Scheppele, Galamus, Magyar Nemzet
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2014. március 01. szombat, 05:47
- Mihancsik Zsófia
Nagy a baj a jobboldalon, ha már azt is liberális összeesküvésnek tekinti a Fidesz-szócső Magyar Nemzet és Kumin fizetett propagandista, ha valaki azt írja meg, miért fog nyerni – a választók akaratától függetlenül – a Fidesz. Persze, tényleg félelmetes az az összkép – részleteiben is –, amelyet Kim Lane Scheppele elemzése ad a Fidesz hideg és számító fejjel végiggondolt és a saját gátlástalan előnyszerzését szolgáló választási rendszeréről. De mit zavarja ez a Magyar Nemzetet és Kumin bértollnokot (aki mindig hirtelen „független” lesz, amikor kipottyan a jól fizető hatalmi pikszisből)? Akkor kellett volna idegeskedniük, amikor a Fidesz úgy manipulálta a választási rendszert és a választási törvényt, hogy bármit akarnak a „magyar emberek”, az eredmény neki kedvezzen.
De elmesélem, mi a problémájuk.
Szerintük „Csúnyán lebukott a Gyurcsány-közeli portál”. Ez volnánk mi. A Magyar Nemzet cikkcímben csak két hazugság van. Nem buktunk le semmivel, és nem vagyunk Gyurcsány-közeli portál. Mindjárt megmagyarázom, csak előbb tovább idézek a cikkből: „Még meg sem jelent egy angol nyelvű írás a The New York Times közgazdasági témájú blogjában, de a Gyurcsány-közeli Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közölte.” „A Galamus cikkismertetője szerint az írás szerzője, Kim Lane Scheppele alkotmányjogász csütörtökön indította el ötrészes cikksorozatát Magyarország – Egy kétséges választás címen; ugyanakkor a The New York Times vonatkozó blogoldalán semmi sem található a Galamus által ’szemlézett’ anyagból. A Galamus, miután lebukott, csak annyit közölt, hogy ha már elkezdték, folytatják.”
Menjünk sorban.
Először. Lehet „közgazdasági témájú blognak” nevezni Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász blogját (Gulyás képviselő korábban már úgyis „levéleményvezérezte” Krugmant), de nem az. Az Egy liberális lelkiismerete című blog ugyanis épp annyit foglalkozik közgazdasági, mint amerikai belpolitikai és világpolitikai kérdésekkel.
Másodszor. A „Gyurcsány-közeli Galamus” nem közölte „az egész cikket”. Nem megrendelések alapján kéne a Magyar Nemzetben rágalmazó cikket írni, meg kéne nézni, mi az, amiről írnak. Mert akkor nyomban világos lett volna, hogy csütörtökön az „ötrészes írás” első, pénteken a második részét közöltük.
Harmadszor. Nem „cikkismertetőt” közöltünk. Megint csak oda kellett volna kattintani a Galamus megfelelő oldalára, hogy világos legyen, magát az írást közöljük magyarul, azaz fordításban. Ennek megfelelően nem „szemléztünk” egy még meg sem jelent írást, hanem fordítottunk.
És végül: „A Galamus cikkismertetője szerint az írás szerzője, Kim Lane Scheppele alkotmányjogász csütörtökön indította el ötrészes cikksorozatát”. Nem ez szerepel az általunk lefordított (és nem ismertetett) cikk első részének felvezetésében. Hanem ez: „ma kezdi el közölni…”
És akkor most azt is megmagyarázom, hogy – az időeltolódáson túl – mi magyarázza, hogy nálunk előbb jelent meg a fordítás, mint a Krugman-blogban az eredeti.
Hallott már vajon a Magyar Nemzet és Kumin propagandista arról, hogy vannak úgynevezett embargós anyagok? Minden összeesküvés nélkül, teljesen legálisan és magától értetődően. Például az MTI is gyakran feltesz az előfizetőinek fenntartott honlapjára ilyen híreket, azzal a megjegyzéssel, hogy csak adott időpont után közölhetők. Például bizonyos elemzéseket, amelyeket az elemzés készítője előbb a saját honlapján akar publikálni, de megküldi az MTI-nek, ő meg embargósan kiteszi, hogy a sajtó hírszerkesztői előre dolgozhassanak vele. Vagy felteszi az Orbán Viktor előre felvett interjújáról szóló ismertetést, embargós megjelöléssel, azaz mindenkinek meg kell várnia a közléssel, hogy az állami televízió, amelyik csinálta, leadja az interjút. De addig is dolgozhassunk vele, mi hírszerkesztők. Na ez történt Scheppele írásával is.
Ha jól számolom, az évek során közel húsz Scheppele-írást (interjút) fordítottunk le (nem szemléztünk!). Kim Lane Scheppele ezt nyilvánvalóan értékelte – és ugyan miért ne tette volna, ha a Galamus volt az egyetlen portál, amelyik fontosnak tartotta, hogy magyarul is közzétegye a Magyarországról szóló elemzéseit –, mert egy idő után úgy döntött, hogy segít nekünk. Addig ugyanis Horváth Júlia éjszakai rohammunkában fordította le a megjelenés napján a többnyire hosszú Scheppele-írásokat, én pedig hajnali rohammunkában szerkesztettem meg őket. A segítség tehát abban állt, hogy Scheppele előre elküldte a dolgozatát, amikor már tudta, mikor és hol fog megjelenni. Így történt a mostani ötrészessel is. Közel nyolcvanezer karakteres – kétíves – írásról van szó, amelynek, bármennyire érthető és világos szöveg is, nem könnyű a nyelvezete, mert tele van szakkifejezésekkel. Nagy munka megszerkeszteni is, hát még lefordítani! Úgy, hogy Horváth Júlia minden nap fordít más cikkeket is Galamusnak, nekem meg itt van a nyakamban a Galamus napi összes munkája (plusz az ilyen cikkek írása). Szólni fog, írta Scheppele, amikor feloldódik az „embargó”, mert Paul Krugman elkezdi közölni a blogjában az elemzését. Addig meg kényelmesen tudunk vele dolgozni. Ezt tettük. Majd Scheppele szólt, és mi leközöltük az első részt. Paul Krugman nem. És természetesen feltettük a második részt is péntek reggel, és Krugman is feltette mind az ötöt péntek délután.
Mi a probléma? Hol a „lebukás”?
A Magyar Nemzet szerint ott, hogy „a gyurcsányista portál a cikk fordítását nem szemlézte, hanem – a jelek szerint – előre megkapta Kim Lane Scheppele alkotmányjogásztól”. Hogy mi a cikk fordítását megkaptuk volna Scheppelétől? Amit aztán szemléztünk? Ezek se bolondulnak már meg ott a Magyar Nemzetnél (nem beszélve Kumin propagandistáról)! Persze, egy egész SZDSZ-es (vagy gyurcsányista), Orbán-ellenes apparátus működik az ellenséges Ámerikában. Scheppele megírja, Krugman közzéteszi, és egy amerikai fordítóiroda máris dolgozik rajta, hogy a Galamus „szemlézhesse”. Aha! Szépen összeállt a fejükben ez az újabb összeesküvés-elmélet! (Sőt, pénteken még fel is hívtak a Magyar Nemzettől, hogy tudom-e, miért nem közölte Krugman a cikket. Nem tudom, mondtam. És tényleg nem. És nekünk honnan volt meg akkor Scheppele cikke? Elmondtam, szép udvariasan, amit fentebb leírtam. De a kedves olvasó majd ne lepődjön meg, ha újabb „lebukásunkról” olvas a fideszes propagandistáknál.)
Ami Kim Lane Scheppele írásait illeti. „Eddig is nyílt titok volt, hogy az SZDSZ-barát Scheppele magyarországi és amerikai magyar balliberális barátaival együttműködésben rendszeresen támadja a magyar kormányt”, írja a Magyar Nemzet és Kumin. Ahogy „szemlézés” és „fordítás”, múlt idő és jövő idő között nem tudnak különbséget tenni, azt sem értik, mit jelent a „támadás” és mit az „elemzés”. Pedig csak a saját cikkeiket meg a Fidesz napi megnyilvánulásait kéne olvasgatniuk. Azok támadások. Minden valóságalap nélkül vagy a tényeket kiforgatva, meghamisítva, elhallgatva készült írások és beszédek, amelyeknek nincs más céljuk, mint a kiszemelt áldozat „megtámadása”: lejáratása, megrágalmazása, rossz színben való feltüntetése. Az elemzés ezzel szemben összegyűjti a tényeket, megvizsgálja őket, összefüggéseikben is, és levonja a belőlük adódó következtetéseket. Scheppele ezt teszi. Egy hangot nem tesz hozzá azokhoz a változtatásokhoz, amelyeket a Fidesz követett el a magyar választási rendszer ellen. De érthető, ha az Orbán-propagandisták támadásnak tekintik a dolgozatát. Tényleg lesújtó a kép. Csak éppen nem Scheppele fejében állt össze ilyenként, hanem a Fidesz teremtette magyar valóságban.
Végül arról, hogy miért nem vagyunk „gyurcsányista” portál.
Krugman liberális. Scheppele liberális. A Galamus liberális. Szabadságelvűek vagyunk. Ez a világnézetünk. Ilyen az értékrendünk. Eszerint éljük az életünket, eszerint döntünk és eszerint választunk. Nem pártokat szolgálunk, nem is személyekhez igazodunk, hanem a saját személyes meggyőződésünket és igazságérzetünket képviseljük. És vannak emberek (olvasók, értelmiségiek, politikusok), sőt politikailag szervezett embercsoportok (pártok) is, akiknek a meggyőződésével, a szemléletével, a magatartásával találkozik a miénk. Jobban Gyurcsány pártjáéval, mint Mesterházyéval. De ez is a szabadságelv alapján megy. Kényszer, szolgai magatartás, felbérelés és lefizetés nélkül. Ahogyan az egy liberális polgári demokráciában szokás. Tudom persze, hogy egyre kevesebben működünk így ebben az államközpontú, szabadságelvonó, mimikrire és félelmekre építő rendszerben. Azt is tudom, hogy a fideszes propagandisták ezt már végképp nem tudják követni. De jólesett leírni.
Az olvasóktól pedig azt kérem: bármilyen hosszú is, és ha kicsit talán nehéz is, rágják át magukat Kim Lane Scheppele elemzésén. És terjesszék. Ugyanis meggyőződésem – és nemcsak az enyém, lásd például Lánczos Vera mai kérdéseit –, hogy a választók nagy többsége nincs tisztában azzal, hogy nemcsak a pártok szabad versenyét szüntette meg a Fidesz választási rendszere, hanem az ő döntési szabadságukat is. Ha azok a szavazók, akik el akarják kergetni Orbánt a rendszerével együtt, azt hiszik, ugyanúgy választhatnak, ahogy az elmúlt húsz évben megszokták – ahová a szívük, meggyőződésük, szimpátiájuk húz –, akkor sajnos Orbán rendszerének a túlélését segítik. Lehet, hogy így valamelyik kispártot bejuttatják – de továbbra is Orbán kétharmados parlamentjébe.