekelőtt tisztességének védelmében jár el. Bizonyítani szeretné önmaga, kortársai és az utókor számára, hogy kellő időben eleget tett annak a – jellemzően hálátlan – kötelességének, amelyre munkája elvállalásakor fölesküdött. A kötelezettség teljesítéséhez nem elegendő a szakmai „bűnrészesség” elutasítása, azaz a hivatalból való késedelem nélküli távozás azt követően, hogy immár tények igazolják, az új jegybanki vezetés számára a szakértelemnél fontosabb a lojalitás, a független monetáris politika követésénél pedig a kormányzati akarat teljesítése. Az alelnöknek lemondási szándékával a nyilvánosság elé kellett lépnie, hogy felhívja a figyelmet az elmúlt hetek döntéseinek, és e döntésekben is megnyilvánuló módszereknek az elfogadhatatlan voltára. Ki kellett mondania, hogy „lemondásommal jelezni kívánom a helyzet súlyosságát”. Ez a gesztus annak ellenére volt elkerülhetetlen számára, hogy ő is tudja, a hazai politikai közéletben egy nyilvános indokolással ellátott lemondás nem marad következmények nélkül. A hatalom birtokosai – kellő cinizmussal akár ésszerűnek is nevezhető szempontokat követve – nem mellőzhetik majd a verbális példastatuálást. A kormánytöbbség így járt el akkor is, amikor Sólyom Lászlótól vonta meg – mintegy „visszamenő hatállyal” – a hazai alkotmányos kultúra kialakításában szerzett érdemeit, és minősítette őt kifogásokat soroló „sértett emberré”. Nyilván úgy gondolják, hogy el kell venni mindazok kedvét a hasonló „akcióktól”, akik fontos állami pozíciókban ülve, ám félve a rájuk égő szégyentől – egyelőre szobájuk magányában – leveleket fogalmaznak.
Ilyen körülmények között az igazság kimondása kétségkívül kockázattal jár. De ettől lesz egy alelnöki lemondás bejelentése mégis „csend és kiáltás”.
(Gadó Gábor)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
