Megint ítéletidő van!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 13. szerda, 05:53
- Mihancsik Zsófia
Sajnálom, hogy azt kell mondanom, ez az ember nincs magánál. Ahogy senki, akinek az agyát megette a gyűlölet, a hatalom és a harci vágy, ráadásul ezzel a kóros állapottal még anyagilag is jól jár. És már megint (még mindig) ő! Semmit sem tanult a három évvel ezelőtti konfliktusunkból!
Baldauf László és Lázár Vilmos CBA-vezérek levele az alkalmazottakhoz
Nagy baj, ha valaki már arra is képtelen, hogy értse, különválassza és kontroll alatt tartsa a különféle társadalmi szerepeit. Olyankor kezdi istennek képzelni magát. Hiszen az ég nyilvánvalóan azért adott hatalmat és/vagy pénzt neki, hogy uralja a hatáskörébe tartozó lelkeket is. Az emberek fölötti uralom nélkül mit sem ér az egész. Meg a történelemből is tudjuk, hogy a jobbágynak követnie kell a hűbérura hitét. És akit ő fizet, az az ő jobbágya (a „nagycsalád”). Nem is lehet más, mint „nemzeti érzelmű igaz hazafi”. Őt a piacgazdaság szele csak annyira legyintette meg, amennyire a vagyonfelhalmozáshoz és a vagyon újratermeléséhez okvetlenül szükséges. Polgár sose lett belőle. Így aztán a munkabérrel ő nemcsak a munkásai és az alvállalkozói munkaerejét vásárolja meg, hanem a lelküket, a meggyőződésüket, a társadalmi szerepüket is. Az embert, szőröstül-bőröstül.
Bár a fejlődés apró jelei azért megfigyelhetők a kényúron is. Három és fél éve még nemcsak a „nagycsaládot” hívta harcba a büdös „liberális gazemberek” ellen (posztkommunista mind), akik nem akárhogy, hanem mintegy főfoglalkozásként, azaz „lépten-nyomon elárulják” a hazát. Hanem a teljes ügyfélkörét. Nemcsak az általa fizetett jobbágyokat, hanem a teljes vásárlóközönségét. Akkor nem királyi leirattal, belső levélben sajátította ki a magánmeggyőződéseket, hanem az általa gründolt „magyar üzletlánc” ingyenes újságjában közölte minden tej-kenyér-vásárlóval: „Nem tűrhetjük tovább, hogy országunkat hazug, jellemtelen gazemberek vezessék, akik Magyarország számára jelentős visszafejlődést hoztak.” Akkor még hemzsegett a magyartalan fordulatoktól („az iránymutatásom által elkészült címlap”) a reklámújságban közölt vezércikke, ma már csak botlanak és bicsaklanak a mondatok (ez is nemes magyar tradíció vagy magyar nemesi tradíció: nemír, nemolvas). Akkor még büszkén virított a neve a „gój motorosok” honlapján, a támogatók névsorában. Ma már „biztonsági okokból” nincs nyilvános névsor a „nemzsidó” társulat oldalain.
A 2010-es Baldauf-féle óriásplakát (saját felvétel)
Viszont akkor még Lángh Júlia nyugodtan elábrándozhatott arról, mi lenne, ha minden öntudatos citoyen bojkottálná ennek a fröcsögő nagymagyarnak a boltjait. Volt Match, Profi, kisbolt minden környéken. Három és fél év elteltével nincs. Kifizetődött az óriásplakát-beruházás. És nemcsak a boltbizniszben, hanem a trafikos tulajdonrablásban is. És ez a magyar jellem, aki felfelé nyal („a legnagyobb formátumú magyar politikusunk”), lefelé tapos, még mindig a „külföldi multiérdekek” kiszolgálói ellen hívja „békemenetelni” az alattvalóit!
Legalább azt magyarázná el neki valaki, hogy ÍGY NEM BESZÉLÜNK! Akkor sem, ha hűbérúrnak, akkor sem, ha Orbán balkezének (a jobb foglalt), akkor sem, ha harcos nemzeti meggyőződésű magyar atyafinak tartjuk magunkat. És akkor sem, ha úgy számolunk, hogy ma ezzel beszédmóddal lehet állami előnyöket, kitüntetést és miniszterelnöki kegyet szerezni. Nem írunk ilyen hangon sem reklámújság-vezércikket, sem főkegyúri leiratot! Nem gazemberezünk, nem hazaárulózunk!
„Vagy tényleg alapítsák már meg a Dunántúlon azt a jobboldali, orbánista Magyarországot, vigyék oda a ’magyar üzletláncukat’, és csináljanak maguknak olyan agresszív, indulatos és ostoba országot, amilyet akarnak. Csak minket, Dunán innenieket hagyjanak már végre békén! Ha ez az ára, jó lesz nekünk a Tesco is.”
A Baldauf-levél forrása a Népszava
