„Édes-bús” felháborodás a hitelesség ürügyén
- Részletek
- Napi apró
- 2010. február 24. szerda, 12:24
- Lánczos Vera
„…a hitelesség nem hitelfelvételi képesség – tudja?” vetette oda a kérdést Navracsics Tibor Bajnai Gordonnak, amikor hétfőn a parlamentben reagált a miniszterelnök kormányzati eredményekről szóló beszámolójára.
A Fidesz frakcióvezetője bizonyára szellemesnek vélte az arrogáns mondatot, amely szokás szerint nem érdemi észrevétel volt, ám a „vak tyúk is talál szemet” jelenség tanújává tett mindannyiunkat, akik hallgattuk őt. A gorombasággal ugyanis rátapintott a lényegre: bizony hitelt sem vehet fel bárki, csak az, akit megbízhatónak tartanak a hitelezők. Mondhatnánk, a hitelesség bizalmi kérdés, ám vannak olyan esetek is, amikor több kell ehhez, mint hit a változásban.
Az etalonként említett „hitelesség” az, magyarázta Navracsics, „… amikor a választópolgárok valakit hiteles, megbízható politikusnak fogadnak el”. A hitelfelvételhez azonban az is kell - magyarázzuk mi -, hogy a hiteles politikusoknak hiteles programjuk is legyen, amelyet a hitelezők is így ítélnek meg.
Értjük az ideges kirohanást, hiszen a miniszterelnök megfogalmazott bizonyos intelmeket annak érdekében, hogy a gazdaságban elindított pozitív folyamatok megőrizhetők legyenek. Ezt a hiteles adatokkal leírható gazdaságot igyekszik nap mint nap úgy feltüntetni a Fidesz, mintha romokban heverne, hogy kormányváltás után az államháztartási hiány némi növelésével legyen oka és indoka tágítani a mozgásterét. Jól tudja, hogy a hitelesség, amelyet csereszabatosként kezel a nagy támogatottsággal, záros határidőn belül elillanhat, ha megalapozatlan ígéreteit nem tudja finanszírozni.
De Navracsics nem érte be ennyivel: „…itt olyan emberek vesznek részt és formálnak véleményt közügyekről, akik mögött választópolgárok állnak (…) Önt egyetlen grémium választotta, az MSZP rendkívüli kongresszusa (…) ez egy demokráciában nagyobb önmérsékletre intené az embert, amikor politikai pártokkal és politikusokkal szembeni intelmeit fogalmazza meg.”
Vagyis nem az számít hogy „mit”, hanem az, hogy „ki” mondja. Navracsics demokrácia-felfogását ehhez igazítja: nem lehet csak úgy, tények alapján nyilatkozni, ha az ember pusztán miniszterelnök és nem nagybetűs Képviselő. Hogy képzeli, hogy Képviselők figyelmét gazdasági összefüggésekre hívja fel? Mit érdekli a Képviselőt a miniszterelnöki intelmek igazsága? Hiszen „Ön a saját intelmeinek következményeiért nem vállal felelősséget.” Bajnai valóban nincs tekintettel intelmeivel a Fidesz politikai helyzetére, és a felelősségére sem, „csak” az ország érdekeire. Meg is kapja a magáét:…”Ha politikus lesz, az ígéretét és ne csak a hitelszerződést tartsa be!”
A jelenlegi helyzet ismeretében azonban mi, egyszerű választópolgárok, úgy gondoljuk, a hitelesség ott kezdődik, hogy betartjuk a hitelszerződéseket. A Fidesz is kezdhetné nyugodtan így, s folytathatná úgy, hogy ígéreteit ehhez szabja. Ahogy Navracsics Tibor tudatta velünk, szinte már édes-búsan: a hiteles politikus nem csapja be a választókat. És akkor ide most képzeljünk néhány édes-bús mosolyjelet!
(Lánczos Vera)
