Presse: Martonyi-cikk, némi szerkesztői megjegyzésekkel
- Részletek
- Szemle
- 2013. július 18. csütörtök, 06:16
- (hj-mzs)
Magyarország egy új öntudat jegyében. A magyar külügyminiszter felhívása: Az Ausztria szomszédjáról szóló beszámolókkal maradjunk a tényeknél! (Emlékeztetőül: néhány napja ugyanez a lap vezércikket közölt ezzel a címmel: Orbán a kontinens politikai bunkói közt folyó versenyben.)
Külügyminiszterként az ember természetesen örül a kedvező sajtójelentéseknek, mint például annak, hogy folyamatosan rekordokat dönt a Magyarországra érkező osztrák látogatók száma, de kevésbé örül az olyan cikkeknek, amelyek téves információkon alapulnak vagy ilyeneket tartalmaznak. A nyilvánvaló érdeklődés mindkét esetben arról tanúskodik, hogy igenis közösséget alkotunk: szomszédokként, regionális partnerekként és az Európai Unió tagjaiként.
Ugyanakkor azonban taglalni kell a kormány intézkedéseinek hátterét is. Magyarország 2010-ben – a legtöbb uniós tagállamhoz hasonlóan – súlyos gazdasági helyzetben volt. A magyar kormány azonban, más országoktól eltérően, több mint egyértelmű felhatalmazást kapott a választóktól a szükséges politikai és gazdasági átszervezések végrehajtására: ez a gyakran emlegetett és irigyelt kétharmados többséget, amely az esélyek mellett nagy felelősséget is jelent. Ez az egyedülálló konstelláció és a keresztülvitt változtatások terjedelme kezdettől fogva szemrehányásokat váltott ki: a magyar kormány sérti a jogállamiság elveit és az alapvető jogokat – mondták. A bírálóknak azonban mindig nehezükre esett konkrét példákat felhozni.
A beszámolók ellentmondanak a tényeknek
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, a jogállamiság és az emberi jogok védelmére alapított legrégebbi európai szervezet nemrégiben nagy többséggel elutasított egy javaslatot, hogy Magyarország ellen indítsanak monitoring eljárást. Egy héttel később, július elején az Európai Parlament elfogadta a zöld Rui Tavares képviselő Magyarországról szóló jelentését. Ez a jelentés számos pontban ellentmond a valóságnak: helyeként még csak a legutóbbi magyar törvényhozást sem veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja az EU Bizottsága vagy az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő jogi eljárásokat, mi több, megelőlegezi a kimenetelüket.
Nem véletlen, hogy az Európai Néppárt frakciója, amely a legnagyobb az Európai parlamentben, szinte egyhangúlag elutasította a tervezetet – ez arra utal, hogy a kezdeményezők a vitát a pártpolitikai erőviszonyok próbájának is szánhatták. (1)
Mindenesetre azoknak, akik valóban érdeklődnek a magyarországi fejlemények iránt, szeretném javasolni, hogy a kormányunk valós intézkedéseihez orientálódjanak.
Ami a magyarországi etnikai és vallási kisebbségekkel való bánásmódra vonatkozó szemrehányásokat illeti, a valóság távol áll az egyes sajtóbeszámolókban lefestett helyzettől.
Magyarországon a jelenlegi kormánynak köszönhetően már szigorú büntetések fenyegetik a gyűlöletbeszédet, (2) amivel teljesültek a zsidó szervezetek követelései is.
Orbán Viktor kormánya volt Európában az első, amely prioritásává tett a romák integrációjának kérdését, miután a magyar soros uniós elnökség során elfogadták az európai roma-stratégiát.
Kezdeményeink gyümölcsöt hoznak
Gyakran kifogásolják a kormány gazdaságpolitikáját. Kétségtelen, hogy eltért a hagyományos takarékossági politikától. A messze az uniós átlag alatt lévő bérek és fizetések mellett úgy tűnt, a lakosság nem terhelhető tovább. Egy új teherelosztás jegyében nagyobb hozzájárulást kell vállalniuk azoknak, akik ezt megtehetik. (3)
Az új kezdemények meghozzák az első gyümölcsöket: Magyarország a költségvetési hiányát tartósan a GDP 3 százaléka alá szorította, és ezért az EU Bizottsága megszüntette a túlzottdeficit-eljárást, amely uniós csatlakozása óta folyt az ország ellen. Az államadósság lassan csökken, tartósan a nemzetközi pénzügyi piacról finanszírozzuk magunkat, a kereskedelmi szaldó erősen pozitív, és a fizetési mérleg egyértelmű felesleget mutat. A gazdasági növekedés lassan újra beindul, ugyanakkor csökken a munkanélküliség. Feltételezem, hogy az osztrák olvasó értékelni fogja elért pénzügyi konszolidálódásunkat.
Egyetlen kormány sem tarthat igényt a tévedhetetlenségre. Különösen akkor, ha, mint Magyarországon, az utóbbi három évben 600 törvényt fogadtak el, amelyek szükségszerűen nem csupán hiányosságokat mutatnak fel, hanem sértenek is bizonyos érdekeket.
Nem hanyagolhatók el a vita nem gazdasági vonatkozásai sem. A Tavares-jelentés például aggódik a házasság és a család magyar meghatározása miatt, amely az alaptörvény értelmében egy féri és egy nő életközösségén nyugszik. Ez a fogalom azonban megfelel a négyezer éves zsidó-keresztény civilizációnak (4), amelynek kizárólagosságát senkire nem kényszerítjük rá, de nem akarjuk elveszteni a hozzá tartozás szabadságát sem. A Lisszaboni Szerződés alátámasztja nézetünket: a családjog továbbra is a nemzetek illetékességében marad.
Együttműködésre készen
Az EU-intézményekkel fennálló nézetkülönbségeket – amilyenek minden tagállamnak vannak – jogi alapon kellene megoldani. Mindaddig, amíg ezek nem politikailag vagy ideológiailag motivált viták, mi elfogadjuk az esetleges eljárások eredményeit is. (5)
Magyarország a kevés jogi vitában mindig korrekt módon együttműködött az EU Bizottságával, a szerződések őrzőjével, ezt maga Barroso is megerősített a parlamenti vitában. Magyarország ugyanis nem az Európa-szkepszis országa, hanem egy új öntudat országa. (6) Számunkra nincs alternatívája az erős Európának. Közép-Európának – Ausztriával és Magyarországgal – az a hivatása, hogy ehhez hozzájáruljon.
Az utóbbi szolgálatába szándékozunk állítani a Visegrádi csoportban (V4) 2013–14-ben betöltött soros elnökségünket, és az ezt részben átfedő elnökségünket a Közép-Európai Kezdeményezésben (CEI) 2013-ban, és a CEI 2014-es osztrák soros elnökségével közösen Közép-Európát fókuszba akarjuk állítani és új impulzusokat akarunk adni.
Magyarország hisz mind az EU elmélyítésének, mind bővítésének a szükségességében. Be kell végezni Európa egyesülésének folyamatát: nem maradhat fenn egyetlen exklávé vagy geopolitikai vákuum sem a szomszédunkban.
Az elmélyítést előbb a fennálló szerződések keretei között kell véghezvinni, és ennek befogadó és nyílt folyamatnak kell maradnia a belső piac integritásának megőrzése érdekében. Síkra szállunk egy belső falak nélküli, nyitott Európáért.
Az ilyen váltóállításnál a megbízható partnerek nélkülözhetetlenek. Ausztria Magyarország számára ilyen volt, és ilyen ma is, sőt több is: barát.
Néhány szerkesztői megjegyzés:
(1) Lásd erről Kim Lane Scheppele írását vagy aprónkat: Orbán forradalmi számtana.
(2) Különösen ha romák követik el, a bíróságok szerint a „magyar nemzet sérelmére”.
(3) Azaz az alulfizetett polgároknak, akik minden külön- és egyéb adó végső megfizetői.
(4) Ez Orbán sokszor elmondott tévképzetének a nyilván kötelező átvétele. Lásd Huszár Ágnes írását a „négyezer éves hagyományról”: Rajta vagy a köcsöglistán?
(5) Krémer Ferenc véleménye más, lásd: Politikai támadás Magyarország ellen
(6) Nem idézzük Orbán és Kövér számos megszólalását, amely nemhogy Európa-szkepszist, hanem egyenesen Európa-megvetést hirdet. (A válságban tengődő, hanyatló Nyugattól a brüsszeli bürokratahadig, amely a hazát támadja.)
