Gagyi cirkusz
- Részletek
- Napi apró
- 2013. július 25. csütörtök, 08:06
- Lánczos Vera
Nemrég arról írtam (A nagy dohányárudai szemforgatás), milyen végtelenül álságos ez a hatalom, amely a nagy trafiklenyúlási projektet azzal igyekszik leplezni, hogy nemzetinek nevezi a „bűnös” termékek kereskedelmére szolgáló boltokat, és elbábozza nekünk, hogy attól valósul majd meg a káros szenvedélyről való leszoktatás, ha karon ülő gyereket sem vihetnek be a cigarettavásárló szülők a helyiségbe, ahol amúgy a dohányon kívül lassan tengeri herkentyű is kapható lesz. Közönséges halandó nemigen érti, mitől óvják a kisdedeket. Netán a fagyik, csokik, italneműk és tengeri herkentyűk között megbúvó cigarettásdobozok látványa olyan sokkoló hatású, hogy ezt megakadályozandó razziázik a fogyasztóvédelmi hatóság napok óta? Hallottam például, hogy megfeddték azt a trafikost, aki a bigott szabály miatt a boltban ásványvizet vásárolni akaró kisgyermekes szülőnek kivitt egy üveggel az ajtó elé. Nem járt el helyesen, mert elhagyta az árusító posztját, szólt a kritika. A dohánytermékek delejező hatása, úgy látszik, csak a boltokban érvényesül, mert még egyetlen hírt sem olvastam, hogy a hazavitt cigaretta látványa miatti sokk kezelést tett volna szükségessé kisgyerekeknél.
Ám hagyjuk az iróniát. Persze, jó lenne ha minél kevesebben és minél kevesebb fiatal ember dohányozna. De van épeszű ember, aki komolyan veszi, hogy ez így érhető el? Teljesen világos, hogy a cirkusz más célt szolgál. Egyfelől paraván a botrányos pályáztatás elfeledtetéséhez, másfelől ürügy az állampolgár lefokozásához, egzecíroztatásához.
Azt is írtam a múltkor, hogy a törvény szövege – normál értelmezés szerint – nem arról szól, hogy szülői kísérettel ki léphet be a boltba, hanem arról, hogy fogyasztóként nem mehet be kiskorú a boltba.
„Amennyiben annak gyanúja merül fel, hogy a dohánytermék értékesítési helyére (dohányboltba, elkülönített helyre) fiatalkorú személy lépett be, illetve a dohányterméket fiatalkorú kívánja megvásárolni, a dohánytermék-kiskereskedő köteles a fogyasztót életkora hitelt érdemlő igazolására felhívni.”
Tessék mondani, egy karonülő, az fogyasztó? Egy karonülőt kéne igazoltatni?
„Amennyiben a fogyasztó az életkorát a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem igazolja, vagy bebizonyosodik, hogy a fogyasztó fiatalkorú, részére semmilyen termék nem értékesíthető, és azonnal fel kell szólítani őt arra, hogy a dohánytermék értékesítési helyét hagyja el.”
Újra kérdezem: egy karonülőt, egy óvodást, egy kisiskolást, aki szülőjével, nagyszülőjével, felnőtt testvérével a boltba lép, lehet igazoltatni? Fel lehet szólítani, hogy távozzon?
Attól tartok, hogy nem. Akit most így vegzálnak, az a nagykorú, a valódi fogyasztó, aki nem egyedül megy be a boltba, ami, ismét hangsúlyozom, nem egy szexshop, hanem egy szatócsbolt, olyan szatócsbolt, ahol a sok egyéb mellett cigaretta is kapható.
Különösen tetszik ez a szakasz: „Abban az esetben, ha a (3) bekezdés rendelkezései szerint felszólított fogyasztó a felhívás ellenére nem hagyja el a dohánytermék értékesítésének helyét, a dohánytermék-kiskereskedő a rendőrhatóság intézkedését kérheti.”
Kivel szemben is kérik az intézkedést? A karonülővel szemben? Az óvodással szemben? A törvény szerint nem. A törvény szerint a dohányboltos nem hívhat rendőrt egy nagykorú vásárlóra, mert vele van egy kiskorú, olyan kiskorú, aki még kizárólag szülői felügyelettel közlekedik az utcán.
Önkényuralmi rendszerekben persze a jogalkalmazó lihegve igyekszik megfelelni a politika sugallatainak. A politika pedig a fenti álságos hazudozásban érdekelt. Mint tapasztalhattuk, a dohány-szakkereskedők – természetesen – „nemzeti” egyesülete, és a természetesen „nemzeti” fogyasztóvédők már kifejtették, hogy ebből a szövegből szerintük az következik, hogy 18 éves kor alatti személy a dohányboltok „kultikus” helyiségeibe a lábát se teheti be. Mostanra felzárkózott a – természetesen – „Nemzeti” Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezérigazgatója is, amikor így nyilatkozott: „a törvény szerint 18 éven aluliak nem léphetnek be nemzeti dohányboltba, és ez minden kiskorúra vonatkozik. A vevőknek tudomásul kell venniük, hogy 18 éven aluli gyereket – még akkor sem, ha karon ülő – nem lehet bevinni a nemzeti dohányboltba.”
Szemmel láthatóan a jogállam hiánya nemcsak abban mutatkozik meg, hogy kétharmados többséggel a legképtelenebb törvények is elfogadtathatók, hanem abban is, hogy teljesen mindegy, mi van a törvényben, önkényesen lehet értelmezni a politikai kívánságára. Csak az a kérdés, hogy a kétharmad, amely tényleg bármit megszavazott eddig, miért fogalmazott ennyire kétértelműen vagy pongyolán a törvényben, ha ez a gyakorlat az elvárása? Maga is érzi, hogy törvényszövegként azért ez túl bornírt lenne? Netán törvényben vállalhatatlan lenne a világ előtt? Nos, a vállalhatatlanságban nem tévednének. Mindenesetre érdekelne, hogy ha tényleg rendőrt hívnának egy fogyasztóra, amiért óvodás gyermekével óhajtana vásárolni, és emiatt végül perre kerülne a sor, a bíróság miként vélekedne a törvény szövege és a gyakorlat közötti ellentmondásról. Innen üzenem a jogalkotónak, írják bele csak a vezérigazgató mondatát a törvénybe, jól fog ez még mutatni később, évek múltán a történelemkönyvekben, annak jellemzésére, hogy milyen az, amikor egy demokrácia önkényuralommá változik. Ennyire irracionális, immorális, nevetséges és bornírt lesz.
