Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 2.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2013. máj. 04. szombat, 05:26

Megbeszéljük

A Klubrádió aláírta a szerződést
Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója

Bolgár György: - Ma aláírtad a szerződést a 95,3-as frekvencia használatáról a médiahatósággal. Amiről ugye sokaknak az a kérdés jut eszébe, hogy na és mi lesz azzal a másikkal, amit a napokban nyertünk meg?

Arató András: - Először engedjük át magunkat az örömnek. Nemcsak hogy aláírtam a szerződést, hanem délután megérkezett a rádióengedély, ezt a kedves hallgatónak nem kell tudnia, hogy micsoda. Mindesetre kelléke annak, hogy valaki elkezdhesse a rádióműsor készítését. Tehát ma éjfél után már a most megkezdett tizenkét évre szóló frekvenciaszerződés keretében sugározzuk a műsorunkat. Szóval lehet örülni. Ez természetesen csak egy fejezet, ami lezárul, tehát most már nincs olyan, hogy kéthavonta járok az Ostrom utcába aláírni.

- Ez az Ostrom utca nomen est omen. Sokáig ostromoltuk a várat, de bevettük. Nem is mi, hanem az igazságszolgáltatás meg maga az igazság.

- És még a jogszolgáltatás is. Akkor, ha túl vagyunk az örömön, én csak egy szarkasztikus megjegyzést tettem ott az aláírás közben. Ez nem úgy zajlik, hogy a másik fél is akkor írja alá, hanem beosztott munkatársak hozzák az általuk aláírt szerződést. Mivel rutinom van, hiszen két év alatt ez a tizennegyedik alkalom, hogy én aláírni mentem oda, ezért már ez nem volt újdonság. Természetesen velem egyenrangú féllel találkozhattam így, hát pikk-pakk meg volt. Ugye két év alatt lezajlott ez a folyamat. Tehát akkor tegyünk ennek a dolognak a végére egy pontot, a hallgató szempontjából nem történik most semmi frekvencia-ügyben, lehet tovább hallgatni. A műsortartalommal azért kell hogy változás történjen, mert a következő napokban nekünk ennek a szerződésnek, illetve a pályázatnak az alapján meg kell növelnünk a zenei tartalmunkat.

- Méghozzá nem kicsit, nagyon.

- Így van. A negyvenkét százaléknyi zene nagyon sok, körülbelül kétszer annyi, mint amennyit most szolgáltatunk. És most eltekintek attól, hogy ennek a pályázatnak a minősítésébe belefogjak, mert sokszor elmondtuk már, és aki nem érti azt, hogy ha többet beszél valaki, az hátrány és nem előny, az sok mindent nem ért. Készülünk egy levelet eljuttatni a Médiatanácshoz holnap, amiben kérni készülünk, hogy átmeneti intézkedésként legalább függesszék fel a többlet zenei igényt. Azonban nekünk meg kell tenni, hogy valami módon megkísérlünk ennek eleget tenni, mert abban ne legyen kételyünk, hogy monitoringozni fogják a Klubrádiót, tehát fogják nézni, hogy akkor most tizenhét másodperccel többet beszélt Bolgár György ahelyett, hogy egy jó kis lagzi Lajcsi ment volna, vagy nem akarom bántani.

- Hát én máris befogom a számat ünnepélyesen, zenéljünk inkább.

- Így van. Tehát ez a dolog nehézségeket okoz nekünk, majd megpróbálunk ebből kilábalni. Rákérdeztél a másik frekvencia dolgára, ahol ugyancsak van egy jogerős ítéletünk.

- Akkor most én maradnék még egy pillanatig a mostani frekvenciánál és a műsorszerkezetünk változásánál. Alapvetően hogy intézhető el ez a több mint kétszer annyi mennyiségű zene? Be lehet rakni – kérdezték már sokan az elmúlt hónapokban – az éjszakai órákra, amikor érthetően kevesebb a hallgatónk, vagy ez sem ilyen egyszerű?

- Részben be lehet rakni, azonban ez fifikás dolog, mert a nap egészében, amit egyébként nem naponta, hanem hetente mérnek, kell teljesíteni ezt a negyvenkét százalékot. De reggel öt és este tizenegy között is, ha jól tudom huszonhét százalék zenének kell lennie.

- Magyarán azt sem lehet csinálni, hogy az összes zenei kötelezettségünket a késő éjszakai órára toljuk.

- Ez ugye ez a negyvenkét százalék.

- Eleve nem lehet, mert tíz és fél óra vagy mennyi ez a negyvenkét százalék.

- Így van, irdatlan sok, ez tíz óra naponta. Tehát a nap huszonnégy órájából tíz órán keresztül kell klimpírozni. Mi pedig beszélni szeretnénk.

- A zene nagyon szép, szeretjük is, csak mi beszélő rádió vagyunk.

- Aki minket hallgat, amikor mi elkezdünk sokat zenélni, akkor, legalábbis azalatt, átkapcsol esetleg egy beszélő rádióra. Hogy mit talál, az egy másik kérdés, de ez a veszély nem veszély, ez be fog következni. Aki nem akar zenét hallgatni, az nem akar zenét hallgatni. De egyébként a tíz óra, csak hogy érzékeltessem, azt jelenti, hogy ha este nyolckor, este tízkor elkezdenénk zenélni, akkor reggel hatig egyhuzamban egy árva szót sem lehetne szólni. Na most azon kívül, hogy ráadásul ez a szerződés ezt nem engedi meg, mert ugye nappal is kell huszonhét százalékot zenélnünk, minden bizonnyal az fog történni, hogy az éjszakai ismétlések elmaradnak. Azt nem tudom, hogy a mai műsoré is, a mostani Megbeszéljüké is elmarad-e, azt viszont tudom, hogy a te műsorodnak éjfél és kettő között számottevő, sok ezer hallgatója van. A rádiózásban az jelentős szám éjszaka. De reggel öttől hatig Rangos Kati műsorának is érdemi hallgatottsága van. Tehát tulajdonképpen itt most elvesznek a hallgatóktól nemcsak megszokott, hanem megszerzett jogokat is.

- Magyarán azt kérjük a médiatanácstól, hogy enyhítsen ezen a kötelezettségen? Vagy valami konkrét számot is meghatározunk a kérelmünkben?

- Én azt gondolom, és talán szarkasztikusnak hangzik, de nem feltétlenül annak szánom, hogy talán térjünk vissza a normális megközelítésre. Tudniillik, ha normális lenne a világ amiben élünk, akkor azzal pályáztunk volna, hogy legalább hetvenöt százalékot beszélünk.

- Hiszen még a zenei rádióknál is azt követelik meg, hogy azért mondjanak híreket.

- Így van.

- Tőlünk meg mintha az ellenkezőjét kérnék. Hogy mégse beszéljetek már annyit.

- Amikor mi híreket mondunk és hogy úgy mondjam, túlhírezzük magunkat, akkor mi vétséget követünk el. Teljesen abszurd. Tehát én nem gondolom, hogy ebben a levélben nekem valami százalékot kellene meghatározni, hanem azt kell kérnem, hogy a maximum legyen a negyvenkét százalék zene és akkor visszakerülünk az ésszerűség határain belülre.

- Bízzák ránk, hogy mennyit használunk ki ebből.

- Amúgy szöveget nehezebb és drágább előállítani. Tehát itt nem arról van szó, hogy mi anyagi vagy üzleti könnyebbséget akarunk szerezni. Ellenkezőleg, nehezebb feltételeket akarunk magunknak teremteni, és mi már szereztünk tizenkét évnyi rutint ebben a dologban. Remélhetőleg a hallgatók is észlelik, hogy mi tudjuk, ezt hogy kell csinálni, hogyan lesz érdekes, izgalmas, hogyan szolgálja a közérdeket. Tehát azt szeretném kérni, hogy fordítsuk vissza a talpára a világot a zenei és a szövegtartalommal. De ez ebben a pillanatban nem pusztán egy pitizés, mert itt át lehet térni a másik frekvencia ügyére.

- Ha a kérésünkre pozitívan válaszolnak, az már sok szempontból mintha megelőlegezné azt, hogy a másik frekvencia ügyében vajon milyen lesz a médiahatóság viselkedése.

- Ez így nem függ össze.

- Nem?

- Mert ebben a pillanatban, amikor mi ezt kérjük, akkor hivatkozhatunk arra, hogy mi egy bíróság által létrehozott szerződésben vagyunk egy másik frekvencia jövőbeni használatára, amelyiket olyan műsorstruktúrával nyertünk el, mint amit most sugárzunk. Tehát amit most kérek, azt tulajdonképpen egyszer már megnyertük, sőt három évvel ezelőtt nyertük meg ennek a lehetőségét. Most tételezzük fel, hogy pozitívan állnak hozzánk. A szokatlanság élménye mindenképpen áthatna ebben az esetben, de nem fejeződik be a dolog ezzel, ez még nem vetíti előre a 92,9 végrehajtási módját. Hangsúlyozom azért, hogy ott egy jogerős bírósági ítélet által megszerzett jogokról van szó. Vagyis az, hogy ne kelljen fizetnünk évi 55 millió plusz áfát, azért egy extra bukéja a másik frekvenciának. Tehát ha erre a holnap eljuttatandó levélre pozitív választ kapunk, abból én nem következtetek a másik frekvencia megvalósítási ütemtervére.

- A másik frekvencia elnyerése után szerinted mégis mi a reális ügymenet? Mi az, amit például a médiahatóságnak teljesítenie kell, és van-e erre bármiféle határidő vagy olyan pont, ameddig el kell jutni mindenképpen, vagy egyszerűen megvan a szerződés, mert a bíróság létrehozta, aztán lesz, ami lesz?

- A három év tapasztalata alapján semmiképp sem alapoznék a realitásokra. Azt tudom, hogy mi lenne a jogszerű. A jogszerű az lenne, hogy gyakorlatilag késlekedés nélkül, vagyis azonnal hoznának egy olyan határozatot, aminek az a tartalma, hogy létrehozzák a hatósági típusú szerződést a Klubrádió és saját maguk között. Mert a bíróság, ne menjünk most bele ennek a részleteibe, nem azt hozhatta létre, csak előírhatta, hogy milyen tartalommal köteles a médiatanács hatósági szerződést létrehozni.

- Milyen méretű egy ilyen szerződés? Hány oldalas körülbelül?

- Nincs alkotási feladat, mert a szerződés szövege benne van az ítéletben.

- Sokat gondolkozni nem kell rajta.

- Nem kell egyáltalán. A fejlécét ki kell cserélni, némi túlzással fogalmazva vállalkozói – ha jól emlékszem ez volt a szerződés – hatósági szerződéssé. És ennek tulajdonképpen azonnali a határideje. A modus vivendi végrehajtásmódja ennek, hogy úgy mondjam. A szabványát megalkottuk 2010-ben, mert mi leírtuk, hogy kell egyik frekvenciáról a másikra átállni. Nekünk ezt nem engedték meg, ezzel szemben megvalósították az Inforádió meg a Juventus rádió esetében. Ott pontosan az történt, amit mi a sajátunkra kértünk, hogy tudniillik a régi frekvencián x másodpercben elhallgatunk és a következő másodpercben az újon szólalunk meg.

- Akkor lépjünk be egy pillanatra a tündérmesék világába. Ha jövő héten a Médiatanács rájönne arra, hogy valóban csak lényegében a címet kell kicserélni, és azt mondja, hogy itt van a most már mindennek megfelelő hatósági szerződés, kérem Arató urat, hogy fáradjon be és írja alá, onnantól kezdve mennyi idő telne el, hogy át tudjunk állni?

- Van annak egy bizonyos ideje, tehát nem olyan gyors, mint most az ideiglenesről a végleges frekvenciára átállás.

- Hiszen itt semmi nem változott technikailag sem.

- Így van, mert annak a műszaki tartalma is más, van egy rádióengedéllyel kapcsolatos folyamat. Tehát úgy gondolom, ha ez bekövetkezne mondjuk jövő héten csütörtökön, ugye szerdán vannak médiatanács ülések, akkor attól számított körülbelül két hónap múlva valósulna meg az átállás.

- Magyarán további két hónapig még a fizetős frekvencián maradnánk. Sok hallgató kérdezi tőlem is, hogy és akkor a befizetett félévnyi frekvenciadíj odaveszne? Jog szerint nem, ugye?

- Jó a kérdés. Ha a mostani státusz quót tekintve előáll egy olyan pillanat, hogy mi nem használjuk azt, amit mi előre kifizettünk, és a kifizetés futamidejéből még van hátra, akkor azt vissza kell adni. Én azért mégis úgy gondolom, hogy a Klubrádiónak ez nem lesz egy könnyű és gyors folyamat, de a Klubrádiónak tulajdonképpen immár három éve kell olyanért fizetni, amiért a most már jogerős bírósági ítélet alapján nem kellett volna fizetni. Tehát tőlünk frekvenciadíjat szedtek, szemben mondjuk a Lánchíd rádióval vagy a Mária katolikus rádióval stb. Miközben nekünk egy elnyert, ma már közösséginek hívott frekvenciánk volt. Tehát én úgy gondolom, hogy erős megfontolás tárgyát képezi, hogy mi azt a pénzt visszakérjük.

- De ettől azért nem tesszük függővé, hogy átmenjünk a 92,9-re, amennyiben a szerződés létrehozásával és a technikai feltételek megteremtésével erre lehetőség nyílik.

- Természetesen. De miután olyan a médiatörvény, aminek legalábbis a minősítését sokan ismerik, ezért az abban lévő lehetőségek tárháza végtelen. Tehát akár a mostani frekvenciánkat is – biztos azonnal tiltakozna a szóvivőjük – átalakíthatnák közösségivé. És akkor az egy egyszerű megoldás lenne. Én ezt természetesen majd fel is fogom vetni.

- Szóval sok mindenben partnerek volnánk, csak a partnerséghez kell egy másik fél is.

- Remélem nem voltam túlságosan bonyolult. A lényeg az, hogy mi szeretnénk a hallgatóknak továbbra is ilyen közkedvelt műsorokat sugározni. Szeretnénk sokat beszélni Önökhöz, Önökkel. És azért küzdünk, hogy ezt megvalósíthassuk.

- És addig is a zenét is hallgassák, ha szeretik. Reméljük, hogy olyan zenét tudunk sugározni, amit sokan szeretnek.

- Ez egészen biztos.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >