Latin, magyar, francia, kínai mondások, Latin, magyar, francia, kínai mondások, viccek, bibliai és más történetek meg Winston bátyámiccek, bibliai és más történetek meg Winston bátyám
- Részletek
- Szemle
- 2014. február 18. kedd, 05:20
- (mzs)
Az egyetemes kultúrájú magyar miniszterelnök évértékelőjéről azt írtam a hétfői összefoglaló bevezetőjében, hogy unalmas volt. Tévedtem. Van szórakoztató változata, mint az az alábbi gyűjteményből kiderül. (mzs)
A dolog ott kezdődik, hogy a magyar miniszterelnök megosztotta népével a nyakkendődilemmáját a Facebookon:
Végül is sikerült döntésre jutnia. Az eredmény talán az egyetlen igaz mozzanata volt Orbán Viktor fellépésének: a narancs már csak nyakkendőszín.
És akkor következzenek az említésre érdemes részletek a vasárnapi évértékelőből
„Ilyen eredményekkel több mint egy évtizede nem hozakodhattunk elő. Itt akár pontot is tehetnénk a mai találkozó végére, s elköszönhetnék Önöktől azzal, hogy bízzanak a Jóistenben, és tartsák szárazon a puskaport!”
„Egyszer Erdélyben a kocsi ablakán kihajolva a feleségem megkérdezte egy öreg székelytől, hogy hová visz ez az út. Azt mondta, nem visz ez sehová, mi magunk megyünk rajta. Nos, a mai magyar valóság még közelebb van az öreg székelyhez, mint Ferenc Jóskához.”
„…a teljesítmény elismerése, az érdemek dicsérete, az együttműködés és összefogás kultúrája helyett az irigység, a gyanakvás és a szembenállás ösztönvilága terjedt el. Úgy kúszott és erősödött, mint kertben a gaz, körülfolyt, behálózott, lehúzott és megfojtott mindent, amiből remény, siker és jövő fakadhatott volna.”
„Ahogy a régiek mondták: salus populi suprema lex, a nép üdve a legfőbb törvény.”
„A Fidesz–KDNP-koalíció két pártjának… kétszer lehetett részük abban a kivételes lehetőségben, hogy lerakhassák az alapjait egy új társadalmi és gazdasági rendszernek. Ritka és nagyvonalú ajándék ez a Gondviseléstől. Soli Deo gloria!”
[A szerk. megj.: a vallási jelmondat, a Soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség – kormányzati karriertörténetét lásd második lábjegyzetében]
„Írva van: Elveszi az Úr a nyájat azoktól, akik magukat legeltetik, s nem a nyájat.”
„Evangéliumi történet. A hosszú útra induló gazda szétosztja pénzét, amit az Írásban tálentumnak hívnak, a szolgái között. Egyik öt tálentumot, a másik kettőt, a harmadik egyet kap. Aki ötöt kapott, megduplázta, aki kettőt, az is, aki egyet, az elásta. A gazda a jól sáfárkodókat megjutalmazza, a rest szolgát viszont megbünteti, és elveszi tőle azt az egy szem tálentumot, és odaadja annak, akinek már tíz van. Aki a legjobban használta, az kapja meg az újabb lehetőséget. Semmi hamis egalitarizmus.”
„Mi is sáfárok vagyunk. A választók ránk bízták az ország gyarapítását. A Jóistenről most ebben az összefüggésben ne essék szó. Ránk bízták, tálentumot adtak, és számon is kérik, hogyan sáfárkodtunk vele, kihoztuk-e belőle a lehető legtöbbet. És igaz, ami igaz, mi nem ástuk el azt, ami ránk bízatott.”
„…nekünk nem kellett se a tál lencse, se a harminc ezüst, se a közös gyékény. És egyébként is: ebnek ura a kutya, de nem a mienk! Eb ura fakó!”
„…a képünkbe vághatják, hazudtunk reggel, éjjel meg este. Tudom, a könyökükön jön ki, de az aprópénzért is le kell hajolni. A vendég csigapástétomot rendel. A pincér bevallja, tettek bele egy kis disznót is, sőt az arány valójában fele-fele: egy disznó, egy csiga. No, csak ezt ne, ezt még egyszer ne!”
A demokrata miniszterelnök együtt derül a népével
„A lövészárokban halálra váltan reszkető katonát gúnyolják a társai. Mire ő: ha ti annyira félnétek, mint én, már rég elszaladtatok volna. Igen, legyőztük a félelmünket, és urai lettünk a helyzetnek.”
„A keletiek azt mondják, a lábam tudja, hogy szorít-e a cipő. Az a brüsszeli válasz, hogyha szorít, vágd le a lábujjaidat, nem tűnik átgondoltnak.”
„A franciák úgy tartják: ne mondd a szökőkútnak, hogy sohasem iszol a vizéből. Még a végén a ravasz, vén kínainak lesz igaza, aki azt mondta: mindegy, hogy fehér vagy fekete a macska, csak fogja meg az egeret.”
„Sok csatát megnyertünk, de a háborút még nem. Csak annyi történt, hogy a hátrálásból átmentünk támadásba.”
„2010-ben nekünk azt kellett eldöntenünk, hova állunk a ringben, és mi a piros-fehér-zöld sarkot választottuk. Az erőviszonyok azóta alaposan megváltoztak, több menetet is megnyertünk, de a küzdelemnek még nincs vége.”
„’Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, de nem találják el’ – mondta a jó öreg Winston. Biztosan ezért érzem úgy, hogy csupa pezsgés az életünk. Valójában minden küzdelem, minden támadás és kilőtt golyó mögött ugyanaz a szándék rejlik, legyen szó rezsiharcról, bankadóról, alkotmányról vagy bármi másról. Az a kérdés, hogy Magyarország a küzdők és a győztesek országa lesz-e, vagy jönnek újra a megalkuvók.”
[A szerk. megj.: a „jó öreg Winston”, az Churchill brit miniszterelnök volna. De hát tudjuk, hogy Orbán Angelával is tegezőviszonyban van. Ha Churchill élne, bizonyára a „Winston bátyám” megszólítással tüntetné ki Orbán.]
„Fújjátok meg a kürtöket, és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk!”
[A szerk. megj.: mint Huszár Ágnes mindannyiunk figyelmét felhívta rá, a felszólítás eredeti változata a hiteles: „Nyergelj, fordulj!”]
A jól végzett munka közös öröme (Nézzék Parragh László vágyakozó tekintetét: mit nem adna, ha egy sorral előrébb és négy székkel közelebb ülhetne!)
A képek forrása: Facebook, MTI, miniszterelnok.hu. A beszéd leirata itt olvasható.
