Forradalom kontra „forradalom”
- Részletek
- Napi apró
- 2010. október 17. vasárnap, 04:37
- Lánczos Vera
Sok szempontból értékelték Orbán Viktor minapi beszédét a Széll Kálmán Alapítvány rendezvényén, leginkább a bejelentett úgynevezett válságadók szempontjából. Nekem más is feltűnt. A miniszterelnök nem csupán gazdasági természetű információkat osztott meg a hallgatóságával. Sőt, gazdaságról, költségvetésről ezúttal is szűkszavúan szólt, de nem mulasztotta el az alkalmat most sem, hogy hosszabban ecsetelje a 2010-es választások forradalmi természetét.
Csakhogy míg a NENYi-ben meg sem említette az 1989-90-es rendszerváltás időpontját és az alkotmányos forradalom tényét, helyette nemes egyszerűséggel „46 év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede”-ként aposztrofálta a 2010-es választásokig terjedő időszakot, most hirtelen megjelent retorikájában a rendszerváltáskori alkotmányos forradalom (igaz, kicsit sajátos körítéssel):
„Magyarország húsz év óta először tudja, hogy mit akar. Szerintem azt sem túlzás állítani, hogy 2010 egy bizonyos nézőpontból megadta 1990 értelmét is. Talán ezen túl érdemes 1990-et 2010-el együtt említeni és nem szembeállítani azzal. [Kiemelés tőlem-L.V.]Felfogható mindez úgy is, hogy most teljesedett be az, ami akkor, és azóta, egészen mostanáig nem tudott. Ezért nincs semmi túlzás a kétharmados forradalom elnevezésben, mint ahogy nem volt semmilyen túlzás 1990-ben az alkotmányos forradalom elnevezésben sem. A ’90-es alkotmányos forradalom és a 2010-es kétharmados forradalom bizony összetartoznak.”
Mi történt? Valószínűleg az történt, hogy Orbán Viktor észlelte, bizonyos Gyurcsány Ferenc megfogalmazta* politikai alapvetését, amellyel a 89-es alkotmány értékeinek, eredményeinek megőrzését tűzte ki célul, szemben azzal, amit Orbán Viktor kétharmados forradalomnak titulál. A reakció azt mutatja, hogy Orbán nagyon is tisztában van azzal, mit jelentett az 1989-es alkotmányos forradalom, nagyon is tisztában van azzal, hogy megalapozottan kérdőjelezhető meg annak talajáról az elmúlt néhány hónap kormányzati és jogalkotási tevékenysége, amely lényegében a Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedésének leépítését jelenti. Nem nagyon lehet a történelemből kisatírozni 1989-1990 jelentőségét, az alkotmányos jogállam megteremtésének és eddigi működésének tényét. Ha valaki, aki számít, behozza a politikai közbeszédbe, hogy éppen ez sérül nap mint nap és egyre erősebben, akkor ezzel valamit kezdeni kell. S Orbán a rá jellemző módon reagált – nyelvi leleménnyel.
Tudja ugyanis, ha érdemi vitába bonyolódna az alkotmányosság-jogállamiság védelme ügyében, egyrészt alulmaradna, másrészt az egymondatos üzenetekhez, puszta kinyilatkoztatásokhoz szoktatott közönség már régóta nem is igényel érdemi válaszokat. Az átlagember nem szeret elveszni a részletekben, hiányoznak az elemi ismeretei is hozzá.
Jobb módszer tehát, ha egyszerűen csak annyit állít, hogy „2010 egy bizonyos nézőpontból megadta 1990 értelmét is”. (Ezzel az 1989-1990-es évek, zsupsz, már bent is vannak az aktuális forradalomelméletben.) Hogy mivel is adtak értelmet 2010-nek? Hát azzal, hogy: „Magyarország húsz év óta először tudja, hogy mit akar…most teljesedett be az, amit akkor, és azóta, egészen mostanáig nem tudott.” Mindenkinek értenie kell, hogy mi az, ami nem tudott azóta sem beteljesedni, ha kicsit visszaemlékszik az elmúlt évek legfontosabb üzenetére, amely (részletek nélkül) így hangzott: „kis többség kis változás, nagy többség nagy változás”. Amit tapasztalunk tehát, az a nagy, egyenesen forradalmi változás.
„ Ezért nincs semmi túlzás a kétharmados forradalom elnevezésben…” mondja Orbán, és megengedően 2010 forradalmisága mellé odabiggyeszti, „mint ahogy nem volt semmilyen túlzás 1990-ben az alkotmányos forradalom elnevezésben sem”. Forradalom ez is, az is. Innentől evidens a következtetés: „A ’90-es alkotmányos forradalom és a 2010-es kétharmados forradalom bizony összetartoznak.”(De akkor minek szembeállítani őket? Mondhatnánk, „ügyes”. )
Ez olyan árukapcsolás, amelyben a tűznek és a víznek ** kellene megférnie egymás mellett. A jogállami intézményrendszer létrejöttében kulcsszerepet játszó alkotmányos forradalom és a kétharmados többség diktátumaival éppen ezt az intézményrendszert módszeresen kiüresítő kormányzás összetartozását kéne elfogadni. Bizarr, a fenti mondatból várhatóan mégis szlogen lesz.
Érdemes ezen eltűnődni, mielőtt a fejekben tényleg összeforr a két forradalom.
(Lánczos Vera)
* „Hogy a baloldal és a jobboldal képviselői a demokráciának más értékeit húzzák alá, az önmagában rendben is van. Viszont az a fajta különbség, ami a (nem érdekes, hogy létező, vagy pusztán képzetesen megállapított) ’89-es és ’10-es demokraták csoportja között van a demokrácia fogalmában, megítélésem szerint erősen patologikus. Amit a jobboldaliak hangsúlyoznak, az a demokrácia formális feltételei – annak puszta írott betűje. Holt betűk ezek, tartalom, önérték nélkül. Jobboldali demokratákról beszélni 2010-ben Magyarországon contradictio in adiecto. Sajnálatosan, tenném hozzá. Milyen nagyszerű is volna nemes ellenfelekkel küzdeni, akikkel csupán részletkérdésekben vagyunk véleménykülönbözésben!”
** Egyik korábbi nyilatkozatában Orbán világosan utalt rá, hogy a 89-es alkotmány alapján álló rendszert meg kell haladni, vagyis álláspontját a NENYi tükrözi inkább: „Éveken át harcoltunk a fennálló politikai-gazdasági rendszer megváltoztatásáért, amely a végén megtörtént egy kétharmados forradalommal – fogalmazott Orbán Viktor, aki hozzátette: itt az ideje, hogy megváltoztassuk a régi rendszer alkotmányát - a jövő héten elindul ennek a folyamata.”
