Horthy és ami utána történt
- Részletek
- BALOGH S. ÉVA
- 2009. november 24. kedd, 13:32
- Balogh S. Éva
Bevallom, hogy eddig nem töltöttem sok időt azzal, hogy november 16-án volt Horthy Miklós budapesti bevonulásának kilencvenedik évfordulója. Pedig valamikor reggeltől-estig mással sem voltam elfoglalva, mint az 1919-es eseményekkel, ugyanis ezekről a hónapokról írtam valamikor egyetemista koromban a disszertációmat. Gondolom mindenki, aki tud valamicskét is erről a bevonulásról, ismeri nagyjából Horthy Gellért téri beszédének fontosabb pontjait. Arról, hogy megfenyegette a bűnös fővárost, amely „megtagadta ezeréves múltját,” amely „sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött.” Hozzátette, hogy felkészült a „büntető ökölcsapásra.” Azt ellenben valószínűleg kevesebben tudják, hogy az ország előző miniszterelnökének, Friedrich Istvánnak az ablakon keresztül kellett kimenekülnie a lakásából, mert a különítményesek az éj leple alatt akarták ott helyben letartóztatni. Valószínűleg arról sem tudnak, hogy az új miniszterelnök, Huszár Károly is remegett Horthy nemzeti hadseregétől, mint azt be is vallotta Milán Hodzsának, amikor a szlovák politikus ellátogatott Budapestre.
Budapest, 2009. november 22. Résztvevők, köztük a bíróság által jogerősen
feloszlatott, majd Új Magyar Gárda Mozgalom néven újjászerveződő szervezet
egyenruháját viselő személyek a Jobbik Magyarországért Mozgalom lovas
felvonulásán, amelyet Horthy Miklós budapesti bevonulásának 90. évfordulója alkalmából rendeztek. - MTI Fotó: Honéczy Barnabás
Látom, hogy a jobbikosok a Kosztolányi téren gyülekeztek, és a mai Bartók Béla úton masíroztak a Gellért Szálló felé, ahol akkoriban Horthyék főhadiszállása volt. Persze valamikor a Bartók Béla utat Horthy Miklós útnak hívták, épp az 1919-es bevonulás emlékére. Hallom, hogy egyesek szerint az út mai neve elfogadhatatlan, mert a „kommunistáktól” kapta 1945-ben! Érdekes időket élünk, az biztos.
De vannak más dolgok is, amelyek engem azokra a régi időkre emlékeztetnek. Például az a sok hamis tanúzás, amelyekről túl gyakran hall az ember. Itt van például ez a Zuschlag-ügy. Az, hogy ezt az embert, aki nem veszélyes a társadalomra, már legalább két éve előzetesben tartják, engem megint egy régi bírósági perre emlékeztet, és az is 1919-1920-ban zajlott. Ez pedig a Tisza-per volt, ahol Kéri Pált és Fényes Lászlót két évig tartották előzetesben. Fényest felmentették, de Kéri életfogytiglant kapott. A tárgyalás maga 106 napot vett igénybe, és ez alatt a 106 nap alatt a tanúk előregyártott történetekkel álltak elő. A vádlottak között ott volt Friedrich István is, akit a végén felmentettek, és akinek az ügyvédje, Polónyi Dezső azt mondta a tárgyaláson, hogy „ha Friedrich nem üldözi a siófoki és orgoványi gyilkosokat, most bizonyára nem ülne a vádlottak padján.”
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Zuschlag ártatlan, de azért az érdekes, hogy a tanúk egyre-másra szocialista politikusokat akarnak valamiképpen belekeverni a dologba. Deutsch Tamásról már kitűnt, hogy valószínűleg nem mondott igazat, és ki tudja, hogy a többi tanú vallomásai mennyire megbízhatóak. Az az érzésem, hogy nem azok. Legalábbis az újságok leírásai alapján vannak kételyeim.
