A politikai cinizmus „kötőereje”
- Részletek
- Napi apró
- 2010. szeptember 18. szombat, 04:44
- Lánczos Vera
Naponta érhetjük tetten a politikai cinizmus jeleit a kormányzásában, a kormány mögött álló pártpolitikában. Már közhelyes, annyiszor megírtuk, mennyire cinikus például az a magyarázat, hogy a korábban független intézmények vezetői posztjaira azért „kellett” pártembereket ültetni, mert úgymond a konszenzusra épülő demokrácia befuccsolt, hiszen személyekben nem sikerült megállapodni az elmúlt ciklusokban, ugye? (Hogy ki állta útját minden megegyezésnek a végsőkig feszítve a húrt a kiegyenlített erőviszonyok között, ki deklarálta mindenre az erős kormányt megoldásnak – az is közhely már.)
De vannak a politikai cinizmusnak apróbb árulkodó jelei is, minden nap. Itt van például az a briliáns megoldás, hogy a Fidesz Kósa Lajost, tehát azt a politikusát teszi a devizahitelesek helyzetének javítását célzó programja egyik főfelelősévé, aki korábbi nyilatkozataival a legtöbbet rontott – éppen a devizahitellel rendelkezők helyzetén.
Mint programfelelős végigrodeózhatja a stúdiókat a devizahitelesek megsegítése ügyében, és korábbi megszólalásai okán mindenütt arra „kényszerül” vagy „alkalma nyílik” rá (nézőpont kérdése, melyik a helyes leírás), hogy újra meg újra megismételje korábbi képtelen nyilatkozatait a hitelminősítőkről, az ország gazdasági állapotáról kormányváltáskor és a „gazdasági, szabadságharcról”.
Az se semmi, hogy parlamenti bizottságok vizsgálódó albizottságainak tagjaivá vagy tisztségviselőivé olyan politikusokat választanak a kormánypártok, akik a vizsgálódás alapjául szolgáló események érintettjei voltak. (Révész Máriusz, Demeter Ervin.)
Mert ugye kiktől másoktól várható objektívebb megítélés, mint tőlük? És ki más engedheti meg magának, hogy az albizottságok munkájáról, menet közben, saját értelmezéseinek, véleményének adjon hangot, akadálytalanul, a teljes médiatérben?
S ne feledkezzünk meg a nyugdíjasoknak írt levél konzultációként való eladásáról sem– mert ez is egy gyöngyszem. Nemcsak a szépen előre megfogalmazott vélemények miatt, amelyek közül csak ki kell választania a sajátját a nyugdíjasnak; nemcsak az adatgyűjtés lehetősége miatt, hanem az olcsó trükk miatt, hogy konzultációnak lehet nevezni egy nem interaktív és a nyilvánosság szeme elől elfedett tartalmú üzenetváltást. A feldolgozás átláthatatlan. Nem fogjuk megtudni – hacsak közzé nem teszik dokumentáltan, hogy mennyien és milyen álláspontot képviseltek, hogy milyen válaszok érkeztek vissza, és mennyi? Így ma, az internet korában is, bármihez hivatkozási alapul szolgálhat egy ilyen levelezés: ez az emberek akarata. Működik ez, ahogy eddig is működött.
Csak rögzítsük: ez itt a nemzeti ügyek kormánya és a nemzeti együttműködés rendszerét építi.
(Lánczos Vera)
