rss      tw      fb
Keres

Pártállami antré


Avagy még egyszer a trafikbotrányról. Ha igaz, amit a hvg.hu írt meg pár napja (miszerint a Fidesz választókerületi elnökei, helyi pártszervei, önkormányzati frakciói, ilyen-olyan funkcionáriusai döntötték el, ki kaphat dohánykoncessziót és ki nem), és ami a Galamus összefoglalójából kitűnik, akkor itt nagyobb a baj, mint első ránézésre látszik. Pedig első ránézésre sem kicsi. Értjük ezeket a híreket? Régies, de újra aktuális szóhasználattal: pártbizottságok döntöttek az állam által kiírt és lebonyolított piaci újraelosztás kedvezményezettjeiről, a trafikengedélyekről.

Vagyis itt már nem arról van szó, hogy egy párt választásokon nyert felhatalmazás folytán az állami intézményrendszeren keresztül valósítja meg a törekvéseit – hanem arról, hogy mindezt közvetlenül teszi. A „párt” beépült az államba, átvette az állam funkcióit. Nem arról szól a történet, hogy a hatalom birtokosainak ide vagy oda húz a szíve, befolyásolják valamilyen mértékben a pártszimpátiák. Hanem arról, hogy mindez intézményesült. Már a látszatra sem adnak, nem alakították meg önmagukból például a „nemzeti dohánybolt-elosztásért felelős független kuratóriumokat”, csak odaszóltak a helyi potentátoknak, akik összeállították a listát (például a saját rokonaikból) és kész. Továbbá arról is szól mindez, hogy innen csak egy lépés az Orbán-párt intézményes megjelenése az állami döntéshozatal bármely szintjén. Nem szakmai testület, hanem a pártbizottság hozza meg az érdemi (már nem csupán a formális!) döntést arról, ki lehet iskola- vagy kórházigazgató, indíthat vállalkozást stb.

Ha igaz a hír, érthetővé válik, hogy miért nem a trafikosok kapták a dohánybolt-működtetés jogát. Róluk nem tudni pontosan, hogy mennyire szeretik a mi nagy bölcs vezérünket, ellentétben a párt ideológiailag képzett kádereivel és a rokonságukkal. Egy trafikengedély kiadásakor pedig ez lett a döntő szempont.

(Fazekas Csaba)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!