Van-e jogállami alternatíva az Orbán-rendszerrel szemben? 2.
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2013. október 03. csütörtök, 07:45
„Semmit sem szeretnék jobban, mint azt, hogy a 2014-es választásokon a Fidesz az 1994-eshez hasonló eredményt érjen el. Ha ez az álom megvalósulna, még akkor is fennmaradna számos probléma. De mi történik akkor, ha a demokratikus ellenzék éppen hogy csak nyer, és kormányt ugyan alakíthat, de mit kell majd tennie annak a kormánynak, hogy valóra váltsa a választói akaratát, vagy még pontosabban, mire lesz majd lehetősége ennek a kormánynak? Beszélnünk kell erről, mert úgy tűnik, hogy vannak ellenzéki pártok, amelyek arra készülnek, hogy megkíséreljék a Fidesszel való kiegyezést”, írta Krémer Ferenc cikke első részében. A második részben a lehetőségek mérlegelését folytatja – annál az esetnél tartunk, ha az ellenzék egyszerű többségre tesz szert a választáson (a szerk.).
2.3. A győztes ellenzék nem tekinti sem demokráciának, sem jogállamnak Orbán rendszerét, ezért nem tekinti érvényesnek a technikailag jogállami módszereket
A jogállam nem csupán politikai és jogi technikákat jelent. Az a gyanúm, hogy a politikusok nagy része mégis így fogja fel, és nemcsak Magyarországon, hanem sokszor Európában és az Egyesült Államokban is (lásd pl. Hillary Clinton magyarországi látogatása alkalmával tett megjegyzését arról, hogy addig demokrácia van, amíg a választásokon le lehet váltani a kormányt – eszerint ugyanis demokráciának minősül az is, ha az egymást váltó kormányok egyaránt antidemokratikus módon irányítják az országot). Az említett technikák csak és kizárólag akkor biztosítják a jogállam fennmaradását és működését, ha (1) alkalmazói őszintén hisznek a demokrácia értékeiben; (2) ha a kultúra az élet valamennyi területén kizárja ezeknek az értékeknek a megsértését, és ha az mégis előfordul, akkor azt a lehető legrövidebb időn belül korrigálják; (3) ha a jogállam valóban létezik és nem csak a mocsárba csalogató lidércfény, vagyis ha nem arra használják a technikákat, hogy elfedjék vele a diktatúrát. A jogállami intézmények csakis ezen feltételek megléte esetén működhetnek jogállami módon. Ettől eltérő társadalmi közegben a „jogállami” technikák a jogállam és a demokrácia ellen fordulnak és megsemmisítik.*
A magyar választók 2010-ben a saját akaratukból belesétáltak az önkényuralom csapdájába. Persze nem az önkényuralmat választották, mert senki sem árulta el nekik, hogy mi következik, hogy a jogaikból és a jövedelmeikből is kiforgatják majd őket. De ez ma már teljesen mindegy, benne vagyunk a csapdában, amelyet jogállaminak látszó technikákkal alakítottak ki és erősítettek meg.
2.3.1. Mivel a jogállam feltételei nem állnak fenn Magyarországon, a demokratikus ellenzéknek csak egyetlenegy célja lehet: létrehozni ezeket a feltételeket, hogy a törvények ismét jogszerűek és a közhatalmi intézmények újra demokratikusak legyenek. Ezek a célok szerepelnek is a demokratikus pártok programjaiban. A jogállam és a demokratikus ellenzék között azonban ott állnak a 2010 óta létrehozott törvények és intézmények, a gazdaságban és a politikában kialakított, megfélemlítésre, korrupcióra és zsarolásra épített függőségi rendszerek. Az alaptörvény, a kétharmados törvények, az új önkényuralmi intézmények (médiatanács, államosított oktatás, kormány- és járási hivatalok hálózata TEK, informális pártirányítás alatt lévő ügyészség, új bírósági rendszer stb.) és a kilenc évre kinevezett pártmegbízottak mind az önkényuralom érdekeit szolgálják, vagyis működésük és létezésük lehetetlenné teszi a jogállam feltételeinek létrehozását. Ezt mindenki elismeri.
A cikk első részében arról írtam, hogy akárhogyan is alakul a választás, vagy Orbán Viktor uralma folytatódik, vagy a hideg polgárháború. Egyik is, másik is csak akkor számolható fel, ha nemcsak a választásokon győzzük le a demokrácia ellenségeit, hanem rögtön a választások után megteszünk két fontos lépést. (1) Megfosztjuk az orbánistákat az önkényuralmat biztosító intézményeiktől és törvényeiktől. (2) Ezt természetesen hadüzenetként fogják értelmezni és ennek megfelelően mozgósítani fogják azokat az egységeket, amelyeket erre a célra képeztek ki – egyetértek Kerék-Bárczy Szabolccsal, ami ekkor várható, ahhoz képest 2006 ősze kismiska volt –, ezért meg kell védeni a demokrácia lehetőségét, vagyis minden eszközzel fel kell számolni a (szélső)jobboldal rohamosztagait, és meg kell akadályozni, hogy átvegyék az uralmat az utcák felett. Az elsőre és a másodikra is lehetőséget ad az 1989-es alkotmány 2.§ (3) és az alaptörvény C) cikk (2) pontja, amely szerint senki tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására, az ilyen törekvéssel szemben mindenki törvényes úton jogosult és köteles fellépni. A problémát a „törvényes úton” kitétel jelenti. De vajon mit jelent a „törvényes út”, ha a törvények mind a zsarnokot szolgálják? Ez természetesen azt jelenti, hogy jogállami értékeket képviselő törvényeket kell alkotni ahhoz, hogy a „törvényes út” ne Orbán Viktort szolgálja. Senki sem képzelheti komolyan, hogy a Fidesz törvényei lehetőséget adnak a diktatúra feltételeinek megszüntetésére. Ezért annak, aki jogállamot és demokráciát akar nincs más lehetősége, mint kimondani – ha kell népszavazással – ezek érvénytelenségét. Magyarországot – és az egész volt szocialista blokkot – mindaddig fenyegetni fogják az Orbánhoz hasonló politikai bűnözők és a Fideszhez hasonló bűnszervezetek, amíg szisztematikusan nem látunk hozzá a hatalmuk alapját jelentő gondolkodásmód és kultúra felszámolásához. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus ellenzék céljainak nemcsak főbb vonalaiban, de részleteiben is radikálisnak kell lennie. Senki sem fogja elhinni, hogy valóban rezsimváltás, új rendszerváltás vagy bármi hasonló fog történni 2014 után, ha azt hallja, hogy Orbán rendszere demokrácia.
Ha nem tartjuk demokráciának a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, akkor minden a Fidesz által hozott intézkedést, minden törvényt és minden, az egyeduralmat szolgáló intézményt a diktatúra kiépítése érdekében állónak kell tekinteni. Ez az egyetlen jogállami út!
Fotó: Népszabadság/Kurucz Árpád
2.3.2. Következmények. Természetesen ugyanazok a következmények állnak majd elő, mint amelyeket 1.2.2. pontnál leírtam, csakhogy most az orbánisták a demokratikus kormányzat bűnének fogják mondani a jogállami normák megszegését is. Úgy tűnik tehát, hogy az önkényuralom híveinek ellenállása sokkal intenzívebb lesz és még jogosnak is fog tűnni. Akár kétharmadunk lesz, akár csak egyszerű többségünk, a konfliktusok vállalása nélkül lehetetlen lesz létrehozni a demokráciát Magyarországon! Az önkényuralom hívei 2006 óta intenzív belháborút folytatnak a demokrácia ellen, lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy fejezzék be végre, mert az egész országnak rosszat tesznek vele. Lehetetlen, mert ez a háború jó nekik, alaposan meggazdagodtak közben, és minden hatalmat magukhoz ragadtak. Egyetlen módon lehet véget vetni a hideg polgárháborúnak: győzelemmel. Ehhez azonban vállalni kell a konfliktusokat, sőt a konfrontációt is. Ha nem tesszük, akkor máris vesztettünk. Ha nyerni akarunk, akkor két dolgot kell egyszerre csinálnunk, rekonstruálni kell a demokrácia intézményrendszerét és meg kell törni az önkényuralom híveinek minden ellenállását.
Arra számíthatunk, hogy az önkényuralom intézményeinek és törvényeinek felszámolásával párhuzamosan felszabadulnak az emberek alkotó energiái, és az orbánisták ellenállásának gyengülésével egyre kevésbé tudják majd megfélemlíteni őket. Az új, demokratizált intézmények működésével, a piac és a társadalmi szolidaritás újjáéledésével bizonyosan hatástalanná válnak a primitív populista agitáció érvei. Ha a mindennapi demokrácia életre kel, kicsúszik a talaj az orbánisták politikája alól. Mindez azonban csak akkor következhet be, ha a demokratikus politikai szervezetek nem követik a diktátor által számukra kijelölt utat, hanem sajátjukat járják. Az egyetlen jogállami megoldás, ha a diktatúra híveinek ellenállásával szemben is létrehozzuk a demokráciát és a jogállamot.
* A szerk. megj.: Lásd ehhez Kim Lane Scheppele írását: A Frankenstein-állam úttörője a magyar kormány
