Kerülhet-e homok a fogaskerekek közé?
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. március 03. szerda, 05:04
(A Fidesz esete az IMF-fel és a magyar gazdasággal)
Miközben Magyarország, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) magyarországi képviseletének vezetője szerint, a fellendülés felé vezető úton van (Iryna V. Ivaschenko úgy vélte: idén a 3,8 százalékos GDP-arányos deficitcél elérhető);
miközben Barbara Kauffmann, az Európai Bizottság delegációjának vezetője szerint „a magyar gazdaság stabilizálódott és megfelelő pályán halad … a fellendülés felé, amely nem a belső fogyasztáson, hanem a külső keresleten alapul”;
miközben a kancelláriaminiszter, Molnár Csaba bejelentette, hogy az idén már csökkenő pályára áll az államadósság GDP-arányos szintje, továbbá, hogy a gazdasági növekedés üteme jövőre 3-3,5 százalék lehet, ha az ország marad a mostani makrogazdasági pályán;
miközben Bajnai Gordon miniszterelnök szerint 2012-re elérhető a 4 százalékos éves növekedés;
és a The New York Times-nak adott nyilatkozatában elmondja, azt szeretné, hogy az országnak 2014-re eurója legyen, és gazdasága fenntartható módon növekedjen,
mindeközben a Fidesz folyamatosan árasztja el a sajtót homlokegyenest ellenkező tartalmú üzeneteivel, miszerint a válság félrekezelt, a kormány az adatokkal ”trükközik”. (A szó mágikus erejében, a használat gyakoriságából ítélve, nagy a bizalmuk.)
Orbán Viktor Hír Tv Rájátszás című műsorában azt nyilatkozta, hogy: „…a költségvetés számai fiktívek, és nem lehet tudni, hogy a következő kormány milyen örökséget vesz át. Hozzátette: becslésiek vannak, de a pontos számokat nem ismerik. Arra a felvetésre, hogy Bajnai Gordon felajánlotta, hogy megmutatja a számokat, a Fidesz elnöke úgy válaszolt: “nem megmutatni kell, ez nem peep show. Az átadás-átvételnek szabályos rendje van.”
Varga Mihály szerint „Tekintettel arra, hogy a 2010-es költségvetés már csak papíron létezik, valószínűleg már a kormányváltás után el kell kezdeni a tárgyalásokat az IMF-fel”
Másutt továbbra is azt állítja „a valós költségvetési hiány 7-7,5 százalék körül lehet.”
„A mostani kormány csak májusig tervezett, és a költségvetés 2010 tavaszáig biztosítja az ország finanszírozhatóságát.”
Az egymással köszönőviszonyban sem lévő nyilatkozatok alapján határozottan úgy tűnik, a Fidesz meg van győződve arról, hogy a makrogazdasági adatok, a költségvetés számsorai, az államháztartási hiány mértéke nem vitathatatlan tényadatok - legyenek bár ellenőrizhetők, sőt, ellenőrzöttek is -, hanem annak függvényében változó „igazságok”, hogy melyiket sikerül hangosabban képviselni.
(Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy Bajnai Gordon nem az átadás-átvétel helyett ajánlott betekintést az adatokba, hanem azért, mert tapasztalja, hogy a Fidesz vezető politikusai folyamatosan kétségbe vonják a kormány által közölt adatokat. Orbán Viktor válasza ezért finoman szólva sem adekvát, bár értjük, hogy miért elutasító. Ami a válasz formai szempontból adekvát voltát illeti, annak megítélését pedig az olvasó ízlésére, fantáziájára bízzuk.)
Emlékeztessünk a Fidesz vezetőinek nyilatkozatai kapcsán arra is, hogy Barbara Kauffmann a fentebb idézett híradás szerint, egy kérdésre válaszolva azt is elmondta: „… találkoztak a legnagyobb ellenzéki párt képviselőivel, a Fidesz kifejtette készségét és szándékát a szigorú fiskális politikát folytatására. Hozzátette: az ellenzéki politikusok megerősítették, hogy fontosnak tartják az IMF-fel való együttműködést és ezt fenn kívánják tartani.”
Természetesen vannak előfeltételei annak, hogy bizakodni lehessen a „valóságértelmezési versenyben” mint politikai a taktikában. Ehhez többek közt olyan sajtóra és olyan olvasókra van szükség, akik nem tesznek különbséget vagy nem tudnak különbséget tenni a sejtetésekről, úgynevezett értesülésekről szóló híradások, illetve a tényadatokról, ellenőrzött adatokról, névvel tett nyilatkozatokról szóló tájékoztatás között.
Az ilyen híradások, mint például az, hogy „Engedni fog az IMF a Fidesznek?”, mind olyan impulzusok, amelyek az értelemszerűen csak felületesen tájékozódó többségben elbizonytalanodást váltanak ki, azt sejtetik, hogy van egy másik olvasata a hivatalos álláspontnak. Lehet csupán alku tárgya a hiány mértéke. Innentől lehet hitkérdéssé tenni a legprózaibb számadatokhoz való viszonyulást is.
Számos sajtóhír csupán „értesüléseken alapul”, sejtet, jósol. De ezek az „értesülések” utóbb úgy kerülnek be a kommunikációs térbe, mintha egyenértékű tartalommal bírnának az olyan híradásokkal, amelyek hivatalos adatokon, névvel adott nyilatkozatokon alapulnak.
Az „Engedni fog az IMF a Fidesznek?” című írás jó példa ennek illusztrálásra. Például gondosan ahhoz gyűjt érveket, miért is lehet tolerálható a Fidesz elképzelése a hiány megemeléséről:
„Egyrészt a nyugat-európai idei várható hiányszámokkal összevetve még mindig alacsonyabbak közé tartozna. Másrészt egy megemelt deficitcélért cserébe a jelek szerint az IMF mélyreható reformokat várna el (ami tartósan csökkenteni tudná majd az államháztartás hiányát). Harmadrészt a gazdasági élénkítés érdekében mérsékelten megemelt hiánycél jól is venné ki magát, mivel idénre egyébként még recesszió várható és közép távon sem igazán látszik, hogy honnan jönnének (milyen forrásból) a magyar gazdaság növekedésének forrásai.”
Csak arról nem ejt szót, hogy vajon miért is alapozhat egy ilyen elképzelés arra, hogy a hazai hiányszám még megemelése esetén is alacsonyabb lenne a nyugat-európai várható hiányszámokhoz képest. Hogy ez éppen annak a konvergencia-programnak a végrehajtása és az eredményes válságkezelés miatt lehetséges, amely kormányzati politika helyességét és eredményeit a Fidesz mindeddig megkérdőjelezte, s hogy itthon éppen e kudarcra hivatkozva akar hiányt növelni – arról hallgat. Csak arról nem esik szó, hogy a Fidesz, a mélyreható reformok melletti elköteleződésével, éppen annak az ellenkezőjére vállalkozna, amit az elmúlt két ciklusban akadályozott, illetve aminek mikéntjéről még mindig nem tájékoztatott senkit Magyarországon. Akkor ez a tény vajon miként játszana szerepet kezdeményezése tolerálhatóságában? Csak arról nem szól az érvelés, hogy egy ilyen új megállapodásnak konkrétan milyen hátrányos következményei, pontosabban ára lenne az országra nézve. Mindezt egy olyan helyzetben mulasztja el az „értesülés” közreadója és boncolgatója, amelyről igazolt eredmények birtokában a pénzügyminiszter (igaz néhány nappal később, a The Wall Street Journal európai kiadásának keddi számában, a véleményoldalon megjelent cikkében) így nyilatkozik: „Magyarország szakított a hitelre alapozott növekedési modellel, és speciális terápiát alkalmazott a gazdasági válságra, amelynek legfőbb tanulsága az, hogy a rövid távú gondolkodás nem old meg semmit, csupán még több adósságot hagy hátra:
A végletesen megosztott magyar társadalom szokásos, mindent definíciós harccá és kommunikációs kérdéssé silányító küzdelmének vagyunk tanúi ebben az esetben is.
Konkrétan annak a kísérletnek, hogy a „romokban van a gazdaság” értékítélet le tudja-e győzni az „eredményes volt a válságkezelés és a konvergencia-program” értékítéletet, noha az utóbbi mögött valós számadatok és nemzetközi megerősítés áll.
A tét nemcsak az, hogy nem könnyű ellenzéki retorikát váltani, és elismerni valós eredményeket választások előtt. A tét nagyobb: a valós eredmények elismeréséből a gazdaságpolitika helyességének elismerése is következne, amely viszont folytatást feltételezne. A folytatás pedig egyenesen vezetne az eddigi ígéretek betarthatatlanságának lelepleződéséhez.
A kísérlet azért érdekes, mert ebben most nemcsak a hazai politika szereplői vesznek részt, hanem a nemzetközi színtér olyan tényezői is, amelyek kevéssé empatikusak politikai taktikákra alapozott érvelésekkel, és amelyek rendre kinyilvánítják objektív álláspontjukat*.
Mindazonáltal ha Magyarországon eredményes lesz az eddigi populista kommunikáció, amely szerint az eddigi gazdasági erőfeszítések értelmetlenek és eredménytelenek voltak, amely szerint lehet áldozatok nélkül is nagy átalakításokat végrehajtani , csak „jól kell kormányozni”, akkor előfordulhat, hogy alkupozícióba kerülve az új kormány új megállapodást köthet. Az új alkupozícióban a választáson szerzett többségére fog hivatkozni, egy dolgon azonban nem változtathat, azon a feltételrendszeren, amelyet a másik fél határoz meg az alkuban. S azon sem, hogy az új megállapodásnak is ára lesz, amit az ország fog megfizetni, még ha populista retorikával ez is ügyesen el lesz fedve.
*A megállapítást meglepő gyorsasággal igazolta vissza az IMF mai közleménye arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap nem folytatott tárgyalásokat a Fidesszel, informális eszmecserét viszont igen a magyar gazdaság helyzetéről. Az informális találkozón „a Fidesz képviselői azt mondták, hogy kormányra kerülése esetén a párt a költségvetési hiány csökkentésére törekedik.” Ehhez „ Irina Ivascsenko hozzátette: a bruttó hazai termék (GDP) arányában számolt ’2010-es államháztartási hiánycél még mindig 3,8 százalék.”