Ízlelésficam



Tulajdonképp semmi rendkívüli nem történt, csak a már-már szokásos: Kövér László tett egy hajmeresztő kijelentést, majd még elképesztőbb magyarázkodásokat fűzött hozzá. Körülbelül annyit, hogy azt nem is úgy kell érteni. Miről is volt szó? Hallgassuk a házelnököt: „Azt tartanám normálisnak, hogy függetlenül attól, milyen kormányok lesznek a következő ciklusokban, a parlament csak a legalapvetőbb garanciális szabályok megalkotására tartana igényt és adna egy négy évre szóló felhatalmazást a kormánynak. […] Ez egyfajta rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül.”


Azóta sokan sokfélét emlegettek a nyilatkozattal kapcsolatosan, én csak az ismert Imrédy-esetet említeném, mert akadnak áthallások. Imrédy Béla 1938 májusában lett Magyarország miniszterelnöke, és egyik elődjével, Gömbös Gyulával ellentétben már nemcsak reformoknak nevezte az országot egyre erősebben jobbra toló átalakításokat, hanem „forradalomként” is aposztrofálta őket. Ám amikor felhatalmazási típusú törvénnyel akarta megnyirbálni a parlamentarizmust, a kormánypárt jó része is ellene fordult, és leszavazta. Nem tudom, megtörténhet-e hasonló a T. Ház Kövér László által vezetett ülésén, de a Horthy-kori (!) parlamentben megesett, még ha csupán egyszer is.


Ami a legérdekesebb, az a „rendeleti kormányzás” nagyon is kézenfekvő történelmi párhuzamait tompítani hivatott magyarázkodás, miszerint annak „rossz íze nélkül” akarják a hatékonyságot javítani. A megjegyzés nem tudja leplezni, hogy vezető fideszesek a parlamentarizmust és a demokrácia egyéb kellékeit felesleges nyűgnek tekintik, és talán maguk is úgy gondolják, hogy a törvényjavaslatok megvitatása felesleges lacafacázás csupán. Mivel úgyis nekik van igazuk – vélekedhetnek –, és úgyis az lesz, amit ők akarnak, miért kell ehhez parlamenti szöszmötölés, kiadják egy kormányrendeletben („törvényerejű” – emlékszünk még erre a szókapcsolatra?), és holnaptól úgy is lesz. Egyszerűbb – de a közvélekedéssel ellentétben nem hatékonyabb megoldás. Csupán az Orbán-rendszer autoriter vonásait erősítő intézkedés. Vagy talán tudatosan keverik össze a terméketlen szócsaták jelenségét a politikai vita természetes tulajdonságaival, meglovagolva a közvélekedésben kétségtelenül meggyökeresedett véleményt?


Kövér indítványát talán az inspirálta, hogy a nagyüzemi törvénygyártó műhellyé vált „kétharmad” tevékenységéről egyre inkább látszik, hogy nem teljesít jobban, sőt. Készülődnek az 5. alaptörvény-módosításra, az idei költségvetés 7. újrafércelésére, és akkor még nem is beszéltünk például a viharvert egyházügyi törvény 2011 nyara óta tartó barkácsolásáról stb. Ma már látszik, hogy a mennyiség nem csapott át minőségbe, ezen valahogy javítaniuk kell.



A miniszterelnöki lagzi előtt eltüntetett kátyúk Csabdi és Tükröspuszta útjain – a hvg.hu felvétele

Paradox módon a házelnöki értelmező félmondat („rossz íze nélkül”) leleplezte az egész Orbán-rendszert. Minden, a demokratikus jogállamot korlátozó intézkedésükről, reformjukról azt hihették, hogy vádolható ugyan önkényuralmi párhuzamokkal, de valójában mégsem, mert ők az adott intézkedést „jóízűen” (jóindulattal párosítva) vezették be. Azt akarják elhitetni, főleg fideszes híveikkel, hogy ők nem „olyanok”. Az intézkedéseikkel csak úgy tesznek, mintha, de valójában nem. Egypárti alkotmány – az egypárti alkotmány „rossz íze nélkül”. Az egyszemélyi vezető szülőfalujába stadiont építeni – az egyszemélyi vezető szülőfalujában emelt épületszörnyetegek „rossz íze nélkül”. A társadalom egy részének vagyonát elvenni és politikai alapon újraosztani – a politikai alapú társadalmi újraosztás „rossz íze nélkül”. Saját utcájukban közpénzen utat köveztetni – a saját utcában közpénzen való utcaköveztetés „rossz íze nélkül”. Ideológiai átnevelést kezdeményezni az iskolai rendszerben – az ideológiai átnevelés „rossz íze nélkül”. Nyomasztó médiatúlsúlyt kialakítani – a nyomasztó médiatúlsúly „rossz íze nélkül”. És a sor hosszan folytatható.


Az Orbán-rendszer jellegadó intézkedéseiből azonban az aroma nem vonható ki, jóindulattal sem. Az önkénynek ugyanis csak egyféle íze van. Cukrozni lehet, emészthetővé tenni nem. Az önkény nem ízetlen, mint az életet adó víz. Hanem keserű, mint a méreg.





Fazekas Csaba