Szobordöntés – igen!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. október 02. szerda, 07:13
- Lánczos Vera
Olvasom, hogy a CÖF békemenetet szervez a Szolidaritás vasárnapi demonstrációja miatt, amelyen ledöntötték Orbán hungarocell szobrát. Állítólag a baloldali agresszivitásra akarnak hathatós választ adni. „Ők erőszakot hirdetnek, mi méltósággal ünneplünk” – mondják álszenten, és éppen október 23-ára tervezik az újabb menetet.
Nem voltam ott a demonstráción, csak a hírekből értesültem arról, ami történt, mint ahogyan a jobbtérfélről érkezett reakciókról is.
Egy hungarocellből készült szobor ledöntése már eleve idézőjelbe teszi ezt az aktust, hiszen a habkönnyű anyag önmagában karikírozza a robusztus formát, és csak nevetséges lehet, ahogy darabokra törik.
Ezért is nevetséges a szepegés arról, hogy emiatt kell valamiféle erőszakhullámtól tartani. Azok háborognak most, akiket 2006-ban nem zavart, ami a Kossuth téren történt. Amikor például újságírókat húztak fel jelképesen a lámpavasra. A tévészékház viszont valóságos lángokkal égett, valóságos rendőrök csontját törték, valóságos dorongokkal romboltak, gyújtottak fel autókat, őrjöngve. Az akkori október 23-án valóságos tankot kötöttek el, valóságos utcaköveket hajigáltak. Azok vannak feldúlva, akik mára „jogos tiltakozókká” szelídítették az egykori vandálokat, átírták a múltat, öncélú rendőrterrorrá festették át az akkori eseményeket. Most fordítva hazudnak, egy ártatlan performanszot igyekeznek veszélyes fenyegetéssé maszkírozni, és álságosan békemenetet szerveznek miatta.
Megdöbbent az elhatárolódok értetlensége és politikai fantáziatlansága is, ahogy segítenek kifordítani a tartalmát egy egyáltalán nem erőszakos, csak nagyon pontos üzenetnek.
Ugyanis Orbán az, aki folyamatosan a saját szobrát faragja. A nemzetmentő szobrát, a háborús hős szobrát, a fülkeforradalmár szobrát, az igazi rendszerváltó szobrát, a rezsikirály szobrát, és ő ebben nem ismer tréfát. Nem egy embert hurcoltak meg vasárnap, hanem ezt hazugságra épülő önemlékmű-állítást tették nevetségessé egy habkönnyű hungarocell szobor képében, amelyet aztán egyszerűen ledöntöttek. De valós félelmet senki sem érezhetett.
Vajon háborogtak-e a jobb térfélen, amikor például céltáblát szerkesztettek Gyurcsány képével, vagy amikor azt üvöltötték ritmusosan az utcákon, hogy dobják a Dunába. Hol vannak a jobboldali tömegek, amikor rasszista skandálástól zengenek a stadionok, vagy háborús bűnösök molinóját feszítik ki? Pedig olyankor a félelemkeltés valódi. Többről van itt szó, mint képmutatásról vagy álszentségről, ez kőkemény politikai cinizmus.
Az elhatárolódások ezt a cinizmust szolgálják ki. Az elhatárolódás azt üzeni, egyetértenek az álságos felháborodással, azzal, hogy ez a szobordöntés valós fenyegetést jelentett. Nem, ez a szobordöntés csak szimbolikus üzenet volt. A hazugság szobrának földre rántása.
