Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 18.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. április 20. szombat, 04:09
- Megbeszéljük
A gyülekezési törvény pontosabbá kellene tenni
Forgács Imre, volt igazságügyi és rendészeti miniszter
Bolgár György: - Néhány napja már beszéltünk egymással erről a bizonyos motoros tüntetésről és arról, hogy milyen módon lehet megakadályozni a megtartását. Aztán a miniszterelnök utasítására a belügyminiszter utasította a rendőrséget, és a rendőrség visszavonta a korábban tudomásul vett rendezvényről szóló határozatot, vagy nem is tudom, micsodát pontosan, a lényeg az, hogy a tudomásulvételt megváltoztatta és nem engedélyezte a felvonulást. Majd - és ez a különlegesen érdekes és a beszélgetésünk témája - a motoros rendezvény szervezője a Fővárosi Törvényszékhez fordult, az pedig rövid úton elutasította az ő beadványukat és megerősítette a rendőrség döntését. Mégpedig azon az alapon, hogy április elsején hatályba lépett az alaptörvény negyedik módosítása, ami akként rendelkezik, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, a magyar nemzet, nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértésére. Ez annyira jó érvnek tűnt, hogy tegnap Szájer József Fideszes európai parlamenti képviselő a Magyarországról szóló parlamenti vitában is felvetette, hogy lám, ez a negyedik alaptörvénymódosítás alkalmas volt ennek az antiszemita jellegű rendezvénynek a betiltására is. De ha ez így van, nem alkalmas-e bármi más megtiltására is?
Forgács Imre: - Hadd kezdjem azzal az elvi állásponttal, hogy ezt a szégyenletes neonáci rendezvényt mindenképpen meg kellett akadályozni, tehát ennek sokakkal együtt én is örülök. A jogi eljárás azonban továbbra is problematikus, és nem felel meg az európai jogállami normáknak. Szerkesztő úr nagyon korrekten visszaadta azt, ami a bíróság indokolásában szerepelt. Ez egyébként a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság volt, amely a határozat felülvizsgálata során végül is megtiltotta a rendezvényt. Talán nagyon röviden, a hallgatók tájékoztatása kedvéért még annyit hadd mondjak, hogy a motorosok a kereseti kérelmükben azt kérdezték a bíróságtól, hogy a gyülekezési törvényben nevesített két tiltó okhoz képest – tehát hogy zavarja-e a rendezvény a népképviseleti szervek működését, illetve a közlekedés más útvonalon nem biztosítható –, van-e lehetősége a rendőrségnek arra, hogy a demonstráció célját és elnevezését vizsgálva hozzon tiltó határozatot. És akkor nem ismételném meg, amit a szerkesztő úr mondott, hogy az alaptörvény 9. cikkelyének a hatályba lépett módosítása és a bíróság álláspontja az volt, hogy miután ez már elnevezésében is szégyenletes rendezvény – ez az „Adj gázt” nevű rendezvény – elhaladt volna a Dohány utcai zsinagóga mellett, ez asszociációra adott volna alapot a meggyilkolt magyar zsidók kínhalálára, és egyben annak megismétlésére való felhívásként is lehetett volna értelmezni. Ez pedig egyértelműen sérti az emberi méltóságot és a vallási közösségek méltóságát. Én úgy gondolom, hogy ez egy korrekt jogi álláspont. A probléma abban van, hogy nem lenne helyes, ha a magyar bíróság a jelenlegi kormány zűrzavaros és kapkodó jogalkotási gyakorlatát alapelvi bíráskodással próbálná meg orvosolni.
- Alapelvi bíráskodáson azt érti, hogy van itt egy alaptörvénybe foglalt szabály, ez a „nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére a véleménynyilvánítás szabadsága”, ám ez nincs lefektetve és részletesen kifejtve a gyülekezési törvényben?
- Pontosan erről van szó, ugyanis már az alkotmánymódosítás vitája során is elhangzott, hogy ez nagyon parttalanná tehető, mert ha pusztán a jogelveket nézzük, akkor adott esetben olyan igazságszolgáltatási gyakorlat is kialakulhat ebből, hogy mondjuk, aki kritikusan ítéli meg a kormányzat vagy a magyar állam hivatalos képviselőinek bármely megnyilvánulását, az alapelvi alapon elmarasztalható. Tehát itt az a lényeg, és én ezt próbáltam a múltkori beszélgetésünkkor is elmondani, hogy az európai megoldás az lenne, ha az alapelvekre építve tételesen meghatározott tiltó és korlátozó okok kerülnének be a gyülekezési törvénybe.
- Próbáljon egy körülbelüli meghatározást fabrikálni a kedvünkért, hogy milyen módon lehetne konkretizálni azt, hogy ne lehessen megsérteni a véleménynyilvánítással, illetve gyülekezéssel, tüntetéssel, felvonulással valakinek vagy valakiknek a méltóságát.
- Hadd emlékeztessem a szerkesztő urat, hogy ez már a múltkori beszélgetésünkkor is felmerült, és én akkor is igyekeztem ezt udvariasan elhárítani. Ugyanis ez most rögtönzés lenne. A helyzet az, hogy a bírói gyakorlat magasabb szintjein elvben van arra lehetőség, hogy alapelveket egy-egy konkrét ügy kapcsán értelmezzenek, de most abba tessék belegondolni, hogy a jogbiztonság szempontjából mit jelentene az, ha ugyanezt a gyakorlatot mondjuk a hatósági ügyeket első fokon elbíráló rendészeti szervektől várnánk el. Ez teljes képtelenség. Tehát az alapelvek kibontása, és az alapjogok korlátainak meghatározása nem a rendőrség vagy az ügyészség dolga egy-egy konkrét ügy kapcsán, hanem ez a törvényalkotók feladata. Ezért a véleményem továbbra is az, hogy a gyülekezési törvényt kell módosítani, hogy végre egyértelmű és részletesebb szabályok legyenek arra, hogy a rendőrség milyen esetekben tilthat be jogsértő rendezvényt. Hadd mondjak egy a véleményemet alátámasztó, elég fajsúlyos dokumentumot, ez a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amit ugye az ENSZ közgyűlés fogadott el, és amit Magyarországon is kihirdettek. Ez kötelező jogi norma ránk nézve. Amikor az egyezségokmány a szabad véleménynyilvánítás jogáról szól, akkor kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy a jog gyakorlása bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít. És ugyanezt mondja ki a szabad gyülekezés jogáról is.
- Azért én még mindig megpróbálnék egy lépéssel közelebb menni a lehetséges gyakorlati megoldásokhoz. Tudjuk azt, hogy Németországban is, ahol kínosan vigyáznak arra, hogy a nácizmus ne éledjen újjá és vannak is bizonyos tiltó törvények, amelyek közül egyik-másikat megpróbálták Magyarországon is lemásolni, például a holokauszttagadás megtiltása, de azért azt is tudjuk, hogy Németországban mindezek ellenére lehetséges neonáci gyűlések, felvonulások megrendezésére. Nem betiltással szoktak válaszolni erre a német hatóságok, hanem a német társadalom reagál rájuk antifasiszta, antináci, demokratikus gyűlések és felvonulások és rendezvények megtartásával. Tehát vannak erre működőképes megoldások Európában?
- Én úgy látom, hogy két dolgot külön kell választanunk. Egyrészt tökéletesen egyetértek azokkal, akik ilyen, sajnos most már nálunk is rendszeresen ismétlődő szégyenletes neonáci rendezvényekkel kapcsolatban felvetik, hogy a civileknek és a jóérzésű polgároknak is fel kell kelniük, ki kell menniük az utcára, és meg kell mutatni, hogy igen, a többség ezekkel a szörnyű nézetekkel nem ért egyet. De én úgy gondolom, hogy ettől egészen el kell különítenünk és másként kell kezelnünk, hogy az állam, az állami hatóságok és különösen az erőszakszervek mikor milyen jogi felhatalmazás alapján léphetnek. Az nem megoldás, mint ahogy nálunk történt, hogy a miniszterelnök utasítja a belügyminisztert, és azt mondja, hogy márpedig ezt be kell tiltani. Nem volt véletlen az a felháborodás, ami ezt kísérte, hiszen ezen az alapon a magyar miniszterelnök bármilyen tüntetés esetén kiadhatja a parancsot, és a rendőrség ennek engedelmeskedik. Ez tarthatatlan és a jogbiztonság és a jogállami szempontok alapján elfogadhatatlan álláspont.
- Gulyás Gergely fideszes képviselő, aki jogász, nekem tegnap azt mondta, hogy a miniszterelnök utasíthatja a belügyminisztert, a belügyminiszter utasíthatja a rendőrséget, csak azt nem lett volna szabad megtenni, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc 2006-ban utasította a rendőrséget. Szerintem nem utasította, már amennyire én erről olvastam és tudok, csak arra kérte őket, hogy tegyenek meg mindent a rend fenntartására. Ez nem utasítás az én olvasatomban. De visszatérve a mai témához, elvileg megvan a jogi lehetősége a miniszterelnöknek, hogy utasítsa a belügyminisztert, a belügyminiszter pedig utasíthatja a rendőri szerveket?
- Nincs elvileg sem ilyen jogi lehetőség. Valószínű, hogy a képviselő úrnak már elhalványodtak a jogi ismeretei. Ezekben az ügyekben, miután ezek egyedi hatósági határozatok, amelyeket a rendőrségnek egy ilyen demonstráció tudomásul vétele vagy betiltása során meg kell hozni, szigorúan tilos a hatáskör elvonása. Ezek jogi tilalmak. Teljesen mindegy, hogy a miniszterelnök, a belügyminiszter vagy a felettes parancsnok utasít, semmiféle ilyen konkrét utasítást jogszerűen nem lehet kiadni, mert ez ellentétes a hatályos jogszabályokkal. Lehet, hogy a képviselő úrnak más erről a véleménye, de Magyarország egy eléggé jogi militarista különlegességgé kezd válni Európában, és én úgy gondolom, hogy az európaiak döbbenete elsősorban ennek szól, hogy hovatovább bármit lehet mondani, függetlenül attól, hogy mit mondanak a jogszabályok.
- Hiszen a jogszabályokat akár visszamenőleges hatállyal is meg lehet változtatni, úgyhogy tényleg lehet mindent mondani. A kérdés az, hogy utána megváltoztatják-e hozzá a jogszabályokat.
- Gondoljunk csak arra, nekem a kedvenc példám, hogy ha valamilyen konkrét magas állami beosztásnál a kinevezett nem felel meg azoknak a jogszabályba rögzített kritériumoknak, ahova mi szeretnénk az illető barátunkat vagy üzletfelünket elhelyezni, akkor egyszerűen módosítjuk az erre vonatkozó törvényt. Ugye Szapárytól kezdve egy sor ilyen példát tudunk, a Klubrádió hallgatói előtt ezek közismertek. Én úgy gondolom, hogy a világon ilyen rajtunk kívül sehol nincs.
- Még egy kísérletet teszek a konkretizálásra. Nekem például olyasmi fordult meg a fejemben – de miután nekem nincs jogi végzettségem, ezt vegye egy újságíró próbálkozásának –, hogy talán a gyülekezési törvényben olyasmi körül kellene megfogalmazni a lehetséges tiltást, hogy ez az emberi méltóság megsértése valamiféle megfélemlítéssel vagy gyűlöletre uszítással párosul. Mert ez nagyjából, azt hiszem, ráhúzható erre az „Adj gázt” nevű tervezett rendezvényre. És akkor lehetne lépni a hatóságnak, mert a megfélemlítés és az uszítás mégiscsak konkrétabban megfogalmazható, mint ez a nagyon tágra szabott „méltóság megsértése”. Lehet, hogy errefelé kellene keresni a megoldást?
- Igen, már látom, hogy szerkesztő úr nem enged ki ebből a szorításból, úgyhogy azért hadd védekezzek jogszabályra hivatkozva. Ez a bizonyos Egyezségokmány, amire már hivatkoztam, azt mondja, hogy a korlátozások csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít. Ezt úgy folytatja, hogy „és amelyek mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek”. Tehát ez a nemzetközi jogi dokumentum megadja az irányokat és a felsoroltakat kellene konkrétan törvényi formában rögzíteni a gyülekezési törvényben. Mondhatnám, hogy ezen az elvi alapon ez egy rutinfeladat a jogalkotók számára.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
