„Gyurcsány akadály”?
- Részletek
- Napi apró
- 2013. október 08. kedd, 07:28
- Lánczos Vera
Bajnai Gordon válasz-sms-ében igent mondott a DK elnökének, Gyurcsány Ferencnek arra a kezdeményezésére, hogy október 23-án, végre, a demokratikus ellenzéknek egy színpadon kéne állnia. Ez igazi jó hír. Sokan vártak erre, az eddig passzív bizonytalanok mindenképp.
Ugyanezen a napon olvastam Friss Róbert írását a Népszabadságban, amely a DK-nak az ellenzéken belüli pozícióját elemzi, különös tekintettel az utóbbi hetek történéseire. Arról az időszakról van szó, amikor kiderült, hogy az MSZP és az Együtt-PM kihagyták az összefogásból a DK-t, arra hivatkozva, hogy többet vinne, mint hozna Gyurcsánnyal az élén.
Egyetértek a szerző értékelésével, Gyurcsány és pártja azóta önmagát adja, a Demokratikus Koalíció képes megmutatni a saját arcát, képes kifejezésre juttatni, hogy milyen Magyarországot akar, szemben a jelenlegi rezsimmel, képes meggyőzően képviselni, hogy valóban Orbán rendszerének megdöntése a célja. Mozgósító ereje mérhetően nagyobb. Képes közvetíteni azt is, hogy a megegyezésnek őszinte híve, nem miatta nem jött létre.
Kiderült, hogy ezt bizony sokan értik. Azóta már közvélemény-kutatási eredmények is igazolták, hogy a baloldali választók kétharmados többsége ért egyet a szélesebb demokratikus összefogással, a DK támogatottsága a biztos pártválasztók között a Mediánnál például el is érte az 5 százalékot.
A baloldali választók rosszul fogadták, morális értelemben is, a DK diszkreditálását.
Abban is egyetértek a szerzővel, hogy ezek a tények felülírhatják a már lezártnak vélt együttműködési megállapodást, ráadásul minél inkább halogatják, várhatóan annál többet kell majd engednie az eddig elzárkózó két pártnak, mint kellett volna a kezdet kezdetén.
A fent említett sms-be foglalt pozitív válaszhoz is van talán köze a pártok körüli „klímaváltozásnak”.
Az egyetlen dolog, amiben nem értek egyet a szerzővel, az a megfogalmazás, amely akadálynak nevezi Gyurcsányt a többiek útjában, még ha a cikk elolvasása után ez a metafora idézőjelbe is kerül. („A komisz Gyurcsány és az ő Demokratikus Koalíciója egyre kevésbé megkerülhető akadályként továbbra is a többiek útjában van.”)
Nem mintha a két másik ellenzéki párt nézőpontjából ebben nem lenne igazság. Lehet, hogy ezt ők így élik meg. Mégis rossznak tartom a szóhasználatot, mert sokan még mindig tényleg így gondolják (Aki csak főcímeket olvas, annak a cikk címe eleve ellentétes tartalmú üzenetet küld.) De a legfőbb érvem az, hogy ez a megfogalmazás – akaratlanul is – ráerősít a zéró összegű játszmákra jellemző gondolkodásra.
Amikor ez a tipikus attitűd, akkor nagyon fontos lenne krízishelyzetekben a vin-vin típusú mentalitás erősítése. Elemi elvárás lenne ugyanis – mármint ha győzni akarnak –, hogy a többi ellenzéki párt örüljön egy vele szövetséget kereső sikerének, ám az „akadály” szó a pártlogikák szerinti értelmezés szókészletébe illik.
Attól nem lesz rosszabb az egyik párt teljesítménye, ha a másiké jó, miközben mindegyikükre szükség van. A vin-vin típusú szemléletre váltásra olyan szükség van, mint egy falat kenyérre. Felmérhetetlen felhajtóereje lenne, ha közös felismerésként végre ez az üzenet jutna el 2014-ről mindenkihez.
