Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 17.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. április 19. péntek, 03:39
- Megbeszéljük
A német polgármester nem kéri a díjat
Michl József, Tata polgármestere, a KDNP országgyűlési képviselője
Bolgár György: - Polgármester úr, mert most ebben a minőségében szeretném kérdezni, Ön néhány napja kapott egy levelet német testvérvárosa, Gerlingen polgármesterétől, aki visszautasította, hogy elfogadjon egy magyar kitüntetést, mégpedig a magyarországi helyzet, a magyarországi állapotok miatt. Ön a Facebook-oldalán válaszolt a német polgármester levelére, nem tudom azóta válaszolt-e egy neki címzett külön levélben, de amit olvasni lehet ezen a Facebook-oldalon, ebben az van, hogy láthatatlan, ismeretlen és kinyomozhatatlan hangoknak hitt, Önt pedig nem kérdezte meg. Mire gondol, hogy láthatatlan, ismeretlen és kinyomozhatatlan hangok? Hiszen ott van José Manuel Barroso, Viviane Reding, Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára, a Velencei Bizottság, az amerikai külügyminisztérium. Ezek a kinyomozhatatlan láthatatlan hangok? Amelyek folyamatosan aggódnak a magyar jogállam miatt?
Michl József: - Hát akár őket is nevezhetnénk így, de én nem rájuk gondoltam. De mielőtt erre válaszolok…
– De ők nem ismeretlenek.
– Válaszolok mindjárt, egy dolgot hadd javítsak ki. Én az MTI-nek adtam egy közleményt, és az jelent meg a Facebook-oldalon. Önökhöz is eljutott, gondolom, mert a Klubrádió is, úgy tudom, megkapja az MTI közleményeket.
– Hát a dolog végül is mindegy, mert mind a kettő az Ön álláspontját tartalmazza.
– Így van. És hogy másik részében is válaszoljak, természetesen személyesen is írtam levelet a polgármester úrnak.
– És abban is például megismétli ezt, hogy láthatatlan, ismeretlen és kinyomozhatatlan hangoknak hitt?
– Pontosan, megismétlem, így van. Tudniillik abból indulok ki, hogy huszonöt éves testvérvárosi kapcsolat fűz bennünket Gerlingenhez, mármint a városomat. Én 2006 óta vagyok polgármester, azóta ismerem Georg Brenner urat, aki most tölti a második ciklusát Németországban ebben a tartományban. Nyolc évre választják a polgármestereket, tehát komoly támogatása van valóban a városban, és azt gondolom, hogy jó polgármestere a városnak. És rengeteg mindent teszünk közösen. Nagyon sokszor találkozunk személyesen is, tehát bőséggel lett volna lehetősége polgármesternek úrnak engem is megkérdezni ezekről a kérdésekről. Viszont sajnos erre nem került sor. Az lepett meg engem, hogy olyan paneleket használ a levelében, amelyeket az egész nyugati balliberális sajtóban olvashatunk, mert őt egy sokkal precízebb, pontosabb fogalmazónak embernek ismertem meg. És ezért is fogalmaztam így a levelemben.
– Na de ez nem a balliberális sajtó panelja, mert használja a konzervatív jobboldali Die Welt, amely már két évvel ezelőtt Führerstadtnak nevezte Magyarországon cikkcímében, vagy a konzervatív jobboldali Frankfurter Allgemeine Zeitung vagy a német kormánykoalíció tagja, a CSU, ugye a CSU bajor parlamenti elnöknője nem volt hajlandó fogadni Kövér Lászlót. Nyilván nem azért, mert a Süddeutsche Zeitungot olvassa, hanem megvan a saját véleménye és a saját információja.
– Még egy nagyon fontos információt akkor én is hadd tegyek hozzá ehhez a történethez. Tavaly ünnepeltük ezt a bizonyos huszonöt éves évfordulónkat itt Tatán, ugyanekkor ünnepeltük a tízéves szovátai és a tizenöt éves szőgyényi testvértelepülési kapcsolat felvételét, sajnálom, hogy erről akkoriban a Klubrádió nem tudósított, mert úgy látszik, ez egy ilyen szokványos dolog. Most viszont, hogy van egy ilyen botránynak nevezhető dolog, egyből érdekesek lettünk.
– De hát most mondja meg, mi a hír? Én elhiszem, hogy Tatán az a hír, hogy együttműködést ünnepelnek és ez nagyon helyes. De ez Önökre tartozik.
– Ez fontos hír lett volna, Bolgár úr, a következő miatt. A mi kapcsolatunkat a Kádár-rendszerben kötötték meg az elődeink. Ami azt jelenti, hogy egy nyugat-német várossal Magyarországon Tata az elsők között kötött egy olyan testvérvárosi kapcsolatot, ami nem maradt abba egy-két hónap után, hanem kiállta az idők próbáját. Huszonöt éve működik egy olyan kapcsolat, ami nem a polgármesterek szintjén működik, mert az nagyon kevés lenne, hanem a legkisebb iskolásoktól a német nemzetiségi önkormányzaton át a művészeti iskolánkon keresztül a nyugdíjas klubon át a könyvtárunk és az ifjúsági diák önkormányzatunkig sorolhatnám azokat a civil szerveződéseket, amelyek ebben a kapcsolatban benne vannak. Én azért javasoltam Brenner úr kitüntetését a köztársasági elnök úrnak, mert úgy gondoltam, hogy egy olyan valakit tüntetne ki Magyarország a figyelmével és az odafigyelésével, aki egy olyan városnak a polgármestere, ahol befogadták Magyarországról az elűzött németeket. Brenner úr egyébként itt volt március 11-én ezen a szép ünnepségen a parlamentben, ahol a német parlament elnökének adta át Kövér házelnök úr ennek a határozatnak a dokumentumát, és ezen az ünnepségen találkoztunk személyesen. Egy szóval sem említette, hogy amikor megyek, akkor ne lepődjek meg, mert nem fogja átvenni a kitüntetést. Egyébként tavaly november óta tudja, hogy meg fogja kapni. Az alkalmat kerestük, és olyan alkalmat kerestünk közösen a Külügyminisztérium konzulátusával, a müncheni konzulátussal, amely méltó arra, hogy egy nagy helyi közösség előtt vehesse át a kitüntetést. Mármint hogy az idei sváb bálon, ahol körülbelül négy-ötszáz helyi nagyrészt vagy leszármazott, vagy még valóban Magyarországról elhurcolt német sváb honfitársunkkal ha szabad így fogalmazni...
– Igen. Polgármester úr és képviselő úr, mert most mind a két minőségében szólítanám meg egyszerre. Azért egyrészt a hír definíciójánál maradva: az nagyon szép dolog, hogy például ezek a testvérvárosi kapcsolatok túlélték az elmúlt évtizedeket, és a Kádár-rendszer óta folyamatosan ápolják őket, lehet is erről írni is, tévériportot is csinálni, akár rádióriportot is, de nem hír az, ami folyamatosan megy és rendben van. Mert már olyan dolog a hír, ahol valami szokatlan és jelentős történik.
– Ez is egy komoly jelentőségű dolog.
– A jó dolog is hír lehet, csak valami szokatlan újdonság legyen.
– Na itt sikerül erről hírt adni.
– Igen. Na de ez csak a szakmai része a dolognak. A másik azonban, hogy tavaly november óta tudhatta a német polgármester, hogy ki lesz tüntetve, csakhogy azóta történt valami, úgy jó másfél hónappal ezelőtt. Önök keresztülverték ezt a bizonyos negyedik alaptörvény-módosítást, ami egész Európában, az unióban, sőt az Európa Tanácsban is és Németországban is, ahogy ma mondani szokták, kiverte a biztosítékot. Mindenki felháborodott, hogy Önök semmibe veszik az Alkotmánybíróság ítéleteit és az Európa Tanács meg az Európai Unió előzetes normáit, figyelmeztetéseit és aggályait. Ezek után, gondolom, a német polgármester úgy döntött, hogy nem veheti át ezt a kitüntetést.
– Bolgár úr. Ön a szakmában elismert személyiség. Ön is tudja, hogy minde, amit most elmondott, féligazság. Hiszen semmilyen végleges döntése senkinek nem született Európában a magyar alkotmány módosítással kapcsolatban. Mindenféle érzelmeket meg mindenféle vádakat küldenek Magyarország felé.
– És érdekes, hogy ezekre a vádakra vagy figyelmeztetésekre Orbán Viktor rögtön úgy reagált, hogy máris két törvénymódosítás ott fekszik a parlament előtt, Barroso elnök levelére válaszolva. Ezek szerint valami mégiscsak van benne.
– Nem törvénymódosítás fekszik a parlament előtt, hanem a munkának az elvégzése, amit megkezdtünk az alkotmány módosítással. Az a feladat, amit ott elvégeztünk, az Alkotmánybíróság – mondhatom akár azt – kérésére vagy parancsára, teljesen mindegy, pontosítottuk azokat a kérdéseket, amelyeket ő számon kért. Akár a hajléktalankérdés például, Brenner polgármester úr is szóba hozza a levelében, hát nagyon pontosan lett definiálva az, hogy milyen esetben van egyáltalán lehetőség abban a kérdésben döntést hozni, hogy valamelyik területen ne lehessen életvitelszerűen lakni.
– Na de erre írja Brenner polgármester azt, hogy ezt nem kriminális és jogtechnikai utakon kell elintézni, hanem szociális segítséggel, szociális intézkedésekkel.
– De Bolgár úr. Ön elolvasta ugye a törvénymódosítást.
– El. És benne van négy vagy öt olyan gumi jellegű szabály, ami lehetővé teszi…
– Akkor hozhat rendelkezést a közrend, közbiztonság, közegészségügy, kulturális értékek védelme szempontjait figyelembe véve, ha előtte megteremtette a lehetőségét annak, hogy senki ne maradjon fedél nélkül. Tud-e mondani nekem olyat hajléktalant akár Budapesten, akár az országban, aki szeretett volna bemenni szállásra, és nem jutott hely neki. Nem tetszik tudni ilyet mondani. Tehát erre mondom én azt, hogy álságos és hatalmas becsapás az, amit a média művel Európában, és etetik az embereket azzal a szöveggel, hogy Magyarországon valami borzasztó világ van.
– De változatlanul azt mondom, és valószínűleg ezt mondja a német polgármester is, hogy nem büntetéssel kell eltakarítani a hajléktalant az utcáról.
– Ha van szállás, akkor oda neki be kell menni, mert nincs joga az utcán aludni, mert ott valamilyen dologgal ütközik az a lehetőség, hogy ő az utcán tartózkodjék.
– És ez a jog abszolút korlátlan, mert a közegészségügytől a kulturális értékek védelméig minden beletartozik, tehát lényegében szabad megfontolás alapján el lehet távolítani.
– Ezek szerint a közegészségügy nem fontos kérdés?
– De fontos. Mindegyik lehet fontos.
– Valamilyen módon ezt szabályozni kell ezt a kérdést.
– Csak ez a gumi…
– Mindenki ezzel jött, hogy oldjuk már meg a hajléktalan kérdést. Megoldottuk, mindenkinek jut szállás. Mindenkinek. Ha ennek ellenére valaki az utcán akar élni, megteheti, de csak bizonyos területeken, amennyiben az önkormányzat nem hoz egy ilyen rendelkezést. Tehát ha Európa többi országában ilyen korrekt szabályozása lenne ennek a kérdésnek, sokkal előrébb tartanánk.
– Hát de úgy látszik, Európa nem ezt az utat járja, vessen magára.
– Akiknek nem tetszik ez, fogalmazzunk így, mert ne mondjuk már azt, hogy Európában… Most ha felsorolnám Önnek, hogy én Németországból hány telefont kaptam az elmúlt napokban, akik mind mellettem álltak ki, és azt mondták, hogy szégyellik magukat mint németek, hogy a polgármester úr így döntött, akkor elég hosszú lenne a műsoridő, hogy ezt felsorolhassam.
– De ehhez képest mondjuk a német CSU európai parlamenti frakcióvezetője azt mondja, hogy még a 7-es cikkely bevetése is elképzelhető Magyarország ellen.
– Hát minden elképzelhető, minden elképzelhető, csak tudja…
– Hát akkor nem kéne megfogadniuk talán a barátaik, a saját barátaik tanácsait?
– Bolgár úr, maga egy következetes ember. Hát nem kellene először megvárni azt, hogy találjanak már valamit, amibe beleköthetnek.
– Millió dolgot találtak. Az elmúlt két és fél évben a médiatörvénytől kezdve az igazságügy átalakításáig millió dolgot találtak.
– Bolgár úr, ezekben a kérdésekben mindben javította Magyarország az álláspontját.
– Hát akkor nem kéne önvizsgálatot tartaniuk?
– Az összes többi ország azt szokta felsorolni, hogy a többi ország ellen hány eljárás folyik. Magyarország hol áll ebben a sorban?
– Csak az a baj, hogy az egyetlen ország az uniós tagállamok között Magyarország, amely ellen olyan kötelezettségszegési eljárások indulnak vagy vannak készülőben, amelyek a jogállam és az európai uniós alapvető normákat sértik. Ez a probléma.
– Ön is tudja, ez megint nem volt pontos a megfogalmazás.
– Mert?
– Csúsztatni tetszik, és az nem jó.
– Hát nézze, ha Viviane Reding európai bizottsági alelnök, aki az uniós normák és a jogállami normák tiszteletben tartására figyelmeztetett, nem elég jó hivatkozás, akkor…
– Nem, mert egy olyan ügyre hivatkozott, amiről nagyon-nagyon bebizonyosodott, hogy milyen téves volt.
– Melyik? Melyik ügy?
– Hát például az ír gázoló ügye.
– Az ír gázoló ügyében ő azt mondta, hogy megérti, ez lehet hogy egy szerencsétlen vélemény volt, megérti az ír legfelsőbb bíróság döntését, hogy aggódnak, mert a magyar igazságszolgáltatás szerintük nem teljesen független.
– Egy gázoló ügyében, x évvel ezelőtt.
– De ez olyan ügy, amelyben lehet, hogy az ír legfelsőbb bíróság, tegyük hozzá, tévedett. Vagy rosszul döntött. De Viviane Redingnek lehet abban igazsága, hogy hogyan bízzanak a magyar igazságszolgáltatásban, ha a Bírói Hivatal elnöke korlátlan hatalommal rendelkezik minden bíró előmenetelével kapcsolatban, és ráadásul mostanáig abban is, hogy milyen ügyeket milyen bíróság tárgyaljon. De ebben is elkezdtek Önök valamit módosítani, vagyis mégis találtak valamit, amit elfogadhatónak tartanak.
– Tisztességes eljárás van ebben az ügyben is, egyrészt ugye a szabadság teljes, tehát ez a nagyszerű dolog, hogy Reding asszony is nyilatkozhat erről a kérdésről, ismerheti részletesen. Az a baj, hogy a legtöbbször nem ismerik a részleteket. Nem olvassák el tisztességesen a jogszabályokat. Hát látható, az előbb Ön még az USA-t is emlegette, hogy onnan mit gondolnak rólunk. Azon a bizonyos meghallgatáson Ausztriával keverték össze az országunkat többször is.
– Nem keverték. Az a szenátor volt, aki véletlenül ebből az…
– Hát ne haragudjon, hát ha valakiről beszélek és valaki ellen akarok valamilyen nyilatkozatot kiadni vagy megfogalmazást tenni, hát akkor legalább…
– Ez a Cardin szenátor az elmúlt két évben halálosan pontos nyilatkozatokat tett közzé Magyarországról. És egyszer sem tévesztette el írásban.
– Nem látta jól a helyzetet, mert nem volt igaza.
– Hát igaza is volt, és még az amerikai külügyminisztérium helyettes államtitkára is megerősítette. De ez csak az amerikai kérdés, és Önök is tudják, hogy szemben állnak az amerikai kormánnyal, az Európai Unióval, még a barátaikkal is, a német kormánnyal is, és mégis úgy tesznek, mintha ez nem így volna. Ezt nem értem, hogy miért.
– Én elhiszem, hogy Önök ezt nagyon szeretnék, hogy ez így legyen, de nincs így. Hadd mondjak egy példát. Hát nézze. Az a Bosch cég, amelyiknek Gerlingenben van a központja, az a Bosch cég tett le alapkövet néhány nappal ezelőtt Magyarországon egy új rész felépítésére. És sorolhatnánk...
– És tudja, minek alapján? Hogy a Bajnai-kormány idején, 2009-ben meghatározták a hosszú távú befektetési stratégiájukat, hogy a következő években, 2015-ig hány tízmilliárd forintot fektetnek be.
– Teljesen jól. Azzal abszolút egyetértek, amit mond. Pontosan így van. Vagyis mit bizonyít ez? Azt, hogy nem vesztették el a reményüket és a bizodalmukat Magyarországban.
– De Önök mégiscsak kockára teszik mindezt.
– Nem tesszük kockára.
– És szerencse, hogy még nem történt meg a legrosszabb.
– A világ ilyen, hogy most akkor, amikor Magyarországon a multik és a bankok ellen bizonyos olyan megszorító jogszabályok jelennek meg, hogy ők is méltóztassanak részt venni Magyarország kiemelésében ebből a nehéz helyzetből, természetes módon zavar ez nagyon sokakat. Ez természetes. Én azt teljesen természetesnek veszem, hogy millió és egy eszközt megpróbálnak arra megtalálni, hogy ezt valamilyen módon megakadályozzák és átfordítsák: inkább az embereket nyúzza a magyar állam. Nem fogja.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
